„Hogy az Úr van te
veled” (1 Móz . 26,28)
2014. szeptember 24.
Martin Luther King: A férfi mércéje.
Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes
percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan
oldja meg a kényes helyzeteket.
Joyce Meyer: Őrizd a gondolataidat, ügyelj a szavaidra
1,8 Ne hagyd abba ennek a
törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és
tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és
boldogulsz. (Józsué)
Józsuénak sok ellenséggel
kellett konfrontálódnia az úton. Úgy tűnt, soha nem akarnak elfogyni. De
kérlek, vedd észre, hogy Isten azt mondta Józsuénak, hogy az Igét tartsa az
elméjében és a szájában, nem pedig a problémát.
Ha mi is boldogulni
akarunk és sikerrel járni, mint Józsué, akkor nekünk is másra kell terelni a
gondolatainkat és a szavainkat, nem pedig az ellőttünk álló problémára. Fel
kell hagynunk azzal, hogy a problémáról gondolkodunk, beszélünk, sőt néha még a
problémáért való imát is fel kell függesztenünk. Ha már imádkoztunk érte, Isten
úgyis meghallotta. Gyakran csak mondjuk, hogy Istennel vagyunk közösségben,
miközben valójában a problémánkkal vagyunk közösségben.
A Márk 11:23-ban Jézus
arra buzdította a tanítványokat, hogy beszéljenek a hegyhez, és nem azt mondta,
hogy beszéljenek a hegyről. Természetesen, ha szükséges beszélj róla, de ha
úgysem vezet sehova, akkor jobb, ha nem beszélsz róla. A szavak felkavarják az
érzelmeket, ami azt eredményezi, hogy jól felhúzzuk magunkat, mert túlságosan a
körülményekre koncentrálunk. Hasznos lehet, ha valami jó dologgal foglaljuk le
magunkat, amiben kedvünket leljük, addig, amíg Isten megoldására várunk. Lehet,
hogy nem érzel hozzá túl sok kedvet, de tedd meg mégis. Meglátod, segíteni fog.
Tereld el a gondolataidat és a szavaidat a problémáról!
Magyar fordítás:
ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/240-orizd-a-gondolataidat-ugyelj-a-szavaidra.html
Spurgeon: Istenről.
Isten nem töri fel a zárat, hanem mesteri módon kinyitja
azt. Erre egyedül csak Ő képes.
Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE- TUDATLANOK SZÁJA... (2)
Péld 15,2.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak
száján pedig bolondság buzog ki.
Itt nem egy percről van szó. Ez a folyamatot mutatja be.
Lehet, hogy egy bölcs is hibázik. Belemegy egy olyan
beszélgetésbe, amiben rosszat ír alá, vagy tódít valamit, ami másokra rossz
fényt vet. Lehet, hogy elbukik, mert rossz beszélgető társaságba keveredett, és
óvatlan volt. Lehet, hogy indulatos lesz, és rosszat mond, elkapja a harag, és
bosszankodásában megbántó beszédet szól.
De amit kimondott, őt magát is bántja, és megpróbálja
„visszacsinálni”. Bocsánatot kér, elhatárolja magát, kimondja az ellenkezőjét.
(Ilyenkor, utólag, sokszor már erőtlennek tűnik, hogy pl. a gyógyulásáról
beszéljen, miután hosszan ecsetelte – a társaság légkörének megfelelően – a
panaszait, és hitetlenségét, a korábbi imádságok „hatékonytalanságát”. De akkor
is jobb, ha kimondod a jót, lerögzíted, és hozzákötöd magad, mintha hagyod a
levegőben a korábban szárnyra bocsátott pusztító szavakat.)
Szóval, ha esetileg hibáztál is, de megbánod, és
elhatárolod magad tőle – megvallod bűnként, vagy lerögzíted az igazságot –
akkor még lehetsz bölcs, ha ügyelsz a továbbiakban a nyelvedre. A nyelv-kontroll
a bölcsesség jellemzője.
Ha folyamatosan mások pusztítása jön ki a szádon, ha
témád mindig az, hogy „veled mit tettek”, hogy „milyen szeretetlenek”
körülötted az emberek, ha, amikor harmadik emberekkel beszélsz, többnyire, ott
nem levő emberek a témáid, hogy ők milyenek, mit tettek és mit mulasztottak el,
veled szemben, vagy másokkal kapcsolatban, akkor bolond vagy, tudatlan, és
szádon bolondság buzog ki. (Nem én mondom, hanem az Ige. Péld 10,11.14.18.32.
12,5.15.17.22. 13,16. 14,3.)
Te tudod, hogy ennek a bolondságnak SOHA NINCS VÉGE? Ha
belementél, csak elhatárolni tudod magad tőle, különben mindig követelni fogja
tőled a ráadást. Mindig tovább akar vezetni a keserűségben, a vádolásban és a
panaszkodásban. Ezek azok a bolond beszédek, amik folyamatosan buzognak, és
soha nem szűnnek meg. Nem fogsz megelégedni velük, csak időlegesen, de egy
másik napon, vagy egy másik beszélgetésben, ismét igényed lesz arra, hogy így
beszélj.
Sokszor az ördög azért mondatja veled a szennyet
másokról, hogy MAGADAT FELMENTSD, vagy magadat fontosnak érezhesd. „Te már csak
igazán tudod, hiszen szemtanú, fültanú, vagy átélő voltál.” És innentől már
mondod, mondod a gyalázást.
Gondolod, hogy jogod támadt arra, hogy másokról elítélést
beszélj, attól, hogy „szemtanú”, vagy „fültanú”, vagy éppen „átélő” voltál? Nem
tudod, hogy a bölcseknek nyelve jó tudományt beszél – és nem szennyet,
gyalázkodást és ítélkezést másokról? Nem tudod, hogy aki gonosz magokat vet, a
rossz beszédével, az gonosz következményt fog aratni saját maga számára? Vagy
ez sem érdekel? Nem törődsz azzal, hogy milyen következmények érnek majd el,
pusztán azért, amiket másokról beszéltél? Nem törődsz a jövőddel, azzal, amibe
beleütközöl majd gonosz beszédeidért? Akkor bolond vagy – az Ige legalábbis így
nevezi azokat, aki hasonlóképpen eresztik szabadjára a gonosz tartalmakat
beszédjük által: „a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki”.
Ugye, hogy te választasz? Te döntöd el, mire adod oda a
szájadat.
Péld 15,2.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak
száján pedig bolondság buzog ki.
Itt nem egy percről van szó. Ez a folyamatot mutatja be.
Lehet, hogy egy bölcs is hibázik. Belemegy egy olyan
beszélgetésbe, amiben rosszat ír alá, vagy tódít valamit, ami másokra rossz
fényt vet. Lehet, hogy elbukik, mert rossz beszélgető társaságba keveredett, és
óvatlan volt. Lehet, hogy indulatos lesz, és rosszat mond, elkapja a harag, és
bosszankodásában megbántó beszédet szól.
De amit kimondott, őt magát is bántja, és megpróbálja
„visszacsinálni”. Bocsánatot kér, elhatárolja magát, kimondja az ellenkezőjét.
(Ilyenkor, utólag, sokszor már erőtlennek tűnik, hogy pl. a gyógyulásáról
beszéljen, miután hosszan ecsetelte – a társaság légkörének megfelelően – a
panaszait, és hitetlenségét, a korábbi imádságok „hatékonytalanságát”. De akkor
is jobb, ha kimondod a jót, lerögzíted, és hozzákötöd magad, mintha hagyod a
levegőben a korábban szárnyra bocsátott pusztító szavakat.)
Szóval, ha esetileg hibáztál is, de megbánod, és
elhatárolod magad tőle – megvallod bűnként, vagy lerögzíted az igazságot –
akkor még lehetsz bölcs, ha ügyelsz a továbbiakban a nyelvedre. A nyelv-kontroll
a bölcsesség jellemzője.
Ha folyamatosan mások pusztítása jön ki a szádon, ha
témád mindig az, hogy „veled mit tettek”, hogy „milyen szeretetlenek”
körülötted az emberek, ha, amikor harmadik emberekkel beszélsz, többnyire, ott
nem levő emberek a témáid, hogy ők milyenek, mit tettek és mit mulasztottak el,
veled szemben, vagy másokkal kapcsolatban, akkor bolond vagy, tudatlan, és
szádon bolondság buzog ki. (Nem én mondom, hanem az Ige. Péld 10,11.14.18.32.
12,5.15.17.22. 13,16. 14,3.)
Te tudod, hogy ennek a bolondságnak SOHA NINCS VÉGE? Ha
belementél, csak elhatárolni tudod magad tőle, különben mindig követelni fogja
tőled a ráadást. Mindig tovább akar vezetni a keserűségben, a vádolásban és a
panaszkodásban. Ezek azok a bolond beszédek, amik folyamatosan buzognak, és
soha nem szűnnek meg. Nem fogsz megelégedni velük, csak időlegesen, de egy
másik napon, vagy egy másik beszélgetésben, ismét igényed lesz arra, hogy így
beszélj.
Sokszor az ördög azért mondatja veled a szennyet
másokról, hogy MAGADAT FELMENTSD, vagy magadat fontosnak érezhesd. „Te már csak
igazán tudod, hiszen szemtanú, fültanú, vagy átélő voltál.” És innentől már
mondod, mondod a gyalázást.
Gondolod, hogy jogod támadt arra, hogy másokról elítélést
beszélj, attól, hogy „szemtanú”, vagy „fültanú”, vagy éppen „átélő” voltál? Nem
tudod, hogy a bölcseknek nyelve jó tudományt beszél – és nem szennyet,
gyalázkodást és ítélkezést másokról? Nem tudod, hogy aki gonosz magokat vet, a
rossz beszédével, az gonosz következményt fog aratni saját maga számára? Vagy
ez sem érdekel? Nem törődsz azzal, hogy milyen következmények érnek majd el,
pusztán azért, amiket másokról beszéltél? Nem törődsz a jövőddel, azzal, amibe
beleütközöl majd gonosz beszédeidért? Akkor bolond vagy – az Ige legalábbis így
nevezi azokat, aki hasonlóképpen eresztik szabadjára a gonosz tartalmakat
beszédjük által: „a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki”.
