„vizsgáljátok meg magatokat, ha a hitben éltek-e? (2 Kor. 13,5)
2015. augusztus 31.
Kik dicsérik az Urat?
Azok, akiknek világosság támadt: „Ők felemelik szavukat, és hangos szóval ujjongnak, az Úr nagyságáért
rivalgnak a tenger felől. Világosság támadt, ezért dicsérjétek az Urat keleten,
a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét” (Ésa. 24,14-15).
Spurgeon: Öröm
Az öröm a sötétben is énekel, mint a pacsirta. Dicséri
Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között
is.
Guti Tünde ISTENISMERET
Az Egyház minden problémája Isten helyes ismeretének
hiányából fakad.
Istenfélelem híján a szabadság szabadossággá torzul, a
kegyelem a kibúvók keresésévé, az Úrban való öröm pedig az érzelmek feldobott
csapongásává silányulhat.
Isten ismeretére eljutni lehetetlen az Ő Igéjének
ismerete nélkül. S itt az „ismerni” szó egyfajta rendkívül bensőséges
közösséget jelent, ami során új élet fogan, s ez cselekvő hitben, szeretetben
és igazságban nyilvánul meg.
Ez tehát nem „száraz tudás” jelent. Elengedhetetlen az
Írások folyamatos, elmélyült tanulmányozása, amiket a Szent Szellem által
kinyilatkoztatott igei világosságban, az Úrtól kapott bölcsességgel értünk meg.
Istenismeret nélkül nincs radikális elfordulás a bűntől,
nincs az Úrnak való szenvedélyes odaszánás, sem kiapadhatatlan belső öröm,
békesség, nincs mindenre kiterjedő szentség, az Ő számára elkülönített szolgáló
élet, ahol minden Jézus nevét dicsőíti meg.
„Az
az örök élet, hogy Téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek, és azt, akit
elküldtél, a Felkent Jézust.” János
17:3. (Csia fordítás)
2015. augusztus
5.
Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/istenismeret.html
2015. augusztus 30.
Ige: A földi és a mennyei test.
*A mi földi házunk – testünk – csak sárház: „Ímé
az ő szolgáiban sem bízhatik meg, és az
ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban,
akiknek fundamentumok a porban van, akik agyagházban laknak, amelynek porban
van alapja, és könnyebben
szétnyomhatók a molynál, és szét is morzsolják, mint a molyt?! Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek, észrevétlen elpusztulnak örökre. Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk
kötele, ha összeomlik sátruk, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség
nélkül?” (Jób. 4,18-21)
Mindenki meghal, vagyis mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a „háza”
akár gazdag, akár bölcs: „Akik gazdagságukban
bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem válthatja meg magát,
nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is, és nem látná meg a
sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész, együtt pusztul el bolond és ostoba, és gazdagságukat, vagyonukat másoknak hagyják.
Azt képzelik, és gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló, hogy házuk örökké megmarad,
és lakóhelyeik vagyis lakásuk nemzedékről-nemzedékre szállnak. Nevüket
hangoztatják a földön és földeket
neveznek el róluk. De a gazdag ember
sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13)
„És látám, hogy
hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, az
oktalanságnál, miképpen hasznosabb a
világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében, ezért a bölcs ember nyitott szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál, és jár;
de ugyan én megismerém, és arra is
rájöttem, hogy ugyanazon egy végük lesz mindezeknek, hogy ugyanaz lesz a sorsa
mindegyiküknek. Annakokáért ezt
gondoltam magamban, és mondám az én elmémben: bolondnak állapota, és sorsa
szerint lesz az én állapotom is, miért
valék tehát én is bölcsebb? Akkor mit
ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt
mondtam magamban: ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete
sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben
már mind elfelejtetnek és mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő
időben: és miképpen meghal a bölcs,
azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak
látszék nékem a dolog, ami történik, és mert
rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és az
embernek gyötrelme, és hasztalan
erőlködés!” (Préd. 2,14-18)
Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett
vala az ő orrába életnek leheletét, azaz Isten életet adó erejét.
Így lőn az ember, élő élőlénnyé” (1
Móz. 2,7)
Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a
következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod
verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból
vétettél: mert bizony por vagy te, és vissza fogsz térni a porba, s ismét porrá
leszesz” (1 Móz. 3,19)
Mert az embernek: „Ha kimegyen,
eltávozik a szelleme; ő visszatér
földébe, és aznapon elvesznek és semmivé válnak az ő tervei, okoskodása,
számvetése, kételye” (Zsolt.
146,4)
De: „Aki felülről jött, és jön,
feljebb való mindenkinél, és az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az és földieket
szól; aki a mennyből jött, és jön,
feljebb való mindenkinél és az felette van mindenkinek” (Ján. 3,31)
Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert
senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak
az, aki a mennyből szállott alá, az
embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján.
3,13)
És mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, azaz Ádám,
vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt
vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat, magához hasonlót az ő képére és hasonlatosságára, vagyis a maga képmására és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3)
És így: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk mennyekben van, vagyis nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül; Ki elváltoztatja
a mi nyomorúságos, és gyarló testünket vagyis (szómánkat): egész valónkat, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, vagyis (szómájához): személyéhez. Amaz Ő
hatalmas munkája szerint, és azzal az
erővel, mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,20-21)
De az Úr Jézus mennybemenetele előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek
Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely, sok hajlék van; ha pedig nem így volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek,
hogy helyet készítsek néktek, vagyis számotokra.
És ha majd elmegyek, és helyet készítek
néktek, ismét eljövök és magamhoz, és
magam mellé veszlek titeket; hogy
ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3)
Még a kínoszlopon
függő latornak is azt mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel
a paradicsomban” (Luk. 23,43)
Ez a mi reménységünk: „Mely reménység életünknek mintegy bátorságos, biztos
és erős horgonya és beljebb hatol a
kárpitnál, és amely behatol a kárpit mögé. Ahová útnyitóul elsőként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap
lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20)
„Azért nem
csüggedünk, és nem fáradunk bele, nem lankadunk
meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket, és
bátorságunkat; sőt ha a mi külső
emberünk megromol is tönkre is megy, elromlik, megbomlik, felemésztetik,
elfogyatkozik is, a belső emberünk mindazáltal minden nap épül, és napról-napra megújul” (2 Kor. 4,16)
És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól
a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És
elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a
nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne
vala az Isten dicsősége; és annak világossága, ragyogása hasonló vala a
legdrágább kőhöz, a kristályfényű, és kristálytiszta jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11)
A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit
által költözött át, és lakott az ígéret földén Ábrahám, mint
idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös
társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, azt a várost, amelynek szilárd alapja van, melynek tervezője, építője és
alkotója az Isten” (Zsid.
11,9-10).
A kétféle kiválasztás.
A sátán kiválaszozta Hitlert, hogy rajta keresztül öljön,
raboljon és pusztítson.
Isten válasza: kiválasztotta Reinhard Bonkét, hogy
sokakat feltámasztva örök életet adjon.
NE FÉLJ!
Bármi támad az életed ellen!
„Mert eljön az Úr az
ő szent lakóhelyéről, elhagyja szent hajlékát, és leszáll és lépdel a földnek
magaslatain. És szétmállanak, összeomlanak, megolvadnak, szétfolynak, lépései
alatt a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, szétterülnek, meghasadoznak,
mint a viasz a tűz előtt, mint a lejtő a lezúduló víztől”(Mik 1,3-4)
Győztes vagy.
Krisztusban az ellenség – a sátán – ereje, hatalma fölött
győztes vagy, te és a te gyermeked.
Mert azt mondja az Úr:
„Mivel hallgattál a
szavamra, a te magod örökség szerint fogja elfoglalni, és birtokba venni az
ellenség kapuját” (1Móz. 22.17)
Eichnhorn: Isten hatalma.
Amire semmiféle emberi rábeszélés, vagy ékesszólás nem
képes, amit az ember legjobb szándéka sem vihet véghez, azt elvégzi Isten
hatalma: Elveszi belőlünk a kőszívet, és ad helyette újat, hússzívet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)