2014. április 7.

Ige: Mert ítélkezel,

 „Ezért nincs hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt vagy hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel*(Róm 2,1)

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek, és hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van, a gerendát, a hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt a hosszú, nehéz fadarabot a te saját szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz, hogy kivessed, és kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te atyádfiának, a te testvérednek szeméből!” (Mát. 7,1-5).

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled, vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa(Róm. 14,4).

 Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? avagy te is miért veted meg és nézed le, és állítod semminek a te atyádfiát, a te testvéredet vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk, és oda jutunk majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé” (Róm. 14,10)

„… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a sötétségnek titkait, a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti és nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől(1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordításban: Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38)



Áldott aki az Úr nevében jön.

72-ES zsoltár

Üdvösségem van!

Most hát: „örvendezvén örvendezek, sőt ugrálok örömömben, és ujjongó örömmel, reszketve, és remegve örülök az Úrban, az én Istenemben. Mert az üdvösség,  vagyis a szabadítás, segítség, biztonság, jólét, épség, egészség ruháival öltöztetett fel, és borított be engem. A megigazulás palástjával vett engemet körül, s a megigazult élet köntösébe burkolt” (Ésa. 61,10)


A szent Szellem él bennem, és benned azért…

A Szent Szellem azért él benned, hogy segítsen neked!
Ő azért él benned, hogy megerősítsen téged!
Ő azért él benned, hogy megvigasztaljon téged!

Ő azért él benned, hogy győzelemre vigyen téged az életben!


Spurgeon: Szeretetben járás

Amikor Isten parancsolata szerint járunk, összhangban érezzük magunkat a világmindenség erejével, mint akik a valóságos lét főútján haladnak.


A múltban történt szabadulás hitet támaszt

"Ezután azt mondta Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is" (1Sám 17,37).

Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.

Emlékezz hát az Úr szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem remélhetted, hogy szabadulsz saját erődből, de az Úr megszabadított. Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos lehetsz benne, hogy megteszi. Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy mehetünk mi is. Az Úr velünk volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5). Miért remegünk hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli ellenségekkel, mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban. Nem azért mentett meg a vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért bátorodjék fel a szívünk!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Indulj!

„Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!" (2Mózes 14:15)

Képzeld el, hogy elvállalsz egy fontos megbízatást. A dolgok jól mennek, és Isten megáldja erõfeszítéseidet. Aztán a körülmények megváltoznak, nehézségekkel kell szembenézned, csüggedés vesz erõt rajtad, akikre számítottál, hibáztatni kezdenek, és most azt kívánod, bárcsak sohasem kezdtél volna bele ebbe a munkába.

Üdvözöllek Mózes világában (ld. 2Mózes 14:10-20)! Isten azt mondta neki, hogy vezesse ki Izráel népét az egyiptomi rabszolgaságból arra a földre, amit négyszáz évvel korábban már nekik ígért. A hit helyét azonban átvette a félelem, amikor a Vörös-tenger és az õket üldözõ egyiptomi hadsereg közé szorultak. Ekkor elkezdték Mózest hibáztatni, és vissza akartak térni Egyiptomba. Hogyan reagált Mózes? Bármit is érzett, még mindig hitte, amit Isten megígért. Ezért lecsendesítette a népet, és ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” (13. vers). Ez jó tanács – de Istennek még más mondanivalója is volt. „Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” Ahelyett, hogy engedte volna õket pihenni, Isten átirányította energiájukat, és cselekvésre hívta õket.

Aki Istentõl kapott megbízatást akar teljesíteni, mind találkozni fog hasonló kihívásokkal. Mit kell tehát tenned? Istentõl kérj útmutatást, ne az aggodalmaktól hajszolt emberektõl! Lehet, hogy te is csak álltál, és vártad, hogy a körülmények megváltozzanak, amikor Isten azt akarta, hogy indulj? Indulj hát! Amíg te mész, Isten cselekedni fog! Ártalmatlanná teszi a külsõ ellenséget, sõt az „ötödik hadoszlopot”, a belsõ ellenséget is. Ne engedj a depressziónak, ne térj el, ne fuss mellékvágányra! A Vörös-tenger ketté fog válni, az ellenség vereséget szenved, te pedig új éneket fogsz énekelni egy új földön.

http://maiige.hu/



Mea (Vass Tímea): Értem folyt a vér

Oswald Chambers: A megszentelődés

A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.


A kivételezett

 „Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.”
Példabeszédek 8,17

Vannak belső köreink, minden embernek vannak kiválasztottjai, akik sokkal közelebb állnak hozzá, mint mások. Akit szeretünk, azzal kivételezünk. A kivételezettek mindig többet kapnak másoknál, mindig övék a jobbik rész, a szebb, a drágább. A mi kivételezésünk azonban önző és személyes alapokon nyugszik. Isten azonban másként gondolkodik…

Az anyja azért szerette, mert ő volt az egyetlen fia. Ő volt az ajándék, akit férjének adott igaz szerelme jutalmául. Minden nap megölelte őt, megcsókolta. Amikor csak tehette, elmondta neki, mennyire különleges, mennyire más, mint a többiek. Ő volt az asszony szemefénye, elkényeztette, dédelgette és ezért rosszul nevelte. A kivételezés önzővé tette. Azt gondolta övé lesz a világ.

Az apja őt szerette a legjobban, jobban, mint idősebb féltestvéreit és ezt ki is mutatta. Szeretett felesége elsőszülött fia, bár kisebb volt bátyjainál, mindig első volt a sorban. Övé volt a legjobb hely az apja után az asztalnál, övé volt a legjobb falat, övé volt a legszebb ruha. Okkal gondolta hát, hogy valójában ő lesz az örökös. Ezért feljebb valónak is érezte, gondolta magát másoknál, a testvéreinél, az anyjánál, de még az apjánál is. Azt gondolta övé lesz a világ.

De a testvérei gyűlölték. Ezért övé lett a csalódás, az árulás, a halálfélelem, az elvetettség, a rabszolgaság, a börtön és a magány. Mindent elvesztett, csak a hite maradt.

Az Isten szerette őt születésétől fogva. Mikor kiváltságosságából fakadó nagyravágyása miatt a kapott álmot félreértelmezte, atyja kijózanító dorgálásával szólt hozzá. Mikor testvérei önérzetét semmibe vette árulkodásával, megengedte, hogy azok ellene forduljanak, de életét megkímélte. Hűségét próbára tette asszonnyal, börtönnel, megválaszolatlan imákkal. De amikor már semmi sem maradt, amikor már remény is alig volt, akkor tett csodát: Ő lett a legelső után az első, annak minden hatalmával, gazdagságával. Ő lett a kiváltságos, a kivételezett újra. Az Isten kivételezettje.

Isten szerette őt kezdettől fogva. Isten kiválasztotta őt kezdettől fogva, nem azért, mert jó volt és meg akarta jutalmazni, mert nem volt az. Hanem azért, hogy jobb legyen, hogy az legyen, aki lehet az Isten kezében. Nem azért, hogy fogsága alatt tanúsított hűsége jutalmaként neki adjon mindent, hanem, hogy általa mentse meg a családot, a népét. És ő megtette.


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-kivetelezett.html

Pásztor Chris: Szent Szellem Által Éltetve

Zoltan Berki megosztotta Jager Géza állapotát.

De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által. (Róma level 8:11).

A nyitó igevers az Isten Igéjéről egy igen erőteljes kijelentés. Sokan vélik úgy, hogy ez csak egy igéret; de ez nem csupán igéret. A kérdésem Hozzá: “Él Benned a Szent Szellem? “Igen a válasz, ha befogadtad Őt az életedbe. Mindez azt jelenti, hogy az igevers második fele is teljessé lett Benned, hiszen a halandó testedet a bensődben lakozó Szent Szellem élteti.

Azon a napon, amikor a Szent Szellem lakozást vett Benned, megelevenítette – életet adott – a halandó testednek. Nincs többé halandó tested! A Biblia azt mondja, hogy a Szent Szellem életet és halhatatlanságot hozott az Evangéliumi Ige világossága által (2 Timótheus levél 1:10). Halleluja! Néhányan nincsenek tudatában annak, hogyan is kell alkalmazni az Igét, így nem látták meg az Isten Igéjének az igazságát, és ennek eredményeként, csak az igéretek birdalmában élnek. Ezért az oka annak, hogy némelyek még mindig a világ elemeinek az alárendeltségében élnek, küzködnek a fejfájással, megfázással és a lázzal, ahelyett, hogy a Szent Szellem által uralkodnának az életben.

Hivatkozva a Róma levél 8:11 versszakára, miszerint “a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által” kijelenti, hogy “ugyanaz a Szellem támasztotta fel Jézust halálból, mint aki bennünk lakozást vet és megelevenítette a halandó testünket; megelevenítette a testemet Isten életével! Így most Isten élete és természete van bennem.” Ez a jelen valóság.

Ennek volt tudatában Pál Apostol akkor, amikor a vipera belemart a karjába és nem esett pánikba. Csak lerázta magáról a kigyót és a tűzbe vetette, majd folytatta az útját. Újjászületve és a Szent Szellem által betöltekezve, többé már nem test és vér szerint élsz, hanem a Szellem ereje által. Ugyanaz a Szent Szellem, aki Jézust feltámasztotta a halálból és életet adott a fizikai testének, elpusztíthatatlanná tesz Téged is!

Megvallás

Ugyanaz a Szent Szellem él bennem, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Isten életével megelevenítette a testemet. Most kijelentem, hogy isteni egészségben és győzelemben járok; betegség és kórok nem lehetnek bennem, mivel a Szent Szellem temploma vagyok. Halleluja!


TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 1 János levél 4:4; Róma levél 8:13



Ez az a nap!

Ahová készülsz oda nézz!


Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Máté 5:16
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.


Hit Gyülekezete-Báruch Ádonaj

2014. április 6.

Ige: A kísértés helye

 
Akkor Jézus viteték a Szellemtől, vagyis elvezette a Szellem a pusztába, a sivatagba, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy megkísértessék* az ördögtől**(Mát. 4,1)

*Megkísért: (peiradzó): megpróbálja rávenni, elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre.

**Ördög (diabolos): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán.

A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő és irgalmas legyen és hív, vagyis hű főpap az Isten előtt való dolgokban, a szolgálatában, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18)

Mert az embert már az Édenben megkísértette az ördög, és sikerült céltévesztésbe vinnie: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, vagyis minden mezei állatnál, melyet az Úr Isten teremtett és alkotott vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, vagyis ha esztek belőle, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és csábítja a szemet, és kívánatos az a fa a bölcsességért, mert okossá tesz: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És ekkor megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; ezért fügefalevelet fűztek azért össze, és körülkötőket, azaz ágyékkötőket készítettek maguknak, és aggatnak magukra” (1 Móz. 3,1-7).