„Mert ha a
törvény alá rendeltek, a törvényből valók, vagyis a törvény alapján állók az
örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az
ígéret pedig érdektelen, haszontalan,
semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond,
kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata.
Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot eredményez ahol pedig nincsen törvény,
ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen, ott nem lehet
áthágni sem a törvényt.
Azért adatott kizárólag
csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős
bizonyos, szilárd legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből
valónak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak,
az Ábrahám hitét követőknek is, aki mindnyájunknak atyánk* (Róm 4,14-16)
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem
ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme” (Gal. 3,18).
„Nem törlöm
el, nem utasítom vissza, és nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és
valósulna meg az igazság, vagyis a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek”
(Gal.5,4).
De a törvénnyel nincs semmi
baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen
van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet
adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn
alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő
mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem
vagyunk többé a vezérlő mester alatt”
(Gal. 3,24).
Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből
valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).