Zsolt. 7,1 Dávid siggajonja [mesterséges éneke; gyászéneke, és panasza], amelyet az Úrhoz [JHVH: Jahve =
Létező, Örökkévalónak] énekelt [vagyis
az Úrnak mondott] a
Benjáminita Kús [jelentése: fekete, szerecsen] beszéde [logosza: beszámolója]
miatt.
Zsolt. 7,2 Én Uram, Istenem, benned bízom [te beléd vetem reménységemet, hozzád
menekülök]; oltalmazz meg [(szódzó): rejts el, és helyezz biztonságba] engem minden üldözőmtől [és az én
háborgatóimtól], és szabadíts [és ments] meg engem.
Zsolt. 7,3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én életemet, [és el ne
ragadja ellenségem az én életemet], szét ne szaggassa
[menthetetlenül], ha nincsen szabadító [Más fordítás: Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson; Hiszen senki
sincs, aki megmentene, és nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson].
Zsolt. 7,4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, [ha olyasmit,
tettem], ha hamisság van az én kezeimben, és [ha álnokságot
követtem el; (adikia): ha kezemhez jogtalanság, csalás, vagy
gonoszság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett tapad].
Zsolt. 7,5 Ha gonosszal fizettem jó emberemnek [ha rosszul bántam
jóakarómmal, vagy barátommal, vagy az én velem békével lakozóval], és háborgattam [és ha kifosztottam] ok nélkül való ellenségemet, [ha kiraboltam és kisemmiztem azt, aki ok
nélkül bántott,és ha hasonlóval fizettem
vagy bosszút álltam a velem gonoszul cselekvőknek].
Zsolt. 7,6 Akkor [gyűlölt] ellenség üldözze [(ara):
átokként] életemet, s érje el [(katalambanó): ragadja meg,
nyerje el, kerítse hatalmába, foglalja el; birtokolja, tartsa fogva] és tapodja [tiporja le] a
földre az én életemet, és sújtsa [tapossa]
porba, és [tegye porrá] az én
dicsőségemet. [(doxa): tekintélyemet, tisztességemet, méltóságomat,
megbecsülésemet, és dicséretemet, és (διαψαλμα
kataszkénoó):
dicsőségembe válaszfalként verjen tábort
és sátorozzon] Szela.
Zsolt. 7,7 Kelj fel, [lépj elő] Uram, [felháborodásodban], és haragodban.
Emelkedjél fel ellenségeim [bősz] dühe, [az engem
nyomorgató, sanyargató, gyötrő ellenség gőgje, kevélysége, arroganciája] ellen [szállj szembe dühös ellenségeimmel és magasztaltassál fel az én
ellenségeimnek dühössége ellen]. Serkenj [és ébredj] fel [Uram, én Istenem] mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet [és szolgáltass
igazságot nekem].
Zsolt. 7,8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, [és gyűljenek köréd a nemzetek] és
felettük térj vissza a magasságba, [és
felmagasztaltassál].
Zsolt. 7,9 Az Úr ítéli [vagyis
kiválasztja; kiemeli, megkülönbözteti; megítéli: helyrehozva a helytelent]
meg a népeket. [Az Úr a népek bírája,
igazságot szolgáltat a népeknek]. Bírálj meg engem, [és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem, és fizess énnékem] Uram, az én igazságom [teljes jogom] és ártatlanságom szerint [és mondj ítéletet fölöttem, hiszen igaz és
feddhetetlen vagyok]!
Zsolt. 7,10 Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok [a
hitetlenek; istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] rosszasága [gonoszsága. Vess véget a galádok gazságának] és erősítsd meg [és
vezéreld, bátorítsd, tedd erőssé] az igazat; mert az igaz
Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. [Más fordítás: Mert igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója].
Zsolt. 7,11 Az én pajzsom a [védelmező] Istennél van, aki megszabadítja [megmenti, biztonságban megőrzi, vagyis
üdvözíti] az igazszívűeket [a tiszta,
egyenes, őszinte szívűeket]. »Más
fordítás: Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket«.
Zsolt. 7,12 Isten igaz [Ő
igazságos, és pártatlan]
bíró; [erős és hatalmas Isten] és olyan Isten, aki mindennap haragszik, [de hosszan tűrő, vagyis elnézően türelmes velem és fékezi
haragját].
Zsolt. 7,13 Ha meg nem tér a gonosz [ha én az Isten
útjáról való letérés meglátása után visszafordulok a helyes útra, a gonosz], kardját élesíti,
kézívét felvonja és felkészíti azt.
Zsolt. 7,14 Halálos eszközöket fordít reám, és megtüzesíti nyilait. [Más fordítás: Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. De Bárhogy élezi kardját az ellenség,
bárhogy feszíti íját és céloz, maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és
nyilai tüzes büntetéssé válnak].
Zsolt. 7,15 Ímé, [nézd]
álnoksággal [H: ('áven) hazugsággal,
csalással, romlottsággal, gonoszsággal, igazságtalansággal, bajjal, csapással,
szerencsétlenséggel] vajúdik a gonosz [H: (ʿámál): erőfeszítésének eredménye: szenvedés,
gyötrődés, vesződés, baj, gyötrelem, kín, fájdalom], hamisságot fogan [H: (háráh):
elméjében fogan, kigondol, eltervez] és hazugságot [(šeqer): hazugságot, valótlanságot, hamisságot, csalást, félrevezetést, becsapást] szül [H: (jálaḏ) hoz a világra]. »Más
fordítás: Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem«.
Zsolt. 7,16 Gödröt ás [vermet nyit, és (ḥáp̄ar): csapdát
készít] és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit
csinált, [a maga készített csapdába].
Zsolt. 7,17 Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és
szálljon [saját] feje tetejére az ő
erőszakossága. [Más fordítás: Visszafordul fejére a nyomorúság, (ponosz: minden baj,
gyötrelem, kín, és fájdalom), erőszakossága (ḥámás: minden erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség,
elnyomás és minden jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett) visszaszáll önnön fejére].
[Zsolt. 7,18 [De én]
dicsérem [(jáḏáh): megvallom, hálát adok, köszönetet mondok; ünnepelem, dicsőítem és magasztalom] az Urat az ő igazsága szerint, [aki igazságban honol, igazságosságáért és a megigazulásért] és
éneklek [hárfakísérettel zengek, és zsoltárral mondok dicséretet]
a felséges Úr nevének. [Más fordítás: Hálát adok az Úrnak (JHVH, Jahve = Örökkévalónak),
mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét, a magasságbeli nevének szól énekem].
