2014. április 14.

Zsid. 2. Isten Az emberiség megváltó királya;

Zsid. 2,1 Annakokáért annál is inkább [annál komolyabban,] szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy [a menekülés mellett] valaha el ne sodortassunk, [és nehogy magával ragadjon valamilyen irányzat].

»Más fordítás: Ezért a hallott igére még jobban kell figyelni, és azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük«

Zsid. 2,2 Mert ha az angyaloktól [(aggelosz): hírnökök, követek által] hirdetett beszéd [(logosz): ige] erős volt [(bebaiosz): megállt, szilárdnak bizonyult, és erős, stabil, rendíthetetlen, megmaradó, biztonságos, megbízható volt]. És minden bűn [(parabaszisz): félrelépés, minden áthágás] és engedetlenség [(parakoé): szándékos figyelmetlenség, és félrehallás] elvette [és megkapta] igazságos büntetését [elnyerte (endikosz): igazságos, jogos, méltányos bérét, (miszthapodoszia): viszonzását, és megfizetését].

Zsid. 2,3 Mimódon [(pósz): vagy hogyan] menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk [(ameleó): könnyelműen, és semmibe vesszünk] ily nagy [(télikútosz): fontos / és jelentős] üdvösséget [(szótéria): szabadulást, megmentést]? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr [amely akkor vette kezdetét, amikor először az Úr hirdtte], azok, akik hallották, [(akúó): és megértették] biztosítottak [(bebaioó): és megerősítettek] számunkra.

Zsid. 2,4 Velük együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással] s a Szent Szellem közléseivel [(meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz): és elhatározása] szerint [vagyis kit úgy osztott szét, ahogy akarta].

Zsid. 2,5 Mert nem angyaloknak vetette alá [mert nem angyalok uralma alá rendelte] a jövendő világot [(oikúmené): az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak], amelyről szólunk.

Zsid. 2,6 Sőt [mi több] bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda [kicsoda] az ember, hogy megemlékezel ő róla [és gondolsz rá], avagy az embernek fia, hogy gondod van reá [hogy reá tekintesz; (episzkeptomai): és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá]?

Zsid. 2,7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál [Elohim: Istennél], dicsőséggel és tisztességgel [és méltósággal] megkoronáztad [és megkoszorúztad] őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

Zsid. 2,8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent [vagyis a mindenséget] alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden [vagyis a mindenség] alávettetette, [hogy minden uralma alatt áll].

Zsid. 2,9 Azt azonban látjuk, hogy [az a] Jézus, aki egy kevés [egy rövid] időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel [hírnévvel, tekintéllyel, méltósággal] és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje [(geuomai): megtapasztalja] a halált.

Zsid. 2,10 Mert illendő vala [és az volt méltó Istenhez], hogy akiért minden [vagyis a mindenség] és aki által minden [vagyis hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtették], sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük [(arkhégosz): szerzőjét, és] fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé [és vigye végcélba, és dicsőítse meg].

Zsid. 2,11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan [(heisz hen): vagyis egyetlenből származnak], amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni [vagyis testvéreinek nevezni].

Zsid. 2,12 Mondván: Hirdetem [és (apaggelló): kijelentem] a te nevedet [(onomá): hatalmadat, jellemedet, dicsőségedet, és erődet] az én atyámfiainak [az én testvéreimnek], az anyaszentegyháznak [(ekklészia meszosz): vagyis a kihívottak közösségének] közepette dícséretet mondok néked [(hümneó): énekelve magasztallak, és újra meg újra elmondom].

Zsid. 2,13 És ismét: Én Őbenne bízom [és Őbenne reménykedem]; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott [(didómi): nekem ajándékozott, és rám bízott].

Zsid. 2,14 Mivel tehát a gyermekek [a görög: szó szerinti jelentése a megütött]  (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse [(katargeó): hogy erejét veszítse, sz.sz. teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye] azt, akinek hatalma van [aki erőt és hatalmat birtokol] a halálon, tudniillik az ördögöt [(diabolosz): a vádlót, rágalmazót, hibáztatót, félrevezetőt, ellenséget, ellenállót, vagyis a sátánt].

»Más fordítás: miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót«

Zsid. 2,15 És megszabadítsa [és szabadon bocsáthassa, és felszabadítsa] azokat, akik a haláltól való félelem [(phobosz): és rettegés] miatt teljes életükben rabok [kiszolgáltatottak, és rabszolgaságban tartottak] valának.

Zsid. 2,16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

[Más fordítás: Mert bizonyára nem angyaloknak megy a segítségére, hanem ábrahám magvának visz segítséget, és viseli gondját, s mellettük kötelezi el magát].

Zsid. 2,17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz [a testvéreihez], hogy könyörülő [irgalmas] legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban [és az Isten előtti szolgálatban], hogy engesztelést szerezzen [(hilaszkomai): illetve, hogy kiengesztelt legyen] a nép bűneiért [(hamartia): vagyis céltévesztéséért].

Zsid. 2,18 Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek

[Más fordítás: Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek].



Elveszettek voltunk B.wmv

A törvény

Az ószövetségi törvény nem más, mint útmtutatás arra, hogyan maradhat meg valaki az Úrral való szövetségben. (Jubileum)


Terhelés.

Isten sohasem terhel erőd felett!


A bölcsesség

A biblia bölcsessége Jézus!


A nő

„ A nőt nem a férfi fejéből vette Isten, hogy felette álljon, nem is a lábából, hogy járjanak rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, közel a karjához, hogy megvédjék, közel a szívéhez, hogy szeressék” (1 móz 2,21-24)



Az Úr Jézus kijelentése:

„Azért jöttem, hogy tüzet – a szeretet tüzét – bosássak  a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna” (Luk. 12.49)


Prazsák László-Ez az a nap!

Az Úr Jézus:

„Felül van minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven mely neveztetik nemcsak e világkorszakban (aionban), hanem [ami még KÖRÜL fog venni] a következendőben is(Eféz. 1,21)


A megváltottakról:

 „Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. (1Pt. 1,18-19)


A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten néha olyan ajtókat nyit számunkra, melyek létezéséről sem tudtunk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/


Keresztény szemmel


Szeretet-Közösség


A Passió c. film főszereplőjével készült riport és elementáris tanúsá

jézus él csilla664 9

2014. április 12.

Ige: Az Úr ma is mindent gyógyít!

 „Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind Őhozzá vivék a betegeseket* gonoszul szenvedőket, a súlyosan beteg, és fájdalmas rosszullévőket, és az ördöngösöket,és a gonosz szellemtől megszállottakat, vagyis a démonizáltakat,

És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé, és ott tolongott ajtó előtt.

És meggyógyíta sokakat, akik különféle gyötrő, kínos betegségekben** rosszullétben, krónikus jellegű fizikai rendellenességekben, bajokban, fogyatékosságban sínylődnek, és gyötrődnek, és gonoszul szenvednek vala. És sok ördögöt, vagyis gonosz szellemet, azaz démont kiűze, kihajíta, kidoba, és nem hagyja, nem engedi vala szólni, és szóhoz jutni az ördögöket, a gonosz szellemeket, azaz démonokat, mivelhogy Őt felismerék***(Márk. 1,32-34)

*Beteg: (kakósz): gonosz (-ul), súlyosan, nyomorúságosan, beteg, fájdalmas rosszul lévő.


**Beteg: (noszosz): egy betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, panasz; gyötrő, kínos betegségek.

***Lukács így írja le a történetet: „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Sokakból pedig démonok is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedi őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,40-41)

 A Máté írása szerinti Evangélium kijelenti, hogy ekkor egy Ézsaiás által mondott prófécia teljesedett be: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, vagyis démonizáltat, és egy szóval, egy igével kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta, Ő távolította, és vitte el a mi betegségünket. Betegségeinket Ő vette le rólunk” (Mát. 8,16-17)

  Ézsaiás próféciája így hangzik: „… a mi betegségeinket Ő viselte, a mi fájdalmainkat eltávolította. Mi meg azt gondoltuk, és azt hittük, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta, hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik. Pedig a mi vétkeink, a mi botlásaink, eleséseink miatt kapott sebeket, bűneink azaz céltévesztésünk miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5).


Jézus Neve erős

81-es ZSOLTÁR