Bővített Biblia

2014. július 26.

Ki Jézus Krisztus:

„Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)

Kierkegaard: Értelmetlen cselekvés

Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék...

Joseph Prince: Mindig emlékezz rá, hogy Isten szeretett gyermeke vagy!

3,22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." (Lukács)

Rögtön azután, hogy Jézus bemerítkezett, a Szent Szellem a pusztába vezette Őt, ahol megkísértette az ördög. Az ördög ezt mondta Jézusnak:

„Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Ne felejtsük el, hogy Jézust ezekkel a szavakkal erősítette meg és igazolta az Atya: „Te vagy az én szeretett Fiam.” Néhány évvel ezelőtt, amikor ezt a részt tanulmányoztam, Isten megnyitotta a szemem, és megmutatta, hogy egy szót kihagyott az ördög, mégpedig azt, hogy „szeretett”. A kígyó ezt a szót ravasz módon kihagyta!

Így működik a kísértő, hiszen ő mégsem emlékeztethet arra, hogy te Isten szeretett gyermeke vagy. Abban a pillanatban, ahogy emlékeztetnek a valódi identitásodra, arra, hogy Isten szeretett gyermeke vagy Krisztusban, a próbálkozása kudarcra van ítélve. Nem csoda hát, hogy a gonosz próbálja megrabolni a hívőt attól, hogy úgy nézzen magára, mint aki Isten szeretett gyermeke. Ne dőlj be a trükkjének. Emlékeztesd magad ma is, és minden nap, hogy Isten szeretett gyermeke vagy!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/253-mindig-emlekezz-ra-hogy-isten-szeretett-gyermeke-vagy.html

A Szél - Dics-suli 2014

Ravasz László: Az engedelmességről.

Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség.

Andrew Wommack: A győzelem kulcsa.

Bármilyen probléma, amivel ma szembesülsz - akár a pénzügyek, az egészség, a házasság vagy bármi más téren - nem nagyobb, mint amivel Dávid szembesült. Neki valódi, élő óriással volt dolga, de Isten Dávidban elrejtett képességei elérhetővé tették számára a sikert, és ez számodra is elérhető.

Bizonyára hallottad már a történetet, melyben Dávid legyőzte Góliátot, de vajon alkalmaztad már ugyanezeket az alapelveket a saját óriásodra? Dávid számára az az alapvető igazság tette lehetővé a szembesülést az óriással, hogy az egész helyzetet az Istennel való szövetségen keresztül nézte:

És szóla Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

1 Sámuel 17:26

Dávid arra hivatkozott, hogy Góliát körülmetéletlen volt, vagyis Góliát nem rendelkezett azokkal a szövetségi előjogokkal, mint ő. Valójában minden izraeli katona Isten szövetséges népéhez tartozott, csak éppen nem úgy viselkedtek. Hasonlóképpen minden igaz hívő rendelkezik a szövetségi jogokkal az egészség, a jólét, az öröm, a békesség, stb. tekintetében, de nem mindegyikük tekint a szövetségen keresztül a körülményeire.

Ezek az izraeli katonák Góliátra néztek, és nem Isten ígéreteire. Az Úr azt ígérte nekik, hogy senki sem lesz képes megállni előttük (Mózes V. könyve 11:25). Góliát ember volt. Igaz, hatalmas ember, de mégiscsak ember. Míg mások csak az óriást látták, Dávid Isten ígéreteire irányította a figyelmét.

Amikor Dávid a körülményei ellenére hangot adott Isten szövetségébe vetett hitének, többek között a bátyja is elkezdte kritizálni:

És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. És elfordula tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban], és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszola néki.

1 Sámuel 17:28-30

Dávid próbálhatta volna mentegetni magát a legidősebb bátyja előtt: az apja parancsát teljesítette, amikor elhagyta a nyájat, hogy ajándékokat hozzon testvéreinek; de ha győzött is volna a szóváltásban, elvesztette volna a lehetőséget, hogy legyőzze Góliátot. Csak amikor elfordult a testvérétől, és újra kinyilvánította a hitét, történt az, hogy valaki meghallotta, és elmondta Izrael királyának, Saulnak.

