"Végső soron az emberek sokkal jobban értékelik az
őszinte kritikát, mint a hízelgést." (Péld 28,23 NLT fordítás)
2014. november 16.
Guti Tünde AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYEIN VEZET
Sírtam ma az Egyházért. Sírtam az
Igazságért. Mert Isten népe elvesztett valamit abból a szűzies, tiszta és
egyszerű lelkületből, ami a kezdetekkor tűzként lobogott a szívekben. A
hamisítatlan színigazságért, az őszinte jócselekedetek hófehér gyolcsáért
könnyeztem, ami egykor a szentek öltözete volt.
Az igazságot elferdítettük,
felhígítottuk, a szeretetet meghamisítottuk, képmutató érzésekre
lealacsonyítva, megfosztva így valóságos erőtől duzzadó tartalmától.
Nyög, vajúdik és sóhajt a lelkem
testvéreimével együtt, éhezve és szomjazva, hogy VALÓSÁG legyen a hirdetett
Ige! Egyáltalán IGÉT hirdetünk szószékeinkről, vagy valami mást, füleknek
kedvező, kedves, humoros meséket, látványos liturgiákkal fűszerezve, miközben
az ÉLET elmegy mellettünk?!
Mindannyian felelősek vagyunk, hogy
kiáltsunk és ébresszünk!
Urunk, bocsáss meg minden szót,
gondolatot, érzést és cselekedetet, ami nem a Te nevedet emelte! Bocsáss meg
minden Tőled elcsent dicséretet, minden szánalmas, üres szívvel másoknak
odavetett vigasztalást! Bocsásd meg azokat a tetteket, amiket mi szolgálatnak
neveztünk, de nem Rád mutatott, és elhomályosította jóságodat, kegyelmedet!
Bocsásd meg képmutató adakozásunkat és segítségnyújtásunkat, mikor hiúságunk
beárnyékolta irgalmasságodat!
Könyörülj rajtunk mindazért, amivel
csorbát ejtettünk az evangélium üzenetén, könyörülj, Uram a kevély tervekért,
az önigazult teológiáért!
Jézusom, Te szárítsd fel könnyeimet,
és mindenről lemondok érted! Szántsd fel kiszáradt szívem göröngyeit, hogy a
Tőled származó szeretet által munkálkodó hit új vetést sarjasszon,
belegyökerezve igazságodba és szentségedbe!
Drága Jézus! Nincs annál nagyobb
gyönyörűség, mint egyre jobban megismerni Téged!
Amikor felfeded Igéd mélységeit,
felnyitod szemem, hogy lássak és betöltesz Szent Szellemeddel, hogy értsek, még
a lélegzetem is eláll a csodálattól! Kegyelmed jobb, mint az élet!
Kérlek, Uram, terelgesd össze
juhaidat arra a dús legelőre, ahhoz a csendes vízhez, ahol nincs hamis máz,
vallásos pompa és emberi büszkeségen trónoló vezetés, hanem Te nyilatkoztatod
ki titkaidat, meggyújtva szövétnekünket, hogy az egyre növekvő sötétségben ne
tévedjünk el!
TE VAGY NEKÜNK AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYE!
2013. november 29.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/az-igazsag-osvenyein-vezet.html
Kinek a nevében imádkozunk?
A Názáreti Jézus
nevében, vagy az Úr Jézus nevében?
Isten Igéje azt
mondja, hogy:
„És mindent, amit csak cselekesztek szóval
vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek,
hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala”(Kol.
3,17)
És
Ismét: „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak
nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).
Azért, hogy: „minden nyelv vallja,
hirdesse, vallást tegyen arról,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,11)
És azért, mert
azt mondja az Úr, hogy: „Ne tégy az ő
beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld 30:6)
2014. november 15.
Ige: Kövesd az Urat!
„Jézus
pedig elméne tanítványaival a tenger mellé, vagyis a Galileai-tóhoz; és nagy
sokaság, nagy tömeg követé őt
Galileából és Júdeából,
És Jeruzsálemből és Idumeából és a
Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is szintén nagy tömegben
gyűltek köréje, amikor hallották, hogy miket művel, hogy miket tesz vala, hogy milyen nagy dolgokat visz véghez. Nagy sokasággal jövének, és csatlakoztak Őhozzá.
És Jézus pedig szólt, és
megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót, vagyis egy bárkát tartsanak néki
készen a sokaság, a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt, hogy ne tolongjanak
körülötte.
Mert sokakat, sok embert meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk, valami
betegségük volt, vagy akiket valamilyen fájdalom, csapás, szenvedés, kín gyötört, mint akiket valami
ostor vert, reá rohanának, vagyis megrohanták
őt, hozzátódultak, és körülötte tolongtak, hogy
illethessék, és megérinthessék Őt.
A tisztátalan szellemek,
vagyis a démonok is, mikor meglátták vala őt, elé
vetették magukat, és leborulának előtte, és hangosan kiáltának rikoltanak, sikítanak, ordítanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
Ő pedig erősen fenyegeti vala őket és
szigorúan, és keményen rájuk parancsolt,
hogy őt ki ne jelentsék, nehogy felfedjék
kilétét, hogy ne tegyék őt láthatóvá, nyilvánvalóvá* (Márk. 3,7-12)
*Az
Evangélium gyógyítóként, és szabadítóként is kijelenti az Úr Jézust: „És az emberek rimánkodva kérik vala őt, hogy csak legalább
az ő ruhájának, vagy köpenyének peremét, illetve szegélyét, szegélyrojtját illethessék, és megérinthessék. És akik csak illeték
vala, azaz megérintették, mindnyájan meggyógyulnak, megmenekednek minden bajból”
(Mát. 14,36)
„És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy településekre, a betegeket letevék a piacokon, és a tereken, és kérik vala őt,
hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék, és érinthessék. És valahányan
csak illeték, és megérintették, meggyógyulnak” (Márk. 6,56)
Lukács
bizonyságtétele: „És az egész sokaság
igyekezik vala őt illetni, és
megérinteni: mert erő származék, erő áradt ki belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,19)
Az
emberek nem ismerték fel, hogy ki jött el hozzájuk, de a démonok igen. Amikor
bement a zsinagógába az Úr: „Vala pedig
azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiálta,
és monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled, és mi közünk egymáshoz, Názáreti
Jézus? Azért jöttél-é, hogy romlásba vigyél, és elveszíts, elpusztíts, megsemmisíts, minket? a vesztünkre jöttél? Tudom
rólad, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
[Más fordítás: Éppen ott volt a zsinagógában,
egy tisztátalan szellemben levő
ember, aki felkiáltott, felsikoltott, és
monda: El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts
minket?]” (Márk. 1,23-24)
És
bármerre járt az Úr: „… meggyógyíta
sokakat, akik különféle betegségekben, különféle nyavalyákban; bajokban sínylődtek. Akiket valamilyen kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség,
ártalom, baj, panasz, gyötrő, kínos betegség gyötört. Akik gonoszul szenvedtek
vala. És sok ördögöt, vagyis gonosz
szellemet, azaz démont kiűze, vagyis kihajított, kidobott, és nem
hagyja, és nem engedte vala szólni,
és beszélni az ördögöket, vagyis a gonosz
szellemeket, a démonokat, mivelhogy
Őt felismerték” (Márk.
1,34).
Ki Jézus nekem?
Ő az én Istenem, aki győzelmet ad minden helyzet felett.
Aki megmutatja kegyelmét és hűségét nemcsak nekem, hanem gyermekeimnek, sőt
unokáimnak is.
„Mert te vagy az
Isten, aki nagy győzelmet adsz királyodnak, megmutatod kegyelmed és hűséged
felkentednek, Dávidnak, és utódainak mindörökké] (Zsolt. 18,51)
Kik az Isten fiai?
„Valakik befogadák őt, - az Úr Jézust - hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő
nevében hisznek. Akik nem
vérből, sem a hústestnek ösztönéből, sem a férfiúnak vágyából, hanem Istenből
születtek” (Ján. 1,12-13)
Cseri Kálmán: Az igazságról
Érvényesül-e az igazság akkor, ha csak azt büntetik meg,
akit tetten értek, és nyilvánosságra került a bűne? De akik ugyanazt a bűnt
elkövették, csak éppen nem érték őket tetten, azokat nem büntetik meg.
Érvényesül-e így az igazság?
Simeon
Most bocsátod el, Uram,
szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim
üdvösségedet." (Lukács 2:29-30)
A Biblia azt írja: Íme,
élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember
volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem volt rajta. Azt a
kijelentést kapta a Szent Szellemtől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem
látja az Úr Krisztusát. A Szellem indítására elment a templomba, és amikor a
gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: »Most bocsátod el, Uram,
szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim
üdvösségedet.«" (Lukács 2:25-30).
Simeon története három
fontos igazságot tanít nekünk. Először: nem számít, milyen hosszú ideig tart,
ha az Urat keresed, meg fogod találni. Vagy, ami még jobb: Õ fog megtalálni
téged, és kijelenti magát neked. Másodszor: nem te, hanem Isten választja meg
az időt és a módot arra, hogy hozzád jöjjön.
Simeon nem érte meg, hogy
lássa Krisztus csodálatos szolgálatát, amit három és fél év alatt végzett
természetfeletti erővel. Õ csak egy újszülött gyermeket látott Mária karjában.
De meglátta Istent, és ez elég volt neki.
Harmadszor: bár nagyon
odaszánt, igaz és kegyes ember volt", Simeon felismerte, hogy csak akkor
kész a halálra, ha találkozik Istennel, és magához ölelheti. Vannak, akik nem
akarnak meghalni, amíg nem látták a világot. Simeon nem akart meghalni addig,
amíg nem látta a világ Megváltóját. A kérdés tehát, amire neked is választ kell
adnod: Találkoztál már az Úrral? Õ a te személyes Megváltód? Csak akkor állsz
készen a halálra, ha erre helyes választ tudsz adni.
A. O. Esther: Hinni kell!
Hinned kell, hogy Istennek tervei vannak
veled! Bármilyen lehetetlennek tűnik is, segíteni fog szorult helyzetedben, és
támogatja a következő küldetésedet!
Bizonyságok fellege
„A hit
embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg
igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami
akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni!
Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van!”
Zsidókhoz írt levél 12:1
Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban.
Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás
után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről
egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó,
himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák
között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam
volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső
érzéssel nyugtáztam: megcsináltam.
Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de
ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem két dolog motivált
a pályán: az egyik, hogy ha már egyszer itt vagyok, végigcsinálom; a másik
pedig az, hogy nem lehetetlen végigmenni, hiszen előttem annyi embernek
sikerült már.
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete felsorol jó néhány
embert, akiknek sikerült végigmenni a pályán. Sokszor hithősöknek nevezzük
őket, pedig sokkal inkább kitartó, hívő, egyszerű emberek voltak, akik látták a
végcélt, bíztak Isten ígéreteiben. Kortársaik, környezetük és sokszor még a
családjuk sem értették meg őket. A külső nehézségek ellenére mégis mentek,
ahová Isten hívta-küldte őket. Hinni Istenben nem az evolúció tagadása, vagy
más istenek elvetése. A hit példái arról tanúskodnak, hogy merték teljesen
rábízni magukat Istenre minden dologban. Tisztelettudóan engedelmeskedtek. Nem
láttak mindent előre, mégis hitték, hogy valóság az, amiről Isten beszél.
Életünk küzdelmeiben, ha győzni akarunk, két fontos
dolgot kell megtennünk a mai Igénk szerint. Az első: vessünk el magunktól
mindent, ami akadályoz a futásban. Tegyük le terheinket, nyomasztó bűneinket,
tisztítsuk meg lelkünket, hogy szabadok lehessünk Isten Szelleme által. A
második: tartsuk szemünket a célon. Krisztus már ott van, és vár ránk.
Végigjárta utunkat, és azt mondja: „gyere, már nincs messze a cél!”
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/bizonysagok-fellege.html
2014. november 14.
Ige: Nyíltan hirdetjük a valóságot!
„Lemondtunk a szégyellni való titkokról, a
szégyenletes dolgok, és titkos bűnök takargatásáról,
mint akik nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk
meg, és nem is használjuk cselvetésre az
Isten igéjét, logoszát. De a kinyilatkoztatott valóság nyílt hirdetésével, és láthatóvá tételével ajánljuk
magunkat minden ember
lelkiismeretének az Isten színe előtt* (2 Kor. 4,2)
*És így folytatja az apostol: „Mert
sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében, sem leplezett kapzsisággal nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság, Ő
a tanúnk” (1 Thess. 2,5)
„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan,
akik meghamisítják és nyerészkedésre használják az Isten igéjét; hanem tisztán, és tiszta szívből, sőt szinte
Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)
„Mert a mi buzdításunk, és a mi igehirdetésünk nem hitetésből
van, nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3)
„Mert nem tisztátalanságra, hanem
megszentelődésre, és szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)
És:
„… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben,
nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)
Mert: „Ismervén
tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, és győzünk meg, Isten előtt
pedig nyíltan állunk. Remélem
azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk” (2 Kor. 5,11)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)