2014. április 16.
2014. április 14.
Zsid. 2. Isten Az emberiség megváltó királya;
Zsid.
2,1 Annakokáért
annál is inkább [annál komolyabban,] szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy [a menekülés mellett] valaha el ne sodortassunk, [és nehogy magával ragadjon valamilyen
irányzat].
»Más fordítás: Ezért a hallott igére még jobban kell figyelni, és azt teljes
odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük«
Zsid.
2,2 Mert ha az
angyaloktól [(aggelosz): hírnökök,
követek által] hirdetett beszéd [(logosz):
ige] erős volt [(bebaiosz): megállt,
szilárdnak bizonyult, és erős, stabil,
rendíthetetlen, megmaradó, biztonságos, megbízható volt]. És minden bűn [(parabaszisz): félrelépés, minden áthágás] és engedetlenség [(parakoé): szándékos
figyelmetlenség, és félrehallás] elvette [és megkapta] igazságos büntetését [elnyerte (endikosz):
igazságos, jogos, méltányos bérét, (miszthapodoszia):
viszonzását, és megfizetését].
Zsid.
2,3 Mimódon [(pósz): vagy hogyan] menekedünk
meg mi, hogyha nem törődünk [(ameleó): könnyelműen,
és semmibe vesszünk] ily nagy [(télikútosz): fontos
/ és jelentős] üdvösséget [(szótéria): szabadulást, megmentést]?
Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr [amely
akkor vette kezdetét, amikor először
az Úr hirdtte], azok, akik hallották, [(akúó): és megértették] biztosítottak [(bebaioó): és megerősítettek] számunkra.
Zsid.
2,4 Velük együtt
bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az
Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos,
különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással] s a Szent Szellem közléseivel
[(meriszmosz): Szent
Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz): és elhatározása] szerint [vagyis kit úgy
osztott szét, ahogy akarta].
Zsid.
2,5 Mert nem
angyaloknak vetette alá [mert nem
angyalok uralma alá rendelte] a jövendő világot [(oikúmené): az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami
benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak],
amelyről szólunk.
Zsid. 2,6 Sőt [mi több] bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda [kicsoda] az ember, hogy megemlékezel ő
róla [és gondolsz rá], avagy az embernek fia, hogy gondod
van reá [hogy reá tekintesz; (episzkeptomai): és
meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá]?
Zsid. 2,7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál [Elohim:
Istennél], dicsőséggel és tisztességgel [és
méltósággal] megkoronáztad [és
megkoszorúztad] őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
Zsid. 2,8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy
néki mindent [vagyis a mindenséget]
alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki
minden [vagyis a mindenség]
alávettetette, [hogy minden uralma alatt
áll].
Zsid.
2,9 Azt azonban
látjuk, hogy [az a] Jézus, aki egy
kevés [egy rövid] időre kisebbé
tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel [hírnévvel,
tekintéllyel,
méltósággal] és
tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért
megízlelje [(geuomai): megtapasztalja] a halált.
Zsid.
2,10 Mert illendő
vala [és az volt méltó Istenhez],
hogy akiért minden [vagyis a mindenség] és aki által minden [vagyis hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtették], sok fiakat
vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük
[(arkhégosz): szerzőjét, és] fejedelmét
szenvedések által tegye tökéletessé [és
vigye végcélba, és dicsőítse meg].
Zsid.
2,11 Mert a
megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan [(heisz hen): vagyis
egyetlenből származnak], amely oknál fogva nem szégyenli őket
atyjafiainak hívni [vagyis testvéreinek
nevezni].
Zsid.
2,12 Mondván:
Hirdetem [és (apaggelló): kijelentem] a te nevedet [(onomá): hatalmadat,
jellemedet, dicsőségedet, és erődet] az én atyámfiainak [az én testvéreimnek], az
anyaszentegyháznak [(ekklészia meszosz): vagyis a kihívottak közösségének] közepette
dícséretet mondok néked [(hümneó): énekelve magasztallak, és újra meg
újra elmondom].
Zsid.
2,13 És ismét: Én
Őbenne bízom [és Őbenne reménykedem];
és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott [(didómi): nekem
ajándékozott, és rám bízott].
Zsid.
2,14 Mivel tehát a
gyermekek [a görög: szó szerinti
jelentése a megütött] (hús)testből
és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse [(katargeó): hogy erejét
veszítse, sz.sz. teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye]
azt, akinek
hatalma van [aki erőt és
hatalmat birtokol] a halálon, tudniillik az ördögöt [(diabolosz): a
vádlót, rágalmazót, hibáztatót, félrevezetőt, ellenséget, ellenállót, vagyis a
sátánt].
»Más fordítás: miután a gyermekekkel a vér és hús
közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből,
hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót«
Zsid.
2,15 És
megszabadítsa [és szabadon bocsáthassa,
és felszabadítsa] azokat, akik a haláltól való félelem [(phobosz): és rettegés] miatt
teljes életükben rabok [kiszolgáltatottak, és rabszolgaságban
tartottak] valának.
Zsid.
2,16 Mert nyilván
nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
[Más fordítás: Mert bizonyára nem angyaloknak megy a
segítségére, hanem ábrahám magvának visz segítséget, és viseli gondját, s mellettük kötelezi el magát].
Zsid.
2,17 Annakokáért
mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz [a testvéreihez], hogy könyörülő [irgalmas] legyen és hű főpap az
Isten előtt való dolgokban [és az Isten
előtti szolgálatban], hogy engesztelést szerezzen [(hilaszkomai): illetve, hogy kiengesztelt
legyen] a nép bűneiért [(hamartia):
vagyis céltévesztéséért].
Zsid.
2,18 Mert amennyiben
szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek
[Más fordítás: Amennyiben ugyanis őt magát is
megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek].
A törvény
Az ószövetségi törvény nem
más, mint útmtutatás arra, hogyan maradhat meg valaki az Úrral való
szövetségben. (Jubileum)
A nő
„ A nőt nem a férfi fejéből vette Isten, hogy felette álljon, nem is a lábából, hogy járjanak rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, közel a karjához, hogy megvédjék, közel a szívéhez, hogy szeressék” (1 móz 2,21-24)
Az Úr Jézus kijelentése:
„Azért jöttem, hogy tüzet – a
szeretet tüzét – bosássak a földre, és
mennyire szeretném, ha már lángolna” (Luk. 12.49)
Az Úr Jézus:
„Felül van minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven mely neveztetik
nemcsak e világkorszakban
(aionban), hanem [ami még KÖRÜL fog venni] a
következendőben is”
(Eféz.
1,21)
A megváltottakról:
„Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon
váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága
véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. (1Pt. 1,18-19)
2014. április 12.
Ige: Az Úr ma is mindent gyógyít!
„Estefelé
pedig, amikor leszállt a nap, mind Őhozzá vivék a betegeseket* gonoszul szenvedőket, a
súlyosan beteg, és fájdalmas rosszullévőket,
és az ördöngösöket,és a gonosz szellemtől megszállottakat, vagyis a
démonizáltakat,
És az egész város oda gyűlt vala az ajtó
elé, és ott tolongott ajtó előtt.
És meggyógyíta sokakat, akik különféle gyötrő, kínos betegségekben** rosszullétben, krónikus
jellegű fizikai rendellenességekben, bajokban, fogyatékosságban sínylődnek, és gyötrődnek, és gonoszul szenvednek
vala. És sok ördögöt, vagyis gonosz szellemet, azaz démont kiűze, kihajíta,
kidoba, és nem hagyja, nem engedi vala szólni, és szóhoz jutni az ördögöket, a
gonosz szellemeket, azaz démonokat, mivelhogy Őt felismerék***(Márk. 1,32-34)
*Beteg: (kakósz): gonosz (-ul), súlyosan,
nyomorúságosan, beteg, fájdalmas rosszul
lévő.
**Beteg: (noszosz): egy betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség
az emberi szervezetben. Ártalom, baj, panasz; gyötrő, kínos betegségek.
***Lukács így írja
le a történetet: „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a
különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és
meggyógyította őket. Sokakból pedig démonok is mentek ki, kiáltozván és
mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedi őket
szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,40-41)
A Máté írása szerinti Evangélium kijelenti, hogy ekkor egy Ézsaiás
által mondott prófécia teljesedett be: „Az
est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, vagyis démonizáltat, és egy
szóval, egy igével kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden
beteget. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette
el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta, Ő távolította, és vitte el a mi betegségünket. Betegségeinket
Ő vette le rólunk” (Mát. 8,16-17)
Ézsaiás próféciája így
hangzik: „… a mi betegségeinket Ő viselte, a mi fájdalmainkat eltávolította.
Mi meg azt gondoltuk, és azt hittük, hogy
Isten csapása sújtotta és kínozta, hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és
kínoztatik. Pedig a mi vétkeink, a mi botlásaink, eleséseink miatt kapott sebeket, bűneink azaz
céltévesztésünk miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk
legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa.
53,4-5).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)