Ne légy passzív

Készítette: Szeretet-Közösség

A sérelmekről

Készítette: Keresztény szépségportál

Abban megyünk tönkre, hogy minden sérelmet felírunk és számon tartunk, és őrizzük, mint fájó, büszke titkot.

Cseri Kálmán

www.keresztenyszepsegportal.hu

Pastor Chris magyar felirattal Ki a szellem 1

Zozo Zoltán énekel

Ige: A kísértésben való megállás után, hirdesd az örömhírt!

Erre mutat példát az Úr Jézus, aki a kísértésből kijött, és: „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa. [a mennyek királysága, az Egek Istenének királyi uralma]* (Mát. 4,17)

Mert a pusztai kísértés után: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő tanít azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És folytatja a Bemerítő János által hirdetett üzenetet, aki: „… ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,2)

 A tanítványoknak is ezt parancsolja az Úr Jézus: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván (és hirdessétek): Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Csodálatos, Szent és Fenséges Megváltóm vagy.

Egy varázsló szabadulása, megmenekülése

Isten szólt!

 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának (letelt rabsága), hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért (vétkéért)” (Ésa. 40,1-2)

Megvallás

Köszönöm Úr Jézus Krisztus, hogy Te tettél alkalmassá arra, hogy mint világosság fia, úgy járjak, (Eféz.5,8.) Meg van írva, hogy a világosságban nincsen semmi sötétség.(1Ján.1,5.), tehát a sötétség gyümölcstelen cselekedetei sincsenek bennem, (Eféz.5,11.)

E. Mörike: Fohász

Istenem hadd tegyünk le mindent kezedbe, a kezdetet, s a véget egyaránt. 

Hányféle keresztyén él a földön?

Sötétkamra keresztyén: hitéletét titkon, a sötétben éli, hogy más meg ne lássa.

Novemberi keresztyén: közelében az embert a hideg rázza.

Nézőközönség keresztyén: érdeklődik, lelkesedik, de nem vesz részt semmiben.

Porcelán keresztyén: vigyázni kell vele, mert érzékeny és könnyen sértődik.

Kirakat keresztyén: kifelé szépet mutat, de élettelen, mint egy kirakati bábu.

Látszat keresztyén: képmutató, azaz hamis képet mutat önmagáról.

Névleges keresztyén: csak a neve az, de ő maga halott.

Tamáskodó keresztyén: aki csak azt hiszi el, amit lát.

Mentsen Uram! - keresztyén: aki a szenvedésnek még a gondolatától is visszariad.

Ágaskodó keresztyén: csak egy a fontos számára, hogy ki a nagyobb? - természetesen ő maga!

Világítólámpás keresztyén: olvasd el Máté 5,16-ot!

http://www.csendespercek.hu/gondolatok/1633-hanyfele-keresztyen-el-a-foldon-2579290

10. A hívõk különleges kincse 1. rész

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Isten ígéretei a hívõk különleges kincsei: bennük van a hit öröksége. A szövetség Istenének összes ígérete a miénk, a személyes tulajdonunk. Hit által kapjuk és fogadjuk el õket, és azok alkotják valódi gazdagságunkat. A jelenben is birtoklunk és élvezhetünk bizonyos dolgokat, de vagyonunk tõkéje, birtokunk nagy része Istenünk ígéretében van. Amit a kezünkben tartunk, csak elõlege annak a kegyelembõl való mérhetetlen jutalomnak, amit kellõ idõben kifizet nekünk.

Az Úr kegyelmesen már most megad nekünk minden dolgot, amire szükségünk van ehhez az élethez és a kegyességhez, de legcsodálatosabb áldásait az eljövendõ idõkre tartogatja. A naponta tõle kapott kegyelem csupán költõpénz – az utazási költségekre úton hazafelé –, de nem vagyon.

A gondviselésszerû ellátmányok menet közben kiosztott fejadagok, de ez nem a szeretet végsõ lakomája. Lehet, hogy hiányoljuk az útszéli étkezéseket, de mi a Bárány Vacsorájára megyünk. A tolvajok elrabolhatják tõlünk készpénzünket,

de különleges kincsünk el van rejtve Krisztusnál, Istenben, tehát nem kell attól

tartanunk, hogy elveszítjük. A kéz, amely azért vérzett, hogy a miénk lehessen ez a kincs, meg is tartja nekünk.

Nagy öröm az ígéretekben való részesedésünk teljes bizonyossága, de ezt az örömteli érzést elveszíthetjük, és lehet, hogy nehéz lesz újra megtalálnunk, ám az örök örökség bizonyosan a miénk lesz. Bár jó, ha az ember kezében ott van birtoklevelének másolata, és sok örömet lelhet az olvasásában, de valami véletlen folytán elvesztheti vagy ellophatják. Iratainak elvesztése azonban nem jelenti jogainak elvesztését. Birtoklevelének kellemes olvasgatását félbe kell ugyan szakítania, de a birtokhoz való joga nem sérül. A szövetség ígéretét minden örököstárs kegyelembõl kapja, és ez a kegyelem nem vész el.

 Sok esemény megrendítheti a hívõ biztonságérzetét, de ’az ígéret bizonyos minden hívõ számára.’ A mi legértékesebb vagyonunk nem az ígéretben való jelenbeli vigaszunkban és bizalmunkban van, hanem magában az ígéretben, és abban a dicsõséges örökségben, amit biztosít számunkra. Örökrészünk nem a Jordán innensõ oldalán van. Lakóhelyünk nem a jelen határain belül található: messzirõl látjuk, és várunk rá, hogy gyönyörködhessünk benne azon a nevezetes napon, amikor szövetségkötõ Fõnk megjelenik dicsõségben, és egész népe vele lesz.

Isten gondviselése földi járandóságunk, Isten ígérete viszont mennyei örökségünk. Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy Isten miért az ígéretei által gondoskodik választottjairól? Azonnal kioszthatta volna az áldásait anélkül, hogy szándékait elõre bejelentette volna. Ily módon elkerülhette volna, hogy szövetséget kössön velük. A dolgok természete szerint nem volt szükségszerû az ígéreteknek ez a terve. Az Úr megadhatta volna nekünk mindazt a kegyelmet, amire szükségünk van, anélkül, hogy elkötelezte volna magát. Isten – nagy hatalmával és céltudatosságával – titokban elhatározhatta volna, hogy mindent, amit a hívõkért tesz, anélkül teszi, hogy beavatta volna õket isteni terveibe. Sok rendeletét titokban tartotta a világ teremtése óta, akkor miért nyilatkoztatta ki áldásainak célját? Miért van az, hogy nyilvánosan kijelentett ígéretei szerint bánik a hívõkkel – az Éden kapujától a mai napig egészen életük földi végéig.

A kérdésben benne van a válasz. Elõször is, nem lehetnénk hívõk, ha nem lenne egy ígéret, amiben hihetünk. Ha az üdvösség a hiten alapszik, Istennek kell tennie egy ígéretet, amin a hit gyakorolhatja magát. A hit általi üdvözülés tervét azért választotta Isten, mert ez illik legjobban a kegyelem elvéhez; és ez a terv szükségszerûvé teszi az ígéreteket, hogy a hitnek meglegyen mind a tápláléka, mind az alapja. Az ígéret nélküli hit olyan lenne, mint egy láb talaj nélkül, amin állhatna; és az ilyen hit – ha egyáltalán hitnek nevezhetõ – méltatlan lenne a kegyelem tervéhez. Miután Isten a hitet tette meg az evangélium nagy parancsává, a hit az evangélium törvényének lényeges részévé vált.

Elragadó gondolat, hogy a mi hûséges Istenünk szándékosan ígér meg nekünk jó dolgokat, hogy kétszer élvezhessük õket: elõször hit által, másodszor pedig amikor valóra válnak. Mivel ígéret által ad, kétszer ad; és mi is kétszer kapunk,

hit által elfogadva az ígéretet. Sok ígéret beteljesülésének ideje nem a távoli jövõben van, mert hit által megvalósítjuk az ígéretet, és a várt áldás elõjelei örömmel töltik el szívünket jóval az áldás elérkezése elõtt. Jó példa erre az ószövetségi szentek hite. Isten megígérte az Utódot, akiben a népek áldást nyernek, és ez az ígéret volt a hit indítéka, a reménység alapja és az üdvözülés indítéka sok ezer hívõ számára, mielõtt Isten Fia ténylegesen megjelent az emberek között. Nem ezt mondta-e Urunk: ’Ábrahám... megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is’ (Jn 8,56)? A hívõk nagy õsatyja látta eljönni Krisztus napját Isten ígéretének látcsövén keresztül, a hit szemével, és bár Ábrahám nem érhette meg eme ígéret beteljesülését, mert meghalt az Úr eljövetele elõtt, akárcsak Izsák, Jákób és sok más szent, de bízott Krisztusban, örvendezett Krisztusban, szerette és szolgálta Krisztust.

Mielõtt Jézus megszületett Betlehemben, és feláldoztatott a Golgotán, az ószövetségi hívõk már látták õt, és boldogok voltak. Az ígéret Üdvözítõt adott nekik, mielõtt az Üdvözítõ ténylegesen megjelent. Így van ez velünk is most: az ígéret segítségével még sohasem látott dolgok birtokába jutunk. Elõrelátás által az eljövendõ áldást jelenvalóvá tesszük a magunk számára. A hit elfeledteti az idõt, megszünteti a távolságot, és azonnal birtokba veszi a jövõbeli dolgokat. Az Úr még nem adta meg nekünk, hogy csatlakozhassunk a mennybeli hallelujához: még nem léptünk át a gyöngykapun, és nem jártunk az átlátszó aranyból készült utcákon, de eme boldogság ígérete átvilágít nyomorúságunk homályán, és ízelítõt ad a dicsõségbõl. Hit által diadalmaskodunk, mielõtt kezünk ténylegesen megragadná a pálmaágat.

Hit által együtt uralkodunk Krisztussal, mielõtt fejünkre tennék a soha el nem halványuló koszorút. Sokszor láttuk a menny hajnalát, miközben megpillantottuk az ígéretbõl áradó fényt. Amikor hitünk erõs volt, felmásztunk oda, ahol Mózes állt, és láttuk a tejjel és mézzel folyó országot. Amikor az ateisták kijelentették, hogy Égi Város nem létezik, mi ezt válaszoltuk: ’Vajon nem láttuk-e a Gyönyörûséges Hegyekrõl?’ Eleget láttunk az ígéret által, hogy bizonyosak lehessünk a dicsõségben, amelyet az Úr készített azoknak, akik szeretik Õt; így hát megízleltük az elsõ kortyot az ígért üdvösségbõl, és megtaláltuk benne teljes és végsõ örömünk biztosítékát.

Nem lehetséges, hogy Istennek az ígérettel az volt a szándéka, hogy elterelje a figyelmünket a látható dolgokról, és rátelje a láthatatlan és hitbeli dolgokra? Aki Isten ígéretén él, az egy más atmoszférába emelkedett, mint amelyik a mindennapi élet mélyen fekvõ völgyeiben nyomaszt minket. ’Jobb az Úrban bízni, mint az emberekben reménykedni. Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni’ (Zsolt 118,9). És valóban így van, mert ez jobb, nemesebb, felemelõbb. Szükségünk van arra, hogy az isteni erõ felemeljen minket eme magasztos bizalom magasságába, mert lelkünk hajlamos a sárba ragadni. Sajnos, akadályoz minket bálványimádásig menõ vágyunk, hogy megnézzük, megérintsük és megfogjuk a dolgokat: bízunk érzékeinkben, de túl érzéketlenek vagyunk ahhoz, hogy bízzunk Istenben. Ugyanaz a szellem, amely arra késztette Izráelt, hogy így kiáltson a pusztában: ’Készíts nekünk isteneket, hogy elõttünk járjanak!’, minket arra késztet, hogy olyasmi után sóhajtozzunk, ami megérinthetõ, amit bizalmunk megragadhat. Áhítozunk a bizonyítékokra és a jelekre, és nem fogadjuk el, hogy az isteni ígéret biztosabb és megbízhatóbb, mint a látható dolgok. Így hát látható jelek és bizonyítékok

után epekedünk, amíg rá nem kényszerülünk, hogy kipróbáljuk a biztosabb és megbízhatóbb dolgokat, amelyek láthatatlanok. Áldott dolog Isten gyermeke számára, ha el kell hagynia az átmeneti dolgok homokját az örök dolgok sziklájáért, elhíva arra, hogy az ígéret szabálya szerint járjon.

Ezenkívül az ígéretek segítségünkre vannak abban, hogy az Úrra várjunk. Amikor a hívõ elhiszi az ígéretet, Isten gyermeke tudja, hogy Isten létezik, és megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik Õt. Hajlamosak vagyunk eltávolodni a valóságos Istentõl. Az anyag világában élünk és mozgunk, és lenyûgöznek minket a hatásai. Testünket valóságosnak érezzük, amikor fájdalmat érzünk, és a világot is valóságosnak érezzük, amikor cipelnünk kell a keresztjét; de a test szegényes sátor, a világ pedig csupán buborék. E látható dolgok lényegtelenek, de gyakran tartósnak tûnnek számunkra. Tudnunk kell, hogy a láthatatlan dolgok éppoly valóságosak, mint a láthatóak, sõt még valóságosabbak. Szükségünk van egy élõ Istenre ebben a haldokló világban, és közel kell kerülnünk hozzá, különben kudarcot vallunk. Az Úr arra oktatja embereit, hogy miként vegyék észre Õt. Az ígéret része ennek az oktatási folyamatnak.

Amikor az Úr hitet ad nekünk, és mi bízunk az ígéretében, akkor kerülünk szemtõl szembe vele. Ezt kérdezzük: ’Ki tette ezt az ígéretet? Ki fogja teljesíteni?’, és így gondolataink a dicsõséges Jahve közelébe jutnak. Érezzük, mennyire szükségünk van rá hívõ életünk egész rendszerében, és hogy Õ mennyire valóságosan belép abba, úgyhogy benne élünk, mozgunk, létezünk.

Fuss el Babilonból - Folk Iván

Andrew Wommack A szentség gyümölcs

Lukács 11:42-44

De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! (Lukács 11:42)

Amikor Jézus azt mondta: “…és amazokat sem elhanyagolni!”, akkor Ő nem a helyes cselekedetek  ellen érvelt. Isten Igéje hangsúlyozza a cselekedeteinkben való szentséget . A farizeusok tévedése – ami Jézus feddését kiváltotta – az volt, hogy ők abban hittek, hogy helyes cselekedeteik helyes kapcsolatot hoznak létre Istennel, de az Istennel való helyes kapcsolat csak magunk megalázásával, és hitünk a Megváltóba, Jézus Krisztusba való helyezésével érhető el.

Isten kegyelemből, hit által tisztítja meg a szívünket (Efézus 2:8), és ezután már birtokoljuk a szentségre való gyümölcsöt. (Róma 6:22) A szentség gyümölcs, nem pedig a megváltás gyökere. Egy hasonló helyzetben (Máté23:26) Jézus a következőt mondta: “Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!” Az igazi kereszténység belülről fakad. Egy jó szív meg fogja változtatni az ember cselekedeteit, de az ember cselekedetei nem tudják megváltoztatni a szívét.

A vallás egyik kedvenc tanítása, hogy ha jót cselekszel, akkor jó leszel. Semmi sem áll távolabb az igazságtól! Újjá kell születned Isten Szelleme által, ezután lesznek a cselekedeteid szentek, mivel te szent vagy. Szent vagy a belsődben, és a szentség egyre inkább megnyilvánul a külsődleges dolgokban is.

Ez az evangélium szíve. Minden nagy világvallás rendelkezik erkölcsi mércével a megváltást illetően, kivéve a kereszténységet, amely a megváltást egy Megváltón keresztül kínálja. Ha megváltást nyertél nincs szükséged arra, hogy külsőleg is láthatóan szentté változtassad magad.

Ma, csak engedd, hogy az Úr szentsége, mely benned van, megnyilvánítsa magát a gondolataidon, szavaidon és cselekedeteiden keresztül! Ezek egyre nyilvánvalóbbakká válnak, ahogy követed a Szellemet és megújítod az elmédet Isten Beszédével. (Róma 12:2) A szentