Kari Jobe - What love is this (magyarul)

Ige: Isten záloga

 Isten az: „Aki elpecsételt minket, és pecsétjével megjelölt, és a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe” (2 Kor. 1,22)

[Más fordítás: A Szellemet, mint foglalót - vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része - árasztotta a szellemi lényünk középpontjába^*

*Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak igéjét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14)

Az örökségünk mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)

 Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36)

Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki, vagyis az angyalnak: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak, vagyis a pusztító angyaloknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6)

 János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4)

 Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30).

Laura Story - Blessings (magyarul)

Joyce Meyer: Önzés

Az Úr hűséges Isten

 „Ha hűtlenek, hitetlenek vagyunk (nem hiszünk Neki és nem vagyunk igazak/igazszívűek Hozzá), Ő igaz marad (hűséges az Ő Igéjéhez és az Ő igaz karakteréhez/személyéhez), mert Ő nem képes megtagadni magát” (2Timótheus 2,13. Amplified)

A Biblia, és a bűn

"A Biblia visszatart a bűntől, a bűn visszatart a Bibliától."

Zsebemben 25 dollárral

ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A J Z. 12 FEJEZET.

Nem sokkal azután, hogy Isten megnyilatkozott nekem Enidben, úgy éreztem, hogy szolgálatom hamarosan kiszélesedik és valamilyen központi letelepülést igényel majd Amerikában. Így lehetek szolgálatára az emberiségnek.

Lemondásom után helyemre az egyház új lelkészt hívott, és Evelynnel együtt Tulsába mentünk, hogy meglátogassuk azt az embert, aki Enidben elfoglalja a helyemet. A dolgok véletlen összetalálkozásánál fogva, míg ő Tulsából Enidbe készült költözni, addig mi Enidből Tulsába. Bérbeadó házat kerestünk. Akkor még csak két gyermekünk volt: Rebeca Anna és Ronald Dávid. Gyorsan kellett számunkra helyet találnom, mert Oscar Moore, az új lelkész hurcolkodása időhöz kötött volt és kellett, hogy az egyház átadja neki a parókiát. Oscarék hívtak, hogy töltsük velük az estét, miután az egész napot házbérlet keresésével töltöttük. Délután fél ötkor érkeztünk hozzájuk fáradtan és elcsüggedve. Körüljártuk a várost és emberek tucatjának telefonáltunk. Úgy látszott, mintha Tulsában nem lenne bérbeadó ház. Moore testvér azt mondta nekünk, hogy az az ember, akinek eladta a házát, ma este 6-kor jön el hozzá, a szerződést lezárni. Amikor ezt mondta, hogy eladta a házát, valami átfutott rajtam. Az a furcsa érzésem támadt, hogy én most abban a házban ülök, amelyet Isten akarata nekem szánt. Majd így szóltam magamhoz: milyen képtelen gondolat, amikor a házat már eladták másnak!

Vacsora előtt még volt egy kis időnk. Szükségét éreztem, hogy elvonuljak valahová és imádkozzam. A hálószobába mentem, de az nagyon szűk volt, máshová pedig nem mehettem. Erre azt mondtam a többieknek, hogy nemsokára visszajövök.

Beültem a kocsimba és elhajtottam. A városi parknál kiszálltam. Leültem ott egy padra és próbáltam átgondolni a dolgokat, mert a dolgok komolyra fordultak. Házat akartunk bérelni, de egyetlen egy sem volt elérhető. Minden vagyonom az a 25 dollár volt, mely a zsebemben lapult. El kellett hagynom Enidet és a parókiát, és el kellett költöznöm valahová. Úgy éreztem Tulsa az a hely, ahová az Úr akarja, hogy menjek. De nem volt ház, amit kibérelhetnék, ház vételére pedig nem volt pénzem. Soha nem tűnt előttem a világ oly sötétnek, mint akkor este.

Isten szólt hozzám és azt mondta: "Ettől az órától fogva betegeket gyógyítasz és démonokat űzöl ki az Én hatalmammal!"

Megtartottam az első nagy gyógyító szolgálatomat és Isten válaszolt kétségbeesett fogadalmamra, háromszor jelezve, hogy velem van. Most pedig itt állok, mint egy szárazra vetett hal. Nem tudtam, hogy kihez fordulhatnék. Mamának és Papának nem volt pénzük. Testvéreimnek sem. És szívem mélyén tudtam, hogy akkor sem kérnék tőlük, ha lenne. Soha életemben nem éreztem ilyen egyedül magam. Végül is fejemet a kormánykerékre hajtva sírva fakadtam. Azt mondtam: Uram! Ismét az út végére értem. Nem tudom, hogy merre forduljak. Pénzem nincs, otthonom sincs. Pedig úgy éreztem, hogy Te akarod, hogy Tulsába jöjjek, de itt minden ajtó becsukódott előttem!

Egyszerre csak az Úr Szelleme belém szállt. Jelenléte egész testemet megremegtette, éppen úgy, mint amikor másodszor szólt hozzám. Ekkor eszembe ötlött jövendő vezérdalunk szövege:

"Ahol a gyógyulás vizei folynak, ó, a bűnbocsánat öröme, ó, az üdvösség partjai várnak és égivel rokon földi béke, ott, hol a gyógyulás vizei folynak."

Miért is aggódom? Bűneim megbocsáttattak, Üdvözítőm tisztára mosott vérével, enyém az égivel rokon földi béke és Isten az Ő gyógyító erejét mint friss forrásvizet engedi át életemen. Úgy éreztem, hogy minden rövidesen jóra fordul. Kocsimmal visszasiettem Moore-ékhoz, pontosan vacsoraidőre.

Eljött a hat óra, de a ház vevője nem jött. Hét óra lett, majd nyolc, és még mindig nem jött. Úgy terveztük, hogy ezen az estén Steve Pringle sátrába megyünk, a nagy evangélizációs összejövetelre. Moore testvér azt mondta, hogy ő csak később jön utánunk a sátorba, mert vár még egy kicsit a vevőre.

Ray Bridgeman prédikált és valósággal felkavarta hallgatóit. A szolgálat végén Steve Pringle odajött hozzám, s elmondta, hogy Bridgeman testvér ezt az összejövetel-sorozatot vasárnap zárja le, és szeretne engem felkérni az evangélizációra. Megegyeztünk abban, hogy hat napon prédikálok a jövő hétfőtől kezdve.

Aztán visszatértünk Moore testvér házába, hogy ott éjszakázzunk. Moore testvér elmondta, hogy barátja nem jelentkezett, de még vár rá másnap reggel 8-ig. Másnap sem jelent meg a vevő. Moore így szólt:

- Furcsa! Pedig úgy láttam, hogy végérvényesen elhatározta a ház megvételét.

- Oral, szeretnéd ezt a házat?

- Lehet róla beszélni - feleltem.

- Megegyeztünk.

Tulsában 1922 óta nem volt nagyobb gyógyító összejövetel, mikor is Raymond T. Richey lázba hozta az egész várost. Én most voltam éppen gyógyító szolgálatom kezdetén. A következő kedden megindítottam egy hatnapos összejövetelt Pringle testvér számára, az ő sátra alatt. Ez a sátor a manapság általunk használt óriási sátorral összehasonlítva olyan volt, mint a vízcsepp a teknőhöz képest. De abban az időben a legnagyobb sátor volt, melyet az evangélizációs munka területén láttam! Ezer férőhely volt benne.

Esős nap estéjén kezdtünk, és az emberek nem ismertek engem. Kevesen gyűltek össze aznap este, de bennem volt valami, amiről ők nem tudtak. Tűz égett a lelkemben. Isten felszólított, hogy gyógyítsak betegeket és űzzek démonokat. Ezen az estén igehirdetésemen és imáimon keresztül az Úr megmutatta mindenható erejét és az erő betöltötte az egész sátrat. Elbocsátásuk után az emberek úgy távoztak, hogy azt mondogatták egymásnak: látták Isten csodálatos munkáját és hogy Isten engem felemelt, és ide, Tulsába küldött.

Az újság tűzként terjedt szét Tulsában. A harmadik estén már megtelt a sátor, rákövetkező vasárnap nem csak a sátor volt telve, hanem a környező telkeken csapatokba verődve álltak az emberek, megkísérelve a bejutást. Pringle testvér odajött hozzám és azt mondta: "Oral, nem zárhatjuk le ezeket az alkalmakat. Isten avatkozott a dolgunkba. Ő küldött téged ide. Maradnod kell még egy hétre."

Beleegyeztem, hogy még egy hétig maradok. Második héten az egész helyiséget ellepték az emberek. Hallották az itt történő dolgokat különböző más államokban is, és nyolc államból gyülekeztek össze az emberek. Egyik este egy Kansasből érkezett vak férfiért imádkoztam. Egyszer csak felkiáltott:

- Látok! Látok!

Mint villamos ütés, úgy érte ez a tömeget. Felugrottak helyükről és Istent dicsérve vonultak körbe. Embereket, akiket hordágyon hoztak be, talpra állított Isten. Több különös csoda történt Jézus nevében. Néhányan a legismertebb városi evangélizációs lelkészek közül eljöttek, bár már egyháztagok voltak, és kiöntötték a szívüket. Az emberek, amint beléptek a sátorba, egyetlen táborba olvadtak össze és elfeledték, hogy melyik egyházhoz tartoznak. Életem legmegszenteltebb állapotát éltem meg. Isten kegyelme estéről estére rám szállt. Minden este másfél órát prédikáltam olyan szellemi elragadtatásban, hogy az emberek szinte lenyűgözve hallgatták, amit mondok. Az Úr felfedte Igéinek olyan kincseit is, amelyeknek létezéséről azelőtt nem is tudtam. Pringle testvér minden héten kijelentette, hogy nem hagyhatjuk abba és így én 9 egész hétig maradtam. Órák hosszat olvastam a Bibliát térden állva. Volt úgy, hogy csak akkor keltem fel mellőle, amikor már a sátorba kellett sietnem, de még nem volt beszédtémám. Az utolsó pillanatban Isten ott nyitotta fel előttem az Írást, ahonnan egyszeriben átláttam a dolgokat és úgy prédikáltam a sátorban, mint egy másik világból való ember.

Egyik este prédikálás közben hatalmas erők szálltak meg. Szemközt velem az utcán egy férfi állt. Revolvert rántott, rám célzott, és elsütötte a ravaszt. Csupán rövid arasszal tévesztette el a célt, és a golyó pontosan a fejem felett szakította be a sátrat. A sajtó értesülve a dolgokról nagyban kezdte tárgyalni az ellenem elkövetett merénylet történetét. A United Press (Sajtószövetség) végig vitte a hírt az egész országban. Soha sem tudtuk meg, hogy ki volt az az ember, aki rám lőtt. De nem is kerestük. Az Úr hatalma ránk áradt, hogy gyógyítsuk az embereket és mi tudtuk, hogy ezt a munkát senki fel nem tartóztathatja. Levelek kezdtek érkezni szerte a környékről. De táviratok és telefonhívások is jöttek. Felajánlották, hogy fizetik a repülőutam költségeit, ha elmegyek hozzájuk és imádkozom értük. Mások táviratilag érdeklődtek, hogy elhozhatják-e a repülőtérre szeretteiket, hogy már érkezésemnél találkozhassanak velem.

Több államból igehirdetők hívtak meg evangélizáló összejövetelre. Evelyn és én nap mint nap ott ültünk a 12 dolláros kis íróasztalnál, és próbáltuk megválaszolni a postánkat. De ez olyan mértékben növekedett, hogy képtelenek voltunk megbirkózni vele. Összejöveteleink állandó látogatói közé tartozott három fiatal lány is, gyorsírónők Tulsából. Önként felajánlották segítségüket. Én diktáltam a leveleket és a lányok legépelték. Az ebédlőt elborították a levelek. Hamarosan külön gépírókat szerződtettem, de a posta csak egyre növekedett és a munka nem fért el többé az ebédlőben. Postánk tömege úgyszólván kiszorított a házból. Elhatároztuk, hogy a garázst irodává építjük át. Merész lépés volt ez számunkra. Több száz dollárba került, de a hitünk erős volt és belekezdtünk. Levelezésünk most már olyan arányokat öltött, hogy újabb leánysegédcsapatot is igénybe kellett vennünk.

Imádlak!

Irma Nyári

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten újjá tud formálni minket, akármilyen állapotban vagyunk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szépségportál

A szeretet az a vörös szőnyeg, amelyen Isten kegyelme jön felénk. Max Lucado

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

jézus él csilla 664

Irma Nyári

Ige: Isten kijelentette magát, de az ember nem ismerte fel, ezért:

 „Miképpen nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, és ismeretükben megtartsák, az Isten is romlott eszükre, romlott értelmükre, és méltatlan elvetemült gondolkozásra hagyta, és szolgáltatta ki hát őket. hogy alávaló és illetlen tetteket vigyenek végbe.

[Más fordítás: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni]* (Róm 1,28) 

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert megkövéredett, és megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult e népnek szíve, mert háj nőtte be e nép bensőjét, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket, és hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam őket” (Mát. 13,15)

Szárnyaid alá rejtőzöm

Imádság:

Nem vagyok magamra hagyott,

egyedül tévelygő vándor.

Mert, Uram, te vezetsz engem az utamon,

járjak is bárhol.

ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)

Stewart: A világ szükséglete

A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. 

A bölcs tanítás hallgatása

Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre. Példabeszédek, 23,12

"Miután akaratának megismerését, mennyei bölcsességét, s a Szent azellem világosságát kérte, a hívő kutatni kezdi a Szentírást és azok a szakaszok, melyek addig sötétek voltak értelme számára, hirtelen világossá válnak, és kötelessége is oly tisztán tárul fel előtte, mint soha azelőtt. Jézus mondta: "Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok." (Jn 7:16-17)

  Az isteni igazság megismerését azoknak ígérte az Úr, akik engedelmességgel válaszolnak a kapott világosságra és igazságra. A szoros kapun való belépés nem a tudás vagy a gazdagság birtoklásától függ, hanem attól, hogy tanítható-e szellemünk. Aki értékeli a mennyei világosság első fénysugarát, elfogadja azt és aszerint jár, összhangba hozza azzal cselekedeteit és megszentelődik általa, az még több fényt fog kapni. Megérti, hogy az örömhír a megváltás terve...

  Aki engedelmes szívvel, készségesen cselekszi Isten akaratát, nemcsak hogy örömmel fogadja az igazságot, hanem komolyan kutat is utána, mint elrejtett kincs után. Alázatos és befogadó szellemmel nyitja ki a Szentírást, keresi, hogy hogyan járhatna a világosságban, és azt kérdezi: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) Hajlandó feláldozni - ha kell - bármit, és mindent annak érdekében, hogy összhangba kerüljön Isten akaratával.

  Nem mindig könnyű dolog engedelmességgel válaszolni Isten akaratára. Erős elhatározást igényel az, hogy belépjünk a szoros kapun és a keskeny ösvényen haladjunk, mely az örök életre vezet, mert minden oldalról hangok hívogatnak a tiltott mellékösvényekre. Akik szeretik a gazdagságot, a dicsőséget és a magas pozíciókat, azok nem fognak belépni a szoros kapun, míg meg nem válnak bálványaiktól. A keskeny kapunál nincs elég hely ahhoz, hogy e világ dolgait cipelve lépjünk be rajta.

  Aki be akar lépni a szoros kapun, annak teljesen át kell adnia mindenét Istennek. Jézus mondja: "Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt 16:24)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-bolcs-tanitas-hallgatasa.html

Horváth Csaba: Az imáról

Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)

Isten minden kérésünket meghallgatja és elraktározza. Nem biztos, hogy azonnal meg is adja úgy, ahogy kértük. Az ige viszont arra biztat, hogy kérjünk csak nyugodtan. A gyakorlati tapasztalat viszont az, hogy kizárólag azt adja meg Isten a gyermekeinek, ami a javukra válik. Ilyen szempontból mély csalódás érhet bennünket, mert ez nem automatizmus. Féltő a szeretete, Isten nem akar olyan dolgokba belevinni, amit később úgyis megbánnánk. Jobbat ad, mint amit mi kérünk és elképzelünk. Ezért van az, hogy várat, türelemre int. Jakab apostol felszólít bennünket, amikor azt mondja: „vagy ha kéritek is nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek, csupán élvezetetekre akarjátok azt eltékozolni” /Jak 4,3/. 

Isten mindezek ellenére nem hagy el, ő megmutatja nekünk az ő nagyságát és erejét. Nekünk az a dolgunk, hogy bízzunk benne, figyeljük az ő útmutatását, amit lépésről-lépésre megad. Vegyük figyelembe, hogy Isten soha sem akar nekünk rosszat adni, mindig a legjobbat ígéri. Ennek ellenére választhatjuk a számunkra kedvezőtlent, ha saját gerjedelmünkre, kívánságunkra hallgatunk.

Sokszor tapasztaltam már személyes életemben, milyen áldás származott abból, ha nem voltam türelmetlen, kivártam Isten ígéretének a beteljesítését. Vonatkozott ez a társválasztásra, lakáskérdés megoldására, munkahelyi problémákra, gyermekek vállalására. Ezeket a hűséges kivárásokat Isten az anyagi javak tekintetében mintegy megkoronázta, mert semmiben sem szenvedtünk szükséget, hiába voltak körülöttünk áremelések, pénzügyi válságok, ugyanis igaz volt számunkra az az ige: „De keressétek először az ő országát és igazságát és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” /Mt 6,33/ )