Bővített Biblia

2014. július 9.

A nép nem figyel Istenére:

„Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg” (Ézs 5:13)

A baj elkerülése.

Ha ki akarod zárni a bajt, csukd be a szád.

Erich Maria Remarque: A testi emberről.

Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és butasága.

Bob Gass: Miért mondanak le rólunk az emberek? (1)

„…van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Péld 18:24)

Nehéz megtartani a barátaidat? Ennek oka van! Az emberek elfordulnak tőlünk, ha nem érzik, hogy értékeljük őket.

George és Mary Lou ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték. Egy riporter megkérdezte George-tól: „Ön szerint mi a hosszú, boldog házasság receptje?” George elmesélte, hogy az esküvőjük után az apósa átadott neki egy dobozt. Egy aranyóra volt benne, melyet George most is hord. Megmutatta a riporternek. Az óra számlapján keresztben, ahol naponta tucatszor is láthatta, ezek a szavak voltak felírva: „Mondj valami szépet Mary Lou-nak!” Mindannyiunknak szükségünk van erre az órára!

Malcolm Gladwell Blink [Pillantás] című könyvében egy kapcsolati szakértőtől ír, aki képes volt előre megmondani egy párról, hogy jövendő házasságuk sikeres lesz-e, az alapján, ahogy egymással viselkedtek.

Mit keresett, ami arra utalt, hogy a házasság a katasztrófa felé tart? Lenézést. Ha valaki lenézően bánt a másikkal, akkor a kapcsolat rendszerint kudarcra volt ítélve. Az őszinteség hiánya, a kétszínűség és az olcsó hízelgés nem segít.

--Ahhoz, hogy egy ember értékesnek érezze magát, tudnia kell, hogy valóban, őszintén értékesnek tartod.

--Ahhoz, hogy érezze, hogy tisztelik, tudnia kell, hogy őszintén tiszteled. Amikor lebecsülünk másokat, elkezdünk tárgyként és nem emberként bánni velük.

Nos, mi a megoldás? Összpontosíts az erősségeikre, így végül megengedik majd, hogy segíts nekik azokon a területeken, amelyekkel küszködnek. Sokan nagyon jók vagyunk abban, hogy felfedezzük az értéket egy lehetőségben vagy egy üzletben. Ugyanezt a beállítottságot kell kifejlesztenünk magunkban akkor is, amikor kapcsolatok építéséről van szó!

Pintér Béla: Utolsó Ádám

Megvallás.

„Gyönyörködöm a Te rendeléseidben; Útmutatásaid örömömre vannak; a Te beszédedről, a Te igédről nem feledkezem el” (Zsolt. 119,16)

Guti Tünde: BIZONY: FELELŐSSÉG!

Nem tartom magamat sem írónak, sem költőnek. Hacsak nem azokban a különleges pillanatokban, amikor örökkévaló értékeket megragadva fogalmazhatom meg a felülről küldött, és a szívemben megfogant Magot. Annak csírázását, szárba szökkenését, levelezését és virágzását. S ha tényleg a valódi, tiszta, szent Mag, akkor maga az Úr az, aki felügyeli a termés beérlelődését.

Mert a gondolatok gyümölcsöt is hoznak!

Minden más alkalommal egyszerűen csak a lelkemet tárom fel, megosztva azokat az érzéseket, tapasztalatokat, amik foglalkoztatnak, és a jellememet formálják. Talán más is épülhet belőle.

Azonban tudom, hogy csakis az maradandó, ami krisztusi, ami nem ingatag, fövényre épített „házban” lett papírra vetve, hanem a kőszikla mélyéig alapot ásva, fáradságos munka eredményeként.

Mert épülni és másokat építeni, kegyelmet megragadni és irgalommal kegyelmezni, vigasztalással és intéssel szeretni, szolgálva őrt állni a lelkek felett, szólni vagy írni – vagy ezeket elmulasztani – bizony: felelősség!

2014. május 17.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/bizony--felelosseg-.html

Isten Árnyékában

Isten Szeretete

Pintér Béla kegyelem vonat

https://www.youtube.com/watch?v=8FQk_06QevM&list=PL2E5FA717A5B8B934&index=2

Pintér Béla - Kegyelemvonat

Pintér Béla - Szánsájn hálidéj albumból http://www.xpango.com?ref=9284

2014. július 7.

Zsoltár 13. Felelj nékem, Uram. (szerkesztett)

Zsolt. 13,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek, a karvezetőnek]; Dávid zsoltára.

Zsolt. 13,2 Uram [Jahve], meddig felejtkezel el rólam végképen, és [(nécaḥ necaḥ): teljesen]? Meddig rejted, és [fordítod] el orcádat tőlem?

[Más fordítás: Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam]?

Zsolt. 13,3 Meddig tanakodjam [meddig kell még védekeznem] magamban? Bánkódjam szívemben naponként? [Meddig emészti még lelkem a fájdalom, a keserűség, és szívemet a mindennapi gond]? Meddig hatalmaskodik [uralkodik] fölöttem az én ellenségem?

[Más fordítás: Meddig kell gondokat hordoznom magamban, és szívemben / bensőmben / fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem]?

Zsolt. 13,4 Nézz ide, [tekints rám, hallgass meg, és] felelj nékem, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] Istenem; világosítsd meg, és [ragyogtasd fel] szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra, [nehogy halálba szenderüljek].

Zsolt. 13,5 Hogy ne mondja, és ne [dicsekedjék] ellenségem: meggyőztem [végeztem vele, hatalmat vettem rajta, és legyőztem] őt. Háborgatóim [ellenfeleim, szorongatóim] ne örüljenek, [ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak], hogy tántorgok.

Zsolt. 13,6 Mert én a te kegyelmedben [jóvóltodban, hűségedben, irgalmadban] bíztam, örüljön [örvendezzen, ujjongjon] a szívem [a bensőm] a te segítségednek, [szabadításodnak, hogy megsegítesz]; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem [és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének].

»Más fordítás: Szívből ujjongok, hogy megsegítesz, és megszabadítasz, hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem«