Gyógyító Jézus
2014. április 8.
2014. április 7.
Ige: Mert ítélkezel,
„Ezért
nincs hát számodra mentség, menthetetlen
vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel
magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt vagy hasonlót
teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel*(Róm 2,1)
*Az Úr Jézus
figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy
ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek,
és hogy fölöttetek se ítélkezzenek,
és nehogy elítéljenek titeket is. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, és
ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És
amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és
rosszalljátok őket, olyannal
ítéltettek, és olyannal fognak
titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak
olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te
testvéred szemében van, a gerendát,
a
hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi
módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben
gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt
a hosszú, nehéz fadarabot a te saját
szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán
látni ahhoz, hogy kivessed, és
kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a
te atyádfiának, a te testvérednek
szeméből!” (Mát. 7,1-5).
És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki
testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a
törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,
hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki
megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak.
4,11-12)
„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled,
vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő
tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el.
De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az
Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4).
Az
ítélet Istené: „Te pedig miért
kárhoztatod, vagyis miért ítéled el
a te atyádfiát, a testvéredet? avagy te is
miért veted meg és nézed le, és
állítod semminek a te atyádfiát, a te
testvéredet vagy embertársadat? Hiszen
mindnyájan oda állunk, és oda jutunk
majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja
elé” (Róm. 14,10)
„… hogy mindenki megkapja,
amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár
jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)
„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el,
míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a
sötétségnek titkait, a sötétségnek
rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt
megjelenti, földeríti és
nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor
mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1
Kor. 4,5)
Lukács is idézi az Úr Jézus
kijelentését: „Ne
ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordításban:
Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk.
6,37-38)
Üdvösségem van!
Most hát: „örvendezvén örvendezek, sőt ugrálok
örömömben, és ujjongó örömmel, reszketve, és remegve örülök az Úrban, az én Istenemben. Mert az üdvösség, vagyis a szabadítás, segítség, biztonság,
jólét, épség, egészség ruháival öltöztetett fel, és borított be engem. A megigazulás
palástjával vett engemet körül, s a megigazult élet köntösébe burkolt” (Ésa. 61,10)
A szent Szellem él bennem, és benned azért…
A Szent Szellem azért él
benned, hogy segítsen neked!
Ő azért él benned, hogy
megerősítsen téged!
Ő azért él benned, hogy
megvigasztaljon téged!
Ő azért él benned, hogy
győzelemre vigyen téged az életben!
Spurgeon: Szeretetben járás
Amikor Isten parancsolata
szerint járunk, összhangban érezzük magunkat a világmindenség erejével, mint
akik a valóságos lét főútján haladnak.
A múltban történt szabadulás hitet támaszt
"Ezután azt mondta
Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog
menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is" (1Sám 17,37).
Ha pusztán a szavakat nézzük,
ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan
kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi
szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is
segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen
lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban
megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.
Emlékezz hát az Úr
szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem remélhetted, hogy szabadulsz saját
erődből, de az Úr megszabadított. Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos
lehetsz benne, hogy megteszi. Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy
mehetünk mi is. Az Úr velünk volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem
maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5). Miért remegünk
hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra
és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli
ellenségekkel, mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és
most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban. Nem azért mentett meg a
vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért
bátorodjék fel a szívünk!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Indulj!
„Miért kiáltasz énhozzám?
Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!" (2Mózes 14:15)
Képzeld el, hogy elvállalsz
egy fontos megbízatást. A dolgok jól mennek, és Isten megáldja
erõfeszítéseidet. Aztán a körülmények megváltoznak, nehézségekkel kell
szembenézned, csüggedés vesz erõt rajtad, akikre számítottál, hibáztatni
kezdenek, és most azt kívánod, bárcsak sohasem kezdtél volna bele ebbe a
munkába.
Üdvözöllek Mózes világában
(ld. 2Mózes 14:10-20)! Isten azt mondta neki, hogy vezesse ki Izráel népét az
egyiptomi rabszolgaságból arra a földre, amit négyszáz évvel korábban már nekik
ígért. A hit helyét azonban átvette a félelem, amikor a Vörös-tenger és az õket
üldözõ egyiptomi hadsereg közé szorultak. Ekkor elkezdték Mózest hibáztatni, és
vissza akartak térni Egyiptomba. Hogyan reagált Mózes? Bármit is érzett, még
mindig hitte, amit Isten megígért. Ezért lecsendesítette a népet, és ezt mondta
nekik: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az
Úr benneteket!” (13. vers). Ez jó tanács – de Istennek még más mondanivalója is
volt. „Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” Ahelyett, hogy engedte
volna õket pihenni, Isten átirányította energiájukat, és cselekvésre hívta
õket.
Aki Istentõl kapott
megbízatást akar teljesíteni, mind találkozni fog hasonló kihívásokkal. Mit
kell tehát tenned? Istentõl kérj útmutatást, ne az aggodalmaktól hajszolt
emberektõl! Lehet, hogy te is csak álltál, és vártad, hogy a körülmények
megváltozzanak, amikor Isten azt akarta, hogy indulj? Indulj hát! Amíg te mész,
Isten cselekedni fog! Ártalmatlanná teszi a külsõ ellenséget, sõt az „ötödik
hadoszlopot”, a belsõ ellenséget is. Ne engedj a depressziónak, ne térj el, ne
fuss mellékvágányra! A Vörös-tenger ketté fog válni, az ellenség vereséget
szenved, te pedig új éneket fogsz énekelni egy új földön.
http://maiige.hu/
A kivételezett
„Szeretem azokat, akik engem szeretnek,
megtalálnak engem, akik keresnek.”
Példabeszédek 8,17
Vannak belső köreink, minden
embernek vannak kiválasztottjai, akik sokkal közelebb állnak hozzá, mint mások.
Akit szeretünk, azzal kivételezünk. A kivételezettek mindig többet kapnak
másoknál, mindig övék a jobbik rész, a szebb, a drágább. A mi kivételezésünk
azonban önző és személyes alapokon nyugszik. Isten azonban másként gondolkodik…
Az anyja azért szerette, mert
ő volt az egyetlen fia. Ő volt az ajándék, akit férjének adott igaz szerelme
jutalmául. Minden nap megölelte őt, megcsókolta. Amikor csak tehette, elmondta
neki, mennyire különleges, mennyire más, mint a többiek. Ő volt az asszony
szemefénye, elkényeztette, dédelgette és ezért rosszul nevelte. A kivételezés
önzővé tette. Azt gondolta övé lesz a világ.
Az apja őt szerette a
legjobban, jobban, mint idősebb féltestvéreit és ezt ki is mutatta. Szeretett
felesége elsőszülött fia, bár kisebb volt bátyjainál, mindig első volt a sorban.
Övé volt a legjobb hely az apja után az asztalnál, övé volt a legjobb falat,
övé volt a legszebb ruha. Okkal gondolta hát, hogy valójában ő lesz az örökös.
Ezért feljebb valónak is érezte, gondolta magát másoknál, a testvéreinél, az
anyjánál, de még az apjánál is. Azt gondolta övé lesz a világ.
De a testvérei gyűlölték.
Ezért övé lett a csalódás, az árulás, a halálfélelem, az elvetettség, a
rabszolgaság, a börtön és a magány. Mindent elvesztett, csak a hite maradt.
Az Isten szerette őt
születésétől fogva. Mikor kiváltságosságából fakadó nagyravágyása miatt a
kapott álmot félreértelmezte, atyja kijózanító dorgálásával szólt hozzá. Mikor
testvérei önérzetét semmibe vette árulkodásával, megengedte, hogy azok ellene
forduljanak, de életét megkímélte. Hűségét próbára tette asszonnyal, börtönnel,
megválaszolatlan imákkal. De amikor már semmi sem maradt, amikor már remény is
alig volt, akkor tett csodát: Ő lett a legelső után az első, annak minden
hatalmával, gazdagságával. Ő lett a kiváltságos, a kivételezett újra. Az Isten
kivételezettje.
Isten szerette őt kezdettől
fogva. Isten kiválasztotta őt kezdettől fogva, nem azért, mert jó volt és meg
akarta jutalmazni, mert nem volt az. Hanem azért, hogy jobb legyen, hogy az
legyen, aki lehet az Isten kezében. Nem azért, hogy fogsága alatt tanúsított
hűsége jutalmaként neki adjon mindent, hanem, hogy általa mentse meg a
családot, a népét. És ő megtette.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-kivetelezett.html
Pásztor Chris: Szent Szellem Által Éltetve
Zoltan Berki megosztotta
Jager Géza állapotát.
De ha Annak a Szelleme lakik
bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta
Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti
bennetek lakozó Szelleme által. (Róma level 8:11).
A nyitó igevers az Isten
Igéjéről egy igen erőteljes kijelentés. Sokan vélik úgy, hogy ez csak egy
igéret; de ez nem csupán igéret. A kérdésem Hozzá: “Él Benned a Szent Szellem?
“Igen a válasz, ha befogadtad Őt az életedbe. Mindez azt jelenti, hogy az
igevers második fele is teljessé lett Benned, hiszen a halandó testedet a
bensődben lakozó Szent Szellem élteti.
Azon a napon, amikor a Szent
Szellem lakozást vett Benned, megelevenítette – életet adott – a halandó
testednek. Nincs többé halandó tested! A Biblia azt mondja, hogy a Szent
Szellem életet és halhatatlanságot hozott az Evangéliumi Ige világossága által (2
Timótheus levél 1:10). Halleluja! Néhányan nincsenek tudatában annak, hogyan is
kell alkalmazni az Igét, így nem látták meg az Isten Igéjének az igazságát, és
ennek eredményeként, csak az igéretek birdalmában élnek. Ezért az oka annak,
hogy némelyek még mindig a világ elemeinek az alárendeltségében élnek,
küzködnek a fejfájással, megfázással és a lázzal, ahelyett, hogy a Szent
Szellem által uralkodnának az életben.
Hivatkozva a Róma levél 8:11
versszakára, miszerint “a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból,
megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által”
kijelenti, hogy “ugyanaz a Szellem támasztotta fel Jézust halálból, mint aki
bennünk lakozást vet és megelevenítette a halandó testünket; megelevenítette a
testemet Isten életével! Így most Isten élete és természete van bennem.” Ez a
jelen valóság.
Ennek volt tudatában Pál
Apostol akkor, amikor a vipera belemart a karjába és nem esett pánikba. Csak
lerázta magáról a kigyót és a tűzbe vetette, majd folytatta az útját.
Újjászületve és a Szent Szellem által betöltekezve, többé már nem test és vér
szerint élsz, hanem a Szellem ereje által. Ugyanaz a Szent Szellem, aki Jézust
feltámasztotta a halálból és életet adott a fizikai testének,
elpusztíthatatlanná tesz Téged is!
Megvallás
Ugyanaz a Szent Szellem él
bennem, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Isten életével megelevenítette a
testemet. Most kijelentem, hogy isteni egészségben és győzelemben járok;
betegség és kórok nem lehetnek bennem, mivel a Szent Szellem temploma vagyok.
Halleluja!
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 1 János
levél 4:4; Róma levél 8:13
2014. április 6.
Ige: A kísértés helye
„
Akkor Jézus viteték a Szellemtől, vagyis elvezette a Szellem a pusztába, a
sivatagba, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy megkísértessék* az
ördögtől**(Mát. 4,1)
*Megkísért: (peiradzó): megpróbálja rávenni, elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre.
**Ördög (diabolos):
vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló,
hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán.
A megkísértetés
okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak
kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez,
hogy könyörülő és irgalmas legyen és hív,
vagyis hű főpap az Isten előtt való dolgokban, a szolgálatában, hogy
engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is
megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18)
Mert az embert már az Édenben
megkísértette az ördög, és sikerült céltévesztésbe vinnie: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, vagyis minden mezei állatnál, melyet az Úr Isten teremtett és alkotott vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a
kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak
gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette
van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az
asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon
ejéndetek abból, vagyis ha esztek
belőle, megnyilatkoznak a ti
szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá
az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és csábítja a szemet, és kívánatos az a fa a
bölcsességért, mert okossá tesz: szakaszta
azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
És ekkor megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek;
ezért fügefalevelet fűztek azért
össze, és körülkötőket, azaz ágyékkötőket
készítettek maguknak, és aggatnak magukra” (1
Móz. 3,1-7).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)