Az eljegyzett gyémánt (összevágott verzió) - Kubinyi Károly

Jövök eléd

Apostolok Cselekedete 7. fejezet: a KIHÍVOTTAK KÖZÖSSÉGÉNEK ÜLDÖZÉSE. (szerkesztett)

Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?

Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó): értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa): a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): és tartózkodott].

Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged [(szüggeneia): családod, és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok néked.

Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban [jelentése: napégette, száraz, hegy]: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok.

Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [vagyis örökrészt] csak egy lábnyomnyit is [vagyis még egy talpalatnyit sem]: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás, halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő magvának ő utána, holott [még] nem vala néki gyermeke.

Csel. 7,6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva [jövevény, idegen és] zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [és gonoszul bánnak vele, (kakoó): bántalmazzák, gyötrik] négyszáz esztendeig.

[Más fordítás: Az ő magva úgy fog lakni a földön, mint idegen ellenséges földön, és rabszolgasorba vetik, ésbántalmazni fogják]

Csel. 7,7 De azt a népet, [azt a nemzetet], melynek szolgálnak [mely őket rabszolgaságban tartja], én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek [kivonulnak, kiszabadulnak], és szolgálnak nékem e helyen.

Csel. 7,8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon; és Izsák [jelentése: nevető, vidám] Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép], és Jákób a tizenkét pátriárkhát [a tizenkét nemzetségfőt].

Csel. 7,9 A pátriárkák [a nemzetségfők] pedig [irigykedtek, féltékenykedtek Józsefre, és] irígységből eladák Józsefet Égyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség]; de Isten vele vala.

Csel.7,10 És megszabadítá [és (exaireó): kiragadá, kiemelé] őt minden nyomorúságából [(thlipszisz): szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődéséből], és ada néki kedvességet [(kharisz): jóindulatot, kegyelmet] és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza [(oikosz): háztartása, gazdasága] fölé  kormányzóul [(hégeomai): fejedelemül] állatá. [(kathisztémi): tette meg, helyezte.

Csel. 7,11 Következék pedig éhség [vagyis éhínség, és nagy nyomor támadt] Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt [vagyis élelmet] a mi atyáink.

Csel. 7,12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona [(szitosz): vagyis élelem], elküldé először [vagyis első alkalommal] a mi atyáinkat.

Csel. 7,13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, [(anagnóridzomai): mert megismertette, felfedte magát testvéreinek] és a Faraó megtudá a József nemzetségét [vagyis ezzel a fáraó előtt nyilvánvalóvá, ismeretessé lett, József származása, eredete].

Csel. 7,14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből [vagyis hetvenöt főből] álló nemzetségét [vagyis egész családját, és rokonságát].

Csel. 7,15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink [vagyis ott végezte életét, mint atyáink is].

Csel. 7,16 És elvitetének Sikembe (jelentése: hegyhát; korai felkelés; szorgalom), és [nyugalomra] helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó), a Sikem atyjának fiaitól.

Csel. 7,17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten [kijelentett, és] esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék [vagyis elszaporodott] a nép és megsokasodék Égyiptomban,

Csel. 7,18 Mindaddig, mígnem más király támada [amíg csak másik király nem lépett fel Egyiptomban; másik király került Egyiptom élére], ki nem ismeri vala Józsefet [nem tudott Józsefről].

Csel. 7,19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat [(kakoó): és gonoszul bánt velük], hogy magzataikat [pusztulásnak] kitétesse, hogy életben ne maradjanak

[Más fordítás: Ez ravaszul elbánt nemzetünkkel, és azt a gonoszságot eszelte ki atyáink ellen, hogy kitétette újszülöttjeiket, ily módon pusztítva el őket].

Csel. 7,20 Akkor [(kairosz): a kijelölt, az elrendelt időben] születék Mózes [jelentése: a vízből kihúzott, kimentett], és ékes [(aszteiosz): szép, kellemes külsejű, tetszetős] vala az Isten előtt [és akit Isten finom vonásokkal alkotott, és aki kedves volt az Istennek]. Ez három hónapig atyja házában tartaték [három hónapig nevelték az atyja házában].

Csel. 7,21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé [(anaireó): magához vette, és örökbe fogadta], és felnevelé őt a saját fia gyanánt.

Csel. 7,22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére [mindenféle tudományára]; és hatalmas [kiváló; erőteljes] vala beszédben és cselekedetben [vagyis mind szavaiban, mind tetteiben].

Csel. 7,23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott [(anabainó kardia): szellemében felmerült, és vágy támadt benne], hogy meglátogassa atyjafiait [vagyis testvéreit], az Izráel fiait.

Csel. 7,24 És mikor [észrevette], és meglátta, hogy egyik bántalommal illettetik, [védelmére kelt, és] megoltalmazá, és az égyiptomi embert [leütötte, és] megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett [vagyis azért, akit bántalmaztak].

  

Csel. 7,25 És azt gondolá [azt hitte], hogy az ő atyjafiai megértik [hogy testvérei belátják], hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást [menekülést, vagyis (szótéria): üdvösséget]; de azok nem értették meg [nem látták be, és nem fogták fel].

Csel. 7,26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek [és verekedtek], és inté őket békességre [vagyis össze akarta őket békíteni], mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal

[Más fordítás: (epiúsza): a következő napon azt látta, hogy övéi egymással veszekednek, megpróbálta kiengesztelni őket, hogy megbéküljenek: férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást]?

Csel. 7,27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá [(apótheomai apótheó): eltaszította, és ellökte] őt magától, mondván: Kicsoda tett [vagy ki rendelt] téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk

[Más fordításban: Ki állított elöljáróvá, vezérré, följebbvalóvá, vezetővé és igazságtevő bíróvá mirajtunk]?

Csel. 7,28 Csak nem akarsz engem is [elveszíteni], és megölni, miképen megöléd [és elpusztítottad] tegnap az égyiptomit?

Csel. 7,29 E beszédre aztán Mózes elfuta [pheugó): megszökött, és elmenekült] és lőn jövevény a Midián [jelentése: küzdelem; harc] földén, ahol két fia születék [vagyis két fiút (gennaó): nemzett].

Csel. 7,30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy [jelentése: Szin: sár, szenny, mocsár; az ingovány vidéke, Szin puszta hegyének] pusztájában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagjában] az Úrnak angyala [(aggelosz): hírnöke, követe] csipkebokornak tüzes lángjában.

Csel. 7,31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson [elcsodálkozik a látomáson, a jelenségen]. Mikor pedig oda méne [vagyis amint közelebb lépett], hogy megszemlélje, [hogy alaposabban szemügyre vegye, az Úr hangja szólalt meg], és lőn az Úrnak szava [az Úr beszéde] őhozzá:

Csel. 7,32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén [(entromosz): remegő, reszkető, borzongó lett, és erre remegni kezdett], nem meré megnézni [nem (tolmaó): merészelt, nem volt bátorsága odanézni].

Csel. 7,33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.

Csel. 7,34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát [(kakószisz): gonosz bántalmazását, rossz bánásmódját, és sanyarú sorsát], mely Égyiptomban van. és az ő fohászkodásukat [(sztenagmosz): sóhajtozásukat, és pana­szos nyögésüket] meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam [hogy kiragadjam, hogy kiemeljem őket]. most azért jőjj, [(deuro): rajta! Gyere!] Elküldelek téged Égyiptomba.

Csel. 7,35 Ezt a Mózest, akit megtagadának [(arneomai): és elutasítottak, visszautasítottak], mondván: Ki tett téged fejedelemmé [(arkhón): vezetővé, elöljáróvá, följebbvalóvá] és (döntő)bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül [vezetőül, elöljárul, vezérül] és szabadítóul [(lütrótész): kiváltóul, megváltóul] küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban.

[Más fordítás: Ugyanazt küldötte el Isten fejedelemnek is, megváltónak, és szabadítóul is, annak az angyalnak közbenjárásával, aki neki a csipkebokorban megjelent].

Csel. 7,36 Ez hozta [(exagó): ő vezette] ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában [(erémosz): a sivatagban] negyven esztendeig.

Csel. 7,37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Csel. 7,38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben [(ekklészia): szó szerint: a kihívottak közösségében], a pusztában [a sivatagban] a Sinai hegyen [jelentése: a puszta hegyén] vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal: ki élő igéket [élő kijelentéseket, (dzaó logion): vagyis ő éltető kinyilatkoztatást] vőn [(dekhomai): vett át], hogy nékünk adja [(didómi): hogy nékünk ajándékozza].

 »Más fordítás: Ő volt, aki a pusztai közösségből, a kihívottak közösségéből érintkezett az angyallal, aki a sínai-hegyen szólt hozzá. ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk«

Csel. 7,39 Akinek nem akartak [(theló etheló): nem tudtak, mert nem voltak képesek] engedni [(hüpékoosz): engedelmeskedni] a mi ősatyáink, hanem eltaszíták [visszautasították, és elutasították] maguktól, és szívükben [(kardia): a bensőjükben] Égyiptom felé fordulának [és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba],

Csel. 7,40 Ezt mondván Áronnak [jelentése: megvilágosított]: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak [és vezessenek]: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből [kivezetett, és] kihozott, nem tudjuk, mi történt ővele.

Csel. 7,41 És borjúképet [borjút formáltak, (moszkhopoieó): borjúszobrot] csinálának [készítettek] azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak [áldozatot, és (thüszia): áldozati szertartást mutattak be a (eidólon): szobornak], és gyönyörködének [és (euphrainó): örvendeztek] az ő kezeik csinálmányaiban [és kedvüket lelték kezeik alkotásában].

Csel. 7,42 Az Isten pedig [(sztrephó)] elfordula, és adá őket, [(paradidómi): vagyis engedte] hogy szolgáljanak az ég seregének [és hogy imádják az ég csillagseregét]; amint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat [azaz véres- és égőáldozatot] hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

Csel. 7,43 Sőt inkább hordoztátok a Molok [(Molokh): szégyen, gyalázat, utálatosság királyának] sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak [(remphan): élettelen nagy fény] csillagát, a képeket [az öntött bálványokat, a szobrokat], melyeket [azért] csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek [(metoikidzó): hagyom, hogy elhurcoljanak] azért titeket Babilónon [jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja/istenek kapuján] túl.

Csel. 7,44 A bizonyságnak [vagyis a Bizonyságtétel vagy a szövetségnek, Isten jelenlétének] sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta [(diatasszó): elrendelte] az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára [(tüposz): alakra, és formára] csinálja, melyet látott vala.

Csel. 7,45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval [(iészúsz): Jehósua = Jézus: az Úr a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], mikor birodalmukba vették a pogányokat, [meghódították a pogányok / nemzetek földjét]; kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig [és birtokukban volt e sátor egészen dávid napjaiig].

Csel. 7,46 Ki kegyelmet talált az Isten [(enópion): színe] előtt, és könyörgött [(aiteó): kérte], hogy hajlékot [(szkénóma): lakóhelyet] találhasson a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] Istenének.

Csel. 7,47 [De nem ő, hanem] Salamon [jelentése: béke] építe pedig néki házat [(oikosz): házat, lakóhelyet].

Csel. 7,48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban [(kheiropoiétosz): nem emberkéz alkotásaiban] lakik, mint a próféta mondja:

Csel. 7,49 A menny nékem ülőszékem [(thronosz): az én királyi trónusom], a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? Azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

Csel. 7,50 Nem az én kezem csinálta [alkotta−é] mindezeket?

Csel. 7,51 Keménynyakú [(szklérotrakhélosz): csökönyös] és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek [és (antipiptó): ugyanúgy ellenálltok; ellene szegültök; szembe szegültetek], mint atyáitok, ti azonképen.

Csel. 7,52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik előre kihirdették] amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és gyilkosaivá lettetek;

Csel. 7,53 Kik a törvényt angyalok [(aggelosz): küldöttek, követek] rendelésére vettétek [angyalok közvetítésével kaptátok], és nem tartottátok [nem őriztétek] meg.

Csel. 7,54 Mikor pedig ezeket [vagyis e dolgokat] hallották, szívükben dühösködnek [(diaprió): haragra gerjedtek bensőjükben; bensőjüket elöntötte a méreg, és dühükben] fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

Csel. 7,55 Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,

Csel. 7,56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni [vagyis íme, látom a megnyílt eget], és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

Csel. 7,57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan  (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban egyszerre], és egyakarattal  reá rohanának;

Csel. 7,58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

Csel. 7,59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!

Csel. 7,60 Térdre esvén pedig, nagy [és hangos] fenszóval felkiálta: Uram, ne tulajdonítsd [és ne ródd fel] nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

Minden mi él csak téged hirdet

Jöjj Uram!

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Zsoltárok 141:1-2
Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!

Keresztény

Keresztény szépségportál

A templomba járás nem tesz kereszténnyé, mint ahogy a garázsba járás sem tesz autóvá. Laurence J. Peter

www.keresztenyszepsegportal.hu

Isten ultimátuma

Készítette: Keresztény szemmel

Imádkozzunk!

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha nem lehetünk a szükségben lévőkkel, imádkozzunk értük.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Az Úr kezében

Készítette: Igeversek és gondolatok

Flashmob Flash Mob - Ode an die Freude ( Ode to Joy ) Beethoven

A hit

Manyika Dézsán Sándorné

A világ nem a véletlenségek láncolata. A hit lehetősége Isten ajándéka bennünk

A kétféle ember

Készítette: Szeretet-Közösség

Isten újjá tesz!

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten újjá tud formálni minket, akármilyen állapotban vagyunk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A közbenjárás

Keresztény szemmel

A szeretetről.

Készítette: Keresztény szépségportál

“Ha szeretet van életünkben, az pótol ezernyi dolgot. Ha nincs szeretet, mindegy mink van, az sosem lesz elég.” Dan Millmann

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az élet hajnalán.../ Jöjj ma Atyádhoz...

Ige: A nyelveken szólás, és a nemzetek.

 „Minekutána pedig ez a zúgás lőn [támadt], egybegyűlt [összefutott] a sokaság [a tömeg] és megzavarodik [és nagy zavar keletkezett], mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni [beszélni]. 

   

Álmélkodnak [megdöbbentek, (exisztémi): magukon kívül, önkívületben voltak] pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak [nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették]: Nemde nem Galileabeliek-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett) ezek mindnyájan, akik szólnak [akik beszélnek]?

Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját [anya]nyelvén, amelyben születtünk?

Pártusok [jelentése: harcosok, kivándoroltak] és médek [jelentése: középső föld] és elámiták [jelentése: fennsík; ifjúság; elrejtve, beláthatatlanul sokáig], és kik lakozunk Mezopotámiában [jelentése: a két folyó felvidéke; két folyó közt], Júdeában [jelentése: dicsőítve lesz; képletesen: vallásos emberek] és Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya], Pontusban [jelentése: tenger, hullám] és Ázsiában [jelentése: mocsár],

Frígiában [jelentése: száraz, terméketlen] és Pamfiliában [jelentése: minden nemzetségből való keverék], Egyiptomban [jelentése: kettős teher, dupla nehézség, szorongatás, fogság] és Líbiának [jelentése: szomjas, száraz föld] tartományiban, mely Ciréne [jelentése: kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége] mellett van, és a római [jelentése: fenséges, hírnév, erő] jövevények [zarándokok], mind zsidók, mind prozeliták [(proszélütosz): zsidó vallásra áttért],

Krétaiak [jelentése: hazugság, csalás, hús földje] és arabok [jelentése: vadon, pusztaság; terméketlen, meddő], halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos [csodálatos, felséges] dolgait [tetteit].

Álmélkodnak [megdöbbentek; (exisztémi) magukon kívül, extázisban / önkívületben voltak] vala pedig mindnyájan és zavarban [tanácstalanok; és kétségek között] valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lennie?

Mások pedig csúfolódva [gúnyolódva] mondának: Édes bortól részegedtek meg. [teleitták magukat édes borral]

Péter azonban előállván [felállt] a tizeneggyel,  felemelé szavát [és hangosan így szólt], és szóla nékik [az összegyűlt emberekhez]: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet. »(réma): kijelentés, ige« [vegyétek ezt tudomásul és figyeljetek szavaimra]!

Mert nem [úgy] részegek ezek, amint ti állítjátok [ahogy ti gondoljátok]; hiszen a napnak harmadik órája van [még csak reggel kilenc óra van];

Hanem ez az, ami megmondatott Jóel [jelentése: akinek Jahve az Istene] prófétától [(prophétész): Aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.]:

És lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. és prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetít] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat [(enüpnion): látomás álom közben] álmodnak.

És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak.

És teszek csodákat [adok csodajeleket] az égben odafenn, és [természetfölötti] jeleket [(szémeion): tett vagy körülmény, aminek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] a földön [(gé): föld, mint látható világ] idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését [tüzet és füstfelleget; gomolygó füstöt].

A nap sötétséggé változik [elsötétedik], és a hold vérré [vérvörös lesz; vérbe borul], minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes [fenséges; hatalmas és dicsőséges; tündöklő; és ragyogó; nyilvánvaló, emlékezetes] napja.

És lészen, hogy mindaz [bárki], aki az Úrnak nevét [(onoma): hatalom, tekintély] segítségül hívja, megtartatik [(szódzó) : üdvözül: megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]* (Csel. 2,6-21)

*Jóel próféciáját idézi Péter apostol, amely így hangzott:„És lészen az után, hogy kiöntöm [kiárasztom] Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a (rab)szolgákra és (rab)szolgálóleányokra is kiöntöm [kiárasztom] azokban a napokban [abban az időben] az én Szellememet. És csodajeleket mutatok [csodálatos jeleket idézek elő] az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat [füstfelhőt].

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes [félelmetes] napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül [megszabadul; üdvözül]; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint megígérte az Úr, és a megszabadultak [megmaradtak] közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,28-32).

És mielőtt a Szent Szellem kitöltetett be kellett következni a megváltásnak s a Megváltó halálának ezzel beteljesült a prófécia: „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellememet!” És ezt mondva meghalt” (Luk. 23,44-46).

A Fáraóról, Egyiptom királyáról (aki a sátán – akit az Úr legyőzött – előképe) így szól Isten igéje: „És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhőbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével. Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és országodat sötétségbe borítom, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 32,7-8).

Ézsaiáson keresztül is a Szent Szellem kitöltéséről, és annak következményeiről szól az Úr: „Így szól az Úr, teremtőd és alkotód-anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép (Jesurun: megigazult, a szeretett), akit elválasztottam! Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál”

„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, ahol feküsznek, fű, nád és káka terem” (Ésa. 44,2-4; 35,4-7).

Dávidon keresztül így szól a Szent Szellem: „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!” (Zsolt. 105,1).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az az Úr, akit segítségül kell hívni a zsidónak úgy, mint a pogánynak: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,9-13)

Szeretlek, imádlak

Megvallás

„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsolt 139:17)

C.S.Lewis: Krisztus haláláról

Krisztus úgy halt meg minden egyes emberért, mintha ezen a világon csak egyetlen ember élt volna!