Ige: A sabbat törvénye.

 „És lőn, vagyis történt egyszer, hogy szombatnapon a vetések közt, a gabonaföldeken megy vala által, mert vetésen vitt keresztül az útja, és az ő tanítványai mentükben a búzakalászokat kezdék vala szaggatni, és tépdesni.

Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik, miért teszik azt szombatnapon, amit nem szabad, ami tilos?

Erre ő ezt kérdezte, és monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit művelt, mit tett Dávid, mikor megszűkült, amikor szükségben volt, ínséget szenvedett, és nélkülözött, és megéhezett vala társaival egybe?

Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap, azaz Abiátár papi fejedelemsége idejében és ette meg az Istennek szánt, az Istennek felajánlott, és kitett szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?

S monda nékik: A szombat lőn, a szombat rendeltetett az emberért, nem az ember a szombatért*(Márk. 2,23-27)

*A törvény világosan kijelenti a szombat célját: „Hat napon át munkálkodjál, dolgozz, és végezd minden dolgodat, és mindenféle munkádat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja, a nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja. Semmi dolgot se tégy, és ne végezz azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű barmod, és semmiféle állatod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék, és hadd pihenjen a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad, vagyis hozzád hasonlóan” (5 Móz. 5,13-14)

A tízparancsolatba is belefoglaltatott a szombatra, a nyugalom napjára vonatkozó parancs: „Hat napon át végezd dolgaidat, és munkáidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék, és pihenjen a te ökröd és szamarad, és megpihenjen és lélegzethez jusson a te szolgálód fia és a jövevény” (2 Móz. 23,12)

Az apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy a sabbat törvénye csak előképe a Krisztusban való életnek: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,16-17).

Adonáj Te vagy a Pásztorom

Cseri Kálmán: A közösségről

A közösségnek jellemformáló, hitet erősítő ereje van.

IMA

Köszönöm Úr Jézus Krisztus, hogy a sötétség gyümölcstelen cselekedetei nincsenek bennem, (Eféz.5,11.) mert szent véreddel megmostál (Jel. 1,5.), szent igéddel és Szellemeddel újonnan szültél, (1Pét.1,23., Tit.3,5.)

Ki nekem az Úr Jézus?

„Ímé, - Ő - az Isten, Ő az én szabadítóm! Bízom, és nem félek, és nem rettegek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

Az Úr nem hagy elveszni

"Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba" (Zsolt 16,10).

Pintér Béla - Értekek egymásnak, értékek Istennek - Dics-suli Debrecen, 2012

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A gyülekezetek nem elitklubok a tökéleteseknek, hanem kórházak a betegeknek, a sérülteknek és a megnyomorítottaknak, ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék. Akik megbocsátást nyertek, megbocsátanak; a meggyógyultak gyógyítanak; a megvigasztaltak vigasztalnak. Nem az a feladatunk, hogy még jobban lenyomjuk az embereket, akik már amúgy is lenn vannak. Úgy kell rájuk tekintenünk, mint akik az ördög áldozatai, és ahelyett, hogy megvetnénk őket, inkább a megértés olajával kellene megkennünk a sebeiket, hogy átéljék a gyógyulást és az örömöt. REINHARD BONNKE

Isten Szeretete

Ma is kaptál Istentől 1440 percet, legalább egy percet fel használtál arra, hogy hálát adj neki? 

(Isten Szeretete)

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Prazsák László-Győzelmi dal (Internacionalé)

Zsidó levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére? (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak [szent testvéreim], mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak [(homologia): a mi megvallásunk] apostolára [(aposztolosz): követére] és főpapjára, Krisztus Jézusra.

 [Más fordítás: értsétek meg Jézust, mint apostolt, és mint főpapot]^*

*És mert: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).

Zsid. 3,2 Aki hű, vagyis [(pisztosz): hűséges] ahhoz, aki őt rendelte [az ő megbízójához, küldőjéhez], valamint Mózes is az ő egész házában^*

*Az Úr bizonyságtétele Mózesről: „… Mózes, aki az én egész házamban hív, vagyis ('áman: hűséges, megbízható)” (4 Móz. 12,7).

Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb [(doxa axioó): tisztességre, méltóságra, megbecsülésre, dicséretre méltó] mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és [(timé): méltósága] mint a háznak^*

*Ahogyan előbb Mózes volt Isten háza, a mostani időben pedig mi lettünk: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20.22).

Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, [felépített; aki a mindenséget alkotta], Isten az^*

*Mi vagyunk az Ő háza, azé, aki maga az Isten: „Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…” (Eféz. 2,10).

Zsid. 3,5 Mózes [(kai): akkor] hű, vagyis [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető] volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, [aki a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot]^*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy kiről tett tanúságot Mózes: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő” (Ján. 5,46).

És a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27)

Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett,  akinek háza  mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését [ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést] mind végig erősen [(bebaiosz): állhatatosan, és szilárdan] megtartjuk, [ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].

Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát [az Ő hangjá] halljátok és [(akúó): megértitek],

Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] mint az elkeseredéskor, az [(parapikraszmosz): elkeseredés, zúgolódás, fellázadáskor] a kísértés [peiraszmosz): támadó élű próbálkozás, a bűnre, azaz céltévesztésre való csábítás] ama napján a pusztában^*

*Ez pedig így lett megírva: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete (egész közössége) a Szin pusztájából, (jelentése: sár, szenny, mocsár, iszap, láp; iszapos, agyagos; az ingovány vidéke) az Úr rendeléséhez képest (az ÚR parancsa szerint) az ő útjuk rendje szerint (táborhelyről táborhelyre) és tábort ütének Refidimben (jelentése: síkság, nyugvópont, támasz). De a népnek nem vala inni való vize. Verseng vala azért a nép (és ismét perbe szállt) Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság)? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat (jószágainkat)? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálcádat is, mellyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, (jelentése: pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban) és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, (víz fakad belőle) hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának (kísértés, teher, súly) és Méribának, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés) Izráel fiainak versengéséért, és (perlekedése miatt) és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?” (2 Móz. 17,1-7).

Dávid így prófétál Isten népéről: „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; Most, amikor halljátok szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés), mint Maszszáh (kísértés, teher, súly) napján a pusztában: Ahol megkisértettek engem a ti atyáitok (őseitek); próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségre (nemzedékre), és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják (nem ismerik) ők az én útamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,7-11).

Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok [őseitek] próbára tevéssel megkísértének [próbára tettek] engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre [nemzedékre] és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utamat.

Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, [az én nyugalmam helyére]^*

*Így szólt az Úr: „De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak (nem hallgattak szavamra): Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik (megutáltak), és gyaláztak engem” (4 Móz. 14,21-23).

Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen se] legyen  bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia): hűtlen, engedetlen] gonosz szíve, hogy az élő, és [(dzaó): életet adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon, eltávolodjon, eltávozzon]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Óvakodjunk tehát, (mivel még nem teljesedett be) de még megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék (és közülünk senki le ne maradjon erről)” (Zsid. 4,1).

Hát: „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, (vigyázzatok), és őrizkedjetek, hogy az istentelenek (az Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek. (hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek)” (2 Pét. 3,17).

És a hiteteket el ne veszítsétek, mert megmondatott, hogy: „Aki hiszen [aki hitre jut] és bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt marad, és elvész]” (Márk. 16,16).

Már a prófétai figyelmeztetés is így hangzik: „Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az ÚRtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!” (5 Móz. 29,18)

Zsid. 3,13 Hanem intsétek [(parakaleó): buzdítsátok, bátorítsátok, serkentsétek] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg, és [(szklérünó): konokká ne legyen] a bűnnek, azaz a [(hamartia): céltévesztésnek] csalárdsága [(apaté): megtévesztése, becsapása, csalása, rászedése, ravaszsága, csábítása] által, [hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tartsátok [és őrizzétek] meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd, szerető irgalmát] az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.

[Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]” (Júd. 1,21-23).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, és gonosz az; ki tudná kiismerni?!” (Jer. 17,9).

Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat [amely kezdetben élt bennünk] mindvégig erősen [(bebaiosz): szilárdan, állhatatosan] megtartjuk.

[Más fordítás: Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk]^*

*És: „Akiben van a mi bátorságunk, szabadon, és bizodalommal való menetelünk, és biztonságos utunk Istenhez az Őbenne való hit által” (Eféz. 3,12).

„Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek [és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni [(bebaiosz): megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani] soha” (2 Pét. 1,10).

Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor [parapikraszmosz): zúgolódtatok].

Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák?

 [Más fordítás: Kik voltak, akik szavának hallatára (parapikrainó): lázadoztak, és zúgolódtak]?

Nemde mindazok, akik kijövének Égyiptomból Mózes által, [Mózes vezetésével]?

Zsid. 3,17 Kikre [(proszokhthidzó): neheztelt], és haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é, akik vétkeztek vagyis [(hamartanó): elvétették a célpontot], akiknek testei [(kólon): holttestei] elhullottak a pusztában?*

*És ez így történt: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6)

Erről énekel Dávid is: „De csakhamar (hirtelen) megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében (nem várták az ő tanácsát). Sóvárgás fogta el (epekedés epeszté) őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14).

És „Felemelé szavát az egész közösség, elkezdett hangosan jajveszékelni és síra a nép azon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész közösség: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! És az Úr válasza: De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és a jeleket és csodáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem hallgattak szavamra és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Meddig tűrjek e gonosz közösségnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,1-2.21-23.26-29.

Dávidon keresztül megismétli az Úr: „Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,10-11).

 Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, ezért Isten: „azoknak többségét nem kedvelé, és nem lelte örömét bennük, mert elhullának, elpusztultak a pusztában, és (katasztrónnümi): Holttesteik szőnyegként terültek el. Hát ti pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,5 .10-11).

És: „meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, Aki által. [Akiben] megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.

[Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok].

Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt.

 [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,30-31).

Judás apostol is így figyelmezteti Isten, azaz Krisztus népét: Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok (jóllehet minderről tudtok), hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek (később), elvesztette” (Júd. 1,5).

Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, [(omnüó): kiknek fogadta meg esküvel] hogy nem mennek be az ő nyugodalmába [nyugalma helyére], hanemha [(apeitheó): a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen, makacs] engedetleneknek?*

*Mózes így szól Isten népéhez: „Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, (hangoskodásotokat) és (felháborodott), és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből (és nemzedékből) való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom” (5 Móz. 1,34-35).

És Pál apostolon keresztül ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba” (Zsid. 4,5).

Zsid. 3,19 [Világos tehát], és látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. [Más fordítás: Nem voltak képesek bemenni hitetlenségük miatt, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda]*

*Dávidon keresztül is megerősíttetik a kijelentés, hogy azért nem voltak képesek bemenni: „Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segítségében” (Zsolt. 78,22).

„És becsmérelték, és megvetették a kívánatos földet, nem hittek az ő ígéretének. Hanem zúgolódtak, morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára” (Zsolt. 106,24-25).

Az apostol megerősíti, hogy: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, és aki Őelé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6)

Bárhová visz az út

Ki Jézus nekünk?

Ő az Élet forrása, ha Hozzá jössz, és hiszel benne megajándékoz az élet vizével, és örökéletre szökellő víz ordásává tesz téged!

Ő ígéri, hogy: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne” (Ján. 4,14).

Szerencsés leszel az útjaidban:

Ha az Úrra figyelsz: akkor minden utadon szerencsés leszel, mert az Úr angyala megy veled, és vigyázza lépteidet és teszi sikeressé utadat.

„…Az ÚR, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat…” (1 Móz.  24,40)

Ima

„Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!” (Zsolt. 143,9)

Döntéshozásnál használd hited izmait!

"Amikor kéritek, legyetek biztosak benne, hogy egyedül Istenben bíztok. Ne kételkedjetek, mert a megosztott szívű ember olyan bizonytalan, mint a tenger hullámai, amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél. … a megosztott ember Isten és a világ között vívódik, és nem tart ki semmiben sem." (Jakab 1:6,8, NLT fordítás)  Miután Isten adott neked egy álmot, a következő lépés a hited építésében a döntéshozás. Isten kihívás elé állít, hogy tegyél valamit az álmodért. Amíg fel nem ébredsz, és el nem kezdesz cselekedni, addig az álmod csak álom marad. Meg kell hoznod azt a döntést, hogy elkezded megvalósítani! A világon minden 10 álmodóra csupán 1 olyan jut, aki döntést is hoz. Sok embernek vannak álmai, de a legtöbben soha nem jutnak el a második lépésig: addig a döntésig, hogy bíznak Istenben és követik az álmukat. Jakab azt mondja: "Amikor kéritek, legyetek biztosak benne, hogy egyedül Istenben bíztok. Ne kételkedjetek, mert a megosztott szívű ember olyan bizonytalan, mint a tenger hulláma, amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél. … a megosztott ember Isten és a világ között vívódik, és nem tart ki semmiben sem." (Jakab 1:6,8, NLT fordítás)  A hit valójában egy ige – méghozzá aktív ige. Olyasvalami, amit teszünk. A döntéshozatal hitünket építő tevékenység, mert ilyenkor használod a lelki izmaidat. A hittel teli döntéshozatalban két dolognak kell megvalósulnia: El kell határoznod, hogy hajlandó vagy időt, pénzt és energiát befektetni. Ráállsz egy vágányra; fejest ugrasz valamibe. Képes vagy azt mondani: Uram, te azt mondtad, tegyem ezt; én pedig hűséges leszek, és megteszem!” Le kell mondanod a biztonságérzetedről. Lehetetlen kilépni hitben, ugyanakkor kapaszkodni a múltba. El kell indulnod előre. Mózesnek le kellett mondania a Fáraó udvarában betöltött pozíciójáról ahhoz, hogy követhesse Isten akaratát. Nehémiásnak fel kellett adnia a biztos megélhetését, hogy újraépíthesse Jeruzsálem falait. Más szavakkal: ha vízen akarsz járni, ki kell lépned a csónakból. Isten azért hoz téged döntéshelyzetbe, hogy a hited tovább épülhessen, ahogy elindulsz az álom felé, amit adott neked.     (Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.12.)

Friderika - Szent Szerelmed

Kenneth Hagin: Ő A KIÚT

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Vele vagyok háborúságában, megmentem őt…

- Zsoltárok 91,14. 15.

Isten nem mondta, hogy nem lesznek nehézségeid. Sokkal inkább utal arra, hogy nehézségeid lesznek amiatt, mert keresztény vagy! A világ üldöz majd téged, a szájára vesz, gonoszul fog beszélni rólad. Az ellenség felsorakozott ellened. E világ istene lépten-nyomon nyomást gyakorol rád. (2Kor. 4,4)

Akad, aki azt hiszi, hogy Isten gyakorol ránk nyomást, de ez nem így van. Jézus az Ő munkáit és az ördög munkáit így állította szembe: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján. 10,10) Isten nem tolvaj. Az ördög az, aki lop, öl és pusztít — nem Isten.

Isten azt mondja az Ő Igéjében: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsolt. 34,20) A baj itt a nehézségeket és a megpróbáltatásokat jelenti. És ezek a te üldöztetéseid. De mit ígért meg az Úr, hogy mennyiből ment ki téged: a feléből? Nem! Valamennyiből! És az Úr nem csupán azt ígérte meg, hogy veled lesz háborúságodban és ott áll majd melletted. Ő azért van ott, hogy megszabadítson téged a háborúságból. És Ő több mint elegendő!

Megvallás: Én ragaszkodom Istenhez: ezért, nem számít, hogy milyen nehézség vagy megpróbáltatás jön, én tudom, hogy El Shaddai velem van és megszabadít engem. Ő pedig több, mint elegendő!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten inspiráló álmokat és látásokat ad, hogy megtegyük, amihez magunktól nem lenne erőnk, és ne csak azt tegyük, amihez erőnk van. Ő fölébe akar emelni a hétköznapi létnek! Azt a tisztességet nyertük, hogy rendkívüli dolgokat vigyünk véghez. Higgy Benne! Isten áldjon! REINHARD BONNKE