Bővített Biblia

2013. november 26.

Az Isten szerinti szeretet

Az önzetlen szeretet az új világ, a menny jelenléte a földön.

„Nekünk kinyilatkoztatta [kijelentette; feltárta; megjelentette; mégis leleplezte, és nyilvánvalóvá tette] Isten a [az Ő] Szellem(e) által mert a Szellem mindent megvizsgál, [átlát; kikutat; kifürkész] még Isten mélységeit

[Más fordítás: Mert a bennünk élő Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét] is” (1Kor. 2,10)

Rick Joyner: Cserépedények

- Az élet ösvénye, 11. rész

A Szentírásban a gyógyító és a prófétai szolgálat gyakran összekapcsolódik. Ahogy már szó volt róla, azok az emberek, akikben prófétai ajándékok vannak, a mások problémáit többek között úgy is megtudhatják, hogy a saját testükben érzik azt, amit az a személy érez, akiért éppen imádkoznak. Ha elkezd fájni a veséd, mialatt imádkozol valakiért, akkor valószínűleg nem a saját veséd beteg, hanem azé, akiért imádkozol. Általában azonnal el is múlik, ahogy megérted az üzenetet.

Miért akarja az Úr, hogy így ismerjünk fel problémákat? Gyakran van, hogy az emberek nem is tudják mi a bajuk, és nem tudják elmondani, hogy miért imádkozzunk, ezért tud hasznos lenni ez. Olyan is van, hogy ha egy megterhelt vagy beteg ember megtudja, hogy ismeret beszédét kaptál valamiről, amiről csakis Istentől való kijelentésből tudhattál, akkor amellett, hogy mélyen megérinti, mennyire szereti őt Isten, a hitüket is fokozza a gyógyulásuk érdekében. A célunk mindig legyen a gyógyulás, a helyreállítás és a győzelem az ördög bármilyen munkája felett. A végső győzelem az Úr szeretetének a kinyilatkoztatása.

Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy még Jézust is gátolta a cselekvésben, amikor nagy hitetlenséggel találkozott. Ha ez Jézust gátolta, mennyivel inkább tud gátolni bennünket? Ha az Úr munkálkodását gátolni tudja egy ilyen dolog, akkor hasznos tud lenni, ha kimunkáljuk a hitet, ami reményteli várakozást is jelent egyben.

Az összes általam ismert gyógyító szolgálatnak szüksége van arra, hogy egy olyan légkört hozzanak létre, amit a hit légkörének tartanak, hogy működjön a gyógyulás. Sokszor inkább saját maguk miatt van ez, és nem annyira az Úr miatt vagy az emberek miatt, de ha ez használ, akkor semmi bajom nincs vele. Ahogy egyre érettebbé válunk, el is hagyhatjuk az ilyen mankókat, de addig is, ha ezek abban segítenek, hogy Jézusra fókuszáljunk, akkor nem lehetnek károsak.

Aki tapasztalatlan, talán azt gondolhatja, hogy ha az ajándéka valódi, akkor semmi szüksége erre, hiszen Isten bármit meg tud tenni, amit csak akar. Isten viszont úgy döntött, hogy "cserépedényeken" keresztül akar munkálkodni. Sok szempontból alárendelte Magát a mi törékenységünknek, gyengeségeinknek. Igaz, hogy bármit meg tud tenni, amit csak akar, de mégsem teszi. Ahogy a Zsoltárok 115:16-ban olvashatjuk: "Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta." Ezért nem fog megtenni bizonyos dolgokat a földön, amíg mi nem imádkozunk érte - Ő átadta a föld feletti uralmat az embereknek. Még a Jelenések 3:20-ban is ott áll a saját gyülekezetének az ajtaja előtt, és zörget, hogy megtudja, megnyitja-e neki valaki! Ebben a korszakban nekünk kell akarnunk Őt, és nekünk kell ajtót nyitni az Ő számára, mielőtt belépne.

Az éretlenek vagy a tapasztalatlanok hajlamosak tudnak lenni arra, hogy a meggyőződésüket sokkal inkább az ideális elképzelésekre alapozzák, mintsem arra, amiről a Szentírás bizonyságot tesz. Az a célunk, hogy az Istennel való kapcsolatunkat annak alapján építsük, ami egyértelműen ki van jelentve a Szentírásban, és ne annak alapján, amilyennek lennie kellene látszólag. Akár hiszed, akár nem, még a legracionálisabbnak látszó gondolkodásmódunk is nagyon elferdült tud lenni. Ezért adta nekünk a Bibliát.

Miközben az "éretlenekről" és a "tapasztalatlanokról" beszélünk, arra is oda kell figyelnünk, hogy nehogy túl sok meggyőződésünket alapozzuk pusztán a saját tapasztalatainkra. Sokan mulasztják el azt, amit az Úr rajtuk keresztül akar tenni, mert azt feltételezik, hogy ahogyan egyszer munkálkodott az Úr, ugyanúgy fog legközelebb is. Mivel Jézus a példaképünk, azt láthatjuk az evangéliumokban, hogy soha nem tett csodát kétszer ugyanúgy. Isten egyik legalapvetőbb tulajdonsága a kreativitás, és Ő nagyon szereti a változatosságot. Ő minden reggel friss és megújult. Az Ő természete nem változik, de változtatni szokott azon, ahogyan velünk foglalkozik, és ezek a változások frissen tartják a kapcsolatunkat. Ahhoz, hogy csodák történjenek, nem valamelyik módszerben kell hinni, hanem egy Személyben.

Még ha egyes gyógyító szolgálatok ragaszkodnak is a zene valamilyen módszeréhez, vagy a fényhatások valamilyen módszeréhez, vagy máshoz, aminek rendben kell lennie, ez akkor is csak róluk szól, és nem a Szent Szellemről. De még így is rendben van. Ő a dicsőségét cserépedényekbe helyezte, és ha látni akarod a dicsőséget, akkor néha el kell viselni az edények egyéni sajátosságait. Túl tudunk tekinteni az edényen, csak hogy meglássuk a dicsőséget? Lehet, hogy ez egy kicsit nagyobb hitet igényel a részünkről, de éppen ez a lényeg.

Isten legnagyszerűbb tanúbizonysága a földön az Ő népe. Isten legrosszabb tanúbizonysága a földön az Ő népe. Nagyobb hit kell hozzá, hogy az Ő egyházának a hibái mögé lássunk, és alázat kell ahhoz, hogy partnerekké is váljunk, pedig ezt a két dolgot akarja elérni Isten velünk. Amikor eldöntjük, hogy nem emberekbe akarjuk helyezni a bizalmunkat, még csak nem is az Ő embereibe, és megtanuljuk megtartani az Őbelé vetett bizalmat, megtaláljuk az egyetlen maradandó fundamentumot - személyesen Jézust magát. Amikor elkezdünk alázatban járni, ami nem törődik azzal, hogy mit gondolnak az emberek, csak azzal, hogy Isten mit gondol, és hajlandóak leszünk az egyszerű emberek partnerei lenni, és az Ő népe közé tartozni, minden hibájukkal együtt (és a saját hibáinkkal együtt), akkor jó úton haladunk a végső valóság felé - ami a szeretet.

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Earthen Vessels - The Path of Life 11.

Fordítás: Országh György

http://gyurinaploja.blogspot.com

Valódi változas

Az Úrnak lelke szál rád /break mix/

C. LEWIS: A pokol

A pokol egyik alapelve: magamhoz tartozom, a magam ura vagyok.

Nincs akadály az Úr előtt!

"Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást." Sámuel első könyve 14:6

Ábrahám 318 szolgájával szabadította ki a sodomaiakat Kédorlaómer kezéből.

Mózesnek nem voltak seregei, csak egy bot volt a kezében, de az Úr harcolt érte a 10 csapás kardjával.

Az amálekitákkal való ütközet kimenetele a hegyen dőlt el, ahol Mózes imádkozott a népért, Áron és Húr pedig a támogatták ebben a szolgálatban.

Ógot, Básán királyát az izraeliek leverték, mert az Úr a nép kezébe adta őt, pedig ő valószínűleg óriás volt. Az óriás sereg sem tudott labdába rúgni a Seregek Urával szemben.

Jerikó falai leomlottak, pedig a zsidók mindössze annyit tettek, hogy 13-szor megkerülték a várost.

Egy csellel szövetséget szerzett nép, a gibeóniak, amikor bajba kerültek, Józsué segtségükre sietett és a Nap megállt egy napig az égen, hogy a sereg győzelmet arasson. Az egyik legnagyobb csoda a Bibliában, kozmikus csoda és az Úr egy idegen és nem is becsületes, de segítségért folyamodó népért tette.

Gedeon 300 fegyvertelen katona közreműködésével és az Úr csodájával legyőzi a midiánitákat.

Dávid egy egyszerű parittyával a kezében győzte le a hatalmas Góliátot.

A zsidók hazatérhettek a babiloni fogságból, pedig nem kellett harcolniuk érte. Az Úr a harcot elvégeztette a perzsákkal, a babiloni korszak így a zsidók közreműködése nélkül zárult le. A zsidók hazatérhettek utolsó fogságukból a hazájukba. Az Úr szabadítása.

Jézus megszabadította az emberiséget egyedül az örök halál kárhozatától, amikor meghalt értünk a kereszten. A leghatalmasabb győzelem! Az Úr szabadítása!

Isten előtt nincs akadály!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/nincs-akadaly-az-ur-elott.html

Guti Tünde: MINDNYÁJAN RABSZOLGÁK VOLTUNK

Mindnyájan rabszolgák voltunk!

Mezítláb tapostuk az undok sarat,

amiből szalmaszálak szúrtak talpunkba,

elfertőzve ráncossá aszott bőrünket.

Nem sírtunk, nem jajgattunk, nem daloltunk,

csak törtük a nádat, dagasztottuk az agyagot,

és égettük a téglát, fuldokolva a forróságban.

Mi mindnyájan rabszolgák voltunk!

Keresve a kényúr kedvét, lesve pillantásait,

hogy csúszva-mászva, elnyerjük jóindulatát,

s végül belénk rúgva, visszalökjön a mocsokba.

Igen, mi mindnyájan rabszolgák voltunk,

foltoztuk, mázoltuk a BŰN bársonyos trónját,

s lélektelen tekintettel jártuk az utat,

mint a lidércnyomás, holdtöltekor.

Nem tagadhatjuk, rabszolgák voltunk,

de megszabadítani, egyszer egy vezető állt elénk,

akit az égő csipkebokor lángjaiból

a Vagyok küldött el hozzánk.

Rabszolgasors kínos tengődéséből nyertünk

sivatag homokján virágzó szabadságot,

de mégis bolyongnunk kellett úttalan utakon,

mert zúgolódva vágytunk vissza a húsos fazekak után.

Pedig emlékeztünk az egyiptomi kosarak súlyára,

s tudtuk, hogy ki választotta ketté a mélységes tengert,

hullámok közt elpusztítva gyűlölködő kínzóinkat.

Tűzoszlopként vezetett éjjel, nappal pedig felhőben,

a keserű vizet meggyógyította és mannát rendelt,

majd sóhajtozó méltatlankodásunkban fürjeket,

s kősziklából fakasztott vízzel itatott a pusztában.

Hosszan tűrt lázongó népének…

Mi mindnyájan, eloldozott rabszolgák voltunk,

mégis hajlongtunk sötét ördögi bálványok előtt,

felgerjesztve ezzel az Úr haragjának tüzét...

Mindnyájan ONNAN jöttünk, a kietlenen át,

és egyikünk sem ért többet vagy kevesebbet,

amikor a halálos marás után felnéztünk az érckígyóra.

Mi mindnyájan egyformán bűnösök voltunk,

s ugyanaz a kegyelem mentett meg a haláltól,

mi mindnyájan egy igaz cél felé tartunk,

ahova egyetlen, kicsi, szűk kapun lehet belépni:

a kereszten át, letéve előtte mindent, amivel jobbnak,

értékesebbnek, szebbnek tartjuk magunkat testvéreinknél,

mert mi most már mindnyájan Krisztus követőiként

szolgáljuk az Igazságot, megtisztulva Egyiptom átkától.

Útban az Életre – kivirágzik a puszta.

2013. október 25

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/verseim/mindnyajan-rabszolgak-voltunk.html

Istenről

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A változások gyakoriak, de Isten vezetése, szeretete állandó.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Pinter Bela Forog a hinta

A bocsánatkérésről

Készítette: Cigányok Oldala , idézet,zene minden ami jó

2013. november 25.

János evangélium 16. fejezet: A Vigasztaló eljövetelének ígérete (revideált)

Ján. 16,1 Ezeket [azért] beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok [(szkandalidzó): hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy megóvjalak titeket a hitbeli elbukástól; hogy ne veszítsétek el a hiteteket].

Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek [kizárnak, kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál vele, és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez].

Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg [és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem.

Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [(hotan): és valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.

Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?

Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

Ján. 16,7 De én az igazat [(alétheia): a valóságot] mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló [Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő; Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok.

Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn [(elegkhó koszmosz hamartia): vagyis napvilágra hozza, rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését]. Igazság [(dikaioszüné): igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] és ítélet [(kriszisz): döntés, megkülönböztetés, különbségtétel] tekintetében.

Ján. 16,9 Bűn tekintetében [vagyis, hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek én bennem;

Ján. 16,10 És igazság [vagyis igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.

Ján. 16,11 Ítélet [(krinó): döntés, elhatározás] tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok [vagyis most nem tudjátok elviselni, nem vagytok hozzá elég erősek].

Ján. 16,13 De mikor [(hotan): vagyis amikor csak, és bármikor] eljő Ő, az igazságnak [(alétheia): vagyis a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd [(hodégeó): és utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog] titeket minden [vagyis a teljes] igazságra [és bevezet titeket a teljes valóságba]. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [és az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek].

Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti [és azt jelenti ki] néktek.

Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya] az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek].

Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.

Ján. 16,19 [Észrevette, és] megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, [arról kérdezősködtök egymás között; arról tanakodtok egymással] hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?.

Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [(klaió): zokogtok] és jajgattok [(thréneó): sirattok és gyászoltok majd] ti, a világ pedig örül [(khairó): és örvendezik]: ti szomorkodtok [(lüpeó): elszomorodtok, bánkódtok, búsultok], hanem a ti szomorúságtok [(lüpé): bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és ujjongássá lesz].

Ján. 16,21 Az asszony mikor [(tiktó): vajúdik, és] szűl, szomorúságban [kínlódik, gyötrődik, fájdalomban] van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra [a gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e világra.

Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [(lüpé): bánatban, és fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni [(khairó): örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket.

Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától [ugyanis bármire kéritek is akkor az atyát] az én nevemben, megadja néktek.

Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötek teljessé legyen.

Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról [(laleó): világosan, érthetően elmagyarázom nektek az Atyát].

Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [(phileó): kedvel] titeket, mivelhogy ti szerettetek [(phileó): kedveltetek] engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki [vagyis az Istenből származtam].

Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától/ból, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához [elmegyek az Atyába].

Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.

Ján. 16,30 Most tudjuk [(eidó oida): és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent tudsz [(eidó oida): mindent ismersz, és mindennel tisztában vagy], és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől/ből jöttél ki.

Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

Ján. 16,32 Ímé eljő [(erkhomai): közeledik] az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez [és mindenki a maga otthonába], és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatástok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [vagyis legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam].