Eféz. 2,1 Vele együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik
megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok,
eleséseitek és bűneitek, azaz céltévesztésetek következtében*
*És az Úr Jézusra
kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz.
1,20)
„És titeket, kik holtak
valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy
eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt
nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a
kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)
„Hogy miképpen uralomra jutott, és uralkodott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, vagyis halált
hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság, azaz megigazulás által az
örök életre, a természetfeletti
életre; az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus
által (Róm. 5,21)
„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten
kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
Mert mikor a hústestben voltunk, a bűnök indulatai a törvény
által dolgoztak a mi tagjainkban, a törvény által fölébresztett bűnös
szenvedélyek működtek, hatottak, dolgoztak tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig felszabadultunk,
és megszabadultunk a törvénytől, a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, amely
által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és
nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás
elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6)
Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki
elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak
férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. Hogy el ne
térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te
nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te
orcádat, hogy megszabaduljunk”
(Más fordítás:
Legyen kezed azzal a férfival, és jobbod azzal az emberrel, akit magadnak
neveltél, és mi nem pártolunk el tőled. Többé nem hagyunk el téged. Tarts
életben bennünket, és áldjuk, és segítségül hívjuk a te nevedet. Seregek
Ura, Istene! Újíts meg bennünket ragyogtasd ránk jelenlétedet és megmenekülünk,
üdvösséget nyerünk)” (Zsolt. 80,18-20)
(szódzó) üdvösség: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából,
bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést
anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást
nyerünk)!
Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál
engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat, a Te csodáidat.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a
te karodat, és hatalmadat e nemzetségnek, és nemzedéknek, és minden
következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, fölér, és
felhat) a magas égig, mert nagyságos, hatalmasdolgokat vittél véghez; kicsoda
hasonló te hozzád? ki olyan, mint te, oh Isten?! Aki sok bajt, rosszat,
szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és nyomorúságot, nyomást, szorítást,
szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást értettél meg velünk,
de ismét megelevenítesz, újra virágzó, sikeres életet adsz; és a
feneketlen mélységből ismét felhozol, felemelsz minket”
(Zsolt. 71,17-20).
Eféz. 2,2 Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása,
életmódja szerint, a levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva
a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az
engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik*
*Amikor az Úr Jézus
itt járt a földön, és Szent Szellem erejével kiűzte a démonokat: „A farizeusok, …amikor ezt meghallották,
kijelentették: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az
ördögök fejedelmének a segítségével.” (Mát. 12,24)
Mert: „Ezeknek a
gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják
meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten
képmása” (2Kor. 4,4)
De nemcsak az övékét: „Mert
valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle
kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól
gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3)
És: „Ti is ezeket tettétek
egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot,
az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak,
mert levetkőztétek az ó embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új
embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje Őt” (Kol. 3,7-10).
„Azért ne régi kovásszal
ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és
igazság kovásztalanságával” (1Kor. 5,8)
„Vagy nem tudjátok, hogy
igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák,
sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem
tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem
fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de
megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus
nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11)
„Senki meg ne tévesszen
titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az
engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség
voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a
világosság gyermekei” (Eféz. 5,6-8)
„Bizony, elég volt abból,
hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban,
részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen
bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3)
Eféz. 2,3 Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is
mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, vagyis amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a
gondolatoknak akaratát, hajlamait, és
természet, vagyis születésünknél fogva, emberi természetünk szerint a
természetes ösztönök, és indulatok fiai valánk, mint a többi ember is*
*Ezért: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre
a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz
kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik
Isten” (Kol. 3,5-6)
„Mert nyilván van, és
kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik az Istennek haragja mennyből,
az embereknek minden hitetlensége istentelensége, azaz Isten nélkülisége,
gonoszsága és hamissága, igazságtalansága, vagyis ige nélkülisége ellen. Kik az
isteni igazságot, a valóságot, vagyis Isten Igéjét hamissággal, igazságtalansággal, gonoszsággal, az IGE hiányával feltartóztatják, elnyomják,
lefogva tartják, elfojtják, és nem engedik érvényesülni, sőt gátolják, és
akadályozzák” (Róm. 1,18)
Ezért: „Intelek titeket: a
Szellem szerint éljetek, és a hústest kívánságát ne teljesítsétek. Mert a hústest kívánsága a Szellem ellen tör, a
Szellem pedig a hústest ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek,
amit szeretnétek. Ha pedig a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény
uralma alatt” (Gal. 5,16-18).
A
gyümölcsök mutatják meg, hogy hústesti, vagy szellemi emberek vagytok, hiszen: A
hústest cselekedetei nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés,
paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás,
ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag. patvarkodások,
visszavonások, pártütések, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés,
viszálykodás, féltékenység, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység,
gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre
megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek,
nem öröklik Isten országát. A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm,
békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az
ilyenek ellen nincs törvény.
(Más értelmezés szerint: Nem az ilyenek ellen van a
törvény).
Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet megfeszítették
szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,18-24)
És ezt meg is tudjátok tenni
Krisztusban, hiszen: „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett
körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel a hústest céltévesztett
énjének levetése által. A bemerítésben
vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten
erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol.
2,11-12).
Eféz. 2,4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből* mellyel minket szeretett** [Más fordítás: De
a végtelenül irgalmas Isten abban mutatta meg isteni természetét, nagy szeretetét
irántunk]***
*Szeretet agapé):
isteni tulajdonság. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy az ember megérdemli-e
ezt a szeretetet. Ő örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet
szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.
**Szeretett (agapaó): Ez azt jelenti: magát
teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni az emberrel, eggyé válni vele.
Vagyis teljesen odaszánni magát, és feloldódni a szeretetben.
***Isten az Ő
szeretetét tettekkel bizonyította: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, isteni természetét abban mutatta meg,
azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt” (Róm. 5,8)
„Mert úgy szerette Isten e
világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,16)
„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által az
Ő vére árán, a bűnöknek bocsánata, eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága
szerint’ (Eféz. 1,7)
Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda
olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának
vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger
mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak,
amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).
Eféz. 2,5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések,
baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a
Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg, és
kaptátok a megváltást. Mert Isten
kegyelme által szabadultatok meg, és üdvözültetek*
Az örökélet
feltételéről így hangzik az ígéret: „Mert
ha Istent Fia halála
kiengesztelte, akkor mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk
Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk, és üdvözíteni fog az ő élete által, a Belőle belénk ömlő élet révén, minekutána
megbékéltünk vele” (Róm. 5,10)
Az ÉLET így ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete
van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad
rajta” (Ján. 3,36)
Az
Úr Jézus kijelentése: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak” (Ján. 6,47)
Hogy életünk legyen, Isten: „És
titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden
bűnötöket, az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást,
amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a
keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)
„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan
nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a
napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az
atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).
Eféz. 2,6 És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga
mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban*
*Ugyanis: „Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által, és Jézussal együtt minket is
feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít” (2 Kor. 4,14)
Isten hatalmas erejű:
„Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben”
(Eféz. 1,20)
„Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)
„Mert ha az ő halálának
hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint
is azok leszünk, vagyis feltámadásával
is összenőttekké leszünk” (Róm.
6,5)
Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben
egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe Isten beavatkozásába, működő erejébe vetett hit által, aki feltámasztá
Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben,
vagyis a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban, és a ti hústesteteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített, életre keltett együtt Ővele,
megbocsátván minden bűnötöket, azaz félrecsúszásotokat, botlás vagy
elhajlásotokat. „Avagy nem tudjátok-é, hát nem
értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk
Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk,
azaz
szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a
halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a
halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége,
ragyogása által, azonképpen mi is új
életben, új állapotban járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele
megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen a bűnnek teste, azaz a céltévesztett én. Hogy megsemmisüljön,
elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló test, azaz a
céltévesztett én, hogy ezután ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a
céltévesztésnek ” (Róm. 6,3-4.6).
Eféz. 2,7 Hogy megmutassa, kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, az
eljövendő világkorszakokban az Ő kegyelmének felséges, mérhetetlen gazdagságát,
túláradó bőségét, hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban*
*Tette ezt azért: „És hogy megismertesse,és megláttassa
az ő dicsőségének gazdagságát az
irgalom edényein, melyeket
eleve a dicsőségre alkotott mit szólhatsz ellene? (Róm. 9,23)
Az apostol így buzdít: „Lássátok
meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek
neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem
ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)
Ez pedig akkor történt: „…
amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője
a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a
mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint
részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)
Ezt pedig az Evangélium
hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek, vagyis
pogánynak is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe,
miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)
Amelyben kijelentést nyer,
hogy: „Mert azt, vagyis: az Úr
Jézust, aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)
Erről prófétál Dávid: „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő
igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt
cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).
Eféz. 2,8 Mert kegyelemből - Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodásából
- tartattatok meg, részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek, hit által; és
ez nem tőletek van, nem a magatok
érdeme: Isten ajándéka, adománya ez*
*Ugyanis: Mindenki
vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi,
szűkölködik, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja
meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más
fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a
Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk].
Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a
Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét
megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az
előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és
megbocsátotta türelme idején, az előbb történt
vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket
Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, vagyis a
mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta
igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt
is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való.
Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége,
amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett,
semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek
törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, és
állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől
függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké, vagyis a júdeaiaké? Nem a
pogányoké, vagyis a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, vagyis a nemzeteké is.
mert egy az Isten, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja a
körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által,
vagyis a hiten keresztül” (Róm.
3,23-30).
Mi
pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy hústest sem igazul
meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban
hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése
által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal.
2,16).
Eféz. 2,9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne dicsekedhessék*
*És így folytatja
az apostol: „Hiszen azt tartjuk és valljuk,
hogy hit által igazul meg az ember, a
törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)
„Mert amikor a pogányok, nemzetekből valók, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint természetszerűleg cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek
önmaguknak szabnak törvényt” (Róm.
2,14)
„Hogyan lehetséges akkor a
dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem,
hanem a hit „törvénye” által”
„hogy egyetlen ember, egyetlen
hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)
„Mert ő szabadított meg
minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem
saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus
Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9).
Eféz. 2,10 Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban
járjunk, és azok szerint éljünk*
*Már Dávid így
prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az
Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai
vagyunk” (Zsolt. 100,3)
Az Úr Jézus kijelentése: „Én
vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11)
És az apostol megvallása: „aki
önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és
megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit.
2,14)
„Azért ha valaki
Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2
Kor. 5,17)
„Mert a Krisztus Jézusban
sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új
teremtés” (Gal. 6,15)
„Vessétek le a régi élet
szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;
újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki
Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz.
4,22-24)
És ha már levetkőztétek az
óembert: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására
állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög, vagyis: pogány, és zsidó, körülmetéltség
és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai,
szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot,
szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen
egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is
megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a
szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége
uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és
háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon,
minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel,
szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent,
amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében
cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,10-17)
Így valósult meg a prófécia, amely az új
teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a
múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).
Eféz. 2,11 Annakokáért emlékezzetek meg arról hogy egykor ti a hústestben, születéseteknél
fogva pogányok, azaz nemzetekbeliek, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz
úgynevezett s a hústesten kézzel megcsinált körülmetélkedés*
*Az apostol így
emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, és
emlékeztek, hogy amikor pogányok voltatok, vagyis még a nemzetekhez
tartoztatok, vitetvén amint vitettetek, és kényszernek engedve mentetek a néma
bálványokhoz. Mert ellenállhatatlanul
vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé, mert úgy hurcoltak
titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett” (1 Kor.
12,2)
Hogy bálványimádók legyetek,
bizony: „Ilyenek voltatok pedig
némelyek régen, de megmosattatok, Isten megmosott, így megtisztultatok, de
megszenteltettetek és szentek lettetek, de megigazíttattatok, mert Isten
megigazított benneteket, így megigazultatok az Úr Jézusnak nevében és a mi
Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
Mert: „… Krisztus Jézusban
sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új
teremtés” (Gal. 6,15)
„Mert nem az a zsidó, aki
külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az
a körülmetélés, ami a hústesten
külsőképpen látható. Hanem az a zsidó,
az számít zsidónak, aki
belsőképpen titkos belsejében
az; és a szívnek Szellemben, nem betű
szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől jön. (Róm. 2,28, 29)
„Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a hústestben
bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne
vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a
Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének, vagyis a testi természetnek levetése által. (Kol.
2,11).
Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel
társaságától* közösségétől idegenek,
tőlük elkülönítve, és az ígéret szövetségeitől távolvaló jövevények.
Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon.
*Társasága (politeia): 1) polgárjog.
2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt: Izráel társadalmi közössége, vagy
együttese (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi gögög-magyar szótár).
Eféz. 2,13 Most pedig hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, kik egykor távol valátok,
közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, az Ő vére árán*
*Hogy megértsük, és
higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a kijelentést: „Titeket is, kik hajdan
elidegenültek, idegenek és ellenségek valátok, vagyis
ellenséges gondolkozásúak, érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Most nektek is
megszerezte a kiengesztelődést, az Ő emberi halandó hústestében a halál
által, az Ő halála árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat,
kifogástalanokat, szeplőteleneket, és
feddhetetleneket, azaz vádtól menteseket állasson titeket Őnmaga, az Ő színe
elé” (Kol. 1,21-22)
„Minthogy
az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, az egész világegyetemet,
nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, azaz: félre-csúszásaikat, botlás
és elhajlásaikat, hibás lépéseiket, mulasztásaikat, és reánk bízta a
békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha
Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten
igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)
Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni
hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat
azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a
népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)
És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét.
Békesség, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság,
boldogulás a távol és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19).
Eféz. 2,14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette, eggyé forrasztotta mind a két
nemzetséget, mind a két népet, és lerontotta, eltörölte, érvénytelenítette,
ledöntötte, lebontotta saját húsában a közbevetett és közéjük emelt
választófalat*
*Választófal (phragmosz): - kerítés,
vagy záró sorompó, sövény; válaszfal, korlát, akadályozó válaszfal; bekerítés,
erődítés; elzárás, elsáncolás; sánc, kerítés, fal. Itt (Ef 2,14): a törvényről, amely válaszfal Izráel és a népek
között, és ellenséges kapcsolatot létesít közöttük.
A Szent Szellem
kitöltése után így prédikál Péter apostol a Kornélius házában: „… Most kezdem igazán megérteni, hogy nem
személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt,
és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet
hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Csel. 10,34-36)
Így teljesült be a prófécia: „És
most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem, és hogy Izráel
hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én
Istenem! Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek
megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is
világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6)
És minden Krisztusban lévő
hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz Pál apostol
Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz: „Akkor Pál és Barnabás nagy
bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék
az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak
magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta
nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy
üdvösségükre a földnek széléig” (Csel. 13,46-47)
Az Úr Jézusról – aki a mi
békességünk – így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú
adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos,
Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs. 9,5)
„És Ő a mi békességünk. Ha
az Assirus
eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort
és nyolc fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal
Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol
területünkre” (Mik. 5,5-6)
Már Ezékiel prófétán
keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe: „Szólj
nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül,
akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő
földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és
egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és
ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat
bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket
minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és
lesznek nékem népem, és én leszek nékik Istenük. És az én szolgám, Dávid lesz a
király Őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint
járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet
adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak
azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő
fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz
ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet
közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők
nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem
Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez. 37,21-28)
Az Úr Jézus így beszél a
zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását: „Más juhaim is vannak
nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni
is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Ján.
10,16).
Pál apostol pedig ezt a
próféciát a Krisztus népére vonatkoztatja, a korintusbekieknek mondva: „Annakokáért menjetek, ki távozzatok
közülük, és szakadjatok el, és váljatok külön, vagyis különüljetek el tőlük,
azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz,
szennyeshez ne nyúljatok; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek
Atyátok, azaz édesapátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a
Mindenható Úr, a Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó” (2
Kor. 6,17-18).
És a Szent Szellem
megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül kijelentett Isteni akarat, és
annak oka: „Ne szeressétek a világot, se
azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az
Atya szeretete. Mert mindaz, ami a
világban van, a hústest kívánsága, és
a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Eféz. 2,15 Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a
parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén megszüntette,
érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új
emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén békességszerzővé tegye*
*És a Szent Szellem
így folytatja: „Azáltal, hogy
eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt
nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a
kínoszlopra” (Kol. 2,14)
„Mert a törvény
cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott
mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében,
hogy azt kell cselekedni.” Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy,
hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal.
3,10.13)
„Most pedig kijelentetett, hogy törvény nélkül jelent meg,
a törvénytől függetlenül lett
nyilvánvalóvá, láthatóvá nekünk Isten
igazsága, azaz az Isten előtti
megigazulás, amelyről bizonyságot
is tesznek, és tanúsítják
a törvény és a próféták. Isten
pedig ezt az igazságát, vagyis az
Isten előtti megigazulást most
nyilvánvalóvá, láthatóvá tette
a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek,
és nyerik el mindazok, és száll
mindazokra, akik hisznek Benne. Mert
nincs különbség ugyanis
zsidó és nemzetbeli között: mindenki
vétkezett, és híjával van, nélkülözi,
és szűkölködik az Isten
dicsőségének. Mert mindnyájan elmaradtak az Isten dicsőségétől” (Róm.
3,21-23)
„Hogy a
törvénynek igazsága, vagyis igazságos
követelése beteljesüljön bennünk, és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk,
és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli,
hanem a Szellem” (Róm. 8,4)
„Itt már nincs többé görög vagyis: pogány és
zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és
szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11)
„Mert
hiszen egy Szellem által, vagyis egy Szellemben mi mindnyájan egy testté személlyé meríttettünk
be, akár zsidók, akár görögök vagyis pogányok, akár rabszolgák, akár
szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket egy
Szellem itatott át” (1 Kor. 12,13)
„Krisztusban tehát nincs
zsidó, sem görög vagyis: pogány, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert
ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok,
akkor Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)
Igen: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a
körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó
hit” (Gal. 5,6).
Eféz. 2,16 És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy
testben, egy személyben
a keresztfa, azaz a kínoszlop által, megölvén, elpusztítva ezen az
ellenségeskedést*
*Ezt az örömhírt
hirdetik az apostolok: „Mert ha, mikor
ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, aki
megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább
megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. És mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle
belénk ömlő élet révén” (Róm. 5,10)
„Mindez pedig Istentől van, aki minket
magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés
szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét”
(2 Kor. 5,18-19)
Mert
tetszett Istennek: „… hogy Őáltala békéltessen meg, engeszteljen ki
mindent, és Őáltala békéltesse meg a mindenséget Magával, békességet szerezvén
az Ő keresztjének, azaz a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala
mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20)
„Ezért Isten ingyen
igazítja meg őket és megigazulásukat
ingyen, az ő kegyelméből kapják, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus
által, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a
Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul - fedélnek
- azoknak, akik az ő vérében hisznek,
hogy igazságát megmutassa nekünk.
Isten ugyanis az előbb a korábban elkövetett bűnöket végtelen
türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta” (Róm.
3,24-25)
„Ez a szeretet, és nem az,
ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a
Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).
Eféz. 2,17 És eljövén békességet hirdetett - örömhírként - néktek, a távol valóknak és a közel
valóknak*
*Az Úr Jézus
ígérete: „Nem hagylak titeket árvákul;
eljövök tihozzátok” (Ján. 14,18)
.
És szavát beteljesítette,
erről így tesz bizonyságot az apostol: „Így is van megírva: Lőn az első
ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé” (1 Kor.
15,45)
Mert: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak
Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17)
Péter apostol
bizonyságtétele: „Mert Krisztus… miután halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem
szerint. Így ment el a
börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak” (1 Pét. 3,18-19)
És akik vették a Szent
Szellemet, vagyis befogadták az Urat, azokhoz így szól az apostol: „De ti
nem vagytok hústestben, hanem Szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.
Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme,
az nem az övé. Ha pedig Krisztus
bennetek van, bár a test - az én
- a bűn, azaz a céltévesztés miatt halandó, és halott, de a
Szellem örökéletet
ad megigazultság által” (Róm. 8,9-10).
Eféz. 2,18 Mert Őáltala van szabad utunk, és menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben
az Atyához*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához,
csakis énáltalam” (Ján. 14,6).
Az
apostolon keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a
kegyelemhez, amelyben állunk, élünk, és vagyunk, és dicsekedünk, ujjongunk az
Isten fiai dicsőségének reménységében.
[Más
fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség
részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)
„Őbenne van bátorságunk és
szabad utunk, bizodalommal való menetelünk Istenhez a Benne való hit által” (Ef.
3,12)
Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem
királyi székéhez, trónusához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, alkalmas időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk”
(Zsid. 4,16).
Eféz. 2,19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, nem vagytok idegenek,
hanem polgártársai a szenteknek és családtagjai az Istennek*
*És tovább
folytatja az apostol: „Mert a mi
országunk mennyekben van, honnét az üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk; aki
az ő dicsőséges testéhez, az Ő személyéhez hasonlóvá
változtatja a mi gyarló testünket, azaz a mi személyünket, azzal az erővel,
amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)
Hiszen: „…titeket, kik
holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, A bemerítésben vele
együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe
vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,13.12)
„Ha tehát feltámadtatok a
Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki
az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
Eféz. 2,20 Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén,
lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus*
*Az apostolok
bizonyságtétele: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs és gondos építőmester, alapot, vagyis
fundamentumot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, nézzen
utána, és folyton ügyeljen arra, hogyan, és mimódon épít rá. Mert más alapot,
vagyis fundamentumot senki sem vethet a meglevőn, a lerakott alapon kívül,
amely egyszer vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)
„Ez lett a sarokkő,
amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert
nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel.
4,11-12)
János
apostol látja a mennyei Jeruzsálemet: „A város falának tizenkét alapköve
volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve” (Jel. 21,14)
Ez a prófécia is az Úr Jézus
Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz,
az nem menekül el!” (Ézs. 28,16)
Az apostol pedig folytatja kijelentést: „És nincsen
senkiben másban üdvösség - görögben: szótéria: bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás). - Mert nem is adatott emberek között az
ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, azaz üdvözülnünk”
(Csel. 4,12).
Mert: „Az a kő, amelyet az
építők megvetettek, szegletkővé lett!” (Zsolt. 118,22)
A vallásos zsidókhoz így szól
az Úr Jézus: „… Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők
megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi
szemeink előtt. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa,
és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (Mát.
21,42-43).
Eféz. 2,21 Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, és szorosan
összeillesztve, egybeszerkesztve növekedik, és emelkedik szent templommá az Úrban.
[Más fordítás: Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő
ki az Úr szent temploma]*
*És: „Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és
egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak
mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga
fölépítésére szeretetben” (Eféz. 4,16).
Eféz. 2,22 Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a
Szellem által, a Szellemben*
*És megismétli a
Szent Szellem által az apostol: „…
Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom
bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16)
Az Úr Jézus
szenvedése előtti kérése így teljesült
be: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, úgy ahogyan te énbennem, Atyám, és én
tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, és ők is bennünk legyenek: hogy
elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Ján.
17,21)
