Keresd az Istennel való
találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr
sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.
2014. április 9.
Vele való közösségre Hív az Úr
Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
(Máté 11:28)
Általában minden ember élete
eléggé telített, ez pedig oda vezet, hogy az ember nehezen és rendszertelenül
imádkozik! Van, akinek a munkája, van, akinek a családja, vagy éppen a kettő
együtt tölti ki napjai jelentős részét. Van, akinek a semmittevés, vagy a
keserűségei netán a televízió előtti ülése tölti ki napjának nagy százalékát,
és ezért nem tud – ahogy ő mondaná – nem ér rá imádkozni!
Már pedig két ember is úgy
ismerheti meg egymást igazán és mélyen, ha elegendő időt töltenek egymás
mellett, és jókat beszélgetnek, így van ez Istennel is! Ha nagyobb lelki békét,
nyugalmat és áldásokat akarsz önmagad számára, akkor tölts el több időt Isten
közelében! Ráadásul tedd ezt rendszeresen! Szakíts időt naponta arra, hogy
Istennel elbeszélgess! Ő a Bibliából szól hozzád, te pedig imában szólíthatod
meg Őt!
Mindenki tapasztalta már,
hogy amikor valami nagyon nyomta a lelkét és elmondta valakinek – legyen az
családtag, barát, lelki társ – könnyebbült a teher! De a legjobb, ha a
bennünket érő eseményeket, érzéseket Isten elé visszük! Az ember arra szakít
időt, ami fontos neki! Próbáld ki, hogy egy hétig naponta elcsendesedsz Isten
előtt, imádkozva felkeresed őt, és elmondod neki dolgaidat! Tedd meg ezt
önmagad miatt! Meg fogod látni az áldásait! Jézus hívogat bennünket így
önmagához: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok
terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Ki az, akire a fáradtság és a
teherhordozás nem vonatkozik?
Jézus odamegy hozzád
Egy alkalommal, amikor Jézus
egy falun ment keresztül, észrevett egy vak embert, aki az út szélén üldögélt
(János 9). A vak Bartimeussal ellentétben, – aki odakiáltott Jézusnak, hogy
könyörüljön rajta és gyógyítsa meg – ez a férfi nem szólította meg Jézust. Csak
csendesen ücsörgött, amikor odament hozzá. /Joel Osteen/
Az Úr így rendelkezett az eklézsiáról:
„És
készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam. Mindenestől úgy
csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden
edényeinek formáját. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen
mutattatott néked” (2 Móz. 25,8-9.40).
Guti Tünde: KIÁBRÁNDULÁS
Életünk sok területén érkezhetünk el
olyan pontra, amikor csalódunk valamiben vagy valakiben. Elveszítjük hozzá
fűzött reményünket, összedől egy elmélet, netán hitelüket vesztik azok a
személyek, akikben megbíztunk. Tragikus, ha gondosan felépített teóriák romjai
alatt keresztyének vajúdnak!
Előfordult már ilyen az évszázadok során.
De nem kell túl messzire tekintenünk, elég, ha a közelmúltat és napjainkat
vizsgáljuk.
Nagy megújulások, nagy lánggal fellobbanó
tüzek izzottak, sokezres tömegeket megmozgatva Jézus nevében. Megtért emberek
fordultak el őszintén a bűntől, és átadták szívüket az Úrnak. Megváltozott
életek, megváltozott célok, letisztult gondolkodás és Istenbe vetett hit
alapozta meg mindennapjaikat.
Aztán lassan, észrevétlenül hajlottak el
az üzenetek attól az egyetlen abszolút igazságtól, ami maga Krisztus. A
tanítások széles körben elsekélyesedtek, központba került a szellemi ajándékok
témája és azok használata, miközben olyan viselkedési megnyilvánulások váltak
természetessé, amelyek egyre inkább távolodtak Jézus jellemétől.
Nem akarom felsorolni a visszásságok okát,
nem is ismerem mindet pontosan, de szeretném hangsúlyozni - senkit nem
kárhoztatva -, hogy globális jelenség tapasztalható az Egyházban, leginkább a magukat
karizmatikusnak tartó körökben. Begyűrűzött az Apostoli-Prófétai-Tanítványsági
mozgalom a maga utóhatásaival együtt, ami sajnos kemény súrlódásokat és keserű
szétszóródást is eredményezett.
Jól indult gyülekezetek távolodtak el a
krisztusi normáktól és a szeretetben gyümölcsöző élettől. Oly annyira, hogy
felismerések, vágyak, célok és vélemények ütköztek, aminek testvérek
megbotránkozása és egymástól való eltávolodása lett a következménye. Sokan
hagyták el a közösségeket.
Fájdalomban vergődtem én is, látva,
átérezve az események súlyát, veszélyét, görnyedve a káros és egyáltalán nem
krisztusi megoldások miatt.
Eljutottam a kiábrándulásig. Nem Istenből,
nem Jézusból, nem a keresztyénségből, hanem mindabból, amit a hívők Jézus neve
alatt tesznek. Mindabból, ami mű, ami utánzat, Krisztust helyettesítve az
embert emeli, mindabból, ami fanyar gyümölcsöket hozott.
A kiábrándulás legdrámaibb mélypontja
azonban mégis az, amikor az ember szembesül esendő önmagával. Azzal az
énképpel, ami ha Isten szívének tüzes, szent tégelyébe kerül, megolvad. Tüzes
kemencébe vezetett engem is az Úr, hogy az Eklézsia romlásán érzett vajúdás
mellett meglássam saját szegénységemet is.
Istenfélelem szállt rám, és gyakran
töprengek, vajon milyen szakaszhoz érkeztem keresztyén életemben.
Jézust keresem. Megváltómat, aki elindított
a keskeny úton, és meg is tart mindvégig. Lecsupaszított előttem minden emberi
cicomát, hiúságot, pozíciót. Nincs szükség világias külsőségekre, értéktelen
kellékekre, sem magam vagy mások gyártotta elképzelésekhez szabott ötletekre!
Krisztus és az evangélium, akire építenünk
kell, de nem fát, szénát, pozdorját! Nem humanista, egocentrikus, s mégis
vallásos mázzal bevont rendszereket! Nem emberi bölcselettel torzított
teológiához szabott intézményeket!
A Szent Szellem szentségben
és szabadságban munkálkodik. „A szél fúj, ahonnan akar, és nem tudod, honnan
jön és hova megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született” – mondta Jézus
Nikodémusnak.
Ha Rá figyelünk, megtermi
bennünk gyümölcsét és elvezet minden igazságra. Útjelző táblánk az Ige.
Hiszek a dinamikusan szolgáló
keresztyénségben! Hiszek egy egészségesen élő organikus gyülekezetben és abban,
hogy a Szentlélek ajándékai az Egyház épülésére adattak, és Ő AZ, AKI EZEKET
OSZTJA ÉS MŰKÖDTETI.
Reménykedve várom azt az
időt, amikor a keresztyének alázatosan, megszentelődve, Krisztus képére
átformálódva és Hozzá szenvedélyesen ragaszkodva járnak szeretetben, irgalmas
szívvel támogatva egymást, elfordulva tévtanításoktól, büszke rangoktól és
istentelen szennytől, bizonysággá válva az Isten nélkül élő embereknek.
Köztük akarok lenni, ezért várom az Úr
érintését, hogy kiábrándult szívem új élettel teljen, kegyelmében
meggyógyuljon, s lángra lobbanjon bennem az első szeretet tüze, hogy
megteremjem annak gyümölcseit!
Nagyon megdöbbentett, amikor
felismertem, hogy az első szeretet nem csupán érzés, hanem CSELEKEDET:
„De az a mondásom ellened, hogy az első
szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnan estél ki, és térj meg, és
az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a
te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”
Jelenések 2:4-5.
Többet kellene csendben maradni és
figyelni! Isten ezt kéri:
„Hallgass, én népem, hadd szóljak!” Zsoltárok
50:7.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/kiabrandulas.html
2014. március 3
2014. április 8.
2 Timóteus levél 3. fejezet: A Szentírás bölccsé tesz az üdvösségre (szerkesztett);
2 Tim. 3,1 Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az
utolsó napokban [(hémera): a legvégső időszakban]
nehéz [(khaleposz):
nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas,
kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz
enisztémi): időszakok következnek, és jönnek].
2 Tim. 3,2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, [(philautosz):
önzők] pénzsóvárgók, [(philargürosz): kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [(aladzón): dicsekvők; fennhéjázók; elbizakodottak, hetvenkedők]
kevélyek, [(hüperéphanosz):
gőgösek, büszkék,
fölényesek] káromkodók, [(blaszphémosz):
rágalmazók, gyalázkodók, becsmérlők, szitkozódók,
szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt engedetlenek, [(apeithész): csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok,
kegyetlenek] háládatlanok, [(akharisztosz): köszönet nélküliek] tisztátalanok, [(anosziosz): szentségtelenek, elvetelmültek, istentelenek, vagyis Isten nélküliek, gonoszok].
2 Tim. 3,3 Szeretet nélkül valók, [(asztorgosz): szívtelenek,
érzéketlenek, természetes / ösztönös
szeretet nélküliek, vagyis ragaszkodás, ösztönös vágy a gondoskodásra, és
megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs
bennük, összeférhetetlenek, keményszívűek
a családjuk iránt]; kérlelhetetlenek,
[(aszpondosz): engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek,
békétlenkedők] rágalmazók, [(diabolosz):
vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók,
félrevezetők, pletykásak, árulók, rosszindulatúak,
ellenségeskedők,ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik negatív beszéddel
vagy revékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják
egymástól, és Istentől, vagyis sátáni természetűek] mértékletlenek [(akratész):
erőtlenek,
azaz önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak, mértéktelenek,
telhetetlenek, zabolátlanok],
kegyetlenek, [(anémerosz): féktelenek;
fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek, műveletlenek, neveletlenek, vadak] a
jónak nem kedvelői [(aphilagathosz):
a jót, nemest, kiválót, hasznosat,
kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók, rosszakarók].
2 Tim. 3,4 Árulók, [(prodotész):
árulók, vagyis olyan személyek, akik
gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek,
elhamarkodottak, féktelenek],
felfuvalkodottak [(tüphoó
tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen
viselkedők], inkább a
gyönyörnek, [(mallon
philédonosz): akik az
élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői [és keresői].
2 Tim. 3,5 Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a
kegyességnek [(euszebeia):
az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők
ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják]
annak erejét [(dünamisz):
a lényegét, erőmegnyilvánulását,
csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a hit ereje csődöt
vall bennük]. És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj
el tehát ezektől, és tarsd távol
magadtól].
2 Tim. 3,6 Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak [(endünó): beosonnak, beférkőznek]
a házakba, [és belopakodnak a családokba] és foglyul ejtik [(aikhmalóteuó):
megnyernek maguknak és fogságba vetik]
a bűnökkel [és sérelmekkel] megterhelt [(hamartia szóreuó): céltévesztésben lévő, hibákkal,
tévedésekkel elhalmozott] és
sokféle [(poikilosz): változatos, különféle, bonyolult] kívánságoktól
[(epithümia): vágytól és szenvedélytől] űzött
[(agó): vezetett, irányított, hajtott]
asszonykákat [könnyű nőcskéket].
2 Tim. 3,7 Kik mindenkor [(pantote):
mindig, és minden időben] tanulnak
[tanulmányozás,
megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szereznek], de az
igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak] megismerésére [(epignószisz): megértésére, felismerésére, azaz teljes
tisztánlátásra] soha el nem juthatnak. [(dünamai erkhomai): nem
képesek eljutni].
»Más
fordítás: Mindig igyekeznek új tanításokat hallani, de sohasem tudják az igazságot
valóban megismerni«
2 Tim. 3,8 Miképen pedig Jánnes [jelentése: előnyben részesítő,
csaló, megtévesztő, zaklató,
bosszantó] és Jámbres [jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű] ellene állottak [ellenszegültek] Mózesnek, [fölkeltek, és harcoltak Mózes ellen] akképen
ezek is ellene állanak [(anthisztémi): ellenszegülnek, szembeszállnak,
harcolnak] az igazságnak [(alétheia):
a valóság ellen]. Megromlott elméjű, [(núsz): a szív, vagyis a szellemük értelme / felfogóképessége /
gondolkodási képessége, a dolgok lényegét meglátni képes intuitív gondolkodásuk
romlott] a hitre nézve nem becsületes [(adokimosz): a hit szempontjából alkalmatlan,
használhatatlan, megbízhatatlan] emberek.
