„Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt:
akik közé beépülnek, törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek titeket és mindenféle gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam* (Mát. 5,11)
*És az
Úr Jézus így bátorítja tanítványait:
„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és
kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak titeket, és kivetik, kitörlik
a ti neveteket, mint gonoszt, és mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek
azon a napon és örvendezzetek, sőt
ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok
bőséges és nagy a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek,
és mert ugyanezt tették a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog, és az kegyelem, ha valaki Istenről való meggyőződéséért, Istenre néző lelkiismerettel tűr
keserűségeket, sérelmeket méltatlanul és igazságtalanul szenvedvén.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott
verést? De ha jót cselekedve és mégis
szenvedve tűrtök, és ha továbbra is kitartóan cselekszitek a jót és tűritek
érte a szenvedést, ez kedves dolog
Istennél, az Isten szemében” (1 Pét. 2,19-20)
A jeruzsálemi
apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet
és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították, vagyis előhívták az
apostolokat, megveretvén őket, az
után megparancsolták nekik, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért
örömmel menének és távoztak el a nagytanács
színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal
illettessenek, és gyalázatot
szenvedjenek. És mindennap a
templomban, a szent helyen és
házanként nem szűnnek vala meg, és
nem hagytak fel tanítani és hirdetni
Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42).
És az apostol így
folytatja: „Mert néktek adatott az a
kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem az is hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil.
1,29)
És az Úr Jézus
így tanítja az övéit mindarra, ami következik, és amit tenniük kell: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét,
atya gyermekét; és magzatok, a
gyermekek támadnak szülők ellen, és
vesztüket okozzák, megöletik őket. És
lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad,
és aki kitart, az megtartatik, vagyis
üdvözül” (Márk. 13,12-13).
A próféta pedig
így figyelmezteti Krisztus népét: „Ne
higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban, még a jó ismerősben sem; az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit
mondasz. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a
leány anyja ellen támad, a meny az ő napára, vagyis az ő anyósára; az embernek
saját háznépe az ellensége” (Mik.
7,5-6).
És ami még következik:
„Mert nemzet támad nemzet ellen, és
ország, ország ellen; és lesznek éhinségek és döghalálok, és földindulások,
vagyis földrengések mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak, a vajúdás
kínjainak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és átadnak titeket
kínvallatásra, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az
én nevemért. De aki mindvégig állhatatos marad, és végig kitart, az üdvözül,
vagyis megmenekül” (Mát. 24,7-9.13)
„És mindenfelé nagy földindulások, vagyis nagy
földrengések lesznek, és éhinségek és döghalálok, vagyis járványok; és
rettegtetések, és rettenetes dolgok történnek, és nagy, hatalmas jelek lesznek
az égből, és tűnnek fel az égen. De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik
és kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és
átadnak benneteket a zsinagógáknak, és tömlöcökbe, vagyis börtönbe vetnek és
királyok és helytartók elé visznek és vezetnek titeket az én nevemért. És
gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála
sem vész el. A ti béketűrésetek, és állhatatosságotok által nyeritek meg
lelketeket, azaz: életeteket” (Luk.
21,11-12.17-19)
Mert: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, azaz: a magáét; de
mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak
titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama
beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De
mindezt az én nevemért cselekszik, és teszik veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
De Isten így bátorít: „Emeljétek
az égre szemeiteket, és nézzetek, tekintsetek
le a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak, szétfoszlanak, és a
föld, mint a ruha megavul, és szétmállik, és lakosai hasonlókép elvesznek, és
lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek; de szabadításom örökre megmarad, és
igazságom meg nem romol, meg nem rendül. Hallgassatok rám, kik tudjátok, és
ismeritek az igazságot, te nép, kinek szívében van, mert szívébe zárta
törvényemet, a tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik
miatt kétségbe ne essetek, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert mint a
ruhát, moly emészti meg őket, és mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a
moly, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és mint a gyapjú, melyet megrág a
féreg, de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről
nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre!” (Ésa. 51,6-8).