Tit. 3,1 Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és
hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót
fogadjanak] minden jó cselekedetre készek legyenek.
[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói,
uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia):
lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy
leigázzon, és (peitharkheó):
hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos
tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé,
és hajlandóvá (einai): legyenek].
Tit. 3,2 Senkit ne szidalmazzanak, [(blaszphémeó):
senkit se szóljanak meg, senkit rossz hírbe ne hozzanak, senkit ne káromoljanak, és ne rágalmazzanak]. Ne veszekedjenek, [(amakhosz):
a maga igazáért nem harcolók, nem
vitatkozók, nem veszekedők, legyenek békések, békeszeretők, így lesznek
legyőzhetetlenek]. Gyöngédek (epieikész):
szelídek, jóindulatúak, elnézőek,
engedékenyek, udvariasak, mérsékeltek, türelmesek, megértőek, kíméletesek, előzékenyek, barátságosak]
legyenek. [(pasz pasza pan): Minden
módon, és mindig] teljes szelídséget [(praotész): jóindulatot,
barátságosságot, higgadtságot] tanusítván
minden ember iránt, és minden tekintetben.
Tit. 3,3 Mert régenten [egykor, vagyis (pote): valamikor,
az elmúlt időben] mi [(hémeisz): magunk] is [(kai):
szintén] esztelenek, [(anoétosz):
értelmetlenek, és balgák] engedetlenek [(apeithész): meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyösök],
tévelygők [(planaó):
félrevezetettek, becsapottak] voltunk. Különböző, és [(poikilosz): sok fajta]
kívánságoknak [(epithümia):
vágyaknak, szenvedélyeknek] és
gyönyöröknek szolgái, [(hédoné dúleuó):
élvezeteknek rabszolgái voltunk, mert mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában
tartott bennünket]. Gonoszságban [(kakia): rosszaságban, rosszindulatúságban] és irígységben [(phthonosz diagó): féltékenységben, rosszindulatban] élők, gyűlölségesek, [utálatosak, egymástól gyűlöltek] egymást gyűlölők valánk.
Tit. 3,4 De mikor a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő,
segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek jóvolta [(khrésztotész): jósága, kedvessége] és az
emberekhez való szeretete [(philanthrópia):
emberszeretete] megjelent [(epiphainó):
feltűnt, felragyogott].
Tit. 3,5 Nem az igazságnak
cselekedeteiből, vagyis [(dikaioszüné en ergon):], amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő
irgalmasságából [(eleosz): gyengéd, szerető irgalmából] tartott meg [(szódzó):
üdvözített, megmentett, kiszabadított,
meggyógyított, egészségessé tett] minket
az újjászületésnek fürdője [(lútron):
alámerítésében] és a Szent Szellem megújítása
által.
[Más fordítás: Nem a mi igaz cselekedeteink alapján, hanem az ő gyengéd, szerető irgalmából
üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem alámerítése által].
Tit. 3,6 Melyet kitöltött [kiárasztott] reánk bőséggel, és [gazdagon] a mi megtartó [Üdvözítőnk: bűnt
megbocsátó, megváltó;
megmentő, szabadító, gyógyító, biztonságot adó] Jézus Krisztusunkon keresztül.
Tit. 3,7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk
az örök élet reménysége szerint.
Tit. 3,8 Igaz ez a beszéd, [(pisztosz
logosz): megbízható, szavahihető, hitelt érdemlő az ige] és
akarom [(búlomai): tanácsolom], hogy ezeket megerősítsed, [és szeretném, ha szilárdan
tanúskodnál ezek mellett] hogy
igyekezzenek [(phrontidzó): megfontoltan törekedjenek] jó [(kalosz): becsületes, hasznos] cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben [(piszteuó): hitre jutottak], és hívőkké
lettek. Ezek jók és hasznosak [(óphelimosz): előnyösek] az
embereknek;
[Más fordítás: S azt akarom, hogy e dolgok
felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak; hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy
hogyan lehet hasznos tettekkel a többiek élére kerülni].
Tit. 3,9 A balgatag [ostoba] vitatkozásokat
[(dzétészisz): kérdezgetéseket,és
kutatásokat] azonban és a
nemzetségekről való tudakozásokat, [(genealogia): nemzetség táblázatokkal kapcsolatos
kérdéseket] és a civakodást [(erisz): veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást]
és a törvény felől való [(nomikosz): törvénnyel
kapcsolatos, a törvénykörüli] harczokat
kerüld [(periisztémi): mellőzd, és
térj ki előlük]. Mert haszontalanok
[(anóphelész): nem segítenek,
sőt ártalmasak, károsak] és
hiábavalók [(mataiosz): sikertelenek, eredménytelenek].
Tit. 3,10 Az eretnek embert [(hairetikosz): a szakadást szító tévtanítót, aki
megosztottságot / szakadást idéz elő] egy vagy két intés [(nútheszia): figyelmeztetés,
rendreutasítás] után kerüld, [(paraiteomai) térj
kielőle, és utasítsd el].
Tit. 3,11 Tudván, hogy az ilyen romlott és vétkezik, önmaga is
kárhoztatván magát.
[Más fordítás: Tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából,
rossz útra fordult, és eltévesztette a célt, aki saját magát ítéli el].
Tit. 3,12 Mikor Ártemást [jelentése: egészséges, friss, teljes] vagy Tikhikust [jelentése: a szerencsés] hozzád küldöm, [igyekezz], és siess hozzám jőni
Nikápolyba [jelentése:
győztes város]; mert elhatároztam, és
úgy [(krinó): döntöttem]
hogy ott töltöm a telet.
Tit. 3,13 A törvénytudó Zénást [jelentése:
alázatos, szerény; Zeusnak
szentelt] és Apollóst [jelentése: Apolló
által adott] gondosan [(szpúdaiósz
propempó): körültekintően bocsátsd el], és indítsd
útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk, [hiányuk].
Tit. 3,14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó
cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznukra, [a
kényszer szülte szükségben ott, ahol sürgős segítségre van szükség] hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Tit. 3,15 Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd
azokat, akik szeretnek minket hitben, akik [(phileó): kedvelnek, jóindulattal vannak hozzánk, és
szívesen látnak]. Kegyelem
mindnyájatokkal! Ámen.
(Titushoz, a krétaiak kihívott gyülekezeteinek első
kézrátétellel kijelölt felvigyázójához íródott a makedóniai Nikopoliszból).
.jpg)
.jpg)
