Pásztor Chris: Higgy Abban, Akivé Tett Téged

Készítette: Zoltan Berki

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket (1 Péter 2:9).

Figyeld meg a mélyreható leírást a nyitóversben, amit most olvastunk: választottak vagyunk, királyok és különlegesek, megtartandók; kiválasztottak, hogy Isten igazságának kifejezői legyünk, és az Ő dicsőségének kinyilvánítói a földön. Isten legjobbjai vagyunk, és nagyon sok mindent elraktározott bennünk, a szellemünkben, mellyel megáldja a világot.

A Mózes 1. könyve 12:2-ben azt mondja Ábrahámnak, "Nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz."

Ábrahám magja vagy, mert a Biblia azt mondja a Galata 3:29-ben, hogy "Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok..." Tehát nem csak áldott vagy, hanem te magad is áldás vagy. Magaddal hordozod az áldást. Minden, amihez hozzáérsz áldott, ugyanez igaz mindazokra is, akik kapcsolatban állnak veled.

Gondolkodj el egy pillanatra a sajátos, különös tulajdonságaidon és az örökségeden Krisztusban. A Biblia azt mondja, Isten kezének munkája vagy (Efézus 2:10), az ő kézimunkája – kiválóságra munkálva. Már alaposan be vagy rendezve mindennel, ami szükséges, hogy győztesen élj és rendkívül sikeres légy. Ezért ne próbálj meg valaki más lenni. Elégedj meg azzal, aki vagy, a ténnyel, hogy Isten szeret, és örül annak, hogy te vagy.

Továbbá folyamatosan a helyes magokat vesd el – a helyes szavakat – a személyiségedbe; csak azokra a szavakra hallgass és azokat támogasd, melyek inspirálnak, ösztönöznek, és felépítik a meggyőződésedet arról, hogy ki is vagy Krisztusban. Isten bízik abban és meg van győződve arról, amivé tett. Ismeri a valódi értékedet és a képességeidet. Tudja, hogy számodra semmi sem lehetetlen. A betegség, a kór, a szegénység, a bukás, a halál és a gonosz fölé helyezett téged. Elpusztíthatatlanná tett, ahogy mondta, egy ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés (Ézsaiás 54:17).

Higgy ezekben az igazságokban és élj ezek szerint, így hatékonyan élheted a legjobb életet és lehetsz mindaz, amivé Isten elrendelt, hogy legyél.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy különlegessé tettél; örülök, hogy tudom, milyen páratlan vagyok, és mindazt, amivé Jézus Krisztusban tettél engem. Átadom magam neked, hogy beteljesítsem a célodat és a tökéletes akaratodat az életemre, a dicsőségedre és dicséretedre, a Jézus Nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Efézus 2:10; 2 Korinthus 5:21

Keresztény szemmel

Életünkről képekben.

Flach Ferenc - Állok és Téged csodállak Istenem

Példabeszédek 5. fejezet: Kerüld az idegen asszonyt, a hamis egyházat! (szerkesztett)

Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet.

Péld. 5,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az oktatást, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon].

Péld. 5,3 Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye.

Péld. 5,4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard].

Péld. 5,5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba].

Péld. 5,6 A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].

Péld. 5,7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].

Péld. 5,8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének   (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj].

Péld. 5,9 Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«.

Péld. 5,10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében.

Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].

Péld. 5,12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm].

Péld. 5,13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!

Péld. 5,14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a (qáhál): közösség (ʿéḏáh): összejövetelének közepette [Más fordítás: Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!

Péld. 5,15 Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és a te forrásod közepéből folyóvizet.

Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].

Péld. 5,17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek veled].

Péld. 5,18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit ifjúkorodban elvettél].

Péld. 5,19 A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel].

Péld. 5,20 És miért bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr): nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén]?

Péld. 5,21 Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden ösvényeiket (pálas): mérlegeli].

Péld. 5,22 A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ): csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése«.

Péld. 5,23 Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár): tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül].

Hálát adok Jézus Neked

Gandhi: A szeretet.

„A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg reá”

Jeremiás próféta így szól a hamis pásztorokról:

"Elveszett (és pusztuló) juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették őket, (a hegyeken tévútra terelték, / idegen istenekhez vezették őket / és) a hegyekben bujdostatták őket, hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek az ő (legelőjükről és) tanyájukról. Aki csak reájuk talált, emésztette őket, (és aki csak érte, pusztította őket), és az ő elnyomóik (az ő ellenségeik) ezt mondták: Nem vétkeztünk, (és azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni). Pedig vétettek az Úr ellen, Aki az ő igazi hajlékuk, és atyáiknak reménysége volt” (Jer. 50,6-7).

Kenneth Hagin: A MI ATYÁNK

Mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek Tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk…

- Máté 6,8. 9.

Bár Isten olyan világos kijelentést adott magáról Izraelnek, amilyet csak lehetett szellemileg halott embereknek, mégsem ismerték Őt igazán. Nem ismerték fel a hústestben megjelent Istent, amikor Jézus ott állt közöttük. (Az ó szövetség alatt Isten jelenléte a Szentek Szentjébe volt zárva.)

Így azután, amikor a Krisztus Jézus eljött, az ítélkezés kemény és durva légkörébe kellett eljönnie. A zsidók, akik körülvették, nem tudták megérteni Őt. Úgy beszélt Istenről, mint az Ő Atyjáról. Arról beszélt, hogy az Atya szereti az övéit és gondoskodik róluk! Ez zavarba ejtette őket. Amikor Jézus úgy mutatta be Istent, mint a szeretet Atya Istenét, ez legtöbbször süket fülekre talált.

Be kell ismernünk, amint elmélkedünk Jézus szavain Isten szeretetéről, hogy néha Istennek újjászületett gyermekei sem látják meg Istennek a szerető arcát.

Izrael sohasem tudta ezt felfogni. Nem értették meg, ki az, akiről Jézus beszél. Újdonság volt számukra. Az igazat megvallva, ma is újdonságnak számít az egyház legtöbb tagja számára! Arra tanították őket, hogy féljenek Istentől, hogy reszkessenek az ítélkezés Istenétől.

Igazában sohasem látták meg Isten szeretetteljes arculatát, amelyet Jézus jött el kijelenteni.

Megvallás: Ezennel komolyan elhatározom, hogy meglátom és megismerem Isten szerető arcát, amelyet Jézus jött el kijelenteni. Elmélkedni fogok azon, amilyennek Jézus kijelentette Istent, amíg valójában meg nem ismerem Őt, mint az én szerető Atya Istenemet.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Kicsi Sas Pintér Béla

Előítélet

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten Szelleme nem olyan, mint a gyülekezet, amelyik csak vasárnaponként gyűlik össze. Nem vár türelmesen addig, amíg megtaláljuk a méltó dicsérő énekeket az ő jövetelére. Nem szükséges imádkoznunk azért, hogy ott legyen, mert ő ott van - mindig ott van teljes lényével közöttünk! Soha nem teszi a szabadító munkáját a mi érzelmeinktől függővé, amelyek úgy ingadoznak fel s alá, mint az Empire State Building liftjei: egyik pillanatban még a földön van, a másikban pedig már a felhők között. Isten Napja soha nem nyugszik le. Isten Szelleme nem húzódik vissza, nem fogyatkozik el, és nem folyik el. Ő állandó. Isten nem bizonyos időre kötött velünk szövetséget, hanem mindörökre. Mára is. Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Szeretet-Közösség

Lydia magazin

LET'S GOSPEL FOR MEN - Új Forrás: Csillagösvényeken

Ige: Ha hústestiek vagytok, akkor arról tesztek megvallást, hogy milyen valláshoz tartoztok.

 „Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem hústestiek vagytok-e?* (1 Kor. 3,4)

*A beszédük is bizonyság a testiességüknek: „Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére merittetettek-é be?” (1 Kor. 1,12-13).

Hiszen: „Egy a test (szóma) vagyis a személy, és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is” (Eféz. 4,4).

Tehát: „...sokan egy test (szóma) vagyis egy személy) vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,5).

 „Azért senki ne dicsekedjék, és ne kérkedjék, és ne hencegjen emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor. 3,21).

Csak téged Dicsérünk Jézus

A teremtés.

 „Az ÚR (Logosza) igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9).

Vágyom Hozzád Uram!

 „Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt, hogy lássam arcát? (Zsolt. 42,3)

Terített asztal

„Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt”

Korábban mindig olyan ijesztőnek tűnt ez a kép. Mostanában sokszor előjön, olvasom, hallom, és jobban elgondolkodtam rajta. Elsőre tényleg frusztráló: az ellenség szeme előtt enni... Inkább félelem, védekezés az ami normális lenne ilyenkor.

Az étkezés, egy bőven terített asztal nem éppen egy harcba illő kép. Hanem nyugodtságot, biztonságot áraszt, asztal, székek, gőzölgő, jó illatú ételek, család, beszélgetés, hálaadás az ételért, a szeretteinkért. Ha egy ilyen pillanatban meglátnánk az ellenségünket, gyorsan össze akarnánk szedelőzködni, mindenkit biztonságba helyezni. Félünk, hogy kárt okoz bennünk, a hozzánk tartozókban, hogy elveszi amink van, hogy megzavarja a békességet, a nyugalmat, vagy csak irigy lesz, és megpróbál békétlenséget hozni ránk.

Isten pedig pont ezt a képet használja arra, hogy meggyőzzön, hogy ha az övéi vagyunk, akkor olyan biztonságban lehetünk, amilyet addig el sem tudtunk képzelni. Akár az ellenségeink előtt is jóízűen és zavartalanul falatozhatunk. A terített asztal, a tele pohár, az olaj - mind az áldás a biztonság jelei.

Az ellenségnek nincs hatalma fölöttünk, ha az Atya asztalánál ülünk és az ő házában lakunk. Nem kell felriadnunk, félnünk, féltenünk a nyugalmunkat. Nála béke és biztonság van.