Keresztény szemmel
2014. május 28.
2014. május 27.
Ige: A vallásból is kihoz az Úr!
Erre mutat példát Pál apostol története: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és
miként viseltem magamat én egykor a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásban, hogy
én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten
anyaszentegyházát, azaz kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam
azt, és
a romlására a pusztulására törtem*(Gal.
1,13)
*Mikor Istvánt
megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt
mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat,
házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti
vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók előtt, amikor meg akarják
kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem
mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása
után is csak erről tesz bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az
Úrral való találkozása után Krisztus apostola és Pál lett: „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete
szerint éltem, mint farizeus. Én egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama
názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is
cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a
főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének,
szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket,
káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az
idegen városokig is” (Csel. 8,3; 22,4;
26,2-5.9-11)
És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen
szeretetéről és kegyelméről: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi
Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor
szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul
cselekedtem hitetlenségben” (1Tim.
1,12-16).
„És felülmúltam a zsidóságban,
vagyis a zsidó vallásosságban nemzetem és fajtámbeli sok kortársamat,
szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és mert fölöttébb vakbuzgó követője
voltam atyáim, azaz őseim hagyományainak*(Gal. 1,14)
*Az apostolon
keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: „Körülmetéltettem
nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból
való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat
üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek
nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt
annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus
ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek
ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen
saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által,
Istentől való igazságom a hit alapján”
(Fil. 3,5-9).
M Luther king: A férfiről.
Nem az a férfi mércéje,
ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg
a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.
Steinberger : Beszélgetés Istennel
Hogyha nem tudunk Istennel
rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik.
Imádság:
Mennyei Édes Atyám!
Hálás szívvel állok meg
előtted és köszönöm azt, hogy mennyi jót tettél velem. De köszönöm a nehéz
pillanatokat, és próbákat is, hiszen ezek által formálsz. Uram, add, hogy
sokkal jobban figyeljek felfelé, és tanuljak meg igazán az odafelvalókkal
törődni. Ámen (S.A.)
Bízzál az Úrban!
Semmiért se aggódjatok, hanem
imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket
Isten előtt. (Filippi 4:6)
Fel kell ismernünk, hogy
mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk
azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely
kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az
igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás,
nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt
javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé
imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor
Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg!
Van egy olyan fegyver a
kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a
fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság
által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és
kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival.
Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi
nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy
csüggedést megold!
Valaki azt mondta, hogy
amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor
Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll,
akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők
érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de
amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen
egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”
Üdvözítő kapcsolat
"Az én juhaim
hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én
örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki
őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb,
és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."
(János evangéliuma 10:27-29)
"Állj!" - ez egy
nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint
ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit
gondol. A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt,
nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva
hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom,
azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó
renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem
szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és
szeretem őt.
"Jöjj!" - hangzik
Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért
mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja
meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie
kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus
és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat,
magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül.
Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és
határozott hangját.
Hallgass ma Őrá!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/udvozito-kapcsolat.html
2014. május 26.
Zsoltár 11. Az Úr az igaznak nyilvánítottak menedéke; (szerkesztett)
Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom;
hogy mondhatjátok (nep̄eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése:
szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok
nekem, (núḏ: fuss, menekülj a hegyre,
bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár].
Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat,
ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre
lövöldözzenek
[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban
rálőjenek a tiszta szívűekre,
hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]
Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket
te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.
[Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras):
erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember].
Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az
egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot,
és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei
vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait.
Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig,
az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (báḥan): megvizsgálja,
megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele,
vagyis nem vállal közösséget vele].
Zsolt. 11,6 Hálókat hullat a gonoszokra;
tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.
[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ):
a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúaḥ): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része].
[Más fordítás: Mert az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhéḇ 'áhaḇ): kíván,
abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják
(páním):
személyét, jelenlétét].
Az ígéretekről
Isten így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1Móz. 12,7) És az apostolon keresztül megvilágítja a
Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16). „Értsétek meg, és [ismerjétek
fel] tehát, hogy akik hitből
vannak, és [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)