BESZÉLGETÉS ISTENNEL

Zsolt 25,1-5.

1 Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben!
2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki
ellenségeim!
3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok
szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
4 Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem,
mindig benned reménykedem.

                        BESZÉLGETÉS ISTENNEL

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig
követnek engem. (Jn 10,27)

Nemrégiben egy barátom elmondta, milyen élményt jelent számára az Istennel való beszélgetés. Nagyon megindultan hallgattam, hogyan önti ki legmélyebb érzéseit órákon át a Teremtő előtt. Szerettem volna többet tudni tapasztalatairól, mi az, amiből én kimaradtam.

Miután több napon keresztül foglalkoztatott a dolog, egyedül autóztam valahová. Végül kikapcsoltam az autórádiót és CD lejátszót, és elkezdtem
kimondani az érzéseimet, amik már régóta ott lapultak bennem.
Elveszítettem időérzékemet, legalább egy órán keresztül beszélgettem Istennel.
Habár nem hallottam azonnal Isten válaszát, néhány nap múlva azon kaptam magam, hogy próbálok Istenhez közeledni, és imádság közben hallani a hangját. Ma már bensőmben hallom Isten hangját, úgy mint Illés is hallotta a halk szelíd hangot a Hóreb hegyén (1Kir 19,12).

64 évesen azt kérdem magamtól, hogy élhettem e nélkül egész életemben?

Örökre hálás leszek barátomnak, hogy megosztotta velem imádságos tapasztalatait. Példáját követve számomra is megnyílt az út egy Istennel való mélyebb kapcsolat felé.

Imádság: Drága Istenem, hallgass meg minket, amikor kiöntjük előtted szívünket. Vágyunk arra, hogy szólj hozzánk útmutatást adva életünk számára. Ámen.

Isten mindig kész, hogy beszéljen hozzánk.

Tom Grgurich (Florida, USA)

http://csendespercek.hu

Flach Ferenc - Kell, hogy végre érezd

Tolsztoj: A hit - de miben?

Az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amelyet istenként tisztelnek.

Hit és látás

Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”  

János evangéliuma 20:29

Ábrahám nem látta Kánaánt, sőt az övé sem lett, hanem jövevény és vándor maradt egész életében ott, az Úr is csak 400 évvel későbbre ígérte meg neki azt a földet - nem látott, mégis hitt.

Ábrahám engedelmes volt, amikor Isten Izsákot kérte égőáldozatul - akkor, amikor már nem volt pótgyereke sem, mert Izmaelt elküldte a pusztába. Az utolsó szálat vágta volna el fia feláldozásával, ami a nagy nép ígéret beteljesedést tette volna teljesen lehetetlenné. Nem volt kiút - mégis hitt. Bár az az egyetlen út, amit el tudott képzelni (Isten fel tudja támasztani a feláldozott gyermeket) nem teljesedett, mert Isten más módját választotta a megoldásnak. Az nem hit, ha mi keresünk megoldást arra, hogy Isten hogyan oldja meg a mi problémáinkat. Boldogok, akik nem látnak - és nem is keresnek megoldásokat - és hisznek.

Jákób hihetetlen hírt hallott 11 fiától, amikor Egyiptomból hazaérve elújságolták, hogy József él. Hihetetlen volt, mert 22 évvel azelőtt látta a cifra ruhát véresen és József azóta sem ért haza. Nem látta Józsefet, de látta a rá jellemző gondoskodással küldött ajándékokat és hitt.

A három héber ifjú tudta, hogy Isten megmentheti őket a tüzes kemence lángjától, de azt is tudták, hogy joga van hozzá, hogy ne tegye meg. Az 50% esély a halálra nem tántorította el őket attól, hogy hűségesek legyenek. Nem tudhatták, mi lesz a történet vége. A hűséget akkor vállalták, amikor nem láttak, hanem hittek.

Tamás látta a feltámadt Jézust, de csak akkor hitt. A többiek elmondása kevés volt neki. Mi nem láttuk, de tapasztaljuk a Rá jellemző gondoskodást és hiszünk. 

Add, Urunk, hogy a látás ellenében is tudjunk hinni!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/hit-es-latas.html

krisztus.eu

Értsétek jól...

Mai Ige

„Ha akarod tudni, hogy mi a kérdés, akkor beszélj az emberekkel. Ha azt akarod tudni, hogy mi a válasz, akkor beszélj Istennel.” Mai Ige

Safe Solution - Lehettem volna sztár

Jelenések könyve 1. fejezet: A megdicsőült Krisztus megjelenése; (szerkesztett)

Jel. 1,1 Jézus [(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában]  Krisztus [jelentése: felkent] kijelentése [(apokalüpszisz): kinyilatkoztatása, lelepleződése], amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő rabszolgáinak [azokat a dolgokat], amiknek meg kell lenniök hamar [(dei ginomai takhosz): amik szükségszerű, hogy sietve, gyorsan, és hirtelen elérkezzenek, és megtörténjenek]. Ő pedig elküldvén azt az ő angyala [(aggelosz): hírvivő követe] által, megjelenté [(szémainó): megmutatta, kijelentette, elmagyarázta] az ő rabszolgájának Jánosnak.

[Más fordítás: Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak].

Jel. 1,2 Aki bizonyságot [(martüria): tanúságot] tett az Isten beszédéről, [az Isten logoszáról, igéjéről] és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, [Jézus Krisztus által (martüria): adott bizonyítékról, az Ő vértanúságáról, és] mindenről, amit látott [(eidó oida): amiről tudomása van, amit megismert].

Jel. 1,3 Boldog, és [(makariosz): áldott, szerencsés; a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki olvassa, aki [(anaginószkó): újra felismeri], és akik hallgatják, és [(akúó): megértik, felfogják] e prófétálásnak beszédeit [ezeket a prófétai logoszokat, igéket]. És megtartják [(téreó): figyelnek rá, és megőrzik] azokat, amelyek megírattak abban [(graphó): körülírattak bennük]; mert [(gar) ugyanis] az idő közel van [mert a (kairosz eggüsz): kijelölt, elrendelt, alkalmas / megfelelő idő készen van].

»Más fordítás: Boldog, - és áldott, szerencsés; a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja – az, aki újra felismeri, megérti, felfogja ezeket a prófétai igéket, akik figyelnek rá, és megőrzik, amelyek körülírattak bennük, ugyanis a kijelölt, elrendelt, alkalmas / megfelelő idő már készen van«^.

Jel. 1,4 János [Jelentése: az Úr megkegyelmezett] a hét gyülekezetnek [(ekklészia): a kihívott közösségnek, az eklézsiának], amely Ázsiában [Jelentése: mocsár] van: Kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] attól, aki van, aki vala és aki eljövendő [(erkhomai): Aki megjelenik,vagyis a VAGYOK-tól] és a hét Szellemtől, (vagyis a Szellem teljességétől) aki az Ő királyiszéke [az Ő trónja] előtt, [(enópion): az Ő színe előtt, az Ő jelenlétében] van.

Jel. 1,5 És, [(kai): mégpedig] a Jézus Krisztustól, aki a hű [(pisztosz): megbízható, szavahihető] tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett [(agapaó): aki magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte és eggyé vált velünk], és megmosott [(lúó): feloldott, megszabadított, megváltott] bennünket a mi bűneinkből [(hamartia): céltévesztésünkből] az ő vére [(haima en): értünk adott élete] által.

Jel. 1,6 És tett minket [országa népévé], királyokká és papokká, az ő Istenének és Atyjának [országában]: övé legyen a dicsőség [(doxa): méltóság, dicséret, imádás, a fény, a ragyogás] és hatalom [(kratosz): az erő, uralom, uralkodás, és győzelem] mind örökkön örökké [(aión): örökkévalóságban is]! Ámen.

Jel. 1,7 Ímé eljő [(erkhomai nephelé): közeledik, és megérkezik, megjelenik] a felhőkkel [a felhőben]. És [(kai): akkor] minden szem meglátja őt [(ophthalmosz, optanomai optomai): minden szemnek megmutatja magát], még akik őt által szegezték is [(ekkenteó): azoknak is, akik átdöfték, akik keresztülszúrták]. És [(kai): akkor] siratja őt [(koptó): és mellét veri fölötte, gyászol, és jajgat] e földnek minden nemzetsége [a föld összes népe]. Úgy van. Ámen.

