2014. november 12.
Ige: A megigazulás „törvénye” Az Úr Jézusban való HIT
„A
törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja
betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert
a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon* (Róm. 3,20)
*És így
folytatódik a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A
törvény bűn-é, vagyis céltévesztés? Távol
legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a
gonosz kívánságról sem tudtam volna,
és a vágyat, a mohó kívánást sem
ismerném, ha a törvény nem mondaná:
Ne kívánd! De a tiltó parancsolat által a bűn
alkalmat vett, ösztönzést,
indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és
mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt, mert ugyanis törvény nélkül holt a
bűn” (Róm. 7,7-8).
Mert a kívánság
pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a
kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak.
1,15).
Dávid így
imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő,
vagyis természeti, a biológiailag élő ember sem igaz előtted!” (Zsolt.
143,2)
A Szent Szellem kijelentése:
„… Krisztus mindeneknek felette örökké, a
világkorszakokba, aionokba nyúlóan áldott
Isten. Ámen” (Róm. 9,5)
Oswald Chambers: SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST!
"Saul, Saul, miért
üldözöl engem?" (Csel 26,14)
A magam külön útján járok-e
Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent
Szellem tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus
Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem.
Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el,
mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz
ragaszkodunk, üldözzük Őt. Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha
abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó". Mikor
aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel, ez a
lehető leglesújtóbb felfedezésünk.
Iszonyú élesen,
keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje, miközben másoknak továbbadom, vagy
meghazudtolja az életem azt, amit mondok? Taníthatom én a megszentelődést, ha
közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi
Jézus Krisztust? Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való
tökéletes egységről. Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és
alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29). Minden tettem a vele való közösség
alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra, hogy én ezentúl istenes
ember leszek. Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások, de
ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Woodrow Wilson amerikai elnök: miért vagyunk itt?
„Azért vagyunk itt,
hogy gazdagítsuk a világot, és önmagunkat szegényítjük meg azzal, ha erről a
küldetésről megfeledkezünk”
Kenneth Hagin: ÜDVÖSSÉG
Mivelhogy ragaszkodik hozzám… megmutatom néki az én
üdvösségemet.
- Zsoltárok 91,14–16.
Bár dr. C. I. Scofieldnek nem minden megjegyzésével értek
egyet, magyarázatos Bibliájában, a Róma 1,16-ot követő, az „üdvösség” szóra
vonatkozó lábjegyzete kiváló. Dr. Scofield, a görög és héber nyelv tudósa
állapítja meg a következőket: az üdvösségre használt görög és héber szavak
jelentése magába foglalja a szabadítás, a biztonság, a megőrzés, a gyógyulás és
az épség (egészség) fogalmát.
El Shaddai megígérte, hogy megmutatja nekünk a
szabadítást, a biztonságot, a megőrzést, a gyógyulást és az egészséget. Mert
megígérte, hogy megmutatja nekünk az Ő üdvösségét!
Megvallás: Mivel ragaszkodom Istenhez, aki több mint
elegendő, megmutatta nekem az Ő üdvösségét. Megismertette velem Jézus Krisztus
Evangéliumát, amely Isten ereje az üdvösségre. (Róm. 1,16) Ez az evangélium
Isten ereje az én üdvösségemre. Isten ereje az én biztonságomra. Isten ereje az
én megtartásomra. Isten ereje az én gyógyulásomra. Isten ereje az én egészséges
életemre. És több mint elegendő!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2014. november 11.
Ige: Kik a boldogok?
„Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt:
akik közé beépülnek, törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek titeket és mindenféle gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam* (Mát. 5,11)
*És az
Úr Jézus így bátorítja tanítványait:
„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és
kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak titeket, és kivetik, kitörlik
a ti neveteket, mint gonoszt, és mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek
azon a napon és örvendezzetek, sőt
ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok
bőséges és nagy a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek,
és mert ugyanezt tették a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog, és az kegyelem, ha valaki Istenről való meggyőződéséért, Istenre néző lelkiismerettel tűr
keserűségeket, sérelmeket méltatlanul és igazságtalanul szenvedvén.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott
verést? De ha jót cselekedve és mégis
szenvedve tűrtök, és ha továbbra is kitartóan cselekszitek a jót és tűritek
érte a szenvedést, ez kedves dolog
Istennél, az Isten szemében” (1 Pét. 2,19-20)
A jeruzsálemi
apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet
és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították, vagyis előhívták az
apostolokat, megveretvén őket, az
után megparancsolták nekik, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért
örömmel menének és távoztak el a nagytanács
színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal
illettessenek, és gyalázatot
szenvedjenek. És mindennap a
templomban, a szent helyen és
házanként nem szűnnek vala meg, és
nem hagytak fel tanítani és hirdetni
Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42).
És az apostol így
folytatja: „Mert néktek adatott az a
kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem az is hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil.
1,29)
És az Úr Jézus
így tanítja az övéit mindarra, ami következik, és amit tenniük kell: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét,
atya gyermekét; és magzatok, a
gyermekek támadnak szülők ellen, és
vesztüket okozzák, megöletik őket. És
lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad,
és aki kitart, az megtartatik, vagyis
üdvözül” (Márk. 13,12-13).
A próféta pedig
így figyelmezteti Krisztus népét: „Ne
higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban, még a jó ismerősben sem; az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit
mondasz. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a
leány anyja ellen támad, a meny az ő napára, vagyis az ő anyósára; az embernek
saját háznépe az ellensége” (Mik.
7,5-6).
És ami még következik:
„Mert nemzet támad nemzet ellen, és
ország, ország ellen; és lesznek éhinségek és döghalálok, és földindulások,
vagyis földrengések mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak, a vajúdás
kínjainak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és átadnak titeket
kínvallatásra, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az
én nevemért. De aki mindvégig állhatatos marad, és végig kitart, az üdvözül,
vagyis megmenekül” (Mát. 24,7-9.13)
„És mindenfelé nagy földindulások, vagyis nagy
földrengések lesznek, és éhinségek és döghalálok, vagyis járványok; és
rettegtetések, és rettenetes dolgok történnek, és nagy, hatalmas jelek lesznek
az égből, és tűnnek fel az égen. De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik
és kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és
átadnak benneteket a zsinagógáknak, és tömlöcökbe, vagyis börtönbe vetnek és
királyok és helytartók elé visznek és vezetnek titeket az én nevemért. És
gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála
sem vész el. A ti béketűrésetek, és állhatatosságotok által nyeritek meg
lelketeket, azaz: életeteket” (Luk.
21,11-12.17-19)
Mert: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, azaz: a magáét; de
mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak
titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama
beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De
mindezt az én nevemért cselekszik, és teszik veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
De Isten így bátorít: „Emeljétek
az égre szemeiteket, és nézzetek, tekintsetek
le a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak, szétfoszlanak, és a
föld, mint a ruha megavul, és szétmállik, és lakosai hasonlókép elvesznek, és
lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek; de szabadításom örökre megmarad, és
igazságom meg nem romol, meg nem rendül. Hallgassatok rám, kik tudjátok, és
ismeritek az igazságot, te nép, kinek szívében van, mert szívébe zárta
törvényemet, a tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik
miatt kétségbe ne essetek, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert mint a
ruhát, moly emészti meg őket, és mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a
moly, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és mint a gyapjú, melyet megrág a
féreg, de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről
nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre!” (Ésa. 51,6-8).
Az Úr kijelentése
„Így
szól az Úr, - Jahve - Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én
vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten”
Ki Jézus nekem?
Akire minden helyzetben számíthatok, mert Ő az: „Aki megment megszabadít, biztonságba helyez
engem haragos, dühödt, kegyetlen ellenségeimtől. Még az ellenem támadók fölött
is felmagasztal engem, sőt támadóim fölé emel” (Zsolt. 18,49)
Spurgeon: Igazi országunk a mennyben van
"...mivel tudtátok,
hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van" (Zsid 10,34).
Földi vagyonunk veszendő,
nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges
országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris
az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk. Azt
mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan
a verebünk, és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny. Megvan rá a jogcímünk,
zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is. Nemcsak
"hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.
Mivel tudjuk, hogy odaát
vár ránk ez az értékesebb (vagyon) kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen
veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van.
Elveszthetjük az árnyékot, de a valóság a miénk, mert Megváltónk él, és a
számunkra készített hely megmarad örökké. Jobb birtokunk, értékesebb vagyonunk,
nagyobb ígéretünk van, s mindennek alapja a vele való örök szövetség.
Örvendezzünk ezért, és mondjuk az Úrnak: "Mindennap áldalak téged,
dicsérem nevedet mindörökké" (Zsolt 145,2).
C. H. Spurgeon
"Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)


.jpg)
.jpg)






.jpg)