2 Tim. 3,9 De többre nem mennek [de sokra nem viszik, nem
jutnak messzire]: mert
esztelenségök [(anoia):
ostobaságuk,
értelmetlenségük, bolondságuk, tudatlanságuk, nagyon is] nyilvánvaló lesz mindenki előtt,
amiképen amazoké is az lett.
2 Tim. 3,10 Te pedig [(parakolútheó): pontosan megfigyelted,
megértetted, és] követted az én tanításomat, életmódomat, [(agógé): az én életutamat, életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet,
türelmemet, [(hüpomoné): tűrésemet,
kitartásomat; állhatatosságomat].
2 Tim. 3,11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek
Antiókhiában [jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop],
Listrában: [jelentése: feloldó
város, visszavásárló] minémű
üldöztetéseket szenvedtem [(hüpopheró):
álltam ki, viseltem el, milyen
nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig]
megszabadított [kimentett, kiragadott] engem
az Úr.
2 Tim. 3,12 De mindazok is, [vagyis mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő
módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni, zaklatni, fogják].
2 Tim. 3,13 A [(ponérosz): haszontalan, rosszindulatú, rossz, káros, ártalmas] gonosz emberek pedig és az ámítók [(goész): szélhámosok, csalók, hitegetők, szemfényvesztők, varázslók, csábítók] nevekednek a rosszaságban, [(prokoptó): egyre mélyebbre süllyednek a gonoszságban].
Eltévelyítvén és eltévelyedvén [(planaó): csalva és megcsalatva tévúton járnak és tévútra vezetnek, tévelyegve és
másokat is megtévesztve].
2 Tim. 3,14 De te [azonban]
maradj meg azokban, és [tarts
ki amellett] amiket tanultál [és
amikről meggyőződtél, és megbizonyosodtál] és amik reád bízattak, tudván kitől
tanultad.
2 Tim. 3,15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod, és [(eidó
oida): ismered] a szent
írásokat, melyek téged [(szophidzó): taníthatnak, és
útmutatást adhatnak], és bölcscsé tehetnek az üdvösségre a
Krisztus Jézusban a hit és [(pisztisz): meggyőződés] által.
2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett [olvasásakor
Isten Szelleme árad belőle] és hasznos [(óphelimosz) alkalmas, és előnyös] a
tanításra, a meggyőzésre, és érvelésre, [(elegkhosz): bizonyításra, a tények napvilágra
hozatalára]. A megjobbításra, [(epanorthószisz):
helyreállításra, kiigazításra] az igazságban [(dikaioszüné): megigazult
életre] való nevelésre, [(paideia): oktatásra, képzésre].
2 Tim. 3,17 Hogy tökéletes [az eklézsiába beilleszthető] legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített [(exartidzó): ellátva, és felszerelve].
Hol keresed az Urat?
Ne a kereszten, és ne a
sírban keressed az Urat!
Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt,
hanem feltámadott(luk 24,1-től)
A Vigasztaló hangja
„...a Segítő, a Vigasztaló - a
Szent Szellem..." (János 14:26, EF) Előfordult már veled, hogy
összetévesztetted a vádló hangját Isten hangjával? Szeretném leszögezni, hogy a
kritizáló, ítélkező, vádló hang nem Isten hangja! Isten nem egy kákán is csomót
kereső személy, aki egész nap azzal foglalkozik, hogy a hibáidra irányítsa a
figyelmet, és azokkal nyaggasson.
Ige: Mártírok szükségessége
Aki a másik ember bárányát
megölte: „A bárányért pedig négy annyit
kell adnia, (négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy ezt tette, (és mivel könyörtelen volt), és annak nem kedvezett” (2 Sám. 12,6).
A céltévesztett ember
Az ember bűne, vagyis cél tévesztett volta, vele együtt születette létformája. Az egyes vétkek csak ennek tünetei.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)