2013. december 11.
2013. december 9.
Apostolok Cselekedete 7. fejezet: a KIHÍVOTTAK KÖZÖSSÉGÉNEK ÜLDÖZÉSE. (szerkesztett)
Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?
Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó):
értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa):
a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak,
Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja],
mikor Mezopotámiában [Jelentése: két
folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott,
[(katoikeó): és tartózkodott].
Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te
nemzetséged [(szüggeneia): családod,
és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok
néked.
Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban
[jelentése: napégette, száraz, hegy]:
és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok.
Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [vagyis örökrészt] csak egy lábnyomnyit
is [vagyis még egy talpalatnyit sem]:
és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás,
halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő
magvának ő utána, holott [még] nem
vala néki gyermeke.
Csel. 7,6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva [jövevény, idegen és] zsellér lészen
idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [és gonoszul
bánnak vele, (kakoó): bántalmazzák,
gyötrik] négyszáz esztendeig.
[Más fordítás: Az ő magva úgy fog lakni a földön, mint
idegen ellenséges földön, és rabszolgasorba vetik, ésbántalmazni fogják]
Csel. 7,7 De azt a népet, [azt a nemzetet], melynek szolgálnak [mely őket rabszolgaságban tartja], én megítélem, monda az Isten: és
ezek után kijőnek [kivonulnak,
kiszabadulnak], és szolgálnak nékem e helyen.
Csel. 7,8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így
nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon; és Izsák [jelentése: nevető, vidám] Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép], és Jákób a
tizenkét pátriárkhát [a tizenkét
nemzetségfőt].
Csel. 7,9 A pátriárkák [a
nemzetségfők] pedig [irigykedtek,
féltékenykedtek Józsefre, és] irígységből eladák Józsefet Égyiptomba
[jelentése: kettős teher, dupla nehézség];
de Isten vele vala.
Csel.7,10 És megszabadítá [és (exaireó):
kiragadá, kiemelé] őt minden nyomorúságából [(thlipszisz): szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás,
gyötrődéséből], és ada néki kedvességet [(kharisz): jóindulatot, kegyelmet] és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki
őt Égyiptom fölé és az ő egész háza [(oikosz): háztartása, gazdasága] fölé kormányzóul [(hégeomai): fejedelemül] állatá. [(kathisztémi):
tette meg, helyezte.
Csel. 7,11 Következék pedig éhség [vagyis éhínség, és nagy nyomor támadt] Égyiptom és Kanaán egész
földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt [vagyis élelmet] a mi atyáink.
Csel. 7,12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban
van gabona [(szitosz): vagyis élelem], elküldé először [vagyis első alkalommal] a mi atyáinkat.
Csel. 7,13 És második alkalommal fölismerék Józsefet
testvérei, [(anagnóridzomai): mert megismertette,
felfedte magát testvéreinek] és a Faraó megtudá a József nemzetségét [vagyis ezzel a fáraó előtt nyilvánvalóvá,
ismeretessé lett, József származása, eredete].
Csel. 7,14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját,
Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből [vagyis
hetvenöt főből] álló nemzetségét [vagyis
egész családját, és rokonságát].
Csel. 7,15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a
mi atyáink [vagyis ott végezte életét,
mint atyáink is].
Csel. 7,16 És elvitetének Sikembe (jelentése: hegyhát; korai felkelés; szorgalom), és
[nyugalomra] helyheztetének a sírba,
melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó), a Sikem atyjának fiaitól.
Csel. 7,17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje,
melyet Isten [kijelentett, és]
esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék [vagyis
elszaporodott] a nép és megsokasodék Égyiptomban,
Csel. 7,18 Mindaddig, mígnem más király támada [amíg csak másik király nem lépett fel
Egyiptomban; másik király került
Egyiptom élére], ki nem ismeri vala Józsefet [nem tudott Józsefről].
Csel. 7,19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta
a mi atyáinkat [(kakoó): és
gonoszul bánt velük], hogy magzataikat [pusztulásnak]
kitétesse, hogy életben ne maradjanak
[Más fordítás: Ez ravaszul elbánt nemzetünkkel, és azt a
gonoszságot eszelte ki atyáink ellen, hogy kitétette újszülöttjeiket, ily módon
pusztítva el őket].
Csel. 7,20 Akkor [(kairosz): a kijelölt, az elrendelt időben]
születék Mózes [jelentése: a vízből
kihúzott, kimentett], és ékes [(aszteiosz): szép, kellemes külsejű, tetszetős] vala
az Isten előtt [és akit Isten finom
vonásokkal alkotott, és aki kedves
volt az Istennek]. Ez három hónapig atyja házában tartaték [három hónapig nevelték az atyja házában].
Csel. 7,21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé [(anaireó):
magához vette, és örökbe fogadta], és
felnevelé őt a saját fia gyanánt.
Csel. 7,22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden
bölcseségére [mindenféle tudományára];
és hatalmas [kiváló; erőteljes] vala beszédben és
cselekedetben [vagyis mind szavaiban,
mind tetteiben].
Csel. 7,23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott
[(anabainó kardia): szellemében
felmerült, és vágy támadt benne],
hogy meglátogassa atyjafiait [vagyis
testvéreit], az Izráel fiait.
Csel. 7,24 És mikor [észrevette],
és meglátta, hogy egyik bántalommal illettetik, [védelmére kelt, és] megoltalmazá, és az égyiptomi embert [leütötte, és] megölvén, bosszút álla
azért, aki bosszúsággal illettetett [vagyis
azért, akit bántalmaztak].
Csel. 7,25 És azt gondolá [azt hitte], hogy az ő atyjafiai megértik [hogy testvérei belátják], hogy az Isten az ő keze által ád nékik
szabadulást [menekülést, vagyis (szótéria): üdvösséget]; de azok nem értették meg [nem látták be, és nem fogták fel].
Csel. 7,26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor
összevesztek [és verekedtek], és inté
őket békességre [vagyis össze akarta őket
békíteni], mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást
bosszúsággal
[Más fordítás: (epiúsza):
a következő napon azt látta, hogy övéi
egymással veszekednek, megpróbálta kiengesztelni őket, hogy megbéküljenek:
férfiak, testvérek vagytok, miért
bántjátok egymást]?
Csel. 7,27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá [(apótheomai apótheó): eltaszította, és ellökte] őt magától,
mondván: Kicsoda tett [vagy ki rendelt]
téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk
[Más fordításban: Ki állított elöljáróvá, vezérré,
följebbvalóvá, vezetővé és
igazságtevő bíróvá mirajtunk]?
Csel. 7,28 Csak nem akarsz engem is [elveszíteni], és megölni, miképen megöléd [és elpusztítottad] tegnap az égyiptomit?
Csel. 7,29 E beszédre aztán Mózes elfuta [pheugó):
megszökött, és elmenekült] és lőn
jövevény a Midián [jelentése: küzdelem;
harc] földén, ahol két fia születék [vagyis
két fiút (gennaó): nemzett].
Csel. 7,30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a
Sínai hegy [jelentése: Szin: sár, szenny, mocsár; az ingovány vidéke, Szin
puszta hegyének] pusztájában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagjában] az
Úrnak angyala [(aggelosz): hírnöke,
követe] csipkebokornak tüzes lángjában.
Csel. 7,31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a
látáson [elcsodálkozik a látomáson, a jelenségen]. Mikor pedig oda méne [vagyis amint közelebb lépett], hogy megszemlélje, [hogy
alaposabban szemügyre vegye, az Úr hangja szólalt meg], és lőn az Úrnak
szava [az Úr beszéde] őhozzá:
Csel. 7,32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak
Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén [(entromosz):
remegő, reszkető, borzongó lett, és erre remegni kezdett], nem meré megnézni
[nem (tolmaó): merészelt,
nem volt bátorsága odanézni].
Csel. 7,33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat
lábaidról; mert a hely, amelyen állasz,
szent föld.
Csel. 7,34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát [(kakószisz):
gonosz bántalmazását, rossz bánásmódját,
és sanyarú sorsát], mely
Égyiptomban van. és az ő fohászkodásukat [(sztenagmosz): sóhajtozásukat, és panaszos nyögésüket] meghallgattam, és azért szállottam
le, hogy őket megszabadítsam [hogy kiragadjam,
hogy kiemeljem őket]. most azért jőjj, [(deuro): rajta!
Gyere!] Elküldelek téged Égyiptomba.
Csel. 7,35 Ezt a Mózest, akit megtagadának [(arneomai): és elutasítottak, visszautasítottak],
mondván: Ki tett téged fejedelemmé [(arkhón): vezetővé, elöljáróvá,
följebbvalóvá] és (döntő)bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül [vezetőül,
elöljárul, vezérül] és
szabadítóul [(lütrótész): kiváltóul,
megváltóul] küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban.
[Más fordítás: Ugyanazt küldötte el Isten fejedelemnek is,
megváltónak, és szabadítóul is, annak az angyalnak közbenjárásával, aki neki a
csipkebokorban megjelent].
Csel. 7,36 Ez hozta [(exagó): ő vezette]
ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a
pusztában [(erémosz): a
sivatagban] negyven esztendeig.
Csel. 7,37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta:
Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint
engem: azt hallgassátok.
Csel. 7,38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben [(ekklészia): szó szerint: a kihívottak közösségében],
a pusztában [a sivatagban] a Sinai hegyen [jelentése: a puszta
hegyén] vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal: ki élő igéket [élő kijelentéseket, (dzaó logion): vagyis ő éltető kinyilatkoztatást] vőn [(dekhomai): vett át], hogy nékünk adja [(didómi):
hogy nékünk ajándékozza].
»Más fordítás: Ő volt, aki a pusztai
közösségből, a kihívottak közösségéből érintkezett az angyallal, aki a
sínai-hegyen szólt hozzá. ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja
nekünk«
Csel. 7,39 Akinek nem akartak [(theló etheló): nem tudtak, mert nem voltak képesek]
engedni [(hüpékoosz): engedelmeskedni]
a mi ősatyáink, hanem eltaszíták [visszautasították,
és elutasították] maguktól, és szívükben [(kardia): a bensőjükben] Égyiptom felé
fordulának [és szívük mélyén
visszavágytak Egyiptomba],
Csel. 7,40 Ezt mondván Áronnak [jelentése: megvilágosított]: Csinálj nékünk
isteneket, kik előttünk járjanak [és
vezessenek]: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből [kivezetett, és] kihozott, nem tudjuk, mi
történt ővele.
Csel. 7,41 És borjúképet [borjút
formáltak, (moszkhopoieó): borjúszobrot] csinálának [készítettek]
azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak [áldozatot, és (thüszia):
áldozati szertartást mutattak be a (eidólon): szobornak], és gyönyörködének [és (euphrainó):
örvendeztek] az ő kezeik csinálmányaiban [és
kedvüket lelték kezeik alkotásában].
Csel. 7,42 Az Isten pedig [(sztrephó)]
elfordula, és adá őket, [(paradidómi): vagyis engedte] hogy szolgáljanak az ég seregének [és hogy imádják az ég csillagseregét];
amint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és
áldozatokat [azaz véres- és égőáldozatot]
hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
Csel. 7,43 Sőt inkább hordoztátok a Molok [(Molokh):
szégyen, gyalázat, utálatosság királyának]
sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak [(remphan): élettelen nagy fény] csillagát, a képeket [az öntött bálványokat, a szobrokat], melyeket [azért] csináltatok, hogy azokat
imádjátok: elviszlek [(metoikidzó): hagyom, hogy elhurcoljanak]
azért titeket Babilónon [jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten
kapuja/istenek kapuján] túl.
Csel. 7,44 A bizonyságnak [vagyis a Bizonyságtétel vagy a szövetségnek, Isten jelenlétének]
sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta [(diatasszó):
elrendelte] az, aki mondotta
Mózesnek, hogy azt arra a mintára [(tüposz): alakra, és formára] csinálja, melyet látott vala.
Csel. 7,45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak
Józsuéval [(iészúsz): Jehósua
= Jézus: az Úr a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], mikor birodalmukba
vették a pogányokat, [meghódították a
pogányok / nemzetek földjét]; kiket
kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig [és birtokukban volt e sátor egészen dávid
napjaiig].
Csel. 7,46 Ki kegyelmet talált az Isten [(enópion):
színe] előtt, és könyörgött [(aiteó):
kérte], hogy hajlékot [(szkénóma):
lakóhelyet] találhasson a Jákób
[jelentése: aki a másik helyére lép]
Istenének.
Csel. 7,47 [De nem ő,
hanem] Salamon [jelentése: béke] építe pedig néki házat [(oikosz):
házat, lakóhelyet].
Csel. 7,48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban
[(kheiropoiétosz): nem
emberkéz alkotásaiban] lakik, mint a próféta mondja:
Csel. 7,49 A menny nékem ülőszékem [(thronosz):
az én királyi trónusom], a föld pedig
az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? Azt mondja az Úr,
vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
Csel. 7,50 Nem az én kezem csinálta [alkotta−é] mindezeket?
Csel. 7,51 Keménynyakú [(szklérotrakhélosz): csökönyös] és körülmetéletlen szívű és
fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek [és (antipiptó):
ugyanúgy ellenálltok; ellene szegültök; szembe szegültetek], mint atyáitok, ti azonképen.
Csel. 7,52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?
És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik
előre kihirdették] amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és gyilkosaivá
lettetek;
Csel. 7,53 Kik a törvényt angyalok [(aggelosz):
küldöttek, követek] rendelésére
vettétek [angyalok közvetítésével
kaptátok], és nem tartottátok [nem
őriztétek] meg.
Csel. 7,54 Mikor pedig ezeket [vagyis e dolgokat] hallották, szívükben dühösködnek [(diaprió):
haragra gerjedtek bensőjükben; bensőjüket elöntötte a méreg, és dühükben] fogaikat csikorgatják vala ő
ellene.
Csel. 7,55 Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek
dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
Csel. 7,56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni [vagyis íme, látom a megnyílt eget], és
az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
Csel. 7,57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és
felindulásukban egyszerre], és egyakarattal
reá rohanának;
Csel. 7,58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a
tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Csel. 7,59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt
mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!
Csel. 7,60 Térdre esvén pedig, nagy [és hangos] fenszóval felkiálta: Uram, ne tulajdonítsd [és ne ródd fel] nékik e bűnt! És ezt
mondván, elaluvék.
Jöjj Uram!
Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely
Zsoltárok 141:1-2
Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
Keresztény
Keresztény szépségportál
A templomba járás nem tesz kereszténnyé, mint ahogy a garázsba járás sem tesz autóvá. Laurence J. Peter
www.keresztenyszepsegporta l.hu
www.keresztenyszepsegporta
Imádkozzunk!
A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu
Ha nem lehetünk a szükségben lévőkkel, imádkozzunk értük.
http://www.tirek.hu/
A hit
Manyika Dézsán Sándorné
A világ nem a véletlenségek láncolata. A hit lehetősége Isten ajándéka bennünk
Isten újjá tesz!
Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu
Isten újjá tud formálni minket, akármilyen állapotban vagyunk.
http://www.tirek.hu/
2013. december 7.
Ige: A nyelveken szólás, és a nemzetek.
„Minekutána
pedig ez a zúgás lőn [támadt],
egybegyűlt [összefutott] a sokaság [a tömeg] és megzavarodik [és nagy zavar keletkezett], mivelhogy
mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni [beszélni].
Álmélkodnak [megdöbbentek, (exisztémi): magukon kívül, önkívületben voltak] pedig mindnyájan és csodálkoznak
vala, mondván egymásnak [nagy
meglepetésükben csodálkozva kérdezgették]: Nemde nem Galileabeliek-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett)
ezek mindnyájan, akik szólnak [akik
beszélnek]?
Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját [anya]nyelvén, amelyben születtünk?
Pártusok [jelentése: harcosok, kivándoroltak]
és médek [jelentése: középső föld]
és elámiták [jelentése: fennsík;
ifjúság; elrejtve, beláthatatlanul sokáig], és kik lakozunk Mezopotámiában
[jelentése: a két folyó felvidéke; két
folyó közt], Júdeában [jelentése: dicsőítve
lesz; képletesen: vallásos emberek] és Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya],
Pontusban [jelentése: tenger,
hullám] és Ázsiában [jelentése: mocsár],
Frígiában [jelentése: száraz,
terméketlen] és Pamfiliában [jelentése:
minden nemzetségből való keverék], Egyiptomban [jelentése: kettős teher, dupla nehézség, szorongatás, fogság] és
Líbiának [jelentése: szomjas, száraz
föld] tartományiban, mely Ciréne [jelentése:
kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége] mellett van, és a római [jelentése: fenséges, hírnév, erő] jövevények [zarándokok], mind zsidók, mind
prozeliták [(proszélütosz): zsidó vallásra áttért],
Krétaiak [jelentése:
hazugság, csalás, hús földje] és arabok [jelentése: vadon, pusztaság;
terméketlen, meddő], halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az
Istennek nagyságos [csodálatos, felséges] dolgait [tetteit].
Álmélkodnak [megdöbbentek; (exisztémi) magukon kívül, extázisban / önkívületben voltak] vala pedig mindnyájan és zavarban [tanácstalanok; és kétségek között]
valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lennie?
Mások pedig csúfolódva [gúnyolódva] mondának: Édes bortól részegedtek meg. [teleitták magukat édes borral]
Péter azonban előállván [felállt] a tizeneggyel, felemelé szavát [és hangosan így szólt], és szóla
nékik [az
összegyűlt emberekhez]: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok
Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én
beszédimet. »(réma): kijelentés, ige«
[vegyétek ezt tudomásul és figyeljetek szavaimra]!
Mert nem [úgy]
részegek ezek, amint ti állítjátok [ahogy
ti gondoljátok]; hiszen a napnak harmadik órája van [még csak reggel kilenc óra van];
Hanem ez az, ami megmondatott Jóel [jelentése: akinek Jahve az Istene] prófétától [(prophétész): Aki Isten előtt áll, Isten
jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.]:
És lészen az utolsó [a végső]
napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre
[minden halandóra; kiárasztom
Szellememet minden emberre]. és prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetít] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti
ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat [(enüpnion): látomás álom közben] álmodnak.
És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök
azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak.
És teszek csodákat [adok csodajeleket] az égben odafenn, és [természetfölötti] jeleket [(szémeion):
tett vagy körülmény, aminek önmagán
túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] a földön [(gé): föld, mint látható világ]
idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését [tüzet
és füstfelleget; gomolygó füstöt].
A nap sötétséggé változik [elsötétedik], és a hold vérré [vérvörös lesz;
vérbe borul], minekelőtte eljő az
Úrnak ama nagy és fényes [fenséges; hatalmas és
dicsőséges; tündöklő; és ragyogó; nyilvánvaló, emlékezetes]
napja.
És lészen, hogy mindaz [bárki], aki az Úrnak nevét [(onoma):
hatalom, tekintély] segítségül
hívja, megtartatik [(szódzó) : üdvözül: megmenekül, épségben marad,
biztonságba kerül]* (Csel. 2,6-21)
*Jóel próféciáját idézi Péter apostol, amely
így hangzott:„És lészen az után, hogy kiöntöm [kiárasztom] Szellememet minden
(hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat
álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a (rab)szolgákra és (rab)szolgálóleányokra is kiöntöm [kiárasztom] azokban a napokban [abban az időben] az én Szellememet. És
csodajeleket mutatok [csodálatos jeleket idézek elő] az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat [füstfelhőt].
A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy
és rettenetes [félelmetes] napja. De mindaz, aki az
Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül [megszabadul; üdvözül]; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a
szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint megígérte az Úr, és a megszabadultak [megmaradtak] közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,28-32).
És mielőtt a Szent Szellem kitöltetett be kellett
következni a megváltásnak s a Megváltó halálának ezzel beteljesült a prófécia: „Tizenkét
órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott,
a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott:
„Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellememet!” És ezt mondva meghalt” (Luk.
23,44-46).
A Fáraóról, Egyiptom királyáról (aki a sátán – akit az
Úr legyőzött – előképe) így szól Isten igéje: „És
mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhőbe
borítom, és a hold nem fényeskedik fényével. Minden világító testet
megsötétítek miattad az égen, és országodat sötétségbe borítom, ezt mondja az
Úr Isten” (Ezék. 32,7-8).
Ézsaiáson keresztül is a Szent Szellem kitöltéséről,
és annak következményeiről szól az Úr: „Így szól az Úr, teremtőd és
alkotód-anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te
igaz nép (Jesurun: megigazult, a
szeretett), akit elválasztottam! Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és
folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te
csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál”
„Mondjátok a remegő szívűeknek:
legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki
megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a
süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a
néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz
a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, ahol
feküsznek, fű, nád és káka terem” (Ésa. 44,2-4; 35,4-7).
Dávidon keresztül így szól a Szent Szellem: „Magasztaljátok
az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő
cselekedeteit!” (Zsolt. 105,1).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az az
Úr, akit segítségül kell hívni a zsidónak úgy, mint a pogánynak: „Ha tehát
száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt
a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és
szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz
őbenne, nem szégyenül meg.” Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert
ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt
segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét,
üdvözül” (Róm. 10,9-13)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)













