2014. augusztus 16.

Több mint győztesek vagyunk:

A győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben tette közszemlére. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette, és így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta (Kol. 2,15)


Charles Haddon Spurgeon: Az áldásról

A legnagyobb áldás, amelyben Isten részesíti az embert, az, hogy elválasztja a bűntől.


Jobb párban, mert:

Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogysem az egynek, mert …Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd. 4:9-12)


HÉTKÖZNAPI EMBER KERESTETIK!

Mt 14,22-33.
22 Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak
hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a
sokaságot. 23 De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre
magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó
pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott,
mert ellenszél volt. 25 A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk
Jézus a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták, hogy a
tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben
felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta:
"Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 28 Péter ekkor így szólt hozzá:
"Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." 29
Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a
vizen, és Jézus felé ment. 30 Amikor azonban az erős szélre figyelt,
megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" 31
Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki:
"Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" 32 És amint beszálltak a hajóba, elült
a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták:
"Valóban Isten Fia vagy!"

                   HÉTKÖZNAPI EMBER KERESTETIK!

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek
megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó,
ami neki tetsző és tökéletes. (Róm 12,2)

Mit tennénk, ha Jézus egyszer bejönne a gyülekezetünkbe, s azt mondaná:
Keresek néhány hétköznapi embert? Miért lennének érdekesek Jézus számára
az egyszerű, hétköznapi emberek?

De hiszen közülük választotta barátait: halászokat, vámszedőt, tanítót, házépítőt. Jézus követői közül hozzám Péter áll a legközelebb. Ő is olyan lobbanékony volt, mint én. Látva Jézust a tengeren járni, azt mondta: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen". Jézus megtette, Péter kiszállt a hajóból, és járt a vízen. Ezt Jézuson kívül senki sem tette még. Ez bizony nem hétköznapi dolog volt.

Amint azonban a szélre és a hullámokra tekintett, süllyedni kezdett. Én is így jártam volna. Ez a természetes, hétköznapi jelenség.

Jézus elfogása után félelem fogta el Pétert, és letagadta, hogy ismeri őt. Nem szívesen mondom ki, de valószínűleg én is ugyanígy tettem volna.

Hálás vagyok, hogy Jézus mégis szerette Pétert, megbocsátott neki, és azt parancsolta: Legeltesd az én juhaimat! (Jn 21,17) Minél tovább járt együtt Jézussal, annál többet változott. Minél tovább járok én is Jézussal, annál inkább
felismerem, mennyire szeretné, hogy Isten hűséges szolgája legyek.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk, hétköznapi embereknek, hogy országod
rendkívüli munkásai legyünk. Ámen.

Isten a hétköznapi embereket rendkívüli szolgálókká teszi.

Sue Tornai (Kalifornia, USA)

http://csendespercek.hu


Közel van...

Joyce Meyer: Félelmeink.

Komoly problémák merültek fel életedben?

Azt mondja az Úr neked, hogy „ahol vagy, ott emeld fel szemeidet, és nézz arról a helyről ahol éppen most vagy” abból a helyzetből, amiben éppen benne vagy – és láss! Vagyis: Vedd elő az ígéretek könyvét, a Szentírást és olvasd szorgalmasan, „látó szemekkel”, hogy megláthasd mindazokat az ígéreteket, amelyeket Isten neked adott éppen arra a helyzetre vonatkozóan, amelyben most vagy. Keresd hogy mi Isten elgondolása, akarata, megoldása a te helyzetedre vonatkozóan, és ha „megláttad”, vedd birtokba, és járj az ígéretekben.

 (1 Móz. 13.14-17)


Kenneth Copeland: Lépd át a hit vonalat

És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek (Róma 4,19-20)

Van valami, amit megtanultam, amióta hitben élek, ami segít befogadnom Isten ígéreteit a legnehezebb helyzetekben is: hogy mit kell ehhez tennem! S mi az? Nem más, mint hogy átlépem a hit-vonalat.

A hit-vonalra van szükséged, amikor azt szeretnéd, hogy Isten a „lehetetlent” cselekedje az életedben. Erre van szükséged, ha meg akarsz állni szilárdan, rendíthetetlenül a hitedben, de még ide-oda ingadozol a látható körülményeid és Isten ígéretei között – egyszer az egyiket hiszed, máskor a másikat.

Ez az, ami a hittel teli Ábrahámhoz tesz hasonlatossá téged. Ábrahám ugyanúgy tényekkel került szembe, mint ahogy te. Tudta, hogy nincs semmilyen lehetősége természetes szinten arra, hogy Isten ígérete beteljesedjen az életében.

Azonban az Ige szerint Ábrahám nem vette figyelembe a saját testével kapcsolatos, nyilvánvaló tényeket, vagy más szavakkal: Ábrahám elutasította azokat a körülményeket, tényeket, amik körülvették, és egyedül Isten ígéretében hitt.

Átlépte valahol a hit-vonalat.

Hozott egy visszavonhatatlan, megmásíthatatlan döntést - hogy kizárólag Isten szavát tekinti igaznak. A végsőkig elkötelezetté vált. Úgy döntött, hogy átlépi azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Ha te és én ugyanúgy szeretnénk meglátni, Isten hogyan cselekszik az életünkben természetfeletti módon, nekünk is ugyanezt kell tennünk!

Hogyan tudod meghúzni ezt a hit-vonalat?

Kezdd az Igével. Keresd Isten ígéreteit, és kötelezd el magad, hogy higgy abban, amit Ő mondott, és most is mond a szükségeiddel kapcsolatban. Elmélkedj, gondolkozz ezeken az ígéreteken addig, amíg hit nem keletkezik a szívedben.

Ekkor tudod meghúzni ezt a hit-vonalat. Húzd meg az elmédben, és a szívedben. S húzd meg a padlón is az imádkozó szobádban. Majd mondd ki hangosan: „Isten jelenlétében, az angyalok jelenlétében és az ördög előtt átlépem ezt a hit-vonalat, ettől a pillanattól fogva úgy tekintem Isten ígéretét, mint elvégzett dolgot számomra. Isten ígérete beteljesített dolog. A mai naptól Istennek adom a hálát és a dicsőséget, Jézus nevében.”

Ettől a pillanattól fogva úgy beszélj, mintha a csoda már megtörtént volna. Fordíts hátat a problémáknak, a kételkedésnek, és fordulj Jézus felé.

Isten beváltja az ígéretét, és valóban meg fogja tenni a lehetetlent az életedben! Merd végre átlépni a hit-vonalat!

Fordította: Orbán Tibor
KC Ministry engedélyével


Olvasásra javasolt: Róm 4,13-21
Róm 4:13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
Róm 4:14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
Róm 4:15 Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
Róm 4:16 Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen]; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk
Róm 4:17 (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
Róm 4:18 Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.
Róm 4:19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
Róm 4:20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
Róm 4:21 És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.



Irma Nyári


Mai Ige

Isten Igéje a mi jelzőbójánk.

www.maiige.hu


Amaro Del - Izrael megváltója

2014. augusztus 15.

Ige: A Szellem szolgálata, nem olyan, mint az Ószövetség szolgálata.

„Mert nem miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, lepellel fedte be arcát, hogy ne lássák Izráel fiai, és ne kelljen végignézniük az elmúlandónak, a mulandó dicsőségnek, a megszüntetendőnek, érvénytelenné teendőnek végét, vagyis elmúlását, eltűnését*

De megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik, gondolkozásuk, értelmük, felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig megmaradt, és ott van, az Ószövetség olvasásánál, és felismerésénél felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el, válik hatástalanná, és érvénytelenné.

[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]**

Sőt mind máig, vagyis mai napig, amikor csak, és valahányszor olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre, lepel takarja bensőjüket.

Mikor pedig megtérnek, vagyis amint odafordulnak az Úrhoz, lehull a lepel, és eltűnik, elvétetik a takaró*** (2 Kor. 3,13-16)

*Mózes lepel nélkül csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, és a kezében vala a bizonyság két táblája. Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele, vagyis Istennel szólott. És amint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni, és közel menni hozzá. Mózes pedig megszólítá, és hívta őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei, vagyis vezetői mind hozzá menének, és szóla, és beszélt velük. Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és közel mentek hozzá, és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a beszédet, leplet tőn orcájára. És valahányszor Mózes az Úr elébe, az Úr színe elé méne, hogy vele szóljon, és vele beszéljen, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És mivel az Izráel fiai láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre, Mózes a leplet ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele, vagyis Istennel szóljon, és beszéljen” (2 Móz. 34,29-35).

**Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10)

 „Mert tanács-vesztett, eltévedt, és tévelygő nép ez, és nincs bennük értelem, ezért ilyen értelmetlen” (5 Móz. 32,28)

 Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „És beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja. Hallván halljatok, és ne értsetek. És látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mát. 13,14-15)

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyezének meg, és nem értettek egyet egymással, eloszlának, vagyis szétoszlottak. S ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól, és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, és a ti atyáitokról, mondván: Eredj, és menj el ehhez a néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hát vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvössége, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vetekedve, és vitatkozva” (Csel. 28,25-29)

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett, és nem elég világos a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, és csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, hogy ne lássák és így nem is látják meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának, a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képe, az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).


***Ézsaiás próféciáján keresztül jelenti ki az Úr, hogy ez minden nemzetre vonatkozik, beleértve Izráelt is: „És elpirul a sápadt hold, és megszégyenül az izzó nap, mikor a seregek Ura uralkodik, amikor Ő lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen, és vénein ragyog dicsősége. S elveszi e hegyen a fátyolt, leveszi a leplet, mely beboríta minden népeket, és amely ráborult minden népre, és a takarót, mely befödött, és betakart vala minden népségeket, és minden nemzetet” (Ésa. 24,23-24)

Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, azaz Jehova, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1)

Beleértve Izráelt is: „Sőt azok is, ha meg nem maradnak, ha nem tartanak ki a hitetlenségben, a tagadásban, engedetlenségben, beoltatnak. Mert az Isten ismét beolthatja őket, mert Istennek van hatalma, és képes is arra, hogy újra beoltsa őket. Mert ha te a természet, eredet, és származás szerint való, a természetednek megfelelő vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, a természet rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet, eredet, és származás szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját természetüknek megfelelő olajfájukba, akik természet szerint is oda tartoznak. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat, hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság, konokság, érzéketlenné válás Izraelre nézve csak részben történt. Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, ameddig a pogányok, vagyis a nemzetekből kiválók teljes számban meg nem térnek, és amg a nemzetekből valók teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik, vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, a Megmentő, és elfordítja, és eltörli, elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, az istentelenséget,- az Isten nélküliséget - a hitetlenséget, és az istentelen gyakorlatokat (Róm. 11,23-26).



Szent szent szent a seregek Ura.

Isten tette érted, és értem!

Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés állapota, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, kivásárolja, hogy elnyerjük, azaz visszanyerjük a fiúságot, és Isten fiaivá legyünk. Minthogy pedig fiak, vagyis Isten fiai vagytok, kibocsátotta, kiárasztotta Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, a ti bensőtökbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya, azaz: Édesapám!” (Gal. 4,4-7)


Az ősi parancsolat

„Atyámfiai, [testvéreim] nem új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, hanem régi [(palaiosz): ősi] parancsolatot, amely előttetek volt, és [amelyet (ekhó): birtokoltatok] kezdettől [(arkhé): az eredettől] fogva. A régi [(palaiosz): ősi] parancsolat az az Ige, [az a (logosz)] amelyet hallottatok, és [(akúó): megértettetek] kezdettől, az [(arkhé): eredettől] fogva(1 Ján. 2,7).


Richard J. Neuhaus: Az Evangéliumról

 „Isten kegyelmének evangéliumát moralizálássá és törvényeskedéssé alakítani sötét eretnekség, melyet csalódott emberek terjesztenek, akik azért olyan haragosak, mert nem kapták meg azt, amire amúgy sem számíthattak alapos okkal.”


Oswald Chambers: FONTOLD MEG ÉS ADD ÁT MAGAD MEGINT!

"Ha pedig a mezőnek füvét... így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-e titeket..." (Mt 6,30)

Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele. Valahányszor visszaesünk szellemileg, mindig azért történik, mert orcátlanul okosabbak akarunk lenni, mint Jézus Krisztus. Megengedjük, hogy a világ gondjai beosonjanak a szívünkbe és elfeledkezünk a mi mennyei Atyánk "sokkal inkább"-járól.

Tekintsetek az égi madarakra: egyetlen céljuk, hogy engedelmeskedjenek a bennük levő élet alaptörvényének és Isten gondoskodik róluk. Jézus azt mondja, hogy "ha helyes kapcsolatban vagytok velem és engedelmeskedtek a Szent Szellemnek, aki bennetek van, akkor Isten a ti "tollaitokról", is gondoskodni fog".

"Vegyétek eszetekbe a mező liliomait": ott nőnek, ahova ültették őket. Sokan nem akarunk ott nőni, ahova ültettek minket, ezért sehol sem gyökerezünk meg. Jézus azt mondja: ha engedelmeskedünk az Isten által belénk oltott életnek, akkor Ő minden egyébről gondoskodik majd. - Talán valótlanságot állított Jézus Krisztus? Ha eddig még nem tapasztaltuk meg ezt a "sokkal inkább"-ot, azért van, mert nem engedünk a belénk adott isteni életnek: zűrzavaros okoskodásokat fogadunk be.

Mennyi időt herdáltunk már el úgy, hogy kérdéseinkkel zaklattuk Istent, holott teljesen szabadok lehettünk volna arra, hogy minden erőnket összeszedjük az Ő munkájának a végzésére.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

Magyar Continental Singers: Tudd van egy gyertya / Hordozd a gyertyát

Vance Havner: A keresztényekről.

 „A keresztyének, mint a hópelyhek törékenyek, esendőek, de ha összetapadnak, képesek megállítani a forgalmat is.”


Joseph Prince: Jézus előtted jár

10,4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik… (János)

Láttál már libapásztort? Úgy tereli a libákat, hogy utánuk megy, igaz? Na és a juhok pásztora?. A juhpásztor a nyáj előtt jár, a juhok pedig követik őt.
Jézus a mi pásztorunk, mi pedig az Ő nyája vagyunk. Ő nem űz, vagy hajt minket, hanem vezet. A törvénykező emberek hajtanak másokat. Jézus vezet. Ő előttünk megy.

Nem olyan, mint az őrmester, aki azt mondja: „Emberek, keljenek át a tavon! Majd én hátulról fedezem magukat” – mert gyanítja, hogy a vízben hemzsegnek a krokodilok. Jézus nem ilyen vezető. Ő előttünk megy.

Az Ószövetségben Jézus kivezette Izrael fiait az egyiptomi fogságból. Tudod, hogyan jelent meg nekik akkortájt? Nappal felhőoszlop, éjszaka pedig tűzoszlop formájában. Mindig előttük volt. A felhőoszlop elárnyékolta a forró sivatagi napot, és hűsítette őket nappal. Éjszaka, amikor a sivatagban nagyon hideg van, a tűzoszlop meleget adott, és világított számukra. Akár tűzoszlop, akár felhőoszlop formájában, de mindenképpen előttük járt.

Amíg az izraeliták követték Őt, semmi miatt sem kellett aggódniuk. Jézus betöltötte a szükségeiket. Vizet adott nekik, amikor szomjasak voltak, és mennyei kenyeret valamint húst adott nekik, amikor éhesek voltak. A ruhájuk nem használódott el, és a lábuk sem dagadt fel. Pusztai vándorlásuk 40 éve alatt egészségben megtartotta őket.

Szeretett testvérem, Jézus csak azt akarja, hogy kövesd Őt. Amíg hagyod, hogy vezessen, Ő minden szükségedről gondoskodni fog. Ő a te gondoskodásod, gyógyítód, tanácsadód, bölcsességed, megigazulásod és megszentelődésed… Mindened Ő, amire szükséged van!


http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/261-jezus-elotted-jar.html