Ige: Apostoli üdvözlet a világban szétszóratásba élő Krisztus népének.

 „Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet [örüljetek]* (Jak. 1,1)

*Az Úr Jézus parancsa mennybemenetele előtt az Övéihez: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalmába, tekintélyébe, jellemvonásába dicsőségébe, erejébe; // adj nevet a benne foglalt kiváltságokkal//]”(Mát. 28,19)

Az apostolok gyűlést hívnak egybe, hogy megvitassák, hogy a nemzetekből megtérteknek be kell-e tartani a mózesi törvényeket: „(Ekkor) elhallgatott (és elcsendesedett) az egész sokaság (az egész gyűlés); és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csodát tett az Isten ő általuk a pogányok (vagyis a nemzetek) között. Miután pedig ők elhallgattak, (megszólalt, és) felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen (és szerezzen) népet az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták (szavai, és) mondásai, ahogyan meg van írva: Ezek után visszatérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait (és romjait is felépítem, és) helyreállítom, és ismét felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok (vagyis a nemzetekből valók) mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi” (Csel. 15,12-18).

 Péter apostol is ír a szórványban élő választott népnek, a Krisztus népének: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt [és szétszórtságban, szórványban élő] jövevényeknek, [a szétszóródott hontalanoknak; a kiválasztott kivándorlóknak; Isten kiválasztott népének; a zarándokoknak]. Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [mindentudása] szerint, a Szellem megszentelésében, [vagyis a Szellem megszentelő munkája által] engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.

[Más fordítás: Akiket a szerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket]” (1 Pét. 1,1-2)

És így folytatja Péter apostol: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, (tulajdonul lefoglalt megvásárolt, és megmentett), és megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]. Akik nem kegyelmezettek [voltatok] (egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat), most pedig kegyelmezettek [vagytok] (és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok). Szeretteim, kérlek (és kérlellek) titeket, mint jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat (és tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek) (amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 2,9-11).

Júdás apostol is a szórványban élő keresztényeknek ír: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia (vagyis testvére), köszöntését küldi az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek (akiket az Atya Isten szeretett) és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1-2).

Hiszen Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [vagyis eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)

.A Jubileumi kommentár a fenti igék alapján így magyarázza, hogy kiknek írt az apostol: A szétszórtságban élő 12 nemzetség az új, a szellemi Izrael, a teljes anyaszentegyház, amely nem egy helyen, hanem az egész lakott földön diasporában él. A szétszórt állapot nem emberek miatt van, hanem Isten akaratából  A lényegében egy egyház mindenütt ott van, hogy szolgáljon. A szolgálatára mindenütt szükség van. Mint só és világosság, minden gyülekezet ott szolgáljon mások javára, üdvére, ahol Isten rendeléséből van.

Ó Te vagy Uram vágyam és örömöm

Vezetőnk.

"Isten igéje: célkitűzőnk. Jézus Krisztus indulata: hajtóerőnk. Isten Szelleme: hű vezetőnk!"

/ismeretlen/

Kenneth Hagin: JÓZAN SZOLGÁLATOTOK

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti józan szolgálatotok.

- Róma 12,1.

Neked kell tenned valamit a testeddel. Mert ha te nem teszel vele semmit, akkor soha nem fog történni vele semmi. Te, a belső ember, új teremtéssé lettél a Krisztusban. Örök életet kaptál. Amikor az örök élet — Isten élete és természete — a szellemedbe kerül, megváltoztat téged. Nem lesz többé problémád magaddal, a hústesteddel viszont lesznek nehézségeid. Sokan azt mondják: „Meg kell halnod a régi éned számára.” Nem, nem így van. A régi én már halott, helyébe az új éned lépett. Aminek meg kell halnod az a hústest. Nem a hústest a régi én? Nem, nem az. A hústested a külső ember, a fizikai test. Ez pedig ugyanaz a régi hústest, ami az üdvösséged előtt is volt!

A tested az a ház, amiben élsz, és te vagy — nem pedig Isten — ennek a háznak a gondviselője. Te teszel valamit a testeddel. Neked kell odaszánnod Istennek: „…élő, szent és kedves áldozatul…” Egy másik fordítás ezzel a kifejezéssel zárja le ezt a verset: „…ez a ti szellemi szolgálatotok.”

Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztusban. Ragaszkodom ehhez a megvalláshoz. A bensőmben lévő új ember pedig megnyilvánul kívül, a testemen keresztül. Én uralkodom a testem felett. Élő, szent és kedves áldozatul szánom oda a testemet Istennek, ezzel szolgálok józanul Istennek.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Mai Ige

„Egy bölcs ember így mondta: »Boldogok azok, akiket semmi sem tudja rávenni arra, hogy beszéljenek, ha nincs mondanivalójuk.«”

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten szeretete akkor is áradhat rajtunk keresztül, amikor magunk is szenvedünk. 


http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Minden Téged dicsér II.

Ige: Az engedelmességről.

 „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót fogadjanak] minden jó cselekedetre készek legyenek” (Tit. 3,1)

[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói, uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia): lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy leigázzon, és (peitharkheó): hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé, és hajlandóvá (einai): legyenek]^*

*Az apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, a felettes hatalmakkal szembeni magatartást, és annak okát: „Mindenki engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát] a felső hatalmasságoknak [a felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]. Azért, aki ellene támad [vagy szembeszáll] a hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak] az Isten rendelésének támad [Isten rendelésének szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [és akik ellenállnak, és szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis ítéletet vonnak magukra]. Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [és ne rettegj] a hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed a jót, és [elismerésed, és] dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül [nem hiába, és nem véletlenül, alaptalanul, feleslegesen, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [vagyis rosszat, károst, ártalmast] cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is” (Róm. 13,1-5).

Az Úr Jézus parancsa is így hangzik: „Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek” (Luk. 20,25).

És nemcsak engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)

Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Ezért: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)

A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)

Hiszen minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)

És: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11).

Magas hegyről jön a folyó

Köszöntés:

"az elhívottaknak, azoknak, akik elfogadták a meghívást. Akik az Atya Istenben megszenteltettek és szentté lettek, akiket Isten az Úr Jézus vére által megtisztított, hogy alkalmassá váljanak a Vele való közösségre. És a Jézus Krisztusban megőrzötteknek. Irgalmasság, békesség és szeretet töltsön be titeket bőségesen” (Júd. 1,1-2)

Az Úr ígérete gyermekeinkre.

„Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4)

Lynnie Walker: Mikor halljuk meg Istent?

Isten azt mondja, hogy „szüntelenül imádkozzunk”, vagyis egész nap beszélgetnünk kellene vele, amikor vezetünk, főzünk, zuhanyozunk, játszunk vagy dolgozunk. Kellene, hogy legyenek különleges alkalmaink az összpontosított ima és beszélgetés számára is, egy bizonyos időpontot, helyet és helyzetet kiválasztva erre.

A Bibliában Mária, Lázár nővére, háromszor volt Jézus lábainál. Mindez éppúgy jó, mint rossz időkben is történt. Egyszer akkor ült az Ő lábainál, hogy hallgassa az Ő beszédét, amikor a nővére vacsorát készített.

Egy másik alkalommal Mária Jézus lábaihoz borult, amikor meghalt a fivére. „Bárcsak hamarabb jöttél volna!”- mondta sírva. De aztán meghallotta az Ő szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet!”, és Ő később fel is támasztotta Lázárt a halottak közül.

Az utolsó alkalommal, amikor a lábainál volt, megkente az Ő lábait drága kenettel. Elárasztotta Őt az ő szeretetével, imádatával, és mindazzal, ami Mária számára értékes volt.

Jézus úgy döntött, hogy életének utolsó hat napját a keresztre feszítése előtt, az összes lehetséges hely közül Mária otthonában fogja tölteni az ő testvéreivel, Lázárral és Mártával együtt. Talált egy olyan helyet, ahol szeretetben volt része. Talált egy olyan személyt, aki szeretett vele kapcsolatban lenni minden időben.

Jézus azt akarja, hogy Hozzá menjünk bármilyen okból és bármikor! Éppen úgy, ahogy Mária ezt választotta, Ő azt akarja, hogy mi is ugyanúgy hallgassuk Őt, beszélgessünk vele a csalódásainkról és egyszerűen csak szeressük Őt!

Cseri Kálmán: Menjen vagy maradjon?

Menjen vagy maradjon?Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott... felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. (Mk 5,15)

Amikor Jézus isteni hatalmával megszabadította ezt az ön- és közveszélyes embert az ördögi megszállottságból, Gadara lakói kérni kezdték, hogy távozzék el a határukból. Az előbb még megszállott ember pedig kérlelte őt, hogy mellette maradhasson. Mi mit kérünk Jézustól, ha belenyúl az életünkbe: menjen el vagy maradjon velünk örökre?

Mi is történt itt? Volt valaki, aki a sírboltokban lakott, csupaszon szaladgált az egyetlen úton, ami Gadarát a Genezáret-tóval összekötötte, rettegésben tartotta az embereket, megkeserítette minden arra lakó életét, és olyan emberfeletti ereje volt, hogy ha láncokkal megkötözték, azokat is széttépte.

Amikor Jézus odament, megszabadította őt ebből az állapotából, de a benne lakó démonok elpusztították a falu disznóinak egy részét. Ezért az ott lakók kérni kezdték Jézust, hogy menjen el onnan.

Nem tudtak annyira örülni a szabadításnak, mint amennyire sajnálták anyagi veszteségüket. Pedig Jézus őket is megszabadította valamitől, amitől szenvedtek, és nem tudtak rajta változtatni. Most már nem kell félniük semmitől, de ahelyett, hogy hoznák hozzá a többi betegüket is, ahogyan mások tették, elküldik őt.

Bizonyos értelemben mi is ilyen kényszer alatt élünk, mint ez a megszabadított ember. Félelmek, indulatok, hazugság, harag, kényszergondolatok rabságában szenvednek sokan, és nem tud segíteni senki. Jézus Krisztus ebből is ad szabadulást. De vajon nem sajnáljuk-e a „disznóinkat", amelyek közben esetleg elvesznek? Sok ember jobban ragaszkodik a disznóságaihoz, mint Jézushoz. Pedig ő új életet kínál, saját igazságának fehér ruhájába öltöztet, és aki benne hisz, igazán emberré válik, és vele marad mindörökre.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0824_Menjen_vagy_maradjon

Mától minden más

A keresztényekről.

"Kétféle keresztyén van: A gőgös, aki azt hiszi magáról, hogy alázatos, és az alázatos, aki fél gőgös lenni. Az igazán alázatos ember elfelejtkezik magáról."

/Ismeretlen/

"Jössz te még az én utcámba!"

„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!”

Példabeszédek 24. rész 29. vers

Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár! Jó tett helyébe jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is fogsz sírni, ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!

Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a fenti igeverset?

Szeretném, ha ma reggel egy kicsit velem gondolkodnál. Képzeld el, hogy épp ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott. Magadban azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul. Amikor nem számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És elkezdesz dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és várod a pillanatot. 

Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy betartottál neki, hogy szinte kővé meredt.

És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.

-          Boldog vagy?

-          Igazán boldoggá tett, amit csináltál?

-          Semmi kis halk lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?

-          Nyugodtan aludtál, miután a részleteket megtervezted?

-          Amikor sikerült a műved, felszabadultan tudtál örülni? Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?

Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit teszel, amit igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld csak ki. Aztán figyeld a meghökkent arcot.

De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi történik Benned? Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit tettél. És hát ez sokkal felemelőbb érzés.

Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.

De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!

Próbáld csak meg!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/jossz-te-meg-az-en-utcamba.html

Keresztény szemmel

Életünkről képekben.

Ferencz István Keresztény dícséretek: Megyek a Mennybe

Ige: Nézz utána annak, amit mondanak, hirdetnek…

Amikor bizonyságokat hallasz, vagy igehirdetést. Vagy arról hallasz, hogy itt vagy ott milyen csodák történtek. Utána nézel- az Igében, hogy ezek a beszámolók egyeznek-e Isten igéjével? Arra tanít Isten Igéje Lukácson keresztül, hogy kutasd az igét, mert ott mutatja be az Úr a ”kezdeteteket”

Csel. 1,1 Első könyvemet [(logosz): beszámolómat] írtam, Theofilus [jelentése: Istent szerető, Isten barátja; akit Isten szeret], mindazokról, amiket [kezdettől fogva] kezdett Jézus [Jehosua = az Úr (JHVH= Jahve) a szabadulás, a menekülés, az üdvösség] cselekedni [tenni] és tanítani

*És Lukács így ír az első könyvében, azaz: az Evangéliumban: „Mivelhogy sokan kezdették [megkísérelték; igyekeztek] rendszerint megírni [sorjában elmondani; vállalkoztak arra, hogy tudósítsanak bennünket] azoknak a dolgoknak [eseményeknek] az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek. [úgy], Amint nékünk előnkbe adták [továbbadták; ahogy ránk maradt azoktól], akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái [hirdetői] voltak az Igének. [(logosz):Ige].

Tetszék énnékem [jónak láttam én] is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan [pontosan] végére [utána] jártam, hogy azokról rendszerint írjak [sorjában leírjam] néked, jó [tiszteletreméltó; nagyra becsült; igen derék] Theofilus. Hogy megtudhasd [megismerd; megértsed] azoknak a dolgoknak [igéknek (logosz) igazságát] bizonyosságát, [hogy meggyőződjél róla; megtudd a kétségtelen valóságot, mennyire megbízhatók azok a tanok, és magad is megdönthetetlen bizonyosságot szerezhess arról] amelyekre taníttattál” (Luk. 1,1-4)