Talán ellenállásba ütközöl - esetleg még a családtagjaid részéről is -, amikor kimondod, amit Isten helyezett a szívedre, de Dávidhoz hasonlóan ragaszkodj az álláspontodhoz, mondván: "Vajon nincs indíték?" Kérdezd meg magadtól: "Megéri harcolni ezért, ami felett győzelmet akarok?" Ha igen, akkor indítékod nagyobb, mint az, hogy mások mit gondolnak.

Még a király is megpróbálta lebeszélni Dávidot arról, ami a szívében volt: tapasztalatlanságáról, Góliáthoz képest kis termetéről beszélt, de nézd meg Dávid válaszát:

És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is.

1 Sámuel 17:34-37a

Felsorolta Saul királynak azokat a győzelmeket, melyeket az Úr segítségével vitt véghez. Ha Dávid nem lett volna hűséges a néhány juh fölött, amit az Úr adott neki a legeldugottabb pusztában, soha nem lett volna képes kiállni Góliát ellen. Sokan szeretnének győzelmet aratni óriásokon olyankor, amikor a lelátók tele vannak, de kevesen lesznek hűségesek az Istentől kapott, apró dolgok felett, amikor senki sem figyel. Ha nem vagyunk hűek a kicsin, akkor nem kapunk nagyobbat (Lukács 16:10-12).

Dávid hite és az Úrban való bizalma meggyőzte Saul királyt, hogy képviselje Izraelt és harcoljon Góliát ellen. Ez már önmagában is egy csoda. Ha Dávid veszít, egész Izrael a filiszteusok rabszolgája lesz. Azt hiszem, Saul felismerte Dávidon Isten kenetét. Saul már volt a kenet hatása alatt, és tudta, milyen ereje van. Hagyta tehát, hogy Dávid menjen, de a páncélját megpróbálta ráadni:

És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba. Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.

1 Sámuel 17:38-39

Ez történik mindig. Az emberek azt mondják, hogy az Istenbe vetett hited nem fogja legyőzni az óriásokat, de ha továbbra is kitartasz, akkor megpróbálnak tanácsokat adni, hogyan vívd meg a csatát. Ezt tette Saul. Dávidnak akarta adni a páncélját - de miért kellene Dávidnak a hitét Saul páncélja mögé rejtenie? Saulnak sem használt: ugyanúgy félt Góliáttól, mint mindenki más. Dávid viszont elég bölcs volt ragaszkodni ahhoz, amit már bizonyított az életében.

Ezután Dávidnak el kellett viselnie az ellenség, Góliát csúfolódását. Figyelj, mit mondott az óriás:

Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével [együtt]. Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.

1 Sámuel 17:42-44

Ne hidd, hogy csak azért, mert te felfegyverkezel mindazzal, amit Isten adott, az életed óriásai majd megijednek tőled. Merésznek kell lenned, és szilárdan megállnod az ellenség előtt, ahogy Dávid tette:

Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.

1 Samuel 17:45-47

Dávid nem a levegőbe beszélt! Nézd meg, mit tett, amikor Góliát közeledett hozzá:

... Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé.

1 Sámuel 17:48b

Az Úr Szelleme volt Dáviddal; nem félt! Rárohant az óriásra. Tudod, a saját óriásaidhoz való hozzáállásod is mindent elárul, amikor itt az idő, hogy szembesülj velük. Ha tényleg hiszel Isten ígéreteiben, akkor nem menekülni akarsz a csata elől, hanem elébe mégy. Valóban elhiszed, amit Isten mondott, vagy sem? A szavak embere vagy? Az óriások próbára teszik majd, ami Istentől van benned.

Nyilván ismered a történetet. Dávid parittyát és követ használt, hogy az óriást leteperje, de nem állt itt meg.

... pedig kard nem is vala a Dávid kezében. És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta.

1 Samuel 17:50b-51a

Addig kell üldöznöd az ellenségeidet, amíg azok már nem tudnak visszajönni! Ha elolvasod az egész történetet, kiderül, hogy a filiszteusok nem menekültek el, amikor Góliát először földre került. A távolban várakoztak, és pontosan nem tudták, mi történt. Góliát talán csak megbotlott, esetleg megsebesült, de majd újra feláll és győz. Amikor azonban Dávid levágta a fejét és felemelte, az minden kétséget kizárt - az ellenség elmenekült.

Néha csak addig harcolunk az ellenségeinkkel, amíg azok el nem bújnak a hegy túloldalán. Itt hagynak bennünket, hogy később újra támadjanak. Csak addig harcolunk a betegséggel, amíg azt nem mondhatjuk: ez már nem is olyan rossz, a maradékkal eléldegélek. Dávid addig folytatta a csatát ellenségeivel, amíg azok el nem pusztultak. Soha többé nem támadnak újra. Főként a Sámuel 30:10-18 jó példa erre, ahol Dávid addig üldözte az amalekitákat, amíg vissza nem szerzett mindent, amit elveszített.

Az emberek nem szeretnek óriásokkal szembenézni, de Dávid nem lett volna hős, ha egy törpét ölt volna meg. Az óriások az életedben lényegében nagyszerű lehetőségeket kínálnak Istennek, hogy megmutassa az erejét érdekedben. A legkeményebb próbákból lesznek a legnagyobb bizonyságok.

Dávid győzelme Góliát felett egyenesen a rendeltetési helyére katapultálta őt. Hasonlóképpen, bármilyen hatalmas erővel szembesülsz, életed legnagyobb győzelmét arathatod, ha megállsz Isten Igéjén és felülkerekedsz. Emlékszem, amikor a fiam meghalt... Szörnyű volt, de mivel Jamie és én ellenálltunk ennek az óriásnak, aki megpróbálta elvenni a fiamat, így a fiam feltámadása dicsőséges bizonysággá vált, amit már számtalanszor az ördög orra alá dörgöltünk azóta. Dicsőség Istennek ! A te győzelmed is úton van.

Áldott vagy!

Andrew és Jamie

Életünkről képekben.

Keresztény szépségportál

Míg a vallás hibát talál a legjobb emberben is, Jézus kegyelmet kínál a legrosszabbnak is. Mario Marchiò

www.keresztenyszepsegportal.hu

Egy parancsolat - Kubinyi Károly

Legyen szép napod, heted és éveid!

2014. július 25.

Akit az Úr Jézus elhív, azzal közösséget vállal

„És amikor tovaméne, és ahogy a vámnál elhaladt, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt* (Márk. 2,14)

*A tanítványok névszerinti elhívásáról Máté is beszámol: „És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt” (Mát. 9,9).

„És lőn, azaz történt, illetve úgy alakult, hogy amikor Ő ennek házában asztalhoz üle, vagyis Lévi házában asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt, a vámszedők és bűnösök, azaz a céltévesztett emberek is sokan odaülnek, asztalhoz dőlnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának kik nyomába szegődtek, és követék őt*

(Márk. 2,15)

*A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a történtekről: „És Lévi nagy lakomát, nagy vendégséget készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, azaz másoknak, akik ővelük együtt letelepedtek volt, és asztalhoz dőltek. És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódnak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel, azaz a céltévesztettekkel együtt? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre, a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé” (Luk. 5,29-32).

És ezután: „Igyekeztek, és közelgetnek vala pedig ő hozzá, vagyis Jézushoz a vámszedők és a bűnösök mind, azaz mindnyájan, hogy hallgassák őt. És zúgolódnak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket, azaz céltévesztetteket fogad magához, és velük együtt eszik. Ő pedig erre ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, vajon nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, vagy lámpást, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? (A drakhma, görög ezüstpénz, értéke egy napszám). És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egyetlen bűnös ember megtérésén” (Luk. 15,1-10).