A boldogság

Keresztény szépségportál

Hogy boldog lehess,
három kincset keress:
Higgy, remélj, szeress!
Hozzon az új év örömből végtelent,
szeretetből önzetlent, 
sikereket mit csak lehet!

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az úrvacsora

IGAZSÁGBAN, LÉLEKBEN.

János evangélium 18. fejezet: A gonosz látszólagos győzelme (szerkesztett)

Ján. 18,1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron [Jelentése: zavaros, piszkos, sötét, fekete; téli patak, fekete patak. A Kidronon való átkelés a város elhagyásának számított] patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő és az ő tanítványai^*

Ján. 18,2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja [aki Őt kiszolgáltatta, aki átadta] vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival^*

Ján. 18,3 Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól [küldött templomi] szolgákat, oda méne [Jézushoz] fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel^*

Ján. 18,4 Jézus azért tudván [és ismerve] mindazt, ami reá következendő vala, előre méne, [eléjük ment] és monda azoknak: Kit kerestek?

Ján. 18,5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velük Júdás is, aki elárulta [kiszolgáltatta, átadta] őt.

Ján. 18,6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának [visszatántorodtak; hátra hőköltek] és földre esének [földre zuhantak]^*

Ján. 18,7 Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.

Ján. 18,8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el, [és hagyjátok elmenni].

Ján. 18,9 Hogy beteljesüljön a beszéd [(logosz): az ige], amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el^*

Ján. 18,10 Simon Péter [jelentése: meghallgatott kődarab] pedig, akinek szablyája [vagy kardja] vala, kirántá azt, és megüté a főpap (rab)szolgáját, és levágá [vagyis lecsapta] annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus [jelentése: tanácsadó, király, ragyogás] vala.

Ján. 18,11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat [a te kardodat]; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt [vagyis a kehelyt], amelyet az Atya adott nékem?^*

Ján. 18,12 A [katonai] csapat azért és az ezredes és a zsidók [vagyis a júdeaiak] szolgái [a templomszolgák, a templomőrök] megfogák Jézust, és megkötözék őt,

Ján. 18,13 És vivék őt először Annáshoz; mert ipa [apósa] vala ez Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala.

Ján. 18,14 Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak [vagyis a júdeaiaknak], hogy jobb [és hasznosabb], hogy egy ember veszszen el [és haljon meg] a népért^*

Ján. 18,15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába [palotájába],

Ján. 18,16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, [az ajtót őrző leánynak] és bevivé Pétert.

Ján. 18,17 Szóla azért Péterhez az ajtóőrző (rabszolga)leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.

Ján. 18,18 A szolgák pedig és a poroszlók [vagyis a templomőrök] ott állnak vala, szítván a tüzet [a parazsat élesztgetve ácsorogtak], mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velük együtt, és melegszik vala^*

Ján. 18,19 A főpap azért [vallatta], és kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya [(didakhé): tanítása, és tevékenysége] felől.

Ján. 18,20 Felele néki Jézus: Én nyilván [nyilvánosan, és nyíltan] szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen [és mindenkor] összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.

Ján. 18,21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam^*

Ján. 18,22 Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók [törvényszolgák] közül, aki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?

Ján. 18,23 Felele néki Jézus: Ha [helytelenül, vagy] gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól [és tisztességesen], miért versz engem^*

Ján. 18,24 Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz^*

Ján. 18,25 Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.

Ján. 18,26 Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?

Ján. 18,27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala^*

Ján. 18,28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba [a pretóriumba, vagyis a helytartóságra]. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba [vagyis a helytartóságra], hogy meg ne fertőztessenek [hogy ne legyenek tisztátalanokká], hanem hogy megehessék a husvétibárányt [a húsvéti vacsorát, a húsvéti pászkát]^*

Ján. 18,29 Kiméne azért Pilátus ő hozzájuk, és monda: Micsoda vádat hoztok fel [milyen vádat emeltek] ez ember ellen?

Ján. 18,30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő [(kakopoiosz): bűnös, ártalmas, kárt okozó] nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.

Ján. 18,31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók [a júdeaiak]: Nékünk senkit sem szabad [senkit sincs jogunk] megölnünk;

Ján. 18,32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava [(logosza): igéje], amelyet monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.

Ján. 18,33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba [a helytartóságra, a pretóriumba], és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?

Ján. 18,34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?

Ján. 18,35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek [a főpapok] adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?

Ján. 18,36 Felele Jézus: Az én országom [és az én királyságom] nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom [az én királyságom], az én szolgáim vitézkednének, [és harcolnának] hogy át ne adassam [hogy ne szolgáltassanak ki] a zsidóknak. Ámde az én országom [az én királyságom] nem innen való.

Ján. 18,37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról [vagyis valóságról]. Mindaz, aki az igazságból [a valóságból] való, hallgat az én szómra [az én hangomra].

Ján. 18,38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság [a valóság]? És amint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt [semmi okot nem találok benne a vádolásra]^*

Ján. 18,39 Szokás [(szünétheia): és bevett gyakorlat] pedig az nálatok, hogy elbocsássak [szabadon engedjek] néktek egyet a husvétünnepen [vagyis a pászka ünnepén]: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam [szabadon engedjem] néktek a zsidók királyát?

Ján. 18,40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást [az apa, vagy a gazda fia]. Ez a Barabbás pedig tolvaj [rabló, haramia, lator] vala^*

Az Úr Jézus feltámadása és mennybemenetele után Péter – egy béna teljes gyógyulásáról való kihallgatásakor – így tesz bizonyságot a szanhedrin előtt: „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát [paisz: szolgáját], Jézust, kit ti elárulátok [kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [(arneomai): elutasít, visszautasít] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. [Más fordítás: Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt]. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek.

[Más fordítás: Elutasítottátok, megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért],

Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk. [Más fordítás: Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]” (Csel. 3,13-15)

Hadd legyek fény!

Az Úr szólt

„Ne a múltakon tűnődjetek…

mert én újat cselekszem” (Ésa.43,18-19)

A szívről

„Minden féltett dolognál jobban őrízd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld. 4,23)

Áldás

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szent Szellem közössége legyen midannyiótokkal” (2 Kor. 13,13)

Uram Jézus!

„Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet” (Zsolt. 40,11)

Uram a te Igéd !

Ima.

Uram!

„Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet” (Zsolt. 71,18)

uram! Te vagy mindenem!

Lenke Posztos

Az emberről

Szeretet-Közösség

Az emberről

Keresztény szemmel

A hit

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A hit azt jelenti, hogy megnyugszom abban, hogy Isten nemcsak próbaidőre alkalmaz.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Az én Királyom

Mai Ige

Az én királyom Királynak született. A Biblia szerint Ő hétszeresen Király.
Ő a zsidók Királya -egy nép Királya. Ő Izráel királya – egy nemzet Királya. Ő az igazság Királya. Ő az idők Királya.Ő a menny Királya. Ő a dicsőség Királya. Ő a királyok Királya és ő az uraknak Ura.

www.maiige.hu

MINDEN SZERINTED LEGYEN URAM (Your Will be Done My L

Ige: Az Úr Jézus születése

 „A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala:* Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől.

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz, vagyis megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez” igazodó ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, és a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, megalázásnak kitenni, és rossz hírbe hozni, el akarta őt titkon bocsátani, szabadon akarta engedni*

Mikor pedig ezeket magában elgondolta, és ezeket forgatta szívében, ezen töprengett, és tűnődött: ímé az Úrnak angyala, vagyis hírvivő követe álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő üdvözíti*** az ő népét és ő szabadítja meg annak bűneiből, vagyis céltévesztéséből****

Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten*

József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta, és meghagyta, elrendelte vala néki, és feleségét magához vevé, és hazavitte asszonyát. És nem ismeré őt, vagyis nem érintette addig, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak” (Mát. 1,18-25)

*A Lukács írása szerinti Evangélium hírt ad arról, hogy Mária is kijelentést kapott: „A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] városába, amelynek neve Názáret [jelentése: az őrzött. (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás], Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve azaz: volt jegyese. A szűznek neve pedig Mária [jelentése: keserűség, szomorúság]. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene, és zavarba jött, összezavarodott az ő beszédén [(logoszán): Igéjén], és elgondolkodék, és fontolgatta, hogy micsoda köszöntés ez, és mit jelenthet?! És monda néki az angyal: Ne félj, és ne rémülj, ne riadj, és ne ijedj meg Mária, mert kegyelmet, vagyis az Ő jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását találtad Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos, a Legfelsőbb Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét, a trónját. És királyként uralkodik a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké, vagyis az örökkévalóságon át; és az ő királyságának, országának, és uralkodásának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon és hogyan lesz lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak, a Legfelsőbbnek ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be, árnyékával beborít; természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat, vagyis áldott állapotba jutott az ő vénségében, azaz öregségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek, vagyis magtalannak hívtak, és neveztek. Mert az Istennél semmi sem, és nincs olyan dolog amely lehetetlen, mert Isten egyetlen szava (rémája): vagyis személyre szóló kijelentése sem hiúsulhat meg. Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója, rabszolgaleánya; legyen nékem, és történjék velem, (rémád): a te igéd, kijelentésed szerint és váljék valóra a te beszéded. És elméne ő tőle az angyal” (Luk. 1,26-38)

**Mert József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27)

 (A jegyes a zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.

***Mert: Ő a szódzó, vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)

****Az apostol megvallása: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5)

 Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

 Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet, a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

*****A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).

Akár a lélegzet

Győztesek megvallása!

„Többek vagyunk, mint hódítók, nem az Iránta való szeretetünk miatt, hanem Őáltala, /Jézus álta / Aki szeret minket” (Róma 8:37).