Jel. 1,8 Én vagyok az Alfa [(a): átvitt értelemben: egyetlen, egyedüli] és az Omega [(ó): képletesen a véglegesség, visszavonhatatlanság], kezdet [(arkhé): az eredet, az alap, az ok] és vég [és a (telosz): megvalósulás, beteljesedés, célba vett pont, mint elérendő határpont, és a célba érkezés, befejeződés], ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható [(pantokratór): Teljhatalmú, mindeneken uralkodó, aki mindent kormányoz]. 

Jel. 1,9 Én János, aki néktek atyátokfia, azaz [testvéretek] is vagyok, társatok [(szügkoinónosz): közös részestársatok,és veletek  együtt résztvevő] is a Jézus Krisztus szenvedésében [(thlipszisz): megpróbáltatásában, gyötrődésében, szorongattatásában, nyomorúságában, üldözésében]^* és királyságában és tűrésében [és (hüpomoné): türelem, kitartás, állhatatosságában] a szigeten valék [egy szigetre kerültem], amely Páthmósnak [jelentése: táplálék] neveztetik, az Isten beszédéért [(logosz): az Isten Igéje miatt] és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.

Jel. 1,10 [Elragadtatásba estem], és Szellemben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót [egy erős hangot], mint egy trombitáét [mintha kürt harsogna].

Jel. 1,11 Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa [(a): átvitt értelemben: egyetlen, egyedüli] és az Omega [(ó): képletesen a véglegesség, visszavonhatatlanság], az Első [(prótosz): a kezdeti, eredeti] és Utolsó [(eszkhatosz): végső]. És: Amit látsz, írd meg könyvben [(biblion): tekercsben], és küldd el a hét [kihívott] gyülekezetnek [a hét  (ekklészia): kihívottak közösségének, eklézsiának], amely Ázsiában [jelentése: mocsár] van, Efézusban, [jelentése: vég, határ] Smirnában [Jelentése: mirha,], Pergámumban [jelentése: megerősített, erődítmény; vár, fellegvár, erődítmény, őrség). magaslat vagy felemelés; Jelentése még lehet: Pergamón = házasság, egyesülés], Thiatirában [jelentései: áldozati kapu; a szenvedés, a nyomorúság szaga. „jó illatú áldozat” vagyis „tele van áldozattal], Sárdisban [jelentése: menekülő, megmaradt, túlélő, maradék; az öröm éneke], Filadelfiában [jelentése: testvérszeretet] és Laodiczeában [jelentése: népjog, népigazság; népítélet].

Jel. 1,12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle [hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám]; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót [(lükhnia): mécstartót].

Jel. 1,13 És a hét gyertyatartó [(lükhnia): mécstartó] között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába [hosszú palástba volt] öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.

Jel. 1,14 Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng [mint a fellobbanó tűz, vagy mint a lobogó tűz];

Jel. 1,15 És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, [(khalkolibanon): fehér fénnyel izzó fémhez], mintha kemencében tüzesedtek volna meg [lába hasonló a kemence tüzében felízzitott / tűzben megpróbált / aranyérchez]. A szava pedig olyan, mint a sok vizek [nagy víztömeg] zúgása [mint a nagy vizek morajlása, vagy mint hatalmas vízesés zúgása].

Jel. 1,16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, vagyis [(opszisz): külső megjelenése], mint a nap amikor [teljes erejével] fénylik [(phainó): amikor feltűnik, ragyog, világít, tündököl] az ő erejében.

[Más fordítás: a látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik].

Jel. 1,17 Mikor pedig megláttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy halott. És reám veté, reám [(epitithémi): tette, helyezte] az ő jobbkezét mondván nékem: Ne félj [(phobeó phobeomai): ne ijedj, és ne rémülj meg]; én vagyok az Első [(prótosz): az eredet, a kezdet] és az Utolsó [(eszkhatosz): a végső].

Jel. 1,18 És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké [az örökkévalóságban] Ámen. És nálam vannak [(ekhó) a kezembe vannak letéve, birtokomban, és hatalmamban vannak, és nekem vannak alárendelve] a pokolnak [(hadész): a holtak hazájának] és a [(thanatosz)]: halálnak kulcsai, vagyis [(kleisz): nálam van a nyitás és zárás hatalma].

Jel. 1,19 Írd meg, amiket láttál, és amik vannak [a jelent] és amik ezek után lesznek [és amiknek ezek után kell bekövetkezniük].

Jel. 1,20 A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót [a hét arany mécstartót; lámpatartót]. A hét csillag a hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége] angyala [hírnöke, követe], és amely hét gyertyatartót [és a hét mécstartóállvány; lámpatartót] láttál, az hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége].

AZ ÚR DICSŐSÉGÉT SZEMLÉLI IZRÁEL

Enzsöl Ellák: Istenről.

"Az Isten mindig nagyobb minden tapasztalhatónál”

Spurgeon: A győzelem

A menny győzelem; és valahányszor legyőzzük a bűnt, a Sátánt, a világot, és a testet, ízelítőt kapunk abból a nem halványuló diadalból, amelynek hallatán pálmaágakat lengetnek majd az Új Jeruzsálemben.

A törvény és a hit.

 „Ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók, vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata” (Róm 4,14)

A teherről.

Ne kicsinyeld le mások terhét, míg magad is ki nem próbáltad.

/Ismeretlen/ 

Lydia magazin

Irma Nyári

Cornerstone Club és Pajor Tamás - 2011/12 szilveszter Meddley

Ige: A szombatról.

 „Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is Ura, azaz Úr a szombat fölött is* (Márk. 2,28)

*Máté is bizonyságot tesz a történetről: „Abban az időben a vetéseken át haladt, vagyis a gabonaföldeken ment át Jézus szombatnapon. Tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, és olyat tesznek, amit nem szabad szombatnapon cselekedni és tenni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett, mit tett Dávid, mikor megéhezett vala ő, és akik vele valának, vagyis a kíséretével együtt? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt, vagyis az Istennek elkülönített kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának, vagyis az ő kíséretének, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik, és megszegik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, és értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok, azaz nem ítéltétek volna el az ártatlanokat, azokat, akik nem vétkeztek. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia” (Mát. 12,1-8)

Lukács további részletekkel egészíti ki a történetet: „Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között, vagyis a gabonaföldeken méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván, vagyis kalászokat tépdesve, és azokat kezeikkel a tenyerük között kimorzsolván, ettek. Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, és miért tesztek olyat amit szombatnapokon nem szabad cselekedni? És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett, mit tett Dávid, mikor megéhezett ő és azok is akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig nem lett volna szabad megenni, hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.” (Luk. 6,1-5)

Az Úr Jézus feleletéből kijelentést nyer, hogy a törvény szellemi: „Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, ami van, vagy ami éppen akad. És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt, azaz Istennek elkülönített kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magukat, legalább az asszonytól. Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulnék, és a szolgák holmija, edénye is tiszta vala, jóllehet az út közönséges: azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben, vagyis a bensőnkben. Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak áldozati szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, amelyen az előbbit elvevék” (1 Sám. 21,3-6)

Az apostolon keresztül hangzik a kijelentés minden emberre vonatkozóan, akik még nem születtek újjá víztől és Szellemtől: „Mert tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve, és eladva rabszolgának a bűn alá” (Róm. 7,14)

 Azért, hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22)

A törvény egyébként is így szólt: „Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, az ő gabonája közé, kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod, a te embertársad vetésébe” (5 Móz. 23,25)

Szóljon az ének

Ima

Uram, kérlek:

 „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek - a Te igédnek - csodálatos voltát” (Zsolt. 119,18)

Kik nem tudnak bemenni Isten országába?

Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni: „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam keresztül megy be, gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, üdvözül és tovább halad…  ” (Ján. 10,9)