Bővített Biblia

2014. április 9.

Akarj az Úrral találkozni naponta!

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

Vele való közösségre Hív az Úr

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Máté 11:28)

Általában minden ember élete eléggé telített, ez pedig oda vezet, hogy az ember nehezen és rendszertelenül imádkozik! Van, akinek a munkája, van, akinek a családja, vagy éppen a kettő együtt tölti ki napjai jelentős részét. Van, akinek a semmittevés, vagy a keserűségei netán a televízió előtti ülése tölti ki napjának nagy százalékát, és ezért nem tud – ahogy ő mondaná – nem ér rá imádkozni!

Már pedig két ember is úgy ismerheti meg egymást igazán és mélyen, ha elegendő időt töltenek egymás mellett, és jókat beszélgetnek, így van ez Istennel is! Ha nagyobb lelki békét, nyugalmat és áldásokat akarsz önmagad számára, akkor tölts el több időt Isten közelében! Ráadásul tedd ezt rendszeresen! Szakíts időt naponta arra, hogy Istennel elbeszélgess! Ő a Bibliából szól hozzád, te pedig imában szólíthatod meg Őt!

Mindenki tapasztalta már, hogy amikor valami nagyon nyomta a lelkét és elmondta valakinek – legyen az családtag, barát, lelki társ – könnyebbült a teher! De a legjobb, ha a bennünket érő eseményeket, érzéseket Isten elé visszük! Az ember arra szakít időt, ami fontos neki! Próbáld ki, hogy egy hétig naponta elcsendesedsz Isten előtt, imádkozva felkeresed őt, és elmondod neki dolgaidat! Tedd meg ezt önmagad miatt! Meg fogod látni az áldásait! Jézus hívogat bennünket így önmagához: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Ki az, akire a fáradtság és a teherhordozás nem vonatkozik?

The Worship Medley by Tye Tribbett (+lejátszási lista)

Jézus odamegy hozzád

Egy alkalommal, amikor Jézus egy falun ment keresztül, észrevett egy vak embert, aki az út szélén üldögélt (János 9). A vak Bartimeussal ellentétben, – aki odakiáltott Jézusnak, hogy könyörüljön rajta és gyógyítsa meg – ez a férfi nem szólította meg Jézust. Csak csendesen ücsörgött, amikor odament hozzá. /Joel Osteen/

Az Úr így rendelkezett az eklézsiáról:

„És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam. Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked” (2 Móz. 25,8-9.40).

Guti Tünde: KIÁBRÁNDULÁS

Életünk sok területén érkezhetünk el olyan pontra, amikor csalódunk valamiben vagy valakiben. Elveszítjük hozzá fűzött reményünket, összedől egy elmélet, netán hitelüket vesztik azok a személyek, akikben megbíztunk. Tragikus, ha gondosan felépített teóriák romjai alatt keresztyének vajúdnak!

Előfordult már ilyen az évszázadok során. De nem kell túl messzire tekintenünk, elég, ha a közelmúltat és napjainkat vizsgáljuk.

Nagy megújulások, nagy lánggal fellobbanó tüzek izzottak, sokezres tömegeket megmozgatva Jézus nevében. Megtért emberek fordultak el őszintén a bűntől, és átadták szívüket az Úrnak. Megváltozott életek, megváltozott célok, letisztult gondolkodás és Istenbe vetett hit alapozta meg mindennapjaikat.

Aztán lassan, észrevétlenül hajlottak el az üzenetek attól az egyetlen abszolút igazságtól, ami maga Krisztus. A tanítások széles körben elsekélyesedtek, központba került a szellemi ajándékok témája és azok használata, miközben olyan viselkedési megnyilvánulások váltak természetessé, amelyek egyre inkább távolodtak Jézus jellemétől.

Nem akarom felsorolni a visszásságok okát, nem is ismerem mindet pontosan, de szeretném hangsúlyozni - senkit nem kárhoztatva -, hogy globális jelenség tapasztalható az Egyházban, leginkább a magukat karizmatikusnak tartó körökben. Begyűrűzött az Apostoli-Prófétai-Tanítványsági mozgalom a maga utóhatásaival együtt, ami sajnos kemény súrlódásokat és keserű szétszóródást is eredményezett.

Jól indult gyülekezetek távolodtak el a krisztusi normáktól és a szeretetben gyümölcsöző élettől. Oly annyira, hogy felismerések, vágyak, célok és vélemények ütköztek, aminek testvérek megbotránkozása és egymástól való eltávolodása lett a következménye. Sokan hagyták el a közösségeket.

Fájdalomban vergődtem én is, látva, átérezve az események súlyát, veszélyét, görnyedve a káros és egyáltalán nem krisztusi megoldások miatt.

Eljutottam a kiábrándulásig. Nem Istenből, nem Jézusból, nem a keresztyénségből, hanem mindabból, amit a hívők Jézus neve alatt tesznek. Mindabból, ami mű, ami utánzat, Krisztust helyettesítve az embert emeli, mindabból, ami fanyar gyümölcsöket hozott.

A kiábrándulás legdrámaibb mélypontja azonban mégis az, amikor az ember szembesül esendő önmagával. Azzal az énképpel, ami ha Isten szívének tüzes, szent tégelyébe kerül, megolvad. Tüzes kemencébe vezetett engem is az Úr, hogy az Eklézsia romlásán érzett vajúdás mellett meglássam saját szegénységemet is.

Istenfélelem szállt rám, és gyakran töprengek, vajon milyen szakaszhoz érkeztem keresztyén életemben.

Jézust keresem. Megváltómat, aki elindított a keskeny úton, és meg is tart mindvégig. Lecsupaszított előttem minden emberi cicomát, hiúságot, pozíciót. Nincs szükség világias külsőségekre, értéktelen kellékekre, sem magam vagy mások gyártotta elképzelésekhez szabott ötletekre!

Krisztus és az evangélium, akire építenünk kell, de nem fát, szénát, pozdorját! Nem humanista, egocentrikus, s mégis vallásos mázzal bevont rendszereket! Nem emberi bölcselettel torzított teológiához szabott intézményeket!

A Szent Szellem szentségben és szabadságban munkálkodik. „A szél fúj, ahonnan akar, és nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született” – mondta Jézus Nikodémusnak.

Ha Rá figyelünk, megtermi bennünk gyümölcsét és elvezet minden igazságra. Útjelző táblánk az Ige.

Hiszek a dinamikusan szolgáló keresztyénségben! Hiszek egy egészségesen élő organikus gyülekezetben és abban, hogy a Szentlélek ajándékai az Egyház épülésére adattak, és Ő AZ, AKI EZEKET OSZTJA ÉS MŰKÖDTETI.

Reménykedve várom azt az időt, amikor a keresztyének alázatosan, megszentelődve, Krisztus képére átformálódva és Hozzá szenvedélyesen ragaszkodva járnak szeretetben, irgalmas szívvel támogatva egymást, elfordulva tévtanításoktól, büszke rangoktól és istentelen szennytől, bizonysággá válva az Isten nélkül élő embereknek.

Köztük akarok lenni, ezért várom az Úr érintését, hogy kiábrándult szívem új élettel teljen, kegyelmében meggyógyuljon, s lángra lobbanjon bennem az első szeretet tüze, hogy megteremjem annak gyümölcseit!

Nagyon megdöbbentett, amikor felismertem, hogy az első szeretet nem csupán érzés, hanem CSELEKEDET:

„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”

Jelenések 2:4-5.

Többet kellene csendben maradni és figyelni! Isten ezt kéri:

„Hallgass, én népem, hadd szóljak!” Zsoltárok 50:7.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/kiabrandulas.html

2014. március 3

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

- Szeretlek...
- Úgy, mint a felnőttek?
- Nem, én igazából!

www.keresztenyszepsegportal.hu

Táplálkozz az igével 4. - Az egyház 345. rész

Film jézus 2014 csilla664

2014. április 8.

2 Timóteus levél 3. fejezet: A Szentírás bölccsé tesz az üdvösségre (szerkesztett);

2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban [(hémera): a legvégső időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz enisztémi): időszakok következnek, és jönnek].

2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, [(philautosz): önzők] pénzsóvárgók, [(philargürosz): kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [(aladzón): dicsekvők; fennhéjázók; elbizakodottak, hetvenkedők] kevélyek, [(hüperéphanosz): gőgösek, büszkék, fölényesek] káromkodók, [(blaszphémosz): rágalmazók, gyalázkodók, becsmérlők, szitkozódók, szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt engedetlenek, [(apeithész): csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok, kegyetlenek] háládatlanok, [(akharisztosz): köszönet nélküliek] tisztátalanok, [(anosziosz): szentségtelenek, elvetelmültek, istentelenek, vagyis Isten nélküliek, gonoszok].

2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók, [(asztorgosz): szívtelenek, érzéketlenek, természetes / ösztönös szeretet nélküliek, vagyis ragaszkodás, ösztönös vágy a gondoskodásra, és megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs bennük, összeférhetetlenek, keményszívűek a családjuk iránt]; kérlelhetetlenek, [(aszpondosz): engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek, békétlenkedők] rágalmazók, [(diabolosz): vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók, félrevezetők, pletykásak, árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők,ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik negatív beszéddel vagy revékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják egymástól, és Istentől, vagyis sátáni természetűek] mértékletlenek [(akratész): erőtlenek, azaz önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak, mértéktelenek, telhetetlenek, zabolátlanok], kegyetlenek, [(anémerosz): féktelenek; fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek, műveletlenek, neveletlenek, vadak] a jónak nem kedvelői [(aphilagathosz): a jót, nemest, kiválót, hasznosat, kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók, rosszakarók].

2 Tim. 3,4 Árulók, [(prodotész): árulók, vagyis olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak, féktelenek], felfuvalkodottak [(tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen viselkedők], inkább a gyönyörnek, [(mallon philédonosz): akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői [és keresői].

2 Tim. 3,5 Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a kegyességnek [(euszebeia): az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai): ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a lényegét, erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a hit ereje csődöt vall bennük]. És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és tarsd távol magadtól].

2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak [(endünó): beosonnak, beférkőznek] a házakba, [és belopakodnak a családokba] és foglyul ejtik [(aikhmalóteuó): megnyernek maguknak és fogságba vetik] a bűnökkel [és sérelmekkel] megterhelt [(hamartia szóreuó): céltévesztésben lévő, hibákkal, tévedésekkel elhalmozott] és sokféle [(poikilosz): változatos, különféle, bonyolult] kívánságoktól [(epithümia): vágytól és szenvedélytől] űzött [(agó): vezetett, irányított, hajtott] asszonykákat [könnyű nőcskéket].

2 Tim. 3,7 Kik mindenkor [(pantote): mindig, és minden időben] tanulnak [tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szereznek], de az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak] megismerésére [(epignószisz): megértésére, felismerésére, azaz teljes tisztánlátásra] soha el nem juthatnak. [(dünamai erkhomai): nem képesek eljutni].

»Más fordítás: Mindig igyekeznek új tanításokat hallani, de sohasem tudják az igazságot valóban megismerni«

2 Tim. 3,8 Miképen pedig Jánnes [jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő, zaklató, bosszantó] és Jámbres [jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű] ellene állottak [ellenszegültek] Mózesnek, [fölkeltek, és harcoltak Mózes ellen] akképen ezek is ellene állanak [(anthisztémi): ellenszegülnek, szembeszállnak, harcolnak] az igazságnak [(alétheia): a valóság ellen]. Megromlott elméjű, [(núsz): a szív, vagyis a szellemük értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége, a dolgok lényegét meglátni képes intuitív gondolkodásuk romlott] a hitre nézve nem becsületes [(adokimosz): a hit szempontjából alkalmatlan, használhatatlan, megbízhatatlan] emberek.

2 Tim. 3,9 De többre nem mennek [de sokra nem viszik, nem jutnak messzire]: mert esztelenségök [(anoia): ostobaságuk, értelmetlenségük, bolondságuk, tudatlanságuk, nagyon is] nyilvánvaló lesz mindenki előtt, amiképen amazoké is az lett.

2 Tim. 3,10 Te pedig [(parakolútheó): pontosan megfigyelted, megértetted, és] követted az én tanításomat, életmódomat, [(agógé): az én életutamat, életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet, türelmemet, [(hüpomoné): tűrésemet, kitartásomat; állhatatosságomat].

2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában [jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], Listrában: [jelentése: feloldó város, visszavásárló] minémű üldöztetéseket szenvedtem [(hüpopheró): álltam ki, viseltem el, milyen nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított [kimentett, kiragadott] engem az Úr.

2 Tim. 3,12 De mindazok is, [vagyis mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni, zaklatni, fogják].

2 Tim. 3,13 A [(ponérosz): haszontalan, rosszindulatú, rossz, káros, ártalmas] gonosz emberek pedig és az ámítók [(goész): szélhámosok, csalók, hitegetők, szemfényvesztők, varázslók, csábítók] nevekednek a rosszaságban, [(prokoptó): egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban]. Eltévelyítvén és eltévelyedvén [(planaó): csalva és megcsalatva tévúton járnak és tévútra vezetnek, tévelyegve és másokat is megtévesztve].

2 Tim. 3,14 De te [azonban] maradj meg azokban, és [tarts ki amellett] amiket tanultál [és amikről meggyőződtél, és megbizonyosodtál] és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad.

2 Tim. 3,15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod, és [(eidó oida): ismered] a szent írásokat, melyek téged [(szophidzó): taníthatnak, és útmutatást adhatnak], és bölcscsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban a hit és [(pisztisz): meggyőződés] által.

2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett [olvasásakor Isten Szelleme árad belőle] és hasznos [(óphelimosz) alkalmas, és előnyös] a tanításra, a meggyőzésre, és érvelésre, [(elegkhosz): bizonyításra, a tények napvilágra hozatalára]. A megjobbításra, [(epanorthószisz): helyreállításra, kiigazításra] az igazságban [(dikaioszüné): megigazult életre] való nevelésre, [(paideia): oktatásra, képzésre].

2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes [az eklézsiába beilleszthető] legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített [(exartidzó): ellátva, és felszerelve].

Itt állok Előtted szívem-lelkem már Tiéd

Hol keresed az Urat?

Ne a kereszten, és ne a sírban keressed az Urat!

Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott(luk 24,1-től)

A Vigasztaló hangja

„...a Segítő, a Vigasztaló - a Szent Szellem..." (János 14:26, EF) Előfordult már veled, hogy összetévesztetted a vádló hangját Isten hangjával? Szeretném leszögezni, hogy a kritizáló, ítélkező, vádló hang nem Isten hangja! Isten nem egy kákán is csomót kereső személy, aki egész nap azzal foglalkozik, hogy a hibáidra irányítsa a figyelmet, és azokkal nyaggasson.