Joyce Meyer: önátadás

Reinhard Bonnke: Az Út

Úgy látszik, a Biblia mindig fején találja a szöget. Az első zsoltár egy útról beszél, és egy nagyon szemléletes leírást tartalmaz: „Ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” Hogyan tud egy út „semmibe veszni”? Egyszerűen úgy, hogy „elfogy”. Vannak ilyen utak Afrikában is: hosszú kilométereken át széles főutak, amelyek egy idő után egyre alacsonyabb rendű utakká keskenyednek, végül földutakként „semmibe vesznek” valahol a Szahara homoksivatagjában. A zsoltáros szerint ilyen az Isten nélkül élt élet: idővel elfogy, véget ér, semmibe veszik, már nincs előtte cél. Miért? Mert történetesen az emberi lét egyetlen valódi célja Isten. Őt nem helyettesítheti senki és semmi. Jézus azt mondta: „Én vagyok az Út...” 

Az Isten szeretet

Dicsőség Istennek a megmagyarázhatatlan és érthetetlen szeretetéért, a kegyelemért, az Úr Jézus Krisztusért, az Ő értem és értetek kiontott véréért.

Lydia magazin

Irma Nyári

Boros Lajos-Elszeretném mondani

Ige: Az ítélkezésről

 „Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság, a valóság, vagyis Isten Igéje szerint van azokon, akik ilyeneket, és efféle dolgokat cselekszenek.

Azt hiszed, és azt gondolod, arra számítasz talán, te ember, hogy kibújhatsz, és elkerülheted, megmenekülsz Isten ítélete, vagyis elhatározása, döntése alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, akik folyamatosan ilyeneket művelnek, amikor magad is ugyanazt műveled, és teszed?

Avagy megveted, és semmibe veszed, lenézed, vagy félreérted, mert helytelenül gondolkozol az ő végtelen gazdagon ömlő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének, magatürtőztetésének, és türelmes hosszúvárakozásának gazdagságát. Nem tudván, és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg hogy az Istennek jósága, és irgalma téged megtérésre, vagyis gondolkozásmódod megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra indít, és ösztönöz, próbál vezetni*(Róm. 2,2-4)

*Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: Ezért: „… hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre vagyis: gondolkozásmódjának megváltoztatására, új felismerésre térjen, és Isten felé való visszafordulásra jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)

 Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság (alétheia): azaz a valóság, vagyis Krisztus megismerésére” (1Tim. 2,4)

Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen, és visszaforduljon útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Alapjukban meginognak a hegyek...

Öröm a szabadító Istenben.

 „Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. (1Sám. 2,1)

C.S.Lewis: A megjavulás

A puszta megjavulás még egyáltalán nem megváltás, jóllehet az igazi megváltás minden embert megjavít. 

Böjte Csaba: Bűn

A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét.

A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni. Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás. A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tőle. Ő igazából szabadságában örömét leli. A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.

  Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire múlandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert. Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi. Az elképzelt rossz izgalmas, csábító, vonzó, de a megélt rossz az embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal, sötétséggel tölti el. A megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé teszi. Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgain.

  Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!

http://szeretet-osvenyen.blogspot.hu/2013_01_01_archive.html

Idomulni vagy formálódni? (1)

Idomulni?

„ … Amiképpen szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült] az,

aki elhívott titeket, ti is szentek [a világtól, és annak szennyétől elkülönültek]

legyetek teljes életetekben [viselkedésetekben, életmódotokban, és minden forgolódásotokban]” (1 Pét. 1,15).

 „...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával..." (Róma 12:2)

 Chuck Swindoll mondta: „Szeretjük úgy elképzelni magunkat, mintha a magányos farkasok különös fajába tartoznánk. A valóság azonban az, hogy nem szeretünk másnak látszani, nehogy kiközösítsenek, fanatikusnak bélyegezzenek és elutasítsanak. Ezért aztán alkalmazkodunk. Láthatod, mennyire igyekszik egy gyermek, hogy elnyerje a felnõttek tetszését; a serdülõ, hogy igazodjon a kortárs csoporthoz; és ott a felnõtt, aki majd belerokkan, csak lépést tarthasson a szomszédokkal.” Különbözni csak azért, hogy mások legyünk, mint a többiek, valószínûleg semmit sem ér, sõt igazából ellenkezõ hatást vált ki.

Isten azt várja tõlünk, hogy hajlandóak legyünk gyökeres változásra. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élõ és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róma 12:1-2).

Íme, két fontos észrevétel, ami segít elérni ezt a célt:

1) Az átformálódás a hívõk sajátossága. A nem hívõk nem tudják megtörni maguk felett a világ uralmát Krisztus nélkül, a hívõk azonban ezt az ígéretet kapták: „…legyõztétek õket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Isten bennünk lakó Szent Szelleme képessé tesz arra, hogy ellenálljunk a világ nyomásának, ami a maga hasonlatosságára akar minket formálni.

