Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Egyszer egy politikus tanácsot akart adni nekem: „Németországban nem prédikálhat olyan egyenesen, mint Afrikában”. Ezt feleltem neki: „Uram, ön diplomata, én viszont evangélista vagyok!” Az Isten Igéjét olyan egyenesen és nyíltan kell prédikálni, amennyire csak lehetséges. Az Istentől kapott megbízatásunk nem arra szól, hogy tárgyalásokat folytassunk a világgal az együttműködésről. Az evangélium nem egy alternatíva a sok közül, hanem Isten ultimátuma a világnak. „Térjetek meg és higgyetek...” (Márk 1,15) Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Keresztény szemmel

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Minden gondotokat bízzátok rá, mert ő gondot visel rátok! 1 Péter 5:7 (ERV-HU)

Pinté Béla és a Csemeték - Táncol a menny

Ige: A megigazulás szolgálata.

 „Mert ha a kárhoztatás, azaz az ítélet szolgálata dicsőséges, vagyis: ha már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet, mennyivel inkább dicsőséges az igazság, vagyis a megigazulás szolgálata?* (2 Kor. 3,9)

*Mert ez által jelentetik ki, hogy:„… a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, vagyis az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek” (Róm. 3,21)

 És folytatja az apostol, megokolva, hogy miért: „Mert az Istennek igazsága, vagyis az Isten által ajándékozott megigazulás jelentetik ki, és nyilvánul meg abban hitből hitbe. Mert a megigazulásról hull le az örömüzenetben a lepel, amit a hívő a hittel nyer el, s ezt az igazságosságot, ezt a megigazulást a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: Az igaz, azaz a megigazult vagy megigazított ember pedig hitből él. És ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni” (Róm. 1,17).

Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó, felülmúló, túlszárnyaló dicsőség miatt" (2 Kor. 3,10) "

 [Más fordítás: Mert dicsőséges nem lehet, ami ott fénylett, a kiváltképpen való dicsőséghez képest]^*

*Mert: „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17)

 „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza…”(Zsid. 10,1).

 „Mert ha dicsőséges az elmúlandó, ami eltöröltetik, és érvénytelenné tétetik, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad” (2 Kor. 3,11)

[Más fordítás: Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót].

Uram Neked szól énekem

Az Úr Jézus kijelentése:

„Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja, befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak” (Ján 14:21)

Az út.

 „Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok” (5 Móz. 5,33)

Az Úr Jézus kijelentése: Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

A szeretetről

"Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet." (I. Ján 4:8)

Ami követ bennünket

"Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján" (Zsolt 23,6).

Minden négy évben csak egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna! Mind ez ideig Isten jósága és szeretete, mint két testőr kísért minket napról napra. E kettő alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk. Ez a rendkívüli nap is egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is.

A jóság, hogy gondoskodjék arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket. Ők kísérjék lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk.

Ezért ezen a különleges napon szolgáljuk az Urat szívünk még teljesebb odaszentelésével, és buzgóbban dicsérjük nevét, mint eddig tettük. Nem tudnánk ma valami különlegesen jó szolgálatot végezni az Úrért vagy a szegényekért? A szeretet találékonyságával tegyük ezt a napot, mindörökre emlékezetessé!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

IGAZÁN JÓL CSAK SZÍVEDDEL LÁTHATSZ!

Johannes Kepler: A csillagászatról.

Az asztronómia, vagyi a csillagászat művelése: olvasás Isten gondolataiban.

Mindennapi kenyerünk

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”

(Máté evangéliuma 6. fejezet 11. vers)

Vajon a mai elkényeztetett nemzedéknek milyen módon fogja megtanítani Isten a mindennapi kenyér értékét, és az efféle önzetlenséget?

Rossz esztendő járt, mostohásan hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső, leégette a forróság. – Az idén aszalt almát termettek az almafák – hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.

Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk.  Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:

– Te fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton. Szép kövérlevelű papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz én nekem jó vacsorácskám.

Gazdag Dobákné nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba. – Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Ferkó? – kérdezte tőlem. De én már nem vártam a mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel s már a kis ajtóban bele haraptam.

De abban a percben eszembe jutott édesanyám s a falat nem ment le a számon.  – Lesz öröm, ha haza viszem neki – gondoltam magamban s bele markoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint azelőtt.

Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt s visszakínálta az ajándékom. – Én már megettem a másik karajt – mondtam fülig elvörösödve. Anyám meg arra erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Még pedig bundás gombócot.

Az pedig a hajába főtt krumplinak ünneplős neve, nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember. – Hanem tudod mit? – törülgette meg a szemét édesanyám –, eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jól esik neki, ha hazajön a szőlőből. Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után.

Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal. – Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint az öreg eperfa.

 – Minket se kell félteni, apja! – erősködött édesanyám s beletette a kenyeret a tarisznyába. – Jó az Isten, ma is ád az annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén.

Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta. Örült is annak édesanyám nagyon, mert így mind nekem adhatta. – Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.

Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazatért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját: – Találd ki, cselédem, mit hoztam neked? – Mit ugyan? Tán fürjecskét? – ugrottam elé lelkendezve. – Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság is – ragyogott a szeme az édesapámnak s kiszedte a tarisznya csücskéből a nagy kincset. – Nézd-e, madárlátta kenyér!

Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak a mindennapi kenyere. Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk. (Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk /részlet)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/mindennapi-kenyerunk.html

krisztus.eu

Nagy lépés Istennek, nagy lépés az emberiségnek...

Isten Árnyékában

Cornerstone Club - Fejes Zoltán - Az idő közel

Apostolok Cselekedeti 8. fejezet: A hivők üldöztetnek (szerkesztett)

Csel. 8,1 Saulus [aki később Pál lett] pedig szintén javallta [(szüneudokeó): helyeselte, és jónak látta] az ő megöletését, vagyis [egyetértett István kivégzésével]. És támada [(ginomai): keletkezett] azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet, vagyis [ekklészia): eklézsia, a kihívottak közössége] ellen, és mindnyájan eloszlának [(diaszpeiró): szétszóródtak] Júdeának [jelentése: dicséret, magasztalás] és Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy, őrség] tájaira [(khóra): vidékeire], az apostolokat kivéve.

Csel. 8,2 Istvánt pedig eltakaríták [eltemették] kegyes [(eulabész): hívő] férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta [és nagy gyászt tartottak felette].

Csel. 8,3 Saulus pedig [csakúgy tajtékzott a kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai lümainó): igyekezett megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát]. Házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöczbe [(phülaké): börtönbe] veti vala

[Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket].

Csel. 8,4 Amazok annakokáért eloszolván [(diaszpeiró): szétszóródtak], széjjeljártak [(dierkhomai): mindenhova elmentek], hirdetve a [(logoszt)] az ígét, [(euaggelidzó): az örömüzenet szavát, az evangéliumot].

Csel. 8,5 És Filep [jelentése: aki a lovakat // a testi erőt // kedveli] lemenvén Samária [jelentése: őrtorony, őrhegy] városába, prédikálja [(kérüsszó): hirdette] vala nékik a Krisztust.

Csel. 8,6 A sokaság [(okhlosz): a tömeg] pedig egy szívvel-lélekkel [(homothümadon): egyhangulag, teljes egyetértésben] figyelmeze azokra, [(proszekhó): odafigyelve, és belemerülve azokba] amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, a [(szémeion): csodákat], melyeket cselekedék.

Csel. 8,7 Mert sokakból, [sok megszállottból] kikben tisztátalan szellemek voltak, akiket [(akathartosz ekhó): szennyes, tisztátalan szellemek vettek birtokukba, elfoglalva, és hatalmukban tartva őket] nagy hangon [(megasz phóné boaó): rendkívül erős hangon] kiáltva kimenének [(exerkhomai): távoztak]. Sok gutaütött [(paralüó): szélütött, béna] és sánta [(khólosz): rokkant, nyomorék] pedig meggyógyula.

Csel. 8,8 És lőn nagy öröm, és [(khara): ujjongás] abban a városban.

Csel. 8,9 Egy Simon [jelentése: akit hallanak] nevű ember pedig [mint mágus] már előbb [előzőleg] gyakorolta abban a városban a (mageuó): mágiát, és varázslást folytatott, és elámította, [exisztémi: eksztázisban tartotta] Samária népét, magát valami nagynak állítván, és [magát a Nagynak nevezve]:

Csel. 8,10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! [Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje].

Csel. 8,11 Azért figyeltek, és [hallgattak] pedig rá, [és csüggtek rajta] mert sok időn át (mageia) mágiával, és varázslásával elámította [ámulatban tartotta] őket [Más fordítás: Azért hallgattak rá, és csüggtek rajta mert már meglehetős ideje magukon kívül, eksztázisban voltak varázslásai miatt].

Csel. 8,12 De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára, és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat, vagyis az [(euaggelidzó): Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot, örömüzenetet] hirdeti vala, mind férfiak, mind asszonyok Jézus Krisztus nevében bemerítkeztek.

Csel. 8,13 És Simon maga is hűn, [hisz] és miután bemerítkezett Fileppel tarta; [(proszkartereó): kitartóan ragaszkodott Fülöphöz, és mellé szegődött] és látván, [(theóreó): szemlélve, és tapasztalva] hogy jelek és nagy erők lesznek, és [nagy csodák és nagy erőmegnyilvánulások történnek], álmélkodik, és [önkívületbe esett, eksztázisba került] vala.

Csel. 8,14 Mikor pedig meghallották jeruzsálemben az apostolok, hogy Samária befogadta az Isten (logoszát), igéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;

Csel. 8,15 Kik mikor lementek, imádkoztak érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet, vagyis [hogy részesüljenek a Szent Szellem ajándékában].

Csel. 8,16 Mert még senkire azok közül nem szállott [epipektókosz: nem esett] rá, csupán be voltak merítve az Úr Jézus nevébe.

Csel. 8,17 Akkor kezeiket reájuk veték, [rájuk tették] és vőnek Szent Szellemet, vagyis [részesültek a Szent Szellem ajándékában].

Csel. 8,18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, [hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szent Szellemet], megkínálá őket pénzzel, vagyis [pénzt kínált fel nekik],

Csel. 8,19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, ezt a [(exúszia): felhatalmazást, tekintélyt, jogosultságot], hogy valakire vetem, vagyis [ráhelyezem] kezeimet, Szent Szellemet vegyen.

Csel. 8,20 De Péter monda néki: A te ezüstpénzed veled együtt vesszen, és [pusztuljon] el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető [hogy pénzen megszerezheted, és (ktaomai): birtokolhatod, hogy saját javadra használhasd az Isten ajándékát].

Csel. 8,21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban [en tó lógó tútó: ebben a beszédben, (logoszban), vagyis igehirdetésben], mert a te szíved [a te bensőd] nem igaz [és nem egyenes] az Isten [színe] előtt.

Csel. 8,22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és [(kakia): romlottságodból], és [(metanoeó): változtatsd meg a felfogásodat, gondolkodásodat, szándékodat, és fordulj el ettől a gonoszságtól] és kérjed az Istent [könyörögve, esedezz az Úrhoz], ha talán megbocsáttatik, néked szívednek gondolatja, [elengedi majd néked bensődnek gonosz szándékát].

Csel. 8,23 Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel, [a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél, és a hamisság bilincsébe jutottál bele].

Csel. 8,24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jőjjön [semmi se szálljon rám, és semmi se érjen abból, amit mondtatok].

Csel. 8,25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és [útközben] a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az Evangéliumot [az örömhírt].

Csel. 8,26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába [jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített hely] megy alá. Járatlan ez, és [magányos, elhagyatott].

Csel. 8,27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen [egy etióp  /  jelentése: napégette, fekete arcú] férfiú, Kandakénak [jelentése: a szolgák királynője], a szerecsenek [az etiópok] királyasszonyának hatalmas [(dünasztész): nagyhatalmú, és nagy tekintélyű] komornyikja [(eunúkhosz): legfőbb eunuchja], ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;

Csel. 8,28 És visszatérőben volt és az ő szekerén [az ő hintóján] ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.

Csel. 8,29 Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez [ehhez a hintóhoz]!

Csel. 8,30 Filep azért oda futamodván, hallá, amint [az eunuch] az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol?

Csel. 8,31 Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, [szálljon fel, és] üljön mellé.

Csel. 8,32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre [levágni], és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját.

Csel. 8,33 Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete.

[Más fordítás: A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről].

Csel. 8,34 Felelvén pedig a komornyik [az eunuch] Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről?

Csel. 8,35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki [örömüzenetként] a Jézust.

Csel. 8,36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik [az eunuch]: Ímhol a víz: mi gátol, [mi az akadálya] hogy bemerítkezzem?

Csel. 8,37 Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

Csel. 8,38 És megállítá a szekeret [a hintót]; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, vagyis [az eunuch]; és Fülöp bemerítette őt.

Csel. 8,39 Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme [(harpadzó): megragadva fölkapta, és] elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik [az eunuch], De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.

Csel. 8,40 Filep pedig találtaték Azótusban [jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely]; és széjjeljárva [és végigjárva valamennyi várost] hirdeté az evangyéliomot [az örömhírt] minden városnak, míglen Cézáreába [jelentése: császári város] juta.

Élő Isten Szelleme száll le.

Mi Atyánk!.

Szalézi Szt. Ferenc: Isten és az ember.

Nem látjátok? 

Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk.