Isten Szeretete
2014. október 26.
Biró Lally:Egy hangszer had legyek...
2014. október 25.
Ki Jézus nekem?
Aki az üdvösségnek oltalmazó, és megmentő pajzsát adta
nekem.
Aki jobbjával megszilárdított, megerősített, támogatott,
fölemelt, és fenntart engem. Aki az Ő megaláztatása árán felmagasztalt, és
naggyá tett engem” (Zsolt. 18,36)
2014. október 24.
Ige: A testi emberről
„Érzéki ember* azaz: pusztán
emberi, testi, vagyis olyan ember, akinek életét a saját emberi értelme,
akarata, érzelmei irányítják, pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, ezért
nem fogadja be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki, mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem
értheti, és nem képes, és nem is lehetséges
számára, hogy megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, azaz: szellemileg kellene megvizsgálni** (1
Kor. 2,14)
*Érzéki
ember: pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán
emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi, természeti elgondolásai,
szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják
**A
(hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a hústest szerint valók a
hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira...
Minthogy a hústest törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten
törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7)
Az Úr Jézus
kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha
valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami
hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6)
Azok a hústesti
emberek: „...akikben nincsen Szent
Szellem” (Júd. 1,19)
És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig
nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé”
(Róm. 8,9).
Mi, akik kérjük, és várjuk az Urat, és az aratást:
„Tisztelettel féljük
és imádjuk az Urat, a mi Istenünket, aki ad esőt, őszi és tavaszi esőt is, a
maga idejében. Aki tartogatja / fenntartja és megőrzi számunkra az aratás
kijelölt heteit” (Jer. 5,24)
Az Úr Jézus által beteljesedett prófécia.
„Nem tanítja kiki az ő felebarátját és
kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek
engem a kicsinytől nagyig” (Zsid. 8.11).
Milyen példát mutatsz? (1)
„…légy
példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)
Andrew
Murray írta: „Istennek nincs értékesebb ajándéka, mint az olyan ember, aki az Ő
akaratát megtestesítve él, és megihleti a körülötte élőket hitével, mert tudja,
hogy mire képes a kegyelem.” Amikor Pál azt írta: „Légy példája a hívőknek”,
úgy értette: „légy példakép!” Mint az első autó a gyártósoron, a prototípus,
amit aztán a többi követ.
A ruha elkészítéséhez először a szabásmintát
kell tanulmányozni, aztán aszerint kell elkészíteni az öltözetet. Az ideál
[példakép] szó talán gőgösnek hangzik, de valóban emelkedett. Ám még ha nem éri
is el valaki az ideális mércéjét, azért továbbra is törekednie kell rá. Pál azt
mondta az ifjú Timóteusnak: „Amikor Jézusról beszélsz, az embereknek látniuk
kell belőle annyit az életedben, hogy vágyakozzanak megismerni őt. Amikor a
hitről beszélsz, a bizonyítéknak annyira meggyőzőnek kell lennie, hogy ők is
aszerint akarjanak élni.”
Egy költő így fogalmazott: „Jobb szeretnék
látni egy prédikációt, mint hallani egyet; jobb szeretném, ha velem jönne
valaki, és nem csupán megmutatná az utat. A szem jobb tanuló, nagyobb benne a
hajlandóság, mint a fülben, a jó tanács csak összezavar, de a példa mindig
világos. A legjobb prédikátorok azok, akik megélik hitvallásukat, mert
mindenkinek arra van szüksége, hogy lássa, amikor a jó munkába áll. Könnyebben
megtanulom tenni, ha láthatom, hogyan kell csinálni; amit csinálsz, azt látom,
de szavaid talán túl gyorsan pörögnek, és nem tudom őket követni. Lehet, hogy a
tanításod kitűnő és igaz, de tudásomat inkább úgy szeretném megszerezni, hogy
figyelem, mit csinálsz. Lehet, hogy nem értelek meg és nem értem a kiváló
tanácsodat, de biztosan nem értem félre azt, hogy mit teszel és hogyan élsz.”
www.mai ige.hu
Dr-Kováts György: Mit ettél?
Jn 4,31-34.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni?
34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Mit ettél tegnap? Mit eszel ma? Az evés nap, mint nap kíséri életedet. Van, akit aggodalommal tölt el, van, akinek szükséges rossz, s van, aki örömét leli abban, ha rágondol. De enni mindenki eszik, mert különben nem élne.
Mit ettél tegnap? Ha visszagondolsz rá, talán eszedbe jut néhány fogás, falat, vagy harapás. De amúgy – néhány különleges esettől eltekintve – általában elfelejted.
Mit eszel ma? (Lehet, hogy már tervezed, lehet, hogy jó érzéssel gondolsz vissza rá, amit már bekebeleztél.)
Mit evett itt az Úr? A tanítványok csodálkoztak – nem volt ennivalójuk, és mégis azt mondja, evett? Mit ettél ma?
„Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az Ő dolgát (munkáját – gör: ergon) elvégezzem.” S utána az Úr Jézus: a MENTÉSRŐL beszél. Arról, amit néhány perccel korábban is tett.
Nem volt „nagyszabású evangélizáció”, hanem személyes beszélgetés, figyelem a Szent Szellemre, Aki kijelentést adott, és végül egy ember megmenekült. (Utána az összes ismerősét hozta az Úrhoz – ez is velejárt, de ez már a következmény.) Amit az Atya elé hozott, azt tette meg. Aznap, amikor eléhozta. Evés, ivás helyett is. Fáradtsága ellenére. Szomjúsága ellenére is. És betöltötte. Örömmel. Mert Isten munkájának – akaratának – öröme van, ami betölt, ha elvégzed azt.
Mit fogsz enni ma?
32 Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni?
34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Mit ettél tegnap? Mit eszel ma? Az evés nap, mint nap kíséri életedet. Van, akit aggodalommal tölt el, van, akinek szükséges rossz, s van, aki örömét leli abban, ha rágondol. De enni mindenki eszik, mert különben nem élne.
Mit ettél tegnap? Ha visszagondolsz rá, talán eszedbe jut néhány fogás, falat, vagy harapás. De amúgy – néhány különleges esettől eltekintve – általában elfelejted.
Mit eszel ma? (Lehet, hogy már tervezed, lehet, hogy jó érzéssel gondolsz vissza rá, amit már bekebeleztél.)
Mit evett itt az Úr? A tanítványok csodálkoztak – nem volt ennivalójuk, és mégis azt mondja, evett? Mit ettél ma?
„Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az Ő dolgát (munkáját – gör: ergon) elvégezzem.” S utána az Úr Jézus: a MENTÉSRŐL beszél. Arról, amit néhány perccel korábban is tett.
Nem volt „nagyszabású evangélizáció”, hanem személyes beszélgetés, figyelem a Szent Szellemre, Aki kijelentést adott, és végül egy ember megmenekült. (Utána az összes ismerősét hozta az Úrhoz – ez is velejárt, de ez már a következmény.) Amit az Atya elé hozott, azt tette meg. Aznap, amikor eléhozta. Evés, ivás helyett is. Fáradtsága ellenére. Szomjúsága ellenére is. És betöltötte. Örömmel. Mert Isten munkájának – akaratának – öröme van, ami betölt, ha elvégzed azt.
Mit fogsz enni ma?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)