Csel. 8,1 Saulus [aki később Pál lett] pedig szintén javallta [(szüneudokeó):
helyeselte, és jónak látta] az ő megöletését, vagyis [egyetértett István kivégzésével]* És támada [(ginomai): keletkezett] azon a napon nagy üldözés a
jeruzsálemi gyülekezet, vagyis [ekklészia): eklézsia, a kihívottak közössége] ellen, és mindnyájan eloszlának [(diaszpeiró):
szétszóródtak] Júdeának [jelentése: dicséret, magasztalás] és Samáriának
[jelentése: őrtorony, őrhegy, őrség] tájaira [(khóra): vidékeire], az apostolokat kivéve**
*Amikor István az Úr Jézusról tesz
bizonyságot, a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván
pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban
egyszerre], és egyakarattal reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül,
megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki
később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták
le” (Csel. 7,57-58).
Amikor
a damaszkuszi (jelentése: tevékenység, serénység) úton az Úr megszólítja
Saulust, ő így felel: „És én mondék:
Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként
azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak
vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém
azoknak köntösét, akik őt megölték. És monda nékem: Eredj el, mert én téged
messze küldelek a pogányok közé” (Csel. 22,19-21).
**Az Evangélium így jutott el a pogányokhoz: „Azok, akik az István (jelentése: koszorú; megkoronázott) miatt támadt üldözés következtében
szétszóródtak, eljutottak Föníciáig (jelentése: pálmák országa; bíbor,
bíborvörös, karmazsin), Ciprusig
(jelentése: szeretet; virágzás; vörösréz) és
Antiókhiáig (jelentése: bosszúálló,
üldöző), de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban
közöttük néhány ciprusi és cirénei (jelentése: találkozás) férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a
görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt,
úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz” (Csel. 11,19-21).
Csel. 8,2 Istvánt pedig eltakaríták [eltemették]
kegyes [(eulabész): hívő]
férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta [és
nagy gyászt tartottak felette].
Csel. 8,3 Saulus pedig [csakúgy tajtékzott a
kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai
lümainó): igyekezett
megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát]. Házról-házra járva, és
férfiakat és asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöczbe [(phülaké): börtönbe]
veti vala
[Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová
behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt,
hogy börtönbe vettesse őket]*
*Az apostol minden
gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert
hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (milyen volt az én
egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy
én felette igen háborgattam (féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a
zsidóságban (népem körében) nemzetembeli
sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett
rajongván atyai hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam
atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14)
„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind
halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az
atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba
menék, hogy az odavalókat is fogva (megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (hogy megkapják
büntetésüket)” (Csel. 22,4-5)
Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen
(mindent meg kell tennem, és) sok
ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a
szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást
megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam (és én is
ellenük szavaztam). És minden
zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb
dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11)
És mégis: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek)
hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen)
gazdagságát” (Eféz. 3,8)
„Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az
övéit), üldöző és erőszakoskodó
(ember) valék: de könyörült rajtam
(mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul
cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen
kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a
Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa
(üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első
vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam)
mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen
türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és
így) az
örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16).
Csel. 8,4 Amazok annakokáért eloszolván [(diaszpeiró): szétszóródtak], széjjeljártak [(dierkhomai):
mindenhova elmentek], hirdetve a [(logoszt)]
az ígét, [(euaggelidzó): az
örömüzenet szavát, az evangéliumot]*
*Beteljesítve az Úr
Jézus szavát, aki azt mondta, hogy: „Mikor pedig abban a városban üldöznek
titeket, szaladjatok [és fussatok, meneküljetek] a másikba…” (Mát. 10,23).
Így terjedt el az Evangélium
a nemzetek között: „Azok tehát, akik
eloszlottak (szétszóródtak) az
üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Feniciáig (jelentése: pálmák országa), Ciprusig (jelentése: virágzás; vörösréz)
és Antiókhiáig, (jelentése: bosszúálló, üldöző) senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak
a zsidóknak. Voltak azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiak (jelentése: találkozás), kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a
görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság
tére meg az Úrhoz, hívővé lévén” (Csel.
11,19-21).
Csel. 8,5 És Filep [jelentése: aki a lovakat // a
testi erőt // kedveli] lemenvén Samária
[jelentése: őrtorony, őrhegy]
városába, prédikálja [(kérüsszó): hirdette] vala nékik a Krisztust.
Csel. 8,6 A sokaság [(okhlosz): a
tömeg] pedig egy szívvel-lélekkel [(homothümadon): egyhangulag, teljes egyetértésben]
figyelmeze azokra, [(proszekhó): odafigyelve, és belemerülve azokba] amiket Filep mondott, hallván
és látván a jeleket, a [(szémeion): csodákat], melyeket cselekedék.
Csel. 8,7 Mert sokakból, [sok megszállottból]
kikben tisztátalan szellemek voltak, akiket [(akathartosz ekhó): szennyes, tisztátalan szellemek vettek
birtokukba, elfoglalva, és hatalmukban tartva őket] nagy hangon [(megasz phóné boaó): rendkívül erős hangon] kiáltva kimenének
[(exerkhomai): távoztak].
Sok gutaütött [(paralüó): szélütött,
béna] és sánta [(khólosz): rokkant, nyomorék] pedig meggyógyula.
Csel. 8,8 És lőn nagy öröm, és [(khara): ujjongás] abban a városban*
*Így teljesedett –
és teljesedik be minden korban – az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig,
akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen
[ezek a] jelek követik [fogják
kísérni]: az én nevemben [(onoma):
név, amely jelenti: a hatalom,
tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket;
démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]. Új
[(kainosz):
újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, nem csupán újabb keletű, hanem
lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el,
és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak.
[Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz],
és ha valami halálost [halálos
mérget] isznak, meg nem árt nékik:
betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket,
és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
Mert azokkal: „együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz
egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az Isten, jelekkel meg
csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással]
s a Szent Szellem közléseivel [(meriszmosz): Szent
Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz):
és elhatározása] szerint [vagyis kit úgy
osztott szét, ahogy akarta]” (Zsid. 2,4).
És Samáriában bemutatja az
ige, az üldözés erdményét, és jutalmát: : „Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt:
akik közé beépülnek, törvény / vagy
bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket és
mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden
rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és
vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy
fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták,
és vádolták a prófétákat, az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek
voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12).
Csel. 8,9 Egy Simon [jelentése: akit hallanak]
nevű ember pedig [mint mágus] már
előbb [előzőleg] gyakorolta abban a
városban a (mageuó): mágiát, és varázslást folytatott, és elámította, [exisztémi:
eksztázisban tartotta] Samária népét, magát valami nagynak állítván, és [magát a Nagynak nevezve]:
Csel. 8,10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama
nagy ereje! [Ő az Isten Hatalmasnak
nevezett ereje].
Csel. 8,11 Azért figyeltek, és [hallgattak]
pedig rá, [és csüggtek rajta] mert
sok időn át (mageia) mágiával, és varázslásával elámította [ámulatban tartotta] őket [Más fordítás: Azért hallgattak rá, és csüggtek rajta mert
már meglehetős ideje magukon kívül, eksztázisban
voltak varázslásai miatt].
Csel. 8,12 De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára, és a Jézus Krisztus
nevére tartozó örvendetes dolgokat, vagyis az [(euaggelidzó): Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről
szóló evangéliumot, örömüzenetet]
hirdeti vala, mind férfiak, mind asszonyok Jézus Krisztus nevében
bemerítkeztek.
Csel. 8,13 És Simon maga is hűn, [hisz] és
miután bemerítkezett Fileppel tarta; [(proszkartereó): kitartóan ragaszkodott Fülöphöz, és mellé szegődött] és látván, [(theóreó): szemlélve,
és tapasztalva] hogy jelek és nagy erők lesznek, és [nagy csodák és nagy erőmegnyilvánulások történnek], álmélkodik, és [önkívületbe esett, eksztázisba került] vala.
Csel. 8,14 Mikor pedig meghallották jeruzsálemben az apostolok, hogy Samária
befogadta az Isten (logoszát), igéjét, elküldék azokhoz Pétert és
Jánost;
Csel. 8,15 Kik mikor lementek, imádkoztak érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet,
vagyis [hogy részesüljenek a Szent
Szellem ajándékában].
Csel. 8,16 Mert még senkire azok közül nem szállott [epipektókosz: nem esett]
rá, csupán be voltak merítve az
Úr Jézus nevébe.
Csel. 8,17 Akkor kezeiket reájuk veték, [rájuk
tették] és vőnek Szent Szellemet, vagyis [részesültek a Szent Szellem ajándékában]*
*Hogy ők is tovább
adhasák a Szent Szellem erejét, teljesítve a feltámadott Úr parancsát: „Elmenvén azért
[tehát], tegyetek tanítványokká
[és tanítsatok] minden
népeket [az összes
nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a
Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).
Mert: a nékik adott hatalom
csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek
[kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).
Az Úr Jézus ígérete is csak
ezután valósul meg: „Azokat pedig, akik
hisznek [akik hitre jutottak], ilyen
[ezek a] jelek követik [fogják
kísérni]: az én nevemben [(onoma):
név, amely jelenti: a hatalom,
tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket;
démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]. Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő,
nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az,
ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt
érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz],
és ha valami halálost [halálos
mérget] isznak, meg nem árt nékik:
betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket,
és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
Ezért mondja az Úr Jézus az
Övéinek: Békesség néktek! Amiként engem
küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta,
rájuk lehelle, [(emphüszaó): rájuk fújt] és monda nékik: Vegyetek, és [(lambanó): fogadjátok
be] a Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
És így folytatódik a
kijelentés. Ez után: „Amit megköttök a
földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel, vagy) megoldotok a földön, a mennyben is oldva
lészen” (Mát. 18,18).
Így kapta meg a Szent
Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést
nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg
ne vesd (ne hanyagold el) a
kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a
presbitérium kezeinek reád tevésével (a vének kézrátételével)” (1
Tim. 4,14).
„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az
Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.
Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és
szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2
Tim. 1,6-7).
Csel. 8,18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a
Szent Szellem, [hogy az apostolok
kézrátétellel közvetítik a Szent
Szellemet], megkínálá őket pénzzel, vagyis [pénzt kínált fel nekik],
Csel. 8,19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, ezt a [(exúszia): felhatalmazást, tekintélyt, jogosultságot],
hogy valakire vetem, vagyis [ráhelyezem]
kezeimet, Szent Szellemet vegyen.
Csel. 8,20 De Péter monda néki: A te ezüstpénzed veled együtt vesszen, és [pusztuljon] el, mivel azt gondoltad,
hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető [hogy
pénzen megszerezheted, és (ktaomai):
birtokolhatod, hogy saját javadra
használhasd az Isten ajándékát].
Csel. 8,21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban [en tó lógó tútó: ebben a beszédben, (logoszban), vagyis igehirdetésben],
mert a te szíved [a te bensőd] nem
igaz [és nem egyenes] az Isten [színe] előtt.
Csel. 8,22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és [(kakia): romlottságodból], és [(metanoeó): változtatsd meg a felfogásodat, gondolkodásodat, szándékodat, és fordulj el ettől a gonoszságtól] és
kérjed az Istent [könyörögve, esedezz az
Úrhoz], ha talán megbocsáttatik, néked szívednek gondolatja, [elengedi majd néked bensődnek gonosz szándékát].
Csel. 8,23 Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében
leledzel, [a keserű irigység és a
gonoszság fogságába estél, és a
hamisság bilincsébe jutottál bele]*
*Simon mágus nem
volt újjászületve: „Mert a (hús)test gondolata
[bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [és ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
[nem veti alá magát] mert nem is teheti.
[sőt nem is képes rá, mert az
természete ellen van].
»Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása
ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének,
hisz nem is lehet«” (Róm. 8,7).
A hústesti, vagyis az: „Érzéki ember [az itt szereplő görög szó
jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan
ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a
saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel, és nem fogadja el] az Isten Szellemének dolgait: mert
bolondságok néki [Mert balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. És meg sem értheti [nem is képes rá] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg.
[vagyis szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).
Az Úr Jézus kijelenti, hogy
mi az oka ennek: „...Ha valaki nem
születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami
(hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az”
(Ján. 3,5-6).
Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).
Csel. 8,24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy
semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jőjjön [semmi se szálljon rám, és semmi se érjen abból, amit mondtatok].
Csel. 8,25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak
ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és [útközben]
a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az Evangéliumot [az örömhírt].
Csel. 8,26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], mondván: Kelj fel és menj
el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába [jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített
hely] megy alá. Járatlan ez, és [magányos,
elhagyatott].
Csel. 8,27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen [egy etióp / jelentése: napégette, fekete arcú]
férfiú, Kandakénak [jelentése: a szolgák
királynője], a szerecsenek [az
etiópok] királyasszonyának hatalmas [(dünasztész): nagyhatalmú, és nagy tekintélyű] komornyikja
[(eunúkhosz): legfőbb
eunuchja], ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött
imádkozni Jeruzsálembe;
Csel. 8,28 És visszatérőben volt és az ő szekerén [az ő hintóján] ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.
Csel. 8,29 Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a
szekérhez [ehhez a hintóhoz]!
Csel. 8,30 Filep azért oda futamodván, hallá, amint [az eunuch] az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon
érted-é, a mit olvasol?
Csel. 8,31 Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?
És kéré Filepet, hogy felhágván, [szálljon
fel, és] üljön mellé*
*Azért küld az Úr
igehirdetőket: „Mert minden [vagyis mindenki], aki
segítségül hívja az Úr nevét, [vagyis személyét, és hatalmát, tekintélyét] megtartatik,
[vagyis üdvözül]. Mimódon [és
hogyan] hívják azért segítségül azt,
akiben nem hisznek? [vagyis amíg nem hisznek benne]. Mimódon hisznek [és hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig
prédikáló [igehirdető, tanító, és hírnök] nélkül. Mimódon prédikálnak pedig, [és hogyan hirdetnék, és
tanítanák az Igét] ha el nem küldetnek?
Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek, és gyönyörűségesek] a békesség hirdetőknek lábai, akik
jókat [jó hírt, örömhírt, azaz
evangéliumot] hirdetnek” (Róm.
10,13-15).
Salamon kéri az Urat, hogy
még az idegen imáját is hallgassa meg: „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az
Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért; (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a
te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), ha eljön és imádkozik ebben a házban” (1 Kir. 8,41-42).
És az Úr válasza: „És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz
adá magát (aki az ÚRhoz csatlakozott): Bizony
(elkülönít, és) elszakaszt az Úr engem az
Ő népétől! Ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól
az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben
gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és
falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban
élő név. Örök nevet adok nékik, (amelyet nem lehet eltörölni) amely soha el nem vész. És az idegeneket,
akik az Úrhoz adák magukat (akik csatlakoznak az ÚRhoz), hogy néki szolgáljanak, és hogy szeressék az
Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek. mindenkit, aki megőrzi a szombatot,
hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre
viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában. Egészen égő és véres
áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik
minden népek számára!” (Ésa. 56,3-7).
Mert: „Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország (az etiópok) hamar kinyujtja kezeit Istenhez” (Zsolt. 68,32).
Csel. 8,32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték
mészárszékre [levágni], és mint a
bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját.
Csel. 8,33 Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig
kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete. [Más fordítás: A
megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert
élete felvitetik a földről]*
És ez így van megírva:
„Kínoztatott, pedig alázatos volt, és
száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh,
mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és
ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az
élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! (Más fordítás: Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de
kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül,
népe vétke miatt éri a büntetés)?!” (Ésa. 53,7-8).
Csel. 8,34 Felelvén pedig a komornyik [az
eunuch] Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta?
Magáról-é, vagy más valakiről?
Csel. 8,35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki [örömüzenetként] a Jézust.
Csel. 8,36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik [az eunuch]: Ímhol a víz: mi gátol, [mi az akadálya] hogy bemerítkezzem?
Csel. 8,37 Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén,
monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
Csel. 8,38 És megállítá a szekeret [a hintót];
és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, vagyis [az eunuch]; és Fülöp bemerítette őt.
Csel. 8,39 Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme [(harpadzó):
megragadva fölkapta, és] elragadá
Filepet; és többé nem látta őt a komornyik [az
eunuch], De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.
Csel. 8,40 Filep pedig találtaték Azótusban [jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely]; és széjjeljárva [és végigjárva valamennyi várost] hirdeté
az evangyéliomot [az örömhírt] minden
városnak, míglen Cézáreába [jelentése: császári
város] juta.
.jpg)
