A bánat már sokszor bizonyult a mennyei Király fogadótermének,
ahol kihallgatáson fogadta szeretett alattvalóit, hogy kérésüket kegyelmesen
meghallgassa
2014. november 8.
Bob Gass: Isten és a pénzed (2)
„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed
legjavából!” (Péld 3:9Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed
zsengéjéből. )
Ahhoz, hogy a Szentírás alapelvei szerint élj, és anyagilag
is áldott légy, három dolgot kell megőrizned emlékezetedben.
Először: ne felejtsd el, hogy minden Istené. Lehet, hogy a
folyószámlán a te neved van, de ez ne tévesszen meg! „Bizony tőled van mindez,
és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krónika 29:14-- Mert micsoda
vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint
való ajándék adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te
kezedből vettünk, azokat adtuk most néked).
Igazság szerint te csak végrehajtója vagy Isten akaratának.
Tehát ha Ő azt mondja, hogy adományozz egy bizonyos összeget, ne mondd: „Majd
még gondolkodom rajta, aztán szólok, hogy döntöttem”. És ne próbálj alkudozni,
mert minden engedelmes tett másik oldalán egy áldás vár! „Ha készségesen
hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).
Másodszor: emlékezz arra, hogy Isten a forrásod! Nincs
semmid, amit nem Ő adott neked: „minden jó adomány… a világosság Atyjától száll
alá…” (Jakab 1:17-- Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről
való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy
változásnak árnyéka).
Nincs abban semmi rossz, ha élvezed, befekteted, vagy
megosztod másokkal a pénzedet, amíg egyedül az élő Istenben bízol, „aki
megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Tim 6:17)
Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az
élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra).
Harmadszor: ne felejtsd el, hogy minden pénzügyi döntés
egyben spirituális döntés is. A csekkfüzeted az értékrendedet tükrözi. A tiéd
mit mutat?
Amikor adakozásról
volt szó, a macedóniai keresztények helyesen cselekedtek: „…erejük szerint, sőt
erejükön felül is önként adakoztak… először önmagukat adták az Úrnak, és aztán
nekünk, az Isten akaratából” (2Kor 8:3-5)
3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük
felett is adakoznak,
4. Sok könyörgéssel
kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe
fogadjuk be őket.
5. És nem amiképpen
reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten
akaratából).
Ha Istennek adod a szíved, nem lesz probléma számodra, hogy
bármi mást is neki adj.
2Kir 4,42-44
42. Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az
Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült
gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek.
43. Felele az ő
szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek,
hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.
44. És ő eleikbe
adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.
Mk 6,30-44
30. És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és
elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket
tanítottak vala.
31. Ő pedig monda
nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy
kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas
idejök.
32. És elmenének
hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
33. A sokaság pedig
meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból
egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
34. És kimenvén
Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a
pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
35. Mikor pedig
immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely,
és immár nagy idő van:
36. Bocsásd el őket,
hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret;
mert nincs mit enniök.
37. Ő pedig
felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén,
vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
38. Ő pedig monda
nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának:
Öt, és két halunk.
39. És parancsolá
nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
40. Letelepedének
azért szakaszonként, százával és ötvenével.
41. Ő pedig vette
vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és
megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két
halat is elosztá mindnyájok között.
42. Evének azért
mindnyájan, és megelégedének;
43. És maradékot is
szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44. A kik pedig a
kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
A krisztusi emberek:
Gonoszért jóval
fizetők: az elszenvedett rosszat nem adják vissza,
hanem
megállítják.
A megfizetés
fokozza, a szeretet megállítja a gonoszságot.
Így töltve be
Isten igéjét.
„Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek, vagyis
rosszat rosszal, sérelmet,
igazságtalanságot, méltatlanságot ne viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal,
káros, ártalmas dologgal.
A tisztességre és becsületességre a Krisztusi
magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember előtt, és jóra törekedjetek úgy,
hogy azt minden ember lássa” (Róm.
12,17)
Guti Tünde: SZÍNEK, SZÍVEK
Ezüstös harmat terül a reggeli rétre, sárga és piros falevelek
tarkítják a zöldet. Imbolyogva simulnak az ágakra a sápadt napsugarak,
dideregnek a hajladozó, fáradt jegenyék.
Mennyi szépség tűnt el a virágzó mezőről, de mennyi
gyönyörűséget fedezhetünk fel a borongós felhők alatt lelket gyógyító fényben!
Csak nyitott szívvel, látó szemekkel kell járnunk, és beragyogja bensőnket az
Úr szeretete.
Ekkor rést hasít a tömör szürkeségen a bővölködő kegyelem, szívünk
megfürdik benne és megértjük: Isten jósága megtérésre indít.
Még az útszéli nincsteleneknek is boldogan adunk javainkból,
sőt reményt, mosolyt, jó szót és két kézzel gyakorolt irgalmat osztunk a
szűkölködőknek.
Végre, az élő Jézus mozdulhatott bennünk és általunk!
2014. október
20.
2014. november 7.
Ige: Hogyan imádkozzunk testvéreinkért:
„azért
imádkozom, és könyörgök, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még
jobban-jobban gyarapodjon, és bővölködjön Istenismeretben. Az Ő teljes, és
igazi megismerésében, felismerésében, és megértésében, megtapasztalásában, és
mindenféle észlelésben, és érzékelésben*(Fil.
1,9-10)
*Az az Isten szerinti szeretet
növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő nagyon türelmes, amely haragos indulatot megfékez. Jóságos,
kedves, szeretetre méltó. Az ilyen szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem
vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. Ez a szeretet nem
kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem
pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem illetlen, nem tapintatlan,
nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga hasznát, a maga
érdekeit, javát. Nem gerjed és nem lobban haragra, nem bőszül fel, nem válik
ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a
rosszat, sérelmet, sőt nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a
hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt
örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis
Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez,
vagyis szó nélkül eltűr, türelmesen elvisel, elhallgat, magában tart. Mindent
elhisz, és mindig bizakodik, és elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel,
elszenved, teher alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos. A
szeretet soha el nem fogy, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem
vall kudarcot, nem merül ki, és nem szűnik meg soha ” (I Kor. 13,4-7)
És az apostol kéri
Istent: „…hogy Isten, a mi Urunk Jézus
Krisztus, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek, és kijelentésnek kinyilatkoztatásnak,
leleplezésnek Szellemét az Ő maga
megismerésében felismerésében, és megértésében. Vagyis annak a bölcsességnek és
leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet
az Ő megismerése nyújt. És világosítsa meg értelmetek szemeit, vagyis szellemi szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy
fénnyel teljenek meg szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és
megérthessétek, hogy mi az Ő
elhívásának az elváró reménysége, és mi az Ő öröksége, és az Ő dicsőségének a
gazdagsága a szentekben. És milyen
mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19).
De a Szent Szellem
azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát
adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és
minden ismeretben, amint a Krisztusról
való bizonyságtétel megerősödött
bennetek” (1 Kor. 1,4-6).
Hogy megítélhessétek, és el tudjátok dönteni és
bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos. És az eltérő dolgokat meg tudjátok
vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták,
egyértelműek, kifogástalanok, feddhetetlenek, minden hamisságtól
mentesek és botlás nélkül valók. Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem
eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a Krisztusnak
napjára*
*Hiszen: „… ismered az ő
akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18)
Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor. 9,21)
Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok
meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az,
ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm.
12,2)
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne
esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15)
„… mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő
cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének
képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10)
Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt
megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess.
5,21-22)
„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták,
romlatlanok, Istennek szeplőtlen, hibátlan gyermekei az elfordult és
elvetemedett, elfajult nemzetség / nemzedék / közepette, kik között fényletek, és ragyogtok, mint csillagok e
világon” (Fil. 2,15)
„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,
aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az
igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei
Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)
„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg
titeket mindenestől, teljes egészében; és a ti egész valótok,
mind szellemetek, mind elmétek,
mind testetek, azaz (szóma):
egész lényetek teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul
őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti
szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a szent életben, a mi Istenünk és
Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi
Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)
Isten igéjének
fényében kell mindent - önmagunkat is - megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall
Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem
vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)
És: „Menedékem
és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).
Az új időszámítás:
Megtéréskor, amikor a Bárány vére elfedezte bűneinket -
kezdődik az életünk. Ez a hónap lesz a hónapok elseje, ez lesz első az esztendő
hónapjai között
(2 Mózes 12,2)
Az Úr ígérete: Ne féljetek az üldözésektől, mert:
„A szégyenért, sérelemért, és gyalázatért kétszeres
jutalmat vesztek, és a szidalom, és megvetés helyett ujjongva ünnepeltek majd birtokba
vett örökségetekben; és örökös örömötök lesz” (Ésa. 61,7)
Wommack: A bűnvallásról
Nem kell kérnünk Jézust, hogy bocsássa meg a bűneinket;
már megtette. Pál a filippi börtönőrnek nem azt mondta, hogy kérje Jézustól
bűnei bocsánatát. Pál azt mondta, hogy higgyen abban, amit már megtett és
üdvözül (Ap csel 16,31). Az Úr Jézusnak nem a bűneinket valljuk meg, hanem azt,
hogy ezt az ajándékot elfogadjuk (Róm 10,9).
Elaine Tavolacci: Hol van az Illés Istene?
Egyik este a 2 Királyok 2-ben
olvastam azt a történetet, ami Illésről és az utódjáról, Elizeusról szól. Az Úr
pedig egy fantasztikus kijelentést adott az előttünk álló napokra nézve.
A 1 Királyok 19:19-ben Illés odament
Elizeushoz, és rávetette a palástját, és ezzel elkezdődött Elizeus földi szolgálata,
Illés szolgájaként. Minden egyes nap szorosan követte Illést, és egy pillanatra
sem hagyta el.
Egy idő múltán, miután már sok csoda
történt, és az Úr arra készült, hogy elvigye Illést, ezt a kérdést tette fel
Elizeusnak: mit cselekedjek veled, mielőtt elvisznek engem? Elizeus ezt
felelte: a benned levő szellem (kenet) kettős mértékét akarom. Nem sokkal
később megjelent egy tüzes szekér, Illés felment a forgószélben, a palástja
leesett Elizeusra, és megkapta Illés kenetének a kettős mértékét. Ekkor Elizeus
megütötte a vizet, és azt kérdezte: "Hol van az Úr, az Illés Istene?"
Az Úr azzal felelt erre, hogy kétfelé vált a víz, és Elizeus átment. Ez volt a
második alkalom, amikor Illés palástja Elizeusra került, és ez alkalommal abból
a célból történt, hogy elkezdődjön Elizeus szellemi szolgálata.
Sokan kérdezik ma, hogy hol van az Illés Istene? Egy olyan idő közeledik,
amikor újra a tanúi leszünk, ahogy Illés Istene megmutatkozik.
Az Úr azt mondja, az Én szolgáim
ismét Illés erejével fognak Előttem járni. Az atyák szívét a fiakhoz fogják
fordítani, és az engedetleneket az igazak bölcsességére. Fel fogják készíteni
az emberek szívét a következő napokra. Prófétai hangokat emelek fel, akik az Én
dicsőségemet hirdetik ennek a nemzedéknek. Ezek lesznek azok, akik tisztán
kürtölik a hangomat. Olyan férfiak és nők lesznek ők, akik olyan kenetben
járnak, mint a régi időkben. Jelek, csodák, és természetfeletti megnyilvánulások
fognak történni a kezeik által, mert a kenetem megnyugszik rajtuk, és bennük
marad. Bátor hősök lesznek, akik az Én prófétáim nyomdokait követik, akik
előttük jártak, és teljes szívvel követik az Én igémet. Akik az eke szarvára
vetették a kezüket, és nem néztek vissza, alkalmasak a Királyságra, és örökölni
fogják az ígéreteket. Akik követtek Engem, és soha nem vonultak vissza a
nehézségek és az üldözések idején, megkapják a jutalmukat. Ők bátran és
határozottan kiállnak amellett, ami jogosan az övék. Olyan harcosok, akik
tudják, hogyan kell visszaszerezni a földjüket. Kiállnak az igazságtalansággal,
a bűnnel, és jogtalansággal szemben, és állhatatosak lesznek a
meggyőződésükben.
Ők azok, akik tudják, hogyan kell
tüzet lehívni a mennyből, hogy lerombolják az ellenség munkáját, és
meghiúsítsák a sötétség királyságának a stratégiáit. Tudják, hogyan kell
hatástalanítani a gonosz tömegpusztító fegyvereit, és lerombolni a gonosz
táborából származó terveket. Isteni bölcsességben járnak, páratlan
kijelentéseket adnak át, és éleslátással rendelkeznek a szellemi felismerés
terén. Az igém kardja lesz a szájukban, szilárdak és megingathatatlanok lesznek
a hitükben, mert az erősségük Bennem van. Ők azok, akik szorosan követnek
Engem, és nem térnek le a keskeny ösvényről. Sokan vannak, akikre rátettem a
palástomat, akik örömmel követtek és szolgáltak Engem. A kettős kenetem
palástját fogom az életükre helyezni, ahogy Elizeus is megkapta Illés kenetének
a kettős mértékét. Természetfeletti módon fogok gondoskodni róluk, és
elindulnak, amint kiszárad a folyó. Ők egy új nevelésből származó nemzedék,
akik értik, hogyan kell a vezetésem és útmutatásom szerint haladni.
Természetfeletti megtapasztalások és jelek fogják követni azokat, akik hisznek,
és sokakat fogok hatalmas módon használni az előttetek álló napokban, mondja az
Úr.
2 Királyok 2:9-14
És mikor általmentek, monda Illés
Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És
monda Elizeus: Legyen, kérlek, a benned való szellemnek kettős mértéke rajtam.
És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátsz engem, mikor tőled
elragadtatom, meglesz, amit kérsz: ha pedig meg nem látsz, nem lesz meg. És
lőn, amikor mentek és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal
elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus
pedig ezt látván, kiált: Édes atyám, édes atyám! Izrael szekerei és lovagjai!
És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És
felemelé az Illés palástját, amely róla leesett, és visszatért, és megállott a
Jordán partján. És vevé az Illés palástját, amely róla leesett, és azzal megüté
a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a
vizet, kétfelé vált az; és általment Elizeus.
János 14:12
Bizony, bizony mondom néktek: Aki
hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én
cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz
megyek.
http://gyurinaploja.blogspot.com
Spurgeon: Áldás
Isten mind a két
kezével áld. Az egyikkel kegyelmet oszt, a másikkal megszentelődést nyújt. Az egyik áldás csak a másikkal együtt
nyerhető el.
Az elveszett térkép
„Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort
és az olajat, nem gazdagszik meg.”
Példabeszédek könyve 21:17
Elolvasod ezt a verset, és nyugodtan hátradőlsz a
fotelban, sóhajtasz egy könnyűt, hogy ez nem rád vonatkozik. Hiszen nem iszol,
nem viszed túlzásba az étkezést sem, és van idő, amikor elég jól megy neked a
mértékletesség. A pipere felszerelésed elfér egy szappantartón, persze jól
egymásra pakolva, de még ez is a „teljesen vállalható mennyiség” kategóriájában
van. Próbálod ésszerűen beosztani a havi keretedet, eddig minden hónapot
átvészeltél valahogy, és még adósságod sincsen.
De a szomszéd! Na, ő elolvashatná ezt az igét, igazán
szüksége lenne a Jóisten tanácsára, hogyan is éljen tisztán és józanul. A másik
igen, neki szól ez az ige...
Ilyen gondolatokkal fejedben indulsz neki az újabb
napnak, míg eszedbe jut egy régi sláger, amit valaha játszott a rádió, és a
refrénje sehogy sem akar nyugtot adni. „Ugye volt már úgy veled, hogy a
térkép elveszett. Ugye volt már úgy veled, hogy nagyon fájt a hegymenet, s egy
régi dal helyre tett.”(Zorán: Nincs más) És elgondolkodsz azon, hogy talán
nem is annyira a szomszéd igéje ez.
Talán számodra is jelent valamit. Hol is van a térkép?
Hol van az, hogy miért teszed, amit teszel, miért az a hivatásod, ami, és
egyáltalán minek is végzed még mindig? Hol van a térkép, ami Istenhez vezet,
ami megmutatja az élet lényeges állomásait? Hol van a térkép, ami megmondja, mi
a helyes sorrend, és hogyan is kellene neked vezetned az életedet? Hol van a
térkép, hogy mit akartál az élettől, mik voltak az álmaid, és egyáltalán Isten
mit tervezett veled? Elveszett? Megtalálható még?
És Isten reményteljesen bólint feléd: „Itt van nálam,
amit keresel. Itt van a térkép, a minden értelme, a régi tűz, az első szeretet,
a lelkesedés, a világos cél, a merész álom. Itt van nálam, és szeretném, ha
visszaadhatnám neked. Nem akarom, hogy ínségre juss, én gazdagnak akarlak
látni, igazán gazdagnak. Azt szeretném, ha telve lennél a munka
tapasztalataival, ha megalkotnád és megtartanád magadban a helyes fontossági
sorrendet, ha újraéledne benned a régi találkozásunk emléke, és újból meglátnád
azt, amit én álmodtam veled. Azt szeretném, ha újból, ha igazán megtalálnál
engem. És akkor nem fog fájni a hegymenet. Nem lesz könnyű a túra, de én veled
leszek. Velem érsz fel a csúcsra, velem leszel győztes.”
Hát ragadd meg Isten feléd nyújtott kezét ma reggel, és
kezdd el újra, elölről a túrát Vele, a régi, megtalált térképpel
kezedben!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/az-elveszett-terkep.html
"A hálátlanság eltömíti az áldások csatornáját."
Idézet a Győzelem az anyagiasság felett című kiadványból www.maiige.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)