Zsolt. 12,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek,
karmesternek] a seminithre; [nyolc
húrra, basszusra, nyolcadra, mélyhangú húros hangszerekre] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára*
*Dávid kijelöli,
hogy kik és hogyan szolgáljanak és prófétáljanak az Úr templomában, amely
előképe az eclézsiának: „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az
Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és
cimbalmokkal... Négyezren ajtónállók; négyezren pedig dicsérik vala az Urat
minden zengő szerszámokkal, melyeket Dávid készíttetett a dicséretre” (1 Krón. 25,1; 23,5)
Ezékiás király megtérése után
azonnal visszaállítja a templomi szolgálat rendjét: „És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a
király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól
volt a parancs az ő prófétái által. Előállnak azért a Léviták a Dávid zengő
szerszámaival; a papok is a trombitákkal. És megparancsolá Ezékiás, hogy
egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás
ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az
Izráel királyának szerszámaival. És az egész gyülekezet leborula, az énekesek
énekelnek, és a trombitások trombitálnak mindaddig, míg az egészen
égőáldozatnak vége lőn. És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és
mindnyájan a vele valók leborulván arccal, imádkoznak. És megparancsolá Ezékiás
király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dicsérjék a Dávid és az Asáf
próféta dicséreteivel; akik, mikor nagy örömmel dicsérték az Urat, meghajoltak
és leborultak. Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jöjjetek, és hozzatok
áldozatokat és dicsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza
áldozatokat és dicsérő áldozatokat, és mindaz, akit a szíve indított, egészen
égőáldozatot” (2 Krón. 29,25-31).
Zsolt. 12,2 Segíts [(jášaʿ): szabadíts, és őrizz meg, támogass, és
győzelmet adj] Uram [Jahve], mert elfogyott a
kegyes, az [(ḥásíḏ): istenfélő], az igazak /
megigazultak eltűntek az emberek [('áḏám): az ádámi / emberi faj] fiai közül.
[Más
fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az
igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség]*
*Isten népének
állapotát mutatja be a Szent Szellem a prófétákon keresztül: „Elveszett e
földről az Istent tisztelő, és igaz
/ megigazult sincs az emberek között.
Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra
készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró
fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik
azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor...
...elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájukból” (Mik. 7,2-4; Jer. 7,28)
Az Úr panasza: „Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok
szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük; mert
mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! Felvonták nyelvüket, mint
kézívüket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból
gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. ... De a
jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban
járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő
gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint
Gomora. ... Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag,
nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megutálták az Izráel Szentjét, és elfordultak
tőle. ...Járjátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és
tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, aki
igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! Még ha azt
mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek! (Jer. 9,2-3; 23,14; Ésa. 1,4; Jer. 5,1-2)
Mert: „eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség
az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt
kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy
jogosság nincsen” (Ésa. 59,14-15)
Ezért: „Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők
elragadtatnak, és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el
az igaz” (Ésa. 57,1).
Zsolt. 12,3 Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot,
gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér):
beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. hizelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak
[kétszínűen
beszélnek]*
*Dávid újra-és újra
erről prófétál: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte
szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük
[szívük] csupa romlottság [merő
álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat
forralnak]; nyitott sír [megnyílt
koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel
hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul
forgatják]” (Zsolt. 5,10).
„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és
erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge
van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk,
viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
„Lábuk gonosz cél után
fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és
romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk
nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez”
(Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra
sietnek” (Péld. 1,16)
Mert nem ismerték meg azt,
aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az
út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)
Akik Őt nem ismerik, arról
így szól a Szent Szellem: „Nincs
békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a
hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Ezért a hitetlenek csak: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak;
elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük
eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve
alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13)
Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de az ember nem
változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt
sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak,
csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal,
átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a
vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és
nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az
ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem
észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).
Mert: „A bűnös (vagyis céltévesztett) ember
szíve mélyén (az ő bensőjében) ott
suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy
bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar
okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a
rosszat” (Zsolt. 36,2-5).
Hát: „Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt
szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2).
Ezek rombolják a mások hitét:
Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg
hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18)
„Ezek...
érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem” és:
„az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük,
és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19; Fil. 3,19).
Zsolt. 12,4 Vágja, és [irtsa]
ki [veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg] az Úr mind a hizelkedő [(ḥeləqáh): mézesmázos,
alakoskodó, sima, álnok, hazug] ajkakat, [(gəḏóláh gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő, kevély] nyelvet, amely nagyokat mond*
*Mert: „Gúnyolódnak
(gonoszul beszélnek) és gonoszságot szólnak;
elnyomásról beszélnek fennhéjázással (és elnyomással fenyegetőznek
dölyfösen). Az ég ellen is feltátják
szájukat, nyelvükkel megszólják a földet” (Zsolt. 73,8-9).
Zsolt. 12,5 [Azokét], akik ezt mondják, és
azzal [('ámar): dicsekednek]: Nyelvünkkel felülkerekedünk, [(gáḇar): győzedelmeskedünk, diadalmaskodunk, nyelvünkben az
erőnk, ezért mindent megtehetünk] ajkaink velünk vannak,
[szánk a
segítőnk] ki lehetne Úr felettünk?
[Más fordítás: Akik EZT mondják:
"Beszédünk naggyá tesz minket, nyelvünkkel uralkodunk, ugyan ki lehetne
Urrá felettünk]?
Zsolt. 12,6 A szegények [(ʿání): elnyomottak,
szerencsétlenek, gyöngék, szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma], elnyomása [(šôḏ šóḏ): pusztítása, nyomorúsága, nyomora,
kifosztása] miatt, a nyomorultak [('eḇəjôn): segítségre
szoruló, szegény, nincstelen koldusok] nyögése [('ănáqáh): sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása] miatt legott, vagyis [most azonnal] felkelek, azt mondja az Úr [Jahve]. Biztosságba helyezem, és [(jéšaʿ ješaʿ): segítséget,
szabadulást, biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget,
egészséget, megtartást adok
mindenkinek] aki arra [sóvárogva] vágyik, és [megszabadítom azokat,
kiket törbe ejtett az ellenség* s bizalmat gerjesztek bennük]**
**Így panaszkodik a
prédikátor: „... látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és
ímé, nyilván van azoknak, - akik nyomorgattatnak - könnyhullatások, és
vigasztalójuk nincs nékik. És az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt
szenvednek, és vigasztalójuk nincs nékik.
De ne csodálkozz: „Ha a szegénynek az
elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne
csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk
pedig a még magasabb rangúak” (Préd.
4,1; 5,7)
De az Úr nem nézi ezt
tétlenül, hanem: „Az elnyomástól és
erőszaktól megmenti őket, és vérük drága az ő szemében” (Zsolt. 72,14)
Nemcsak a világi vezetők
nyomják el a szegényt, ezért: „Az Úr
törvénybe megy népe véneivel és fejedelmeivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt,
szegénytől rablott holmi van házaitokban: Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok,
és a szegények orcáját összetöritek? Ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 3,15)
Mert: „A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő
gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s
ím lőn siralom! Jaj azoknak, akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt
foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok
itt e földön! Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá
lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül” (Ésa.
5,7-9)
„Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megutáltátok e
beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok.
Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a
magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása. És romlása olyan
lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik, és
nem találni töredéki közt oly cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni,
avagy vizet meríteni a tócsából” (Ésa.
30,12-14)
A prófétán keresztül jelenti
ki az Úr, hogy milyen állapotban van az Ő népe: „Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől,
szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből
hazug beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel
elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik,
és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék
szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott,
hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt” (Ésa. 59,13-16)
És válaszol Isten: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát,
mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért
szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jöjj, elküldelek téged
Egyiptomba” (Csel. 7,34)
És elküldte az Ő Fiát, Aki
kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő,
és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt
nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy
több gyümölcsöt teremjen. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem
marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek” (Ján. 15,1.2.5).
Zsolt. 12,7 Az Úr [Jahve]
beszédei [szavai, ígéretei, kijelentései] tiszta [(ṭáhór ṭáhôr): nem kevert, szent, érintetlen, egyenes] beszédek,
mint földből való kohóban megolvasztott, és [a földtől elválasztott, tűzzel megpróbált,
salaktalan] ezüst, [melyet földbe vájt formába öntöttek],
hétszer
megtisztítva*
*Dávid újra és újra
megvallja, amit megtapasztalt: „Az Istennek
útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, akik bíznak
benne” (Zsolt. 18,31)
„Ímé,
kívánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod (a Te Igéd) által”
(Zsolt. 119,40)
A Szent Szellem megerősíti a
kijelentést, s egyben figyelmeztet is: „Az
Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy
az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6)
És újra és újra hangzik a
figyelmeztetés: „Semmit se tegyetek az
igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy
megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én
parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)
„Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv
prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben
megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének
beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent
városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel. 22,18-19)
Pál apostolon keresztül teszi
teljessé a kijelentést a Szent Szellem: „Csodálkozom,
hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más
evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el
akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való
angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen
átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet
valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen” (Gal. 1,6-9).
Zsolt. 12,8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
[Más
fordítás: URam, te
megtartod ígéreteidet, minket pedig megőrzöl, és megoltalmazol, megvédsz, és
megszabadítasz ettől a nemzedéktől
mindenkor]*
*A testté lett Ige
kérése az Atyához: „És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te
hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg
őket a te neved által, amelyet nekem adtál… Mikor velük valék a világban, én
megtartám őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem
veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia…” (Ján.
17,11-12).
Zsolt. 12,9 Köröskörül járnak a gonoszok [gáncsoskodók,
az istentelenek], mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
[Más
fordítás: Még ha
bűnösök járkálnak, ólálkodnak, kerengnek is körülöttünk, és az alávalóságot, hitványságot, aljasságot,
és értéktelenséget magasztalják az emberek]*
*A Szent Szellem
többszörösen megerősíti a kijelentést: „Mikor örvendeznek, és (vigadnak) az igazak, nagy ékesség (nagy
dicsőséget jelent) az; mikor pedig az
istentelenek (az Isten nélkül élők)
feltámadnak (felülkerülnek), keresni
kell az embert” (Péld. 28,12)
„Mikor felemeltetnek a gonoszok (az istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők), elrejti magát az ember; de mikor azok
megbuknak, (elvesznek, és elpusztulnak) nő
az igazak száma (és sokan lesznek az igazak).” (Péld. 28,28)
„Ha az igazak
jutnak hatalomra, örül a nép, de ha az
istentelenek, vagyis (az Isten nélkül
élők) uralkodnak, nyög a nép” (Péld. 29,2).
„Az igazak
javán örül (vigad) a város; és mikor elvesznek az istentelenek,
örvendezés (és ujjongás) van. Az
igazaknak áldása által emelkedik (és épül) a város; az istentelenek (az Isten nélkül élők) szája által pedig megromol” (Péld. 11,10-11).
Ezért így imádkozik, és
prófétál Dávid: „Rontsd meg Uram, és
oszlasd meg (és zavard össze) az ő
nyelvüket; mert erőszakot és háborgást (és viszályt) látok a városban. Ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van
benne. Veszedelem van bensejében; (romlás uralkodik benne) s nem távozik annak teréről a zsarnokság és
csalás” (Zsolt. 55,10-12)