Ugye, hogy te választasz? Te döntöd el, mire adod oda a
szájadat.
2014. szeptember 23.
Zsidókhoz írt levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére? (szerkesztett)
Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak [szent testvéreim], mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a
mi vallásunknak [(homologia): a mi megvallásunk] apostolára [(aposztolosz): követére] és főpapjára, Krisztus Jézusra.
[Más fordítás: értsétek meg
Jézust, mint apostolt, és mint főpapot].
Zsid. 3,2 Aki hű, vagyis [(pisztosz): hűséges] ahhoz, aki őt
rendelte [az ő megbízójához, küldőjéhez],
valamint Mózes is az ő egész házában.
Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb [(doxa axioó): tisztességre, méltóságra, megbecsülésre,
dicséretre méltó] mint Mózes,
amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és [(timé): méltósága] mint a háznak.
Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent
elkészített, [felépített; aki a mindenséget alkotta], Isten az.
Zsid. 3,5 Mózes [(kai): akkor] hű, vagyis [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető]
volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, [aki a jövőbeli
kinyilatkoztatásról tett tanúságot].
Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett, akinek háza
mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését [ha a
bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést] mind végig
erősen [(bebaiosz): állhatatosan, és szilárdan] megtartjuk, [ha
mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].
Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát [az Ő hangjá] halljátok és [(akúó): megértitek],
Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] mint az elkeseredéskor, az [(parapikraszmosz): elkeseredés, zúgolódás, fellázadáskor] a kísértés [peiraszmosz): támadó élű próbálkozás, a bűnre,
azaz céltévesztésre való csábítás]
ama napján a pusztában.
Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok [őseitek] próbára tevéssel megkísértének [próbára tettek] engem és látták az én cselekedeteimet negyven
esztendeig.
Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre [nemzedékre] és mondám: mindig
tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utamat.
Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak
bemenni az én nyugodalmamba, [az én
nyugalmam helyére].
Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen se] legyen bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia):
hűtlen, engedetlen] gonosz szíve,
hogy az élő, és [(dzaó): életet
adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon, eltávolodjon, eltávozzon].
Zsid. 3,13 Hanem intsétek [(parakaleó): buzdítsátok, bátorítsátok,
serkentsétek] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se
keményíttessék meg, és [(szklérünó): konokká ne legyen] a bűnnek, azaz a [(hamartia): céltévesztésnek] csalárdsága [(apaté):
megtévesztése, becsapása, csalása,
rászedése, ravaszsága, csábítása] által, [hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma.
Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az
elkezdett bizodalmat [amely kezdetben élt
bennünk] mindvégig erősen [(bebaiosz): szilárdan, állhatatosan] megtartjuk.
[Más
fordítás: Mert Krisztusnak
részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig
állhatatosan kitartunk].
Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg
ne keményítsétek, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor
[parapikraszmosz):
zúgolódtatok].
Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák?
[Más
fordítás: Kik voltak, akik
szavának hallatára (parapikrainó): lázadoztak, és zúgolódtak]?
Nemde mindazok, akik
kijövének Égyiptomból Mózes által, [Mózes
vezetésével]?
Zsid. 3,17 Kikre [(proszokhthidzó): neheztelt], és haragudott vala pedig meg
negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é, akik vétkeztek vagyis [(hamartanó):
elvétették a célpontot], akiknek
testei [(kólon): holttestei]
elhullottak a pusztában?
Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, [(omnüó): kiknek fogadta meg esküvel] hogy nem
mennek be az ő nyugodalmába [nyugalma
helyére], hanemha [(apeitheó): a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen,
makacs] engedetleneknek?
Zsid. 3,19 [Világos tehát], és látjuk is, hogy nem mehettek
be hitetlenség miatt.
[Más
fordítás: Nem voltak képesek bemenni
hitetlenségük miatt, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el
oda].
Megvallás
A vérnyomásom 120/80. Isten élete ott van a véremben, és
minden olyantól megtisztítja a verőereimet, ami nem az életet szolgálja. (Márk
11:23)
Charles Capps: Isten gyógyszere
Joyce Meyer: Az Istenben való bizalomról.
Bízz Istenben, még akkor is, ha nem értesz mindent. Meg
kell tanulnunk akkor is bízni Istenben, ha nem értjük, mi történik az
életünkben. Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy mindig lesznek
megválaszolatlan kérdéseink, és meg kell tanulnunk ennek ellenére megnyugodni.
Spurgeon: A mi csodálatos Istenünkről:
Milyen csodálatos hatalom az, amely soha nem kényszeríti,
de mégis irányítja az akaratunkat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)