Friderika - Egyre csak mélyül

SPURGEON: Ígéretek

A Szent Szellem birtoklásával magunkénak tudhatjuk azt a királyságot, amelyet a mi Atyánk örömmel ad a választottjainak.

Joseph Prince: Ne hagyd, hogy a félelem elrabolja az örökségedet

41,10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás)

Mózes tizenkét kémet küldött az Ígéret földjére, amit Isten az izraelitáknak szánt örökségül. Közülük ketten, Józsué és Káleb jó hírrel tért vissza: „A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld… tejjel és mézzel folyó föld. (4 Mózes 14:7-9)

Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!”

Azonban a tizenkét kémből tíz rossz hírrel jött vissza: „Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk… Sőt láttunk ott óriásokat is… Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk” (4 Mózes 13:31-33).

Mind a tizenketten ugyanazt a földet látták, de a beszámolójuk merőben eltért egymástól. Józsuéban és Kálebben más szellem volt (4 Mózes 14:24). Ők Isten ígéreteire és jóságára összpontosítottak. A többieket gyávává tette a félelem, és csak az óriásokat látták. Teljesen lebénultak a félelemtől!

Kedves barátom, bármilyen körülményekkel is kell szembenézned, hozz egy tudatos döntést, hogy Isten jóságára fogsz fókuszálni. Elmélkedj azon, hogy Krisztus hogyan fizette meg az árát annak, hogy te Isten meg nem érdemelt jóindulatát, békességét, védelmét és gondoskodását élvezd. Ha így teszel, akkor nem tud megbénítani a félelem, és megtapasztalod Isten jóságát és áldásait az életedben!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/242-ne-hagyd-hogy-a-felelem-elrabolja-az-oroksegedet.html

krisztus.eu

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Ezért valljátok be egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes. Jakab 5:16 (ERV-HU)

Szeretem, hogy ugyanaz az Atyánk - Pintér Béla (Bocsi)

Zsoltár 13. Felelj nékem, Uram (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 13,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek, a karvezetőnek]; Dávid zsoltára.

Zsolt. 13,2 Uram [Jahve], meddig felejtkezel el rólam végképen, és [(nécaḥ necaḥ): teljesen]? Meddig rejted, és [fordítod] el orcádat tőlem?

[Más fordítás: Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam]?*

*Dávid példát adva a mindenkorban élő hívőknek, újra és újra sürgetően kiált Istenhez, szabadításért: „Avagy mindörökké elvet-é az Úr? És nem lesz-é többé jóakaró? Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? Vagy megszűnik-é ígérete nemzedékről nemzedékre? Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? Avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Uram, [Jahve; Örökkévaló] miért állasz [és miért maradsz] távol [miért vagy oly messze]? Miért rejtőzöl el [és miért rejted el magadat, és fordulsz el] a szükség, a [(cáráh): nyomorúság, gyötrelem, szorongattatás, nyomorgatás, elnyomás] idején [amikor bajok érnek]? Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam, [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]. Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]? Könyörülj rajtam, [légy kegyelmes] Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, [szorultságomat, szenvedésemet, elnyomásomat] amely gyűlölőim miatt van, [Nézd, szorongatnak, nyomorgatnak, és üldöznek ellenségeim]. De Te vagy, aki felemelsz [és kiszabadítsz] engem a halál kapuiból [(máveṯ): betegségből, csapásból, pusztulás, és romlásból]. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg életemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! (Zsolt. 77,8-10; 10,1; 6,3; 9,14; 35,17; 27,9; 69,18-19; 102,3).

 Habakuk is ugyanígy sürgeti az Urat: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! (Hab. 1,2).

Zsolt. 13,3 Meddig tanakodjam [meddig kell még védekeznem] magamban? Bánkódjam szívemben naponként? [Meddig emészti még lelkem a fájdalom, a keserűség, és szívemet a mindennapi gond]? Meddig hatalmaskodik [uralkodik] fölöttem az én ellenségem?

[Más fordítás: Meddig kell gondokat hordoznom magamban, és szívemben / bensőmben / fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem]?*

^*Dávid tovább panaszkodik az Úrnak: „Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? ...Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért... A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?” (Zsolt. 42,4; 55,2; 94,3).

Zsolt. 13,4 Nézz ide, [tekints rám, hallgass meg, és] felelj nékem, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] Istenem; világosítsd meg, és [ragyogtasd fel] szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra, [nehogy halálba szenderüljek]*

*Dávid újra-és újra szabadításért kiált az Úrhoz: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! ...Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. ...Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd meg, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. ...Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; ...Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! ...Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. ...Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem” (Zsolt. 4,2; 6,8; 25,18-20; 31,8; 35,23-24; 119,105; 119,50).

Zsolt. 13,5 Hogy ne mondja, és ne [dicsekedjék] ellenségem: meggyőztem [végeztem vele, hatalmat vettem rajta, és legyőztem] őt. Háborgatóim [ellenfeleim, szorongatóim] ne örüljenek, [ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak], hogy tántorgok*

*Isten segítségét kéri Dávid az ellenséggel szemben: „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim” (Zsolt. 25,2). „Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van” (Zsolt. 38,16-18).

Az ellenségnek pedig azt mondja: „Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul” (Zsolt. 118,13-14).

Zsolt. 13,6 Mert én a te kegyelmedben [jóvóltodban, hűségedben, irgalmadban] bíztam, örüljön [örvendezzen, ujjongjon] a szívem [a bensőm] a te segítségednek, [szabadításodnak, hogy megsegítesz]; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem [és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének].

»Más fordítás: Szívből ujjongok, hogy megsegítesz, és megszabadítasz, hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem«*

*Isten kegyelméről tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az ember: „Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; Megváltotta életemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi” (Jób. 33,26-28).

„És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa. 25,9).

Az ellenség elvész: „Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt” (Zsolt. 52,10-11)

Minden jó így Uram

Aki kedves Istennek:

Mert annak az embernek, aki kedves Neki, Isten ad bölcsességet és ismeretet és örömet, a bűnösnek pedig az összegyűjtés és a felhalmozás munkáját adja, hogy majd oda adhassa annak, aki kedves Istennek” (Préd. 2,26) 

Az Úr figyelmeztetése:

 „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)

Szent nemzet:

Valóságosan Istenhez tartozó, Isten szolgálatában álló nép, amelynek az a feladata; hogy bizonyságot tegyen Isten csodálatos tetteiről, amelyekkel tudatlan, pogány állapotukból világosságra, vagyis értelmes, hasznos üdvösségre szolgáló életre hívta el a szenteket.

Az Úr Jézus és az asszonyok.

Asszony által hirdetteti meg tanítványi körében a bűn jegyében álló korszak végét, az új korszak kezdetét, a halál felett az élet győzelmét.

Sekina - Ne Legyél Gengszter.flv

C. H. Spurgeon: Isten ígéretei

Ha hiszel az Úr Jézusban, minden ígéret a tiéd; és közöttük biztosan van olyan, amelyik éppen arra a napra illik és arra a helyre, ahol éppen táborozol. Ezért kutasd az Írást, és találd meg a ma rád vonatkozó részt!

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Keresztény idézetek ツ

Az olyan célok, amik Istentől vannak, mindig egy ígérettel kezdődnek....

Pintér Béla Pletyka

Ige: Ha nem is ismernek….

 „Hanem csak hallották, csak hallomásból tudták rólam, hogy: Aki minket üldözött egykor, most Evangéliumként, örömüzenetként hirdeti azt a hitet, amelyet egykor rombolt, feldúlt, pusztított, amelynek a romlására tört*

És dicsőítették, és magasztalták bennem és értem az Istent azért, amit bennem végzett” (Gal. 1,23-24)

*És Saulus nemcsak Jeruzsálemben üldözte Isten népét, vagyis a Krisztus népét: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, vagyis a kihívottak közösségét, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. „Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére őtőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe” (Csel. 8,3; 9,1-2)

De megtérése és Szent Szellemmel való beteljesedése után azonnal hirdette a Krisztust: „Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus”(Csel. 9,21-23)

Már hajnalcsillag kél fel

Az emberré lett Isten