"A legvégén nem az fog
számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben"
2014. február 5.
Joseph Prince: Kérj Jézus nevében!
.jpg)
16,23 Bizony, mondom nektek,
hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (János)
Mindig úgy fejezed be az
imádat, hogy „Jézus nevében”? Lehet, hogy erre tanítottak a vasárnapi
iskolában, vagy ezt hallottad más hívőktől, gyülekezeti vezetőktől.
Régebben úgy hadartam el a
„Jézus nevében” szavakat, mintha valami varázsige lenne, amitől az imám biztos
válaszra talál. Mígnem egy nap az Úr kérdőre vont, hogy miért teszem ezt.
Az Úr azt akarta, tudatában
legyek annak, hogy amikor imádkozom, és azt mondom „Jézus nevében”, akkor
teljes meggyőződésem legyen, hogy az imámat nem azért válaszolja meg, aki én
vagyok, és amit én tettem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus személye miatt, és
amiatt, amit Ő tett.
Ha kérsz Tőle, Ő így
válaszol: „Bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától a nevemben,
megadja nektek.” Imádkozhatsz gyógyulásért Jézus nevében, mert azt mondja a
Biblia, hogy az Ő sebei által gyógyultunk meg (1 Péter 2:24). Imádkozhatsz
védelemért Jézus nevében, mert azt ígéri a Biblia, hogy Isten megőriz Jézus
vére miatt, ami megvéd téged, és ami megszabadít a gonosztól (2 Mózes 12:13).
A jó családi név nem tud
megmenteni. A lelkipásztorod neve sem képes megmenteni. Még a legújabb
orvostudományi felfedezés neve sem tud megmenteni. Egyetlen név adatott az ég
alatt, amely által megmenekülhetünk: Jézus neve (Apostolok Cselekedetei 4:12)!
Az a jó hír, hogy az Ő neve héberül Jésua, melynek jelentése: szabadítás,
megmenekülés, üdvösség, megtartatás, gyógyulás, nagylelkűség, teljesség,
biztonság, gondoskodás. Jézus mindez számodra és a családod számára!
Most már az imám végén
lelassítok, és ezt mondom: „Atyám, ezeket nem az alapján kérem, amit én tettem,
vagy nem tettem, hanem Jézus és az Ő kereszten bevégzett munkája alapján.
Mindezeket Jézus nevében kérem. Ámen!”
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Az imádság, amit Jézus tanított (1)
Jézus így tanított minket imádkozni:
1) „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Amikor azt mondod, „atya”, ezzel elismered, hogy a családba tartozol, hogy különleges kapcsolatban vagy Istennel, ami feljogosít arra, hogy bármikor fordulhass hozzá, biztosít arról, hogy ő szeret, szívesen fogad, és örömét leli benned. Azzal, hogy azt mondod, „a mennyben”, a legmagasabb helyhez fordulsz, ennél feljebb nem juthatsz. Mindazt, amire szükséged van, jóságot, kegyelmet, irgalmat, gondviselést, védelmet és tekintélyt meríthetsz a legnagyobb forrásból. Micsoda kiváltság!
2) „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). Mindig ennek kell legfontosabb helyen lennie gondolataidban: „Bármit is teszek ma, Uram, akár gondolatban, akár cselekedetben, legyen az a te dicsőségedre!” Úgy kell élned, hogy az emberek az életedet látva meg akarjanak ismerkedni azzal, akit szolgálsz.
3) „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Minden alkalommal, amikor úgy döntesz, hogy nemet mondasz magadnak, és igent mondasz Isten akaratának, megmutatod a téged figyelő világnak, hogy mit jelent számodra a Menny állampolgárának lenni. Figyeld meg ezeket a szavakat: „mint a mennyben”. Vajon van-e a mennyben valaki, aki fél vagy kételkedik? Makacs vagy engedetlen? Bíráló vagy borúlátó? Amikor az ellenség eléd hoz valamit, ami ellenkezik Isten akaratával, hatalmadban áll azt mondani: „Ha ennek nincs helye és jogosultsága a mennyben, akkor nincs helye az én életemben sem itt a földön.” Ha a sátán engedetlenségre csábít, ne engedj neki! Azt reméli, sosem fogod felfedezni, hogy Istentől kapott jogod van arra, hogy korlátozd mozgásterét az életedben.
http://maiige.hu/
Reinhard Bonnke: A valódi újszövetségi keresztény hit
„Az Úr hatalma volt ővele, hogy gyógyítson” -
olvashatjuk a Lukács 5:17-ben, amikor Jézus egy béna embert meggyógyított.
Tragikusnak mondható, hogy ez a barátai által a tetőn leeresztett ember volt az
egyetlen, aki akkor és ott meggyógyult. Nem tudunk senki másról, aki ez
alkalommal meggyógyult volna, bár a ház, ahol Jézus volt, zsúfolásig volt
emberekkel, bizonyára betegekkel is. A vallásos emberek is ott voltak, de Jézus
velük semmit nem tudott tenni - se szabadítást, se gyógyítást.
Sok gyülekezet van ilyen
szomorú állapotban. Az emberek elmennek istentiszteletre, hogy tiszteljenek egy
olyan Istent, aki ül a trónján, és jóindulatú mosollyal nyugtázza a hívők imáit
és éneklését. Senki nem várja, hogy bármi is történik, azon a homályos
várakozáson kívül, hogy az imádság és az éneklés valamilyen módon jobbá teszi
őket. Persze, remélem, hogy tesz velük valami jót, de mi a helyzet Isten
reakciójával? Gyülekezetek sokaságában így megy ez hétről hétre - semmi nem
történik, és a prédikációkban sem hangzik el semmi olyasmi, ami felkeltené a
hívőkben a várakozást, hogy Isten cselekedjen köztük. Jézus egy meghívott
vendég, semmi több, akitől udvariasan és előírásosan egy lépés távolságot
tartunk, tőle semmit nem várunk el, hiszen ő egy másik dimenzióban létezik, és
a valós világban nincsen jelen. Megjelenése túlságosan is megzavarná a jól
megszokott rendet és az istentisztelet méltóságát.
A béna ember négy barátja egy
ilyen összejövetelt zavart meg, amikor megbontotta a ház tetőzetét. E tettük
csodálatos módon jelképezi a valódi újszövetségi keresztény hitet, amely
dinamikus, hogy úgy mondjam: megbontja a tetőt!
Adj Jézusnak egy esélyt ma,
és a béna emberhez hasonlóan saját lábadon fogsz járni!
Humor: NOÉ PROJECT
Így szólt az Úr Noéhoz:
"Fél év múlva megnyitom
az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni
néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz
ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni
az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében,
bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? -
kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de
felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt
kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki
Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett,
hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a
kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni,
mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat
rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni
az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem
közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy
hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba
kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos
helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy
lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni
az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg Uram,
hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és
kisütött a nap.
- Úgy döntöttél Uram, hogy
mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta
az Úr. - Megoldjátok magatok!
A Szellem gyümölcse
.jpg)
„A Szellem gyümölcse pedig:
szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (MBT)
Galatákhoz írt levél 5:22-23
A lényeg – mint sok más
esetben – itt is a részletekben rejlik. A szép és jól ismert lista végén a
mellékesnek látszó mondat: „Az ilyenek ellen nincs törvény”. Az ilyeneket
valóban nehéz lenne számon kérni. Tessék örülni, és türelmesnek lenni, de
lehetőleg azonnal! Ne legyél önző! Miért nem vagy jószívű?... Ezekről nem ír a
Törvény! Vagy mégis? És a szeretet törvénye? A másik szeretete, megbecsülése,
szolgálata?
A teljes fejezetet olvasva
azt látjuk, hogy Pál arról beszél, hogyan lehet valaki teljesen Krisztus
követője. Mi legyen az Ószövetségi szabályokkal, a régi törvényekkel, melyek
úgy tűnik kitörölhetetlenül beleivódtak generációk gondolkodásába. Dobjuk el
őket? Ha meg akarok felelni Istennek nem fontos engedelmeskedni? De Igen. A
törvények Krisztushoz vezetnek. Csakhogy a törvény lelkes megtartói (akkoriban
farizeusoknak hívták őket), épp a lényeget, a szeretetet nem gyakorolták.
Vagyis valójában Lélek-telen istenfélő emberek voltak, még ha nyilvánvaló, vagy
botrányos bűnöket nem is követtek el.
A Szellem gyümölcseiben az a
szép, hogy nem emberi erőfeszítés, vagy erős koncentráció eredménye. Ezt a
bennük lakozó Szent Szellem termi meg. Valójában nem is a „listát”, hanem
Krisztust kell szem előtt tartanunk, ha örök életre szomjazunk. A többiről, ő
majd gondoskodik.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-lelek-gyumolcse.html
2014. február 3.
János Evangélium 20. fejezet: a feltámadott Úr megjelenései; (szerkesztett)
Ján. 20,1 A hétnek első napján pedig [(prói): hajnalban] jó [korán] reggel, amikor még sötétes vala, vagyis [még szürkületkor], oda méne Mária
Magdaléna a sírhoz: azaz [a sírbolthoz],
és látá, hogy elvétetett a kő a sírról [a
sírbolt elől].
Ján. 20,2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik
tanítványhoz, akit Jézus szeret [(phileó):
és kedvel] vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és
nem tudjuk, hová tették őt.
Ján. 20,3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a
sírhoz [a sírbolthoz].
Ján. 20,4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik
tanítvány [(takhion): gyorsabban
futva] hamar megelőzé
Pétert, és előbb [(erkhomai): érkezett],
és juta a sírhoz [a sírbolthoz];
Ján. 20,5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak [(keimai):
ott fekszenek] a lepedők; [hogy ott hevernek (othonion): a gyolcsszalagok] mindazáltal nem megy vala
be.
Ján. 20,6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és
beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak [vagyis látta az ott heverő gyolcsszalagokat].
Ján. 20,7 És a keszkenő [a
kendő], amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel [nem a gyolcsszalagokkal együtt van],
hanem külön összegöngyölítve [(entülisszó): összehajtogatva] egy [másik]
helyen.
Ján. 20,8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először
jutott a sírhoz [a sírbolthoz], és lát és hisz vala.
Ján. 20,9 Mert nem tudják [nem
értették] vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból [a halottak közül].
Ján. 20,10 Visszamenének [ezután
hazamentek] azért a tanítványok az övéikhez.
Ján. 20,11 Mária pedig künn áll vala a sírnál [a sírbolt felé fordulva állt] sírva, és [(klaió): sírt, zokogott,
jajgatott]. Amíg azonban siránkozék, behajol, és [(paraküptó): benéz] vala a sírba [a sírboltba];
Ján. 20,12 És [(theóreó): megpillantott] láta két angyalt [fehérben,
vagyis] fehér ruhában
ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste, vagyis [(szóma: hotteste)] feküdt
vala.
Ján. 20,13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz, és miért [(klaió): zokogsz, és
jajgatsz]? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem
tudom, hova tették őt.
Ján. 20,14 És mikor ezeket mondotta, [(opiszó sztrephó): megfordult],
vagyis hátra fordula, és látá Jézust ott
állani, vagyis [(theóreó): észrevette az
ott álló Jézust] és nem
tudja vala, [de nem ismerte fel] hogy
Jézus az.
Ján. 20,15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz, [(klaió): zokogsz, és
jajgatsz]? Kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész,
a [(képúrosz):
kert őre] az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg
nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Ján. 20,16 Monda néki Jézus [nevén
szólítva:]: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!
Ján. 20,17 Monda néki Jézus: Ne illess [(haptomai): ne fogj tovább, engedj el, és ne tartóztass fel] engem; mert nem mentem
még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz [az én testvéreimhez] és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a
ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Ján. 20,18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak,
hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
Ján. 20,19 Mikor azért [beesteledett,
és] estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva
valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól, vagyis a [(iúdaiosz):
júdeaiaktól] való félelem miatt, eljöve, azaz [(erkhomai):
megjelent] Jézus és megálla a
középen, és monda nékik: Békesség néktek!
Ján. 20,20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az
oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Ján. 20,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek!
Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
Ján. 20,22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, [(emphüszaó): rájuk fújt] és monda nékik: Vegyetek, és [(lambanó): fogadjátok be] a Szent Szellemet:
Ján. 20,23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak
azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Ján. 20,24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek [akit (Didümosz): dupla,
azaz Ikernek] hívtak, nem vala ővelük, amikor eljött [amikor (erkhomai):
megjelent] vala Jézus.
Ján. 20,25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az
Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom [és
nem érintem meg ujjammal] az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom
ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába,
semmiképen el nem hiszem.
Ján. 20,26 És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő
tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és
megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Ján. 20,27 Azután monda Tamásnak: Hozd [nyújtsd] ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [nyújtsd] ide a te kezedet, és bocsássad
az én oldalamba [és tedd az oldalamra]:
és ne légy hitetlen, hanem hívő.
Ján. 20,28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Ján. 20,29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás,
hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.
Ján. 20,30 Sok más jelt is művelt [(polüsz pollé polü szémeion poieó): és számos csodát
tett] ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, [a tanítványai szeme láttára] amelyek
nincsenek megírva ebben a könyvben;
Ján. 20,31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy
Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő
nevében, vagyis Őbenne
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)