2014. szeptember 25.

Isten Szeretete
 

Várjad az Urat, őrizd meg az Ő útját; és felmagasztal téged, hogy örököld a földet; (Zsoltárok 37,34)
Áldott estét és nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!


Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

"... hűséges szeretetem irántad örökké megmarad,
békességem szövetsége meg nem inog!”
— mondja az Örökkévaló, aki rajtad megkönyörült. Ézsaiás 54:10 (ERV-HU)


Veled az élet szép.flv

2014. szeptember 24.

Ige: Az Úr jóságáról.

 „És adtad nékem a te [oltalmazó pajzsodat] üdvösségednek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításodnak; megmentő] pajzsát, és a te jobbod megszilárdított [(sáʿaḏ): megerősített, segített, támogatott, erősen tartott, fölemelt, fenntartott] engem, és a te jóvoltod [jóságod, jóindulatod, (ʿănáváh): megalázásod] felmagasztalt [naggyá tett] engem. 

[Más fordítás: Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám, és jóságod megigazított engem]* (Zsolt. 18,36)

*Dávidról – mint a megigazult ember előképéről – így tesz bizonyságot  a Szent Szellem, kijelentve az üdvösség áldásait is: „Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele” (2 Sám. 5,10) 

Egyre nagyobb, és erősebb, aki győztesen kerül ki minden harcából: „És hírnevet szerez Dávid, amikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolcezret. Az Idumeusok (Edomiták, a testi emberek, aki Ézsau leszármazottai) közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala” (2 Sám. 8,13-14) 

Ha kiált az Úrhoz, Ő meghallgatja: „Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről” És válaszol „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsolt. 3,5; 37,5; 55,23) 

Amikor imádkozik, hivatkozik Isten ígéretére: „Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!” (Zsolt. 119,116) 

És az Úr erre az imára is válaszol: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” „...így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!...” (Ésa. 41,10.13; 43,1-3) 

És mert Dávid ismeri az üdvözítő Istent bátran vallja, hogy: „...a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr” (Zsolt. 37,17)



Áldott legyen Istenünk mindörökké.

Látható!?

Hogy az Úr van te veled” (1 Móz . 26,28)


Dicsérlek Jézus!

„Dicsérem az Istennek nevét énekléssel magasztalom hálaadással(Zsolt. 69,31)


Martin Luther King: A férfi mércéje.

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.


Joyce Meyer: Őrizd a gondolataidat, ügyelj a szavaidra

1,8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (Józsué)

Józsuénak sok ellenséggel kellett konfrontálódnia az úton. Úgy tűnt, soha nem akarnak elfogyni. De kérlek, vedd észre, hogy Isten azt mondta Józsuénak, hogy az Igét tartsa az elméjében és a szájában, nem pedig a problémát.

Ha mi is boldogulni akarunk és sikerrel járni, mint Józsué, akkor nekünk is másra kell terelni a gondolatainkat és a szavainkat, nem pedig az ellőttünk álló problémára. Fel kell hagynunk azzal, hogy a problémáról gondolkodunk, beszélünk, sőt néha még a problémáért való imát is fel kell függesztenünk. Ha már imádkoztunk érte, Isten úgyis meghallotta. Gyakran csak mondjuk, hogy Istennel vagyunk közösségben, miközben valójában a problémánkkal vagyunk közösségben.

A Márk 11:23-ban Jézus arra buzdította a tanítványokat, hogy beszéljenek a hegyhez, és nem azt mondta, hogy beszéljenek a hegyről. Természetesen, ha szükséges beszélj róla, de ha úgysem vezet sehova, akkor jobb, ha nem beszélsz róla. A szavak felkavarják az érzelmeket, ami azt eredményezi, hogy jól felhúzzuk magunkat, mert túlságosan a körülményekre koncentrálunk. Hasznos lehet, ha valami jó dologgal foglaljuk le magunkat, amiben kedvünket leljük, addig, amíg Isten megoldására várunk. Lehet, hogy nem érzel hozzá túl sok kedvet, de tedd meg mégis. Meglátod, segíteni fog. Tereld el a gondolataidat és a szavaidat a problémáról!

Magyar fordítás: ahitatok.hu


http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/240-orizd-a-gondolataidat-ugyelj-a-szavaidra.html

Ki gyógyít összetört szíveket...? / Tudjuk a választ!

Spurgeon: Istenről.

Isten nem töri fel a zárat, hanem mesteri módon kinyitja azt. Erre egyedül csak Ő képes.


Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE- TUDATLANOK SZÁJA... (2)

Péld 15,2.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Itt nem egy percről van szó. Ez a folyamatot mutatja be.

Lehet, hogy egy bölcs is hibázik. Belemegy egy olyan beszélgetésbe, amiben rosszat ír alá, vagy tódít valamit, ami másokra rossz fényt vet. Lehet, hogy elbukik, mert rossz beszélgető társaságba keveredett, és óvatlan volt. Lehet, hogy indulatos lesz, és rosszat mond, elkapja a harag, és bosszankodásában megbántó beszédet szól.

De amit kimondott, őt magát is bántja, és megpróbálja „visszacsinálni”. Bocsánatot kér, elhatárolja magát, kimondja az ellenkezőjét. (Ilyenkor, utólag, sokszor már erőtlennek tűnik, hogy pl. a gyógyulásáról beszéljen, miután hosszan ecsetelte – a társaság légkörének megfelelően – a panaszait, és hitetlenségét, a korábbi imádságok „hatékonytalanságát”. De akkor is jobb, ha kimondod a jót, lerögzíted, és hozzákötöd magad, mintha hagyod a levegőben a korábban szárnyra bocsátott pusztító szavakat.)

Szóval, ha esetileg hibáztál is, de megbánod, és elhatárolod magad tőle – megvallod bűnként, vagy lerögzíted az igazságot – akkor még lehetsz bölcs, ha ügyelsz a továbbiakban a nyelvedre. A nyelv-kontroll a bölcsesség jellemzője.

Ha folyamatosan mások pusztítása jön ki a szádon, ha témád mindig az, hogy „veled mit tettek”, hogy „milyen szeretetlenek” körülötted az emberek, ha, amikor harmadik emberekkel beszélsz, többnyire, ott nem levő emberek a témáid, hogy ők milyenek, mit tettek és mit mulasztottak el, veled szemben, vagy másokkal kapcsolatban, akkor bolond vagy, tudatlan, és szádon bolondság buzog ki. (Nem én mondom, hanem az Ige. Péld 10,11.14.18.32. 12,5.15.17.22. 13,16. 14,3.)

Te tudod, hogy ennek a bolondságnak SOHA NINCS VÉGE? Ha belementél, csak elhatárolni tudod magad tőle, különben mindig követelni fogja tőled a ráadást. Mindig tovább akar vezetni a keserűségben, a vádolásban és a panaszkodásban. Ezek azok a bolond beszédek, amik folyamatosan buzognak, és soha nem szűnnek meg. Nem fogsz megelégedni velük, csak időlegesen, de egy másik napon, vagy egy másik beszélgetésben, ismét igényed lesz arra, hogy így beszélj.

Sokszor az ördög azért mondatja veled a szennyet másokról, hogy MAGADAT FELMENTSD, vagy magadat fontosnak érezhesd. „Te már csak igazán tudod, hiszen szemtanú, fültanú, vagy átélő voltál.” És innentől már mondod, mondod a gyalázást.

Gondolod, hogy jogod támadt arra, hogy másokról elítélést beszélj, attól, hogy „szemtanú”, vagy „fültanú”, vagy éppen „átélő” voltál? Nem tudod, hogy a bölcseknek nyelve jó tudományt beszél – és nem szennyet, gyalázkodást és ítélkezést másokról? Nem tudod, hogy aki gonosz magokat vet, a rossz beszédével, az gonosz következményt fog aratni saját maga számára? Vagy ez sem érdekel? Nem törődsz azzal, hogy milyen következmények érnek majd el, pusztán azért, amiket másokról beszéltél? Nem törődsz a jövőddel, azzal, amibe beleütközöl majd gonosz beszédeidért? Akkor bolond vagy – az Ige legalábbis így nevezi azokat, aki hasonlóképpen eresztik szabadjára a gonosz tartalmakat beszédjük által: „a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki”.

Ugye, hogy te választasz? Te döntöd el, mire adod oda a szájadat.




Péld 15,2.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Itt nem egy percről van szó. Ez a folyamatot mutatja be.

Lehet, hogy egy bölcs is hibázik. Belemegy egy olyan beszélgetésbe, amiben rosszat ír alá, vagy tódít valamit, ami másokra rossz fényt vet. Lehet, hogy elbukik, mert rossz beszélgető társaságba keveredett, és óvatlan volt. Lehet, hogy indulatos lesz, és rosszat mond, elkapja a harag, és bosszankodásában megbántó beszédet szól.

De amit kimondott, őt magát is bántja, és megpróbálja „visszacsinálni”. Bocsánatot kér, elhatárolja magát, kimondja az ellenkezőjét. (Ilyenkor, utólag, sokszor már erőtlennek tűnik, hogy pl. a gyógyulásáról beszéljen, miután hosszan ecsetelte – a társaság légkörének megfelelően – a panaszait, és hitetlenségét, a korábbi imádságok „hatékonytalanságát”. De akkor is jobb, ha kimondod a jót, lerögzíted, és hozzákötöd magad, mintha hagyod a levegőben a korábban szárnyra bocsátott pusztító szavakat.)

Szóval, ha esetileg hibáztál is, de megbánod, és elhatárolod magad tőle – megvallod bűnként, vagy lerögzíted az igazságot – akkor még lehetsz bölcs, ha ügyelsz a továbbiakban a nyelvedre. A nyelv-kontroll a bölcsesség jellemzője.

Ha folyamatosan mások pusztítása jön ki a szádon, ha témád mindig az, hogy „veled mit tettek”, hogy „milyen szeretetlenek” körülötted az emberek, ha, amikor harmadik emberekkel beszélsz, többnyire, ott nem levő emberek a témáid, hogy ők milyenek, mit tettek és mit mulasztottak el, veled szemben, vagy másokkal kapcsolatban, akkor bolond vagy, tudatlan, és szádon bolondság buzog ki. (Nem én mondom, hanem az Ige. Péld 10,11.14.18.32. 12,5.15.17.22. 13,16. 14,3.)

Te tudod, hogy ennek a bolondságnak SOHA NINCS VÉGE? Ha belementél, csak elhatárolni tudod magad tőle, különben mindig követelni fogja tőled a ráadást. Mindig tovább akar vezetni a keserűségben, a vádolásban és a panaszkodásban. Ezek azok a bolond beszédek, amik folyamatosan buzognak, és soha nem szűnnek meg. Nem fogsz megelégedni velük, csak időlegesen, de egy másik napon, vagy egy másik beszélgetésben, ismét igényed lesz arra, hogy így beszélj.

Sokszor az ördög azért mondatja veled a szennyet másokról, hogy MAGADAT FELMENTSD, vagy magadat fontosnak érezhesd. „Te már csak igazán tudod, hiszen szemtanú, fültanú, vagy átélő voltál.” És innentől már mondod, mondod a gyalázást.

Gondolod, hogy jogod támadt arra, hogy másokról elítélést beszélj, attól, hogy „szemtanú”, vagy „fültanú”, vagy éppen „átélő” voltál? Nem tudod, hogy a bölcseknek nyelve jó tudományt beszél – és nem szennyet, gyalázkodást és ítélkezést másokról? Nem tudod, hogy aki gonosz magokat vet, a rossz beszédével, az gonosz következményt fog aratni saját maga számára? Vagy ez sem érdekel? Nem törődsz azzal, hogy milyen következmények érnek majd el, pusztán azért, amiket másokról beszéltél? Nem törődsz a jövőddel, azzal, amibe beleütközöl majd gonosz beszédeidért? Akkor bolond vagy – az Ige legalábbis így nevezi azokat, aki hasonlóképpen eresztik szabadjára a gonosz tartalmakat beszédjük által: „a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki”.

Ugye, hogy te választasz? Te döntöd el, mire adod oda a szájadat.




Mai Ige

A lelki életben a sikerhez el kell tudni engedni kezünkből a végkimenetelt, és engedni, hogy Isten lépjen az érdekünkben.

www.maiige.hu



A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu
 

A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd,
amikor a csata még javában zajlik.
(Spurgeon)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/


A felemelt szőlővessző - Kubinyi Károly

Ott a messze földön

2014. szeptember 23.

+ 5: (20-24)

Shared with 4shared
4SHARED.COM

Zsidókhoz írt levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére? (szerkesztett)

Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak [szent testvéreim], mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak [(homologia): a mi megvallásunk] apostolára [(aposztolosz): követére] és főpapjára, Krisztus Jézusra.

 [Más fordítás: értsétek meg Jézust, mint apostolt, és mint főpapot].

Zsid. 3,2 Aki hű, vagyis [(pisztosz): hűséges] ahhoz, aki őt rendelte [az ő megbízójához, küldőjéhez], valamint Mózes is az ő egész házában.

Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb [(doxa axioó): tisztességre, méltóságra, megbecsülésre, dicséretre méltó] mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és [(timé): méltósága] mint a háznak.

Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, [felépített; aki a mindenséget alkotta], Isten az.

Zsid. 3,5 Mózes [(kai): akkor] hű, vagyis [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető] volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, [aki a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot].

Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett,  akinek háza  mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését [ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést] mind végig erősen [(bebaiosz): állhatatosan, és szilárdan] megtartjuk, [ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].

Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát [az Ő hangjá] halljátok és [(akúó): megértitek],

Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] mint az elkeseredéskor, az [(parapikraszmosz): elkeseredés, zúgolódás, fellázadáskor] a kísértés [peiraszmosz): támadó élű próbálkozás, a bűnre, azaz céltévesztésre való csábítás] ama napján a pusztában.

Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok [őseitek] próbára tevéssel megkísértének [próbára tettek] engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre [nemzedékre] és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utamat.

Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, [az én nyugalmam helyére].

Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen se] legyen  bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia): hűtlen, engedetlen] gonosz szíve, hogy az élő, és [(dzaó): életet adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon, eltávolodjon, eltávozzon].

Zsid. 3,13 Hanem intsétek [(parakaleó): buzdítsátok, bátorítsátok, serkentsétek] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg, és [(szklérünó): konokká ne legyen] a bűnnek, azaz a [(hamartia): céltévesztésnek] csalárdsága [(apaté): megtévesztése, becsapása, csalása, rászedése, ravaszsága, csábítása] által, [hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma.

Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat [amely kezdetben élt bennünk] mindvégig erősen [(bebaiosz): szilárdan, állhatatosan] megtartjuk.

[Más fordítás: Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk].

Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor [parapikraszmosz): zúgolódtatok].

Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák?

[Más fordítás: Kik voltak, akik szavának hallatára (parapikrainó): lázadoztak, és zúgolódtak]?

Nemde mindazok, akik kijövének Égyiptomból Mózes által, [Mózes vezetésével]?

Zsid. 3,17 Kikre [(proszokhthidzó): neheztelt], és haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é, akik vétkeztek vagyis [(hamartanó): elvétették a célpontot], akiknek testei [(kólon): holttestei] elhullottak a pusztában?

Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, [(omnüó): kiknek fogadta meg esküvel] hogy nem mennek be az ő nyugodalmába [nyugalma helyére], hanemha [(apeitheó): a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen, makacs] engedetleneknek?

Zsid. 3,19 [Világos tehát], és látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.

[Más fordítás: Nem voltak képesek bemenni hitetlenségük miatt, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda].



Oly jó Téged áldani Uram!

Dicsérlek Istenem!

 „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2)