A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás
szűnik.
2015. március 26.
Boldogok…(Mt 5:3)
Tévedésünk az, amikor azt
hisszük, hogy valamilyen teljesítmény elérése tartósan boldoggá fog tenni. Hogy
miért nem így van, arra nézve hadd mondjam el a következőket:
Miért nem érzünk nagyobb
beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk
boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk. Miért? A
szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott
egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest
megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami
nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz
százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen
vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi
valódi társadalmi értéke nincs.
Néhány évvel korábban az
egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló
szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták.
Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a
személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta. Pontosan ez az. Hajtjuk
magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így
aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos.
Isten azonban nem erre
teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit
alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól –
Isten szeretetéről és egymás szeretetéről. Szerinted?
Ezékiel próféciája:
Aki így prófétál a magukat kereszténynek
nevezőkről, akik csak vallásosak, de nem születek újjá: „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s
a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván:
Jertek, kérlek, és halljátok: miféle ige jön az Úrtól)? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott
jőni - mintha népgyűlésre jönnének
- s oda ülnek elődbe, mint az én népem,
és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, és nem aszerint élnek, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra,
pajzán dallá lesz az a szájukban, szívük és eszük pedig nyereség után jár” (Ezék. 33,30-31).
Pásztor Chris: Krisztus benned!
Krisztus benned él; a szíved - szellemed - részeiben
foglalta el a szállását; ennek a tudásnak arra kell téged ösztönöznie, hogy
minden percben és másodpercben ujjongva élj. Te az élet bajnoka vagy, semmi nem
nyomhat le téged, mivel Krisztus benned él!
2015. március 25.
Ige: Az apostol így ír a gyülekezetnek fogságából.
Bízom abban,
hogy: „… Isten ígéreteire irányuló
reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hogy nem vallok
szégyent. Hanem mint mindenkor, úgy most
is nagy bátorsággal, és teljes nyíltsággal, akadálytalanul fog magasztaltatni,
és megdicsőülni Krisztus az én testemben azaz (szómato): egész valómban, akár biológiai, fizikai életem, akár halálom
által* (Fil. 1,20)
*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem engedi, hogy
megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, természete kitöltetett, kiáradt a
mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent
Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)
Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem
az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután
megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden
gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké.
Ámen” (2Tim. 4,17-18).
Ugyanis: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk
meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,8)
„aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt
éljünk” (1Thessz. 5.10)
És én megvallhatom, hogy: „Ama
nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama
napon, az igaz Bíró…” (2 Tim.
4,7-8).
A kijelentés:
Jézus nemcsak tanú, hanem az, akiről bizonyságot tesznek,
nemcsak a kijelentés hordozója, hanem maga a kijelentés
/Jubileum/
Áldott az az ember...
„Aki nem áll passzívan, alávetetten azon az ösvényen,
ahol a bűnösök járnak, sem nem ül le, hogy pihenjen és arra a helyre álljon,
ahol a gúnyolódók összegyűlnek” (1. Zsoltár / Ampl. ford)
Andrew Wommack: Dicsérettel teli életet élni…
Dicsérettel teli életet élni nemcsak a legélvezetesebb,
hanem az egyik legerőteljesebb módja életed megváltoztatásának. A dicséret nem
olyan, mint a fékezőkocsi, amely csak követi az eseményeket, hanem sokkal
inkább hasonló a vonat motorjához, amely előidézi a történéseket. A hited nem
teljes dicséret nélkül. A Kolossé 2:7 azt mondja, hogybővölködjünk a hitben
hálaadással. Ha nem adunk hálát, az egyenlő azzal, hogy nem bővölködünk a
hitben.
A dicséret hatást gyakorol rád, az ördögre, és Istenre
is. Megérint mindent és az életed minden részét. Ennek megfelelően a dicséret
hiánya negatívan érint téged, szabad kezet ad az ördögnek az életedben, és nem
dicsőíti Istent. Egyenesbe kell hoznod az életednek ezt a területét. Szinte
mindenki egyetért abban, hogy a dicséret jó dolog, de csak kevesen érzik annak
felelősségét, hogy akkor is dicsérjék Istent, amikor nincs hozzá kedvük. Nem
ismerek senkit, aki azzal a tervvel kel fel reggel, hogy depressziós lesz. Az
emberek szeretnének boldogok lenni és magasztalni Istent, de nem érzik, hogy
uralmuk van e fölött. Úgy gondolják, hogy a hála és dicséret csak egy
válaszreakció arra, ami történik; és ha minden rendben van, akkor automatikusan
megteszik. Csakhogy nem erről van szó.
Az Úr azt mondta tanítványainak a keresztre feszítése
előtti este, hogy ne nyugtalankodjék a szívük. (János 14:1). Ez nem egy
javaslat volt, hanem egy parancs. Mégis a legtöbb keresztény ma úgy gondolja, hogy
ez érzéketlen és ésszerűtlen volt. Azt mondják, hogy Jézus nem volt megértő és
együtt érző. Ezek a tanítványok nemsokára látják Jézus letartóztatását, aztán
pedig az életüket féltve elmenekülnek. Látják, ahogy Jézust igazságtalanul
elítélik, majd megfeszítik és eltemetik; Ő pedig azt mondta nekik, hogy ne
nyugtalankodjék a szívük! Egy átlagos személy számára ez ésszerűtlen. Jézus
azzal az ígérettel fejezte be a beszélgetést tanítványaival aznap este, hogy
nehézségeik lesznek (János 16:33). Hűha! Milyen enyhe kifejezés! Mégis azt
mondta, hogy bízzanak (legyenek jó hangulatban). Hogyan lehetséges ez? Azt
mondta, azért lehetséges, mert Ő legyőzte a világot.
Amikor ezt mondta, még nem feszítették keresztre, tehát
még nem támadt fel és nem ült az Atya jobbjára. Hit által kellett a
tanítványoknak örülniük. Jézus megígérte, hogy feltámad és uralkodni fog, és ha
hitben járnak, örülni fognak – ahogy mi is. Egy negatív világban élünk, egy
bukott világban, ahol úgy tűnik, hogy az istentelenek egyre előrébb jutnak. Amit
hallunk, abból sok a negatívum, és szándékosan törekednünk kell arra, hogy
pozitívak legyünk és ellensúlyozzuk azt a kultúrát, amiben élünk. A dicséret
egy remek eszköz, melynek segítségével ezt elérhetjük. Ha valaki a halálán van,
elsőként a pulzusát ellenőrizzük, hogy lássuk, dobog-e még a szíve. Ugyanebben
az értelemben véve, hálaadásunk ellenőrzésével a szellemi pulzusunkat
ellenőrizzük. Ha nem élünk olyan életet, amelyben szüntelenül hálát adunk
Istennek és dicsérjük Őt, akkor nem vagyunk szellemileg egészségesek. Némelyek
talán megsértődnek ezen, úgy gondolva, hogy egyszerűen nem ismerem a
helyzetüket, de Pál azt mondta a Filippi 4:4-ben: Örüljetek az Úrban mindenkor!
Ismét mondom: örüljetek. Pál nem egyszer mondta, hanem kétszer. Nem akarta, hogy
bárki is azt gondolja, hibázott, vagy van kivétel az alól, amit mondott. Nekünk
mindig örülnünk kellene az Úrban. Ez egy utasítás; nem egy javaslat, hogy
tegyük meg, ha kedvet érzünk rá.
Pál megélte, amit prédikált. Amikor megbotozták és a
börtön legsötétebb részébe dobták, ő és Szilász dicséretben törtek ki éjfélkor
(Apostolok Cselekedetei 16:22-26). Nemcsak a szellemi hadviselés részeként
tették. Nem a fogukat csikorgatva magasztalták Istent, csak azért, hogy
kijussanak a bajból. Amikor szabaddá váltak, nem távoztak. Valójában azért
dicsérték Istent, mert szerették Őt, és az imádatuk tiszta szívből fakadt. Ez
annyira megérintette a többi foglyot, hogy egyikük sem szökött meg. A dicséret
ébredést hozott. Lehet, hogy nem érzünk örömet, de a Biblia azt mondja a Galata
5:22-ben, hogy az öröm a Szellem gyümölcse. Ha bennünk él a Szent Szellem,
örömünk van. Talán nem érezzük az örömet, de dönthetünk úgy, hogy hit által
felemeljük a kezeinket és dicsérettel fordulunk Isten felé.
Ha megtanuljuk dicsérni Istent még akkor is, amikor
minden rosszul megy, az megváltoztatja a szívünket, sokkal hatékonyabbá tesz
minket és megsokasítja a hitünket. Én valójában úgy hiszem, hogy az a döntésem,
miszerint dicsértem Istent még azután is, hogy megkaptam a híreket a fiam haláláról,
az egyik legfontosabb tényező volt abban, hogy láttam őt feltámadni alig öt
órával később. Nem tudtam, mi lesz a végeredmény, de elkezdtem dicsérni Isten
teljes szívemből, és elmondtam Neki – és az ördögnek –, hogy mindettől
függetlenül nem adom fel, hogy Őt szolgáljam. Abban a pillanatban a hit
bővölködni kezdett a szívemben, és tudtam, hogy a fiam fel fog támadni a
halálból. Köszönöm, Jézus!
Fel kell vállalnunk a felelősséget. Mi nem magas szintre
emelkedett állatok vagyunk, akik az ösztönökre reagálnak. Minket Isten a maga
képmására teremtett. Dönthetünk úgy, hogy azt mondjuk, hálát fogunk adni és
örvendezünk az Úrban, de közben áldozatként élünk. Sohasem leszünk győztesek,
míg ezt abba nem hagyjuk. Meg kell szabadulnunk a kifogásoktól, és egyszerűen
meg kell tennünk, amit Isten Igéje mond. A Filippi 4:6 így szól: Semmiért se
aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel
kéréseiteket Isten előtt.
Tudod, hogy ebben a versben a „semmiért” görög eredetije
mit jelent? Azt jelenti: semmiért! Azt jelenti, hogy nincs kivétel. Igen,
lehetnek problémáid, de nem kell miattuk aggódnod. Nem kell gondterheltnek
lenned miattuk. Odamehetsz az Úrhoz imában hálaadással, és feltárhatod előtte a
kéréseidet. Jézus bemutatta a helyes módját annak, hogyan vihetjük kéréseinket
Isten elé. Azt használta, amit szendvics-technikának nevezek; vagyis a
kéréseinket két szelet dicséret közé csomagoljuk. Dicsérettel kezdjük és
dicsérettel zárjuk.
Nézzük meg, hogyan tette Jézus a Miatyánkban (Máté 6:9-13).
Isten magasztalásával kezdte: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék
meg a Te neved”, és Isten magasztalásával fejezte be: „Mert Tied az ország, a
hatalom és a dicsőség mindörökké.” Így kell tennünk. Még az ószövetségi
hívőknek is azt mondták: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba
dicsérettel! Adjatok hálát Neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4) Izrael népe
nem mindig tett így. Valójában az Úr azt mondta, hogy mivel nem szolgálták Őt
örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindenük, ítéletet fog jönni rájuk (5
Mózes 28:47-57). Ez azt bizonyítja, hogy Isten a mi felelősségünknek tekinti,
hogy örüljünk, dicsérjük Őt, és legyünk hálásak mindazokért a jó dolgokért,
amiket nekünk adott.
Sok kemény helyzettel nézünk szembe ebben az életben, és
a világ arra számít, hogy egy bizonyos módon viselkedünk, amikor jönnek a
problémák. Isten azonban azt mondta, hogy máshogy reagáljunk – ne
nyugtalankodjék a szívünk. Választanunk kell (5 Mózes 30:19). Lehetőségünk van
Jézus szavainak követésére és Isten Igéjének megcselekvésére. Én személyesen
megtapasztalom az Úrban való öröm hasznát. Látom, ahogy ez hatástalanítja az
ördögöt. Ki sem állhatja. Valóban hiszem, hogy Isten az Ő népe dicséretei
között lakozik (Zsoltárok 22:4). Istennek nagyon tetszik, amikor a természetes
szint mögé nézünk, és a dolgokat a hit világosságában látjuk. Ez Istent
dicsőíti.
A dicséret nem egy szükségszerű melléktermék, ami akkor
jön, ha minden rendben van az életünkben; ez egy hajtóerő. Oda irányítja a
figyelmünket, ahol annak lennie kell – Istenre. Ha a problémáink közepette
elkezdjük magasztalni Istent, a gondjaink annyira összezsugorodnak, hogy alig
jut eszünkbe Isten elé vinni őket! Annyira leköt minket az Ő dicsérete és az Ő
áldásaiért való hálaadás, hogy a nehézségeinkre csupán utólagosan gondolunk.
Sokkal több minden van, amit szeretnék megosztani veled erről a gyakran
mellőzött témáról. Épp csak a felszínt érintettem. A dicséret nagyon erőteljes
fegyver az ördög ellen is; és ami a legfontosabb, a dicséret és a hálaadás
Istent dicsőíti. A legtöbb ember soha nem is gondolkodik arról, hogyan hat
Istenre a dicséretünk. Ezt meg kell értened. Ez a keresztény élet olyan oldala,
ahol szerintem minden kereszténynek mélyebbre kell ásnia.
Szeretettel, Andrew és Jamie Ui.
2015. március 23.
2 Péter levél (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Biblia – a görög eredetivel és a kapcsolódó igék csatolásával –. Amikor olvasod, meglátod, hogy a Bibliánál, Isten szavánál nincs izgalmasabb! Péter apostol figyelmezteti Krisztus népét mindazokra a veszélyekre, amik várhatóak.
HU.SCRIBD.COM
Nem feledkezem meg rólad, mondja megváltó Urad!
„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről,
hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el
nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel (tenyerembe véstelek
be) téged…” (Ésa. 49,15-16)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)