Kenneth Hagin: KÖZÖNSÉGES EMBER? NEM!

Én sem szólhattam néktek atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

- 1Korinthus 3,1. 3.

Sajnos, a legtöbb keresztény nem engedi, hogy belső embere uralkodjon a külső ember felett. Ehelyett a test uralkodik a belső ember felett, és ettől válnak az emberek testi kereszténnyé. Egy fordítás így adja vissza ezt az igerészt: „test által irányított”, a ‘testi’ helyett. Valóban, azok a testi keresztények, akiket a testük irányít.

„Még testiek vagytok… és nem ember szerint jártok-é?” — mondja Pál a korinthosziaknak. Más szavakkal: úgy éltek, mint akik még nem születtek újjá. Tetszik nekem, ahogy az Amplified Bible fordítja a 3-as verset: „Mert ha még irigység és féltékenység, veszekedés és szakadások vannak köztetek, akkor ugye emberi mérce szerint viselkedtek, úgy, mint azok a közönséges emberek, akik még nem változtak meg?”

Te ne tedd ezt! Ne engedd meg magadnak, hogy úgy élj, mint a közönséges emberek! Úgy élj, mint egy új teremtés, mert az vagy! Határozd el, hogy megengeded a belső embernek a Krisztusban, hogy uralkodjon az egész lényed felett.

Megvallás: Visszautasítom, hogy úgy éljek, mint közönséges ember. Én megváltoztam. Én új teremtés vagyok Krisztusban. Felnövekedem szellemileg. Én — a belső ember — uralkodni fogok az egész lényemen. Szellemi emberként fogok járni. Isten Igéjének a mércéje szerint fogok viselkedni. Szeretetben fogok járni. Hitben fogok járni!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Keresztény szemmel

Életünkről képekben.

Sándor, Lenke, Ervin és József - Dicsőség, dicsőség

Ige: Amikor hírt kapunk testvéri szeretetről,

 Akkor: „…mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, hírül vettük, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, esedezni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben, és megértésben*(Kol. 1,9)

*Minden gyülekezetért folyamatosan imádkozik az apostol, hálát adva az Úrnak azért, amit elvégzett bennük: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)

Azért, hogy Isten beszédét befogadták: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thessz. 2,13)

És kéri az Urat, hogy: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által. Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani” (Róm. 15,13-14)

„és imádkozom azért, hogy az Isten szerinti szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára” (Fil. 1,9-10)

Egyben a gyülekezetekhez is szól, figyelmeztetve őket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő (szómájában) személyében. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő hústestének értelmével. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta istentiszteletben, az alázatoskodás és a test, azaz (szomato) egész lényünk sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Más értelmezés szerint: Mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni) (Kol. 2,8-9.18.23)

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).

Úgy várlak Téged minden nap én Istenem.

A VAK LÁNY....

Spurgeon: Kételkedés.

Ne világítsd meg a Napot és ne bizonyíts olyan dolgokat, amelyben senki sem kételkedik.

A hálaadás oka:

„Hálákat adván örömmel az Atyának, aki alkalmasakká, képessé, és méltókká tett, és feljogosított minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban” (Kol. 1,12).

Egy tanulság

A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.

- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.

- Be akarom repülni az egész világot, el akarok olyan helyre jutni, ahol még a madár sem járt.

- Jól van, tanulj csak szorgalmasan!

Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.

Egy reggel így szólt hozzá az anyja:

- Gyere, menjünk táplálékot keresni.

- Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz.

- Már miért nem?

- Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világkörüli útra.

- Igen gyermekem, - felelte az anyja - de vágyad soha nem válhat így valóra, ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz.

Tanulság: Napjaink ne csak munkával, tanulással, ne csak pihenéssel vagy más kikapcsolódásból álljanak, hanem ezek harmonikus egységéből. Mindent szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebb tűnő dolgokat is. Istent pedig és a Vele való közösségünket soha ne felejtsük el megélni!!

http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/1054-harmonia

Unnepnap

Bölcsesség

Az élet híd. Menj rajta keresztül, de ne építs rá házat.

Mózes imája

„És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.” (2Mózes 17:11-12)

Küzdelem az élet napról napra. A világ bizonyos részein véres harcok folynak, máshol vallási, vagy politikai csatározások történnek. Szemben állnak volt barátok, testvérek; kétségbeesett küzdelem folyik a mindennapi betevőért, a becsületért, az igazunkért. Bármilyen jellegű is a harcunk, egyedül sokkal nehezebb győzni. Erről szól a mai üzenetünk is.

Mózes vezetésével Isten kihozta Egyiptomból Izrael népét. Már önmagában ez is nagy csoda volt, de az igazi próbák csak ezután vártak rájuk. Túlélni a pusztában napról napra. Amikor Mózes látta a szükséget megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Isten elmondta, és adott vizet, mannát, annyit, amennyire szükségük volt. Teljes mértékben Istentől függtek. Emberi erővel nem maradtak volta életben.

Isten gondoskodott szükségleteikről, de most újabb kihívással kell szembe nézniük. Az Amálekiták megtámadják őket. Józsué a néppel együtt harcol, Mózes pedig Istenhez fordul imában erőért és győzelemért. Miután felemelt keze elfárad, Áron és Húr nyújt támaszt neki, és a nép győzelmet arat.

A kérdés, hogy kitől függött a győzelem?

Elsősorban Istentől, mert övé a nép, az erő, a győzelem. Az emberi részben pedig mindenki benne volt.

Élet- és hitharcainkban nagy erőt ad, hogy nem kell egyedül küzdenünk. Az imatámogatás, a közös munka sok-sok tapasztalatot és győzelmet ígért.

Nehéznek érzed a küzdelmeidet? Fordulj Istenhez, és fordulj azokhoz a társaidhoz, akik tartják a karod, akik érted és veled imádkoznak. A valóságban nincs helye a magányos harcosoknak. Függjünk Istentől, mert csak nála van szabadítás!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/08/mozes-imaja.html

Szeretet-Közösség

Lydia magazin

Idézet Az arany zsinór c. cikkből a Lydia 42. számából.

Flach Ferenc - Ott láttam Őt

Zsoltár 26. szabadúlásért való könyörgés a világ romlottságából; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 26,1 Dávidé [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember]. »Végig Dávid zsoltára. Ítélj meg engem, [szolgáltass nekem igazságot] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]! Mert én ártatlanságban [(tóm): tökéletességemben] éltem [(hálaḵ): jártam] és az Úrban [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban] bíztam ingadozás nélkül, [s bizalmam az Úrban nem rendült meg, meginogni, meglankadni nem fogok, és nem tántorgok]*

*És így folytatja imáját Dávid: „….Bírálj meg engem, [és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem, és fizess énnékem] Uram, az én igazságom [teljes jogom] és ártatlanságom szerint [és mondj ítéletet fölöttem, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok]!” (Zsolt. 7,9).

„Ítélj meg engem a te igazságod szerint, (tégy igazságot) oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam (ne engedd, hogy kinevessenek)!” (Zsolt. 35,24).

Mert: „Aki az ő tökéletességében jár, (feddhetetlenül él) igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!” (Péld. 20,7).

És: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr” (Jer. 17,7).

Hiszen: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).

   

Zsolt. 26,2 Próbálj meg, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], és vizsgálj meg, mint az [(crp̄): ötvös, aranyműves az aranyat] és kutasd át, fürkészd ki, próbáld meg tűzzel veséimet és szívemet [(léḇ): bensőmet]*

*És így folytatja Dávid: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? (Nézd meg, nem járok-e téves úton) és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 139,23-24).

Zsolt. 26,3 Mert kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod, jóindulatod, jóságod] szemem előtt van, és hűségedben [('ĕmeṯ): szilárdan, állandóan, biztonsággal] járok-kelek, és [(hálaḵ): élek]*

*És folytatja Dávid megvallását: „Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok]. »Más fordítás: Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak« (Zsolt. 16,8).

„Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és állandóan] az Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek] mert ő húzza ki a tőrből lábamat [mert ő (jácá') szabadít ki a (rešeṯ) hálóból]” (Zsolt. 25,15).

 „… Hozzád emelem szemeimet (tekintetemet), oh te egekben lakozó (aki a mennyben laksz)! Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!” (Zsolt. 123,1-2).

„Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, (Istenhez, akinek ujjongva örülök) vigasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, (hadd magasztaljalak hárfával) Isten, én Istenem!” (Zsolt. 43,3-4).

Zsolt. 26,4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, [(šavə' šávə'): gonoszság, jogtalanság, rombolás, pusztítás, hazugság, hiábavalóság embereivel] és alattomosakkal nem barátkoztam [(ʿálam bô'): elfordultam tőlük, elutasítottam őket és nem kerestem a közösséget velük]*

*Mert: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1).

Ezért így figyelmeztet Az Úr: „[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]! [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre]” (Péld 1,10.15). „A hitetleneknek útjára ne menj, [a bűnösök ösvényére ne lépj] se ne járj [és ne gyönyörködj, ne kedveld] a gonoszok ösvényét [és ne leld tetszésedet a rosszak útjában]. »Héber szerint: Hitetleneknek, vagyis [(rášáʿ): istentelenek, vagyis Isten nélkül élők ('óraḥ): módjával vagy eszközeivel (bô'): ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, hogy ('ášér 'ášar): szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen, mert ez (ráʿ): rossz, hitvány és veszélyes (dereḵ): mód, és szokás«. [Héber szavak nélkül: Hitetleneknek, vagyis istentelenek, azaz Isten nélkül élők módjával vagy eszközeivel ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, mert ez rossz, hitvány és veszélyes mód, és szokás - hogy szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen]” (Péld. 4,14).

Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3)

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak (Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

„Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige], belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3)

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Zsolt. 26,5 Gyűlölöm [(śáné'): utálom] a rosszak [(ráʿaʿ): rossz szándékúak, számítók, ártalmasak, gonoszok] társaságát [az összesereglett gonoszokat, a gonoszoknak (qáhál): gyűlését], és a gonoszokkal [az istentelenekkel, azaz az Isten nélkül élő hitetlenekkel] együtt nem ülök [és nem időzöm]*

*És Dávid újra -és újra megvallja, hogy: „Gyűlölöm a hazug hiúságok (a hazug bálványok) híveit, és csak az Úrban bízom én” (Zsolt. 31,7).

„Az állhatatlanokat, (és a kétszínűséget) gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem. Igaznak tartom azért minden határozatodat, (és mindenben helyeslem utasításaidat) és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm” (Zsolt. 119,113.128).

Azokat: „Akik gonoszul szólnak felőled, (csalárdul beszélnek rólad) és nevedet hiába veszik fel, (és hazugul mondják ki) a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (támadóidat) ne utáljam-e? Teljes gyűlölettel (határtalanul) gyűlölöm őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,20-22).

És Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy ki az ellenség: „… a ti ellenségetek, az ördög …” (1 Pét. 5,8)

Zsolt. 26,6 Ártatlanságban, és [(niqqájón niqqájôn): tisztaságban] mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom [és (sáḇaḇ): úgy járom körül oltárodat] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!

Zsolt. 26,7 Hogy hallatós [(tôḏáh): hangos hálaadó] szóval [hangos hálaéneket zengve] dicsérjelek téged, és [hangosan hirdessem dicsőségedet] és elbeszéljem [felsoroljam] minden csodatettedet*

*És Dávid újra -és újra dicséri az Urat: „Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]” (Zsolt. 9,2).

Dicséri Istent kegyelméért, szabadításáért: „Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad életemet a sírból” (Zsolt. 86,12-13)

És ezért: Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33)

Dávid - a szeretett - magasztalja a szellemi lények előtt, és a gyülekezetben: „Dávidé. Magasztallak téged (Uram) teljes szívemből; (Az angyalok színe előtt énekelek neked). Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért, igazságodért, és (hűséges szeretetedért); mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet (a Te Igédet) (Zsolt. 138,1-2).

Dicséri a gyülekezetben nagy tetteiért: „(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban” (Zsolt 111,1-2).

Ézsaiás minden népet arra buzdít, hogy dicsőítsék az Urat: „Emeljék fel szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben” (Ésa. 42,11-12).

Zsolt. 26,8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. [Héber: URam, (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, szeretem házadat, és ('áhéḇ 'áhaḇ): gyönyörködöm (bajiṯ): sátradban, ahol (máʿín máʿôn): laksz, dicsőséged (káḇóḏ káḇôḏ): fenséged (mišəkán): sátorának] (máqômáh máqóm máqôm): helyét]*

*Ezért így folytatja Dávid: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét (láthassam, milyen jóságos az ÚR) és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (az ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében, (sátra mélyén) sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem)” (Zsolt. 27,4-5).

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozom én hozzád, oh Isten! Szomjúhozom Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3).

„Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, (sóvárog) sőt emésztődik (eleped) lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5).

„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén (erő és ékesség van szentélyében). Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet (Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (Zsolt. 96,5-7).

És az Úr válasza: „Szüntelen égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátorának ajtajánál (a kijelentés sátrának bejáratánál) az Úr előtt, ahol megjelenek (és kijelentem magam) néktek, és beszélek veled. Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsőségem által” (2 Móz. 29,42-43).

Salamon ezt tudta: „És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat (a templomot), Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát. És az Izráel fiai mindnyájan látták, amikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, (a templomra) és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, (ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra) s imádák és tisztelék (és magasztalják) az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való (és örökké tart szeretete)!” (2 Krón. 7,1-3).

Zsolt. 26,9 Ne sorozd [ne rekeszd] a bűnösökkel együvé lelkemet, [engem] sem életemet a vérszopókkal [a vérontókkal] együvé. [Héber szerint: Ne veszíts, ne ragadj el engem az istentelenekkel, az Isten nélkül élőkkel, sem életemet a vérengző, a gyilkos emberekkel]*

*És ismét: „Ne számlálj (ne sorolj) engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság (rossz szándék) van szívükben” (Zsolt. 28,3).

Zsolt. 26,10 Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. [Más fordítás: (jáḏ): Erőszak, gonoszság tapad a kezükhöz, és (zammáh zimmáh): elgondolásuk, tervük, szándékuk gonosz. Jobbjuk kész a megvesztegetésre és az ö jobb kezük rakva ajándékokkal].

Zsolt. 26,11 Én pedig ártatlanságban, és [(tóm): tökéletességben]  (jálaḵ): jártam, ments  meg [(páḏáh): válts meg, szabadíts meg, őriz meg] és könyörülj rajtam, és [(ḥánan): találjak kegyelmet Nálad]*

*És így folytatja Dávid: „Ments ki engem (szabadíts ki) a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem” (Zsolt. 31,5).

„Jöjj, légy közel hozzám és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!” (Zsolt. 69,19).

Zsolt. 26,12 Lábam megáll igazsággal, és [(ʿámaḏ míšór míšôr): erősen áll az igazságban, egyenes úton járva]. Áldom [(brḵ): térdet hajtva dicsérem, magasztalom] az Urat a gyülekezetekben [(maqəhéláh maqəhél): kihívottak közösségeiben]*

*És így folytatja Dávid: „Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat (szeretetedet és hűségedet) a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11).

És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).

Táguló világ

Az Úr szava:

 „Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára. Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte” (5Móz. 26,17-19)

Imádság

Istenem!

Szeretnék lassítani, hogy észrevegyek másokat, akik mellé odaállítottál bizonyos célokkal. Jézus Nevében kérlek. Ámen