Lydia magazin
2014. június 1.
2014. május 30.
Ige: Ha félsz, kövesd Pál apostol példáját!
„És én erőtlenség, és gyöngeség,
félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy rettegés, reszketés, és
remegés között
félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok*(1Kor. 2,3)
*Az apostol
betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és
örüljetek, és vigadjatok reszketéssel” (Zsolt. 2,11).
De az Úr így bátorítja Pált: „Monda pedig az
Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass; Mert én
veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem
van ebben a városban” (Csel. 18,9.10).
„És
az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi
bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem
tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és
csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában* (1 Kor. 2,4)
*Feladatáról így
tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy
az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus
kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor.
1,17)
És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem
a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek
magyarázva” (1Kor. 2,13)
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem
erőben” (1 Kor. 4,20)
És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz,
hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem
Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor.
1,12)
„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb
és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7)
„Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő
szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4)
„Mert a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak
szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is;
amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).
„hogy hitetek
ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék*(1Kor. 2,5)
*És ezt azért mondjuk, hogy: „Vigyázzatok,
hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres
megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem
Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8).
Nemes Pál: A mi Urunkról
Olyan Istenünk van, Aki
mindenek fölött való, Örökkévaló, Övé minden hatalom, Övé minden dicsőség, Övé
minden arany és ezüst - Övé az egész Föld és minden, ami a Földön van.
Zsolt.22,29-31 "Mert az
Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. Esznek és leborulnak a föld
gazdagjai mind. Őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullnak, és aki életben
nem tarthatja lelkét. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az
utódoknak."
Vagyis ez a mi dolgunk, hogy az Úrról beszéljünk!
A bizonyságtétel.
János apostol bizonyságot
tett; és hogy miről, arról így beszél Isten igéje: „…bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételérõl,
mindenrõl, amit látott” (Jel. 1.2)
Ki Jézus Krisztus?
Ő Isten dicsősége: „...atyámfiai, testvéreim,
halljátok meg! A dicsőségnek Istene
megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte
Háránban lakott” (Csel.
7,2)
Bob Gass: Vidd Jézushoz mindazt, ami „elfolyik”!
„És íme, egy… vérfolyásos
asszony…” (Máté 9:20)
Vannak olyan problémáid,
melyekkel már oly régóta küszködsz, hogy egészen kiszívták belőled az életet?
Előkapják az önéletrajzukat,
és arra emlékeztetnek, hogy te már mindent megpróbáltál, de semmilyen megoldás
nem működött?
Azt suttogják: „Itt vagyok, és itt is maradok.
Szokj hozzá!” Mondtad már magadnak: „Azt hittem, hogy mostanra meggyógyul a
házasságom / helyreáll az egészségem / ki tudok mászni az adósságból /
megnyílnak az ajtók”, de mindez nem történt meg, és ez elcsüggeszt?
Ha így van, tedd, amit ez az
asszony tett: „És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony… ezt mondta
magában: »Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok«.” (Máté 9:20-21. És ímé,
egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván
hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.
21. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját
illetem is, meggyógyulok).
Ennek a beteg asszonynak
három lehetősége volt.
Mondhatta volna magának ezt:
1) „Semmi sem fog változni”
2) „Ekkora tömegben Jézus soha észre sem vesz
engem” vagy:
3) „Ha csak megérinthetem…
meggyógyulok”. Ő a harmadik lehetőséget választotta, tedd ezt te is! Halkítsd
le a nemet-mondókat, hallgattasd el a kétségeidet, kezdd el a hit szavait
mondani, és indulj el Jézus felé!
Máté azt írja: „… ő pedig
szóval űzte ki a tisztátalan szellemeket, és minden beteget meggyógyított, hogy
beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette
el, és betegségeinket ő hordozta«.” (Máté 8:16-17--- Az est beálltával pedig
vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és
meggyógyít vala minden beteget;
17. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta
mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi
betegségünket.
Jézus szeret téged, és meg
akar gyógyítani. A múltad nem számít, sem a jelenlegi körülményeid. Az egyetlen
dolog, ami számít, hogy hittel megérintsd őt. Amit Jézus annak az asszonynak mondott,
azt mondja ma neked is: „a hited megtartott téged: menj el békességgel!” (Márk
5:34).Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el
békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
Hozd tehát Jézus elé az
életedet elapasztó problémákat, és engedd, hogy Ő megérintsen téged!
Ravasz László: A gőg következménye
A gőg kibuktatta Sault a
királyságból, Nabukodonozort az emberek társaságából, Hámánt a fejedelmi
udvarból, Ádámot a paradicsomból, és Lucifert a mennyországból.
Joseph Prince: Isten mindent szépen elrendezett a maga idejében
3,11 Szépen megalkotott
mindent a maga idejében… (Prédikátor)
Semmi sem történhet
véletlenül annak az életében, aki Istené. Még a véletlennek tűnő dolgok is
Isten áldott tervének a megvalósulását szolgálják az életünkben.
Isten rendezte, hogy a súnémi
asszony találkozzon Elizeus prófétával. Így történt, hogy miután a próféta
megáldotta, egy csoda folytán fiúgyermeke született, annak ellenére, hogy ő
meddő volt a férje pedig már idős (2 Királyok 4:8-17). Néhány évvel később, az
Isten emberével való barátság segítette át a nehézségen. A fiú súlyosan
megbetegedett és meghalt, de Elizeus feltámasztotta (2 Királyok 4:18-37).
Amikor Isten rendezi az
eseményeket az életünkben, akkor nem szenvedünk hiányt (Zsoltárok 23:1), és nem
árthat nekünk a veszedelem. Amikor éhínség pusztított, a súnémi asszony és a
családja nem szenvedtek, mert Isten Elizeuson keresztül üzent nekik, hogy
hagyják el lakhelyüket. Így a filiszteusok földjére költöztek és ott laktak az
éhínség hét éve alatt (2 Királyok 8:1-2).
Isten a megfelelő időben a
megfelelő helyre tud tenni minket, akár a napi döntéseinken keresztül. A súnémi
asszony visszatért a lakóhelyére, miután véget ért az éhínség. Kérelemmel
fordult Izrael királyához, hogy segítsen visszaszerezni a házát és a földjét,
amit illegálisan elsajátítottak tőle a távollétében. Így pont akkor került a
király elé, amikor Elizeus szolgája, Géházi, éppen audiencián volt a királynál.
A király minden csodáról
tudni akart, amit Elizeus tett. Ez lehetőséget adott a súnémi asszonynak, hogy
elmondja a királynak, hogyan támasztotta fel Elizeus a fiát. Az álmélkodó
király elrendelte, hogy adják vissza az asszonynak a házát és a földjét, sőt
mezejének minden jövedelmét, attól a naptól, amikor elhagyta az országot
egészen a megérkezéséig (2 Királyok 8:3-6). Isten mindent szépen eltervezett és
elrendezett számára!
Kedves barátom, Isten
ugyanúgy képes mindent elendezni számodra is a megfelelő időben. Ha bevonod Őt
a mindennapi éltedbe, bízol az irántad való szeretetében, akkor meglátod a
megfelelő helyre fog vezetni a megfelelő időben, hogy élvezhesd az áldásait.
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/227-isten-mindent-szepen-elrendezett-a-maga-idejeben.html
2014. május 29.
Zsoltár 11. Az Úr az igaznak nyilvánítottak menedéke; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom;
hogy mondhatjátok (nep̄eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése:
szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok
nekem, (núḏ: fuss, menekülj a hegyre,
bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár]*
Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat,
ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre
lövöldözzenek
[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban
rálőjenek a tiszta szívűekre,
hogy az igazakat, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]*
*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják
ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket.
...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék
vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti,
és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant,
szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az
oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt,
mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az
ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a
gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát;
irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant;
nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11; 10,8-10; 64,3-5).
Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket
te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.
[Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras):
erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember]*
*Mert:
„A csalárdnak eszközei gonoszak, /
a gonosznak eszközei csalárdok /
ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat (az elnyomott,
szerencsétlen, nyomorultakat) hazug
beszéddel, ha a szegény igazat szólna is”
(Ésa. 32,7).
És
Isten válasza: „Az elnyomottat és a
szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!” (Zsolt. 82,4-7).
És hogy milyen oszlopokról beszél az Úr,
arról Pál apostol beszél, amikor a kihívottak közösségéről, a Krisztus testéről
szól az apostol: „… Mely az élő Istennek
egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia
sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja]” (1 Tim. 3,15).
És
Pál apostolon keresztül bemutatja a Szent Szellem, hogy mit vár Isten az Ő
fiaitól: „Az Istennek nékem adott
kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít
reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem
vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki
aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a
fundamentumra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja,
mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a
tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát
veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de
úgy, mintha tűzön keresztül” (1 Kor.
3,10-15).
Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az
egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot,
és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei
vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait*
*Így szól az Úr: „Jaj annak,
aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást?
Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lehelet nincs benne! Az ÚR azonban ott van szent templomában:
csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab.
2,19-20)
Mert:
„Ezt mondja az ÚR: A menny az én
trónusom, a föld pedig lábam zsámolya....” (Ézs.
66,1)
Ezért
így figyelmeztet az Úr Jézus: „És aki az
égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül” (Mát. 23,22)
Dániel
így látja azt, Aki a királyiszékben ül: „Nézém,
míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú.
széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz.
Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől. ezerszer ezren szolgálának
néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le, és könyvek
nyittatnak meg” (Dán. 7,9-10)
Ezékiel
próféta is látja azt, Aki a királyiszékben ül: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami
zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint
egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha
tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának
alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte”
(Ez. 1,26-27)
János
apostol pedig így látja az ember Fiát, Aki szól is hozzá: „Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle;
megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között
hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel
körülövezve. Az ő feje pedig és a haja
fehér vala, mint a fehér gyapjú,
mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, mintha kemencében
tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig
a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő
orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém
az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne
félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé
élek örökkön örökké Ámen...” (Jel.
1,12-18).
Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig,
az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (báḥan): megvizsgálja,
megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele,
vagyis nem vállal közösséget vele]*
*Az Urat ismerve, így imádkozik Dávid: „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert
hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. ...Vizsgálj meg,
Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd
meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 26,2-3; 139,23-24).
„Mert
nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban [álnokságban, hitetlenségben,
gonoszságban] gyönyörködnél; nem lakhatik
tenálad [nem marad meg melletted a] gonosz.
(Más fordítás: Istenem,
te nem leled örömöd [nem kedveled, nem tetszik, nem gyönyörködsz] a bűnben (a céltévesztésben). Nem talál otthonra nálad a gonosz /a
rossz /” Nem állhatnak meg szemeid [a Te színed] előtt a kevélyek [a dicsekvők, elvakultak, hamisak], gyűlölsz [(miszeó):
irtózol tőle; semmibe sem veszed;
megvetsz] te minden bűnt [(anomia): törvénytelenség,
törvénysértést, törvényszegést] cselekedőt”
(Zsolt. 5,5-6).
És
ezért: „A bűnösök [a célt
eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor
[az elkülönítés, kiválasztáskor] sem a
gonoszok [a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak közösségében [a megigazultak gyülekezetében]” (Zsolt 1,5).
Zsolt. 11,6 Hálókat* hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.
[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ):
a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúaḥ): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része]**
*A héber
szöveg szerint „hálókat hullat a
gonoszokra” Itt a pahím = hálók, csapdák szó helyett a pehám = parázs szó állt: pahamé
’és = tüzes parazsat hullat az Úr a bűnösökre.
**Az eleven szénről, vagy a tüzes parázsról így hangzik a
kijelentés. Ézsaiás próféta az Úr jelenlétébe kerülve: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a
seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén (tüzes parázs) vala, amelyet fogóval
vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté
ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7).
Jeremiás
próféta is erről ír: „És kinyújtá az Úr
az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer.
1,9).
És
ez pünkösd napján így következett be: „És
mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett], mindnyájan egy [közös] akarattal
[egyetértésben, egy indulattal] együtt
valának [ugyanazon a helyen]. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen
zúgó szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat, ahol ülnek vala.
[Más fordítás:
Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt a mennyből, mintha erős
sodró szél, heves szélvész jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben
ültek].
És megjelentek
előttük kettős tüzes
nyelvek [a tűz az isteni hatalom és
jelenlét jelképe] és üle
[leereszkedtek] mindenikre azok közül.
[Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg
előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]. És
megtelnek [(pléthó):
beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz):
másféle, másfajta, különböző] nyelveken,
amint a Szellem adta nékik
szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak] (Csel. 2,1-4)
Zsolt. 11,7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak meglátják az ő orczáját.
[Más fordítás: Mert
az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhéḇ 'áhaḇ): kíván,
abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják
(páním):
személyét, jelenlétét]*
*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kik látják meg Istent: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte.
Amibe nincs idegen anyag, elegyítetlen. A szívükben és a szívükre nézve
tiszták, vagyis tisztaszívűek: mert ők az Istent meglátják, mert Isten
megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát.
5,8).
Mózes
megvallása: „Mert az Úr, a ti Istenetek,
isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem
személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet
megvesztegetni). (5 Móz. 10,17).
Dávid
vallástétele: „Mert az Úr igéje igaz, és
minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével
telve a föld. ...Tudom, hogy felkarolja az Úr a szegények ügyét, a
nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt
lakoznak az igazságosak. ...Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a
cédrus a Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban
virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy
hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság
benne! (Zsolt. 33,4-5; 140,13-14;
92,13-16).
És hogy kik a plánták, arról Pál
apostolon keresztül hangzik a kijelentés, aki Krisztust hirdetve ezt vallja
önmagáról a szenteknek: „Én plántáltam,
Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést” (1 Kor. 3,6)
Prófécia az Úr Jézus feltámadásáról
Már Mózes megprófétálta a
testté lett Ige – az Úr Jézus – feltámadását: „Monda ugyanis: Az Úr a Sinai (jelentése: az ingovány vidéke sár,
szenny, mocsár, puszta) hegyéről
jött, és Szeirből (jelentése: szőrös, durva, mint a daróc, hústest) támadt fel nékik. Párán (jelentése:
szépség, ékesség) hegyéről ragyogott elő
(tündökölt). Tízezer szent közül jelent
meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra (jobbján lángoló tűzzel). Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél
vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják
(befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,2-3).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)