2) Isten kérése sürgetõ. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket…” Ilyen szavakkal is szokták fordítani: könyörgöm, esdeklem, mert ez a kérés nem másodlagos vagy választható – ez életbevágó, isteni felszólítás! Isten olyan edényeket keres, akik átadják magukat neki, és készek arra, hogy átalakuljanak az Õ használatára. Hajlandó vagy kimondani: „Igen, Uram, használj engem”?

http://maiige.hu/

Nothing But The Blood featuring Stikyard

Hagin: Gyógyító igeversek 6/1

Az érzelgésről

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte levőre.(Ismeretlen)

Kenneth E. Hagin: Tartsd az igét a szemed előtt

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Példabeszéd 4,20-21

Ha visszagondolok 1957 szeptemberére, eszembe jut egy 82 éves evangélista hölgy, aki már két éve súlyos gyomorrákban szenvedett. Az orvosok nem értették, hogyan élhet még. Mikor felnyitották a testét, láttak jó néhány rosszindulatú daganatot, és nem csináltak semmit, csak visszavarrták a sebet. Azt mondták, itt már semmit sem lehet tenni.

Éreztem, az Úr vezet, hogy olvassam fel a Példabeszéd 4,20-22 Igéket. Azt mondtam neki: „amikor én is súlyos beteg voltam, ragaszkodtam ezekhez az Igékhez, és rájöttem, hogy hol az a pont, ahol elhibáztam.”

Folytattam: „a példabeszéd 4,21 azt mondja: ne engedd, hogy a szemeid elől eltávozzon az Ige. Ez volt a fordulópont. Tudod, én holtan láttam magam, s mikor ragaszkodtam ehhez az Igéhez és szüntelenül a szemem előtt tartottam, újra élőként kezdtem magam látni. Láttam magam, hogy olyan dolgokat teszek, amiket addig még soha.”

Ezt tanácsoltam ennek a drága hölgynek: ”minden egyes alkalommal, mikor ránézel a gyomrodra és látod milyen óriásira duzzadt, lásd újra laposnak, normálisnak. Lásd magad újra, ahogy prédikálsz. Isten nem akarja, hogy így halj meg. Meghalhatsz, ha akarsz, de engedd, hogy előbb Isten meggyógyítson, és aztán halj meg. Ebből semmi dicsőség nem származik.”

Megvallás: Isten Igéjét a szemem és a fülem előtt tartom. Isten Igéje igaz, az Ő Igéje élet az én szellememnek.

Fordította: orb-t

„Health food” (Egészséges étel) c. könyvből

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevkenneth_e__hagintartsd_az_iget_o2Y

Igeversek és gondolatok

BIBLIA

jézus él csilla664 8

Zsoltár. 10. Szabadúlásért való könyörgés (szerkesztett)

Zsolt. 10,1 Uram, [Jahve; Örökkévaló] miért állasz [és miért maradsz] távol [miért vagy oly messze]? Miért rejtőzöl el [és miért rejted el magadat, és fordulsz el] a szükség, a [(cáráh): nyomorúság, gyötrelem, szorongattatás, nyomorgatás, elnyomás] idején [amikor bajok érnek].

Zsolt. 10,2 A gonosznak [a céltévesztett, Isten nélkül élőknek] kevélysége [(ga'ăváh): gőgje, fennhéjázása, dölyfe] miatt sanyarog a szegény, a [(ʿání): szerencsétlen, nyomorult, mert hevesen üldözik, háborgatják az elnyomottakat. A szegény meg retteg rászedve a cseltől, amit az kieszelt]. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak, [fogják meg őket saját kigondolt terveik, amit kieszeltek].

Zsolt. 10,3 Mert dicsekszik [(hálal): kérkedik] a gonosz [a céltévesztő hitetlen] a maga kivánságával, [önző vágyával, kedvteléseivel, kapzsiságával] és a fösvény [a haszonleső, nyerészkedő] megveti [semmibe veszi] és szidja [áldást mondva önmagára] az Urat, és [(ná'ac): kineveti, kicsúfolja, kigúnyolja, megveti, és elutasítja].

Zsolt. 10,4 A gonosz [hitetlen, céltvesztett] az ő haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában] senkit sem tudakoz, és [nem keresi az Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt forgatja fejében], ez minden gondolatja.

Zsolt. 10,5 Szerencsések az ő útai minden időben. Messze vannak tőle [túl messzinek tűnnek, és túl magasak neki] ítéleteid [döntéseid]. Elfújja minden ellenségét [gúnyolja, semmibe veszi, megveti összes ellenfelét, és minden ellenségén uralkodni akar. Kevélyen bánik velük].

»Más fordítás: (ḥúl ḥúl): tekervényes, megszentségtelenített az ő (dereḵ): életútja, és sorsa (ʿéṯ): minden időben. (márôm): Magasak neki a Te (mišəpáṭ): döntéseid. (púaḥ): Arra vágyik, hogy (cárar): nyomorgassa, sanyargasa, gyötörje, üldözze, és elfújja ellenségeit«.

Zsolt. 10,6 Azt [gondolja, és] mondja szívében [az ő bensőjében]: Nem rendülök [és nemzedékeken át nem ingok] meg soha örökké, mert nem esem bajba [és bár nemzedékek váltják egymást, de (ráʿ): rossz, veszély, baj, sikertelenség, boldogtalanság, szerencsétlenség engem nem ér].

Zsolt. 10,7 Szája telve [átokkal, és túlcsorduló] átkozódással, csalárdsággal [(mirəmáh): ravaszsággal, csalással, durvasággal, becsapással, félrevezetéssel, csellel, csapdával, és hazugsággal] és erőszakossággal; [(tôḵ tóḵ): elnyomással, durvasággal, keserűséggel]. Nyelve alatt hamisság [(ʿámál): hazugság, csalás, szenvedés, gyötrődés, vesződés, kellemetlenség, fájdalom, zaklatságott, gond, baj, fáradtság] és álnokság [romlottság, gonoszság, igazságtalanság, ártalom, nyomorgatás, baj, csapás, szerencsétlenség romlás és gazság rejtőzik, nyomorúságot és bajt okoz].

Zsolt. 10,8 Az utcák zugaiban lappang, [ólálkodik a házak körül, lesben áll az utakon, a sikátorokban vagy a nádba bújva les] a rejtekhelyeken [titokban] megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra,és [lesik következő áldozatukat, szeme a szegény gyámoltalant, a szerencsétlent figyeli, kémleli].

Zsolt. 10,9 Leselkedik [meghajol és meglapul] a rejtekhelyen, leselkedik, [és titkon bújik meg] mint az oroszlán [a sűrűben, a bozótban], vagy az ő barlangjában, [a búvóhelyén]. Hogy elragadja a szegényt; [várja, hogy ráronthasson a védtelenre, lesi, hogy elragadhassa], és elragadja a szegényt [a nyomorultat, az elnyomottat], mihelyt hálójába foghatja azt [és megragadja és hálójába húzza összehúzva hálóját].

Zsolt. 10,10 Lenyomja, [figyel, rejtőzik, a földre lapul] tiporja, [és megrontja, levonja] és erejétől elesnek [tőrében (dḵh): összetörnek, összemorzsoltatnak] az ügyefogyottak [s a gyenge, szerencsétlen, nyomorult áldozatul esik hatalmának. Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk karma közé kerül, erejével földre tiporja, szétzúzza és összetöri].

Zsolt. 10,11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett [elfordult] Isten, elrejtette arczát [jelenlétét]: nem is látott soha.

[Más fordítás: Mert így szól szívében: Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket].

Zsolt. 10,12 Kelj fel [állj elő] Úr-Isten, [Uram, ó erős Istenem] emeld fel [és magasztald fel] kezedet [és adj segítséget]; ne feledkezzél el a szegényekről [a szenvedőkről; nyomorultakról, elnyomottakról, akiket a gonoszok összetörtek]!.

Zsolt. 10,13 Miért szidja [(ná'ac): nevetheti, és gúnyolhatja ki,

vetheti meg, és bosszanthatja] Istent a gonosz [az Isten nélkül élő]? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta nem lesz számonkérés, úgysem áll bosszút]

»Más fordítás: Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem! Ne mondhassa magában: „Isten úgysem büntet meg ezért soha«.

Zsolt. 10,14 Te látod ezt [a vészt, nyomorgatást, bajt és a nyomorúságot], mert te megnézed [(náḇaṭ): figyelemmel kíséred (ʿámál): a szenvedést, gyötrődést, vesződést, fájdalmat, kínt s a gyötrelmet]. A hamisságot [(kaʿaś kaʿas): haraggal, felháborodással (náṯan): veszed figyelembe. Érzékeled, és észleled] a fájdalmat [a bánatot], hogy rávessed kezed [hogy kezedbe vedd azt]. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, a [(ḥéləḵáh ḥéləḵá'): boldogtalan, szerencsétlen, nyomorult], az árvának [a megfosztottnak, és vigasztalannak] is te vagy segedelme [segítője].

Zsolt. 10,15 Törd össze [(šáḇar): teljesen zúzd össze] a gonosznak [a célt eltévesztő hitetlennek] karját [az erejét, és hatalmát annyira, hogy ha keresi az ő céltévesztését, meg ne találja]. És keressed a rosszon [(ráʿ): a sikertelen, boldogtalan, szerencsétlenen] az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Zsolt. 10,16 Az Úr király mindenha és mindörökké [Jehova az Örökkévaló uralkodik időtlen időkig, az örökkévalóságon át]; a pogányok, vagyis a [népek nemzetek] kivesznek [eltűnnek] az ő földjéről, az Ő [országából].

Zsolt. 10,17 A szegények  [(ʿánájv ʿánáv): elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak] kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, [a bensőjüket] füleiddel figyelmezel [feléjük fordítod füledet, és kegyelmed által szivüket megváltoztattad, és imádságra hangoltad].

Zsolt. 10,18 Hogy igazságot tégy az árvának és nyomorodottnak [véded az árva, és elnyomottnak ügyét], hogy többé már ne rettentsen [és ne rettegjen] a földből való [a földből alkotott] ember. [Más fordítás: Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy ne hatalmaskodjék, és ne kegyetlenkedjék többé senki a földön. És hogy az ember többé ne magasztalja föl magát, és ne hozzon többé rettegést a földből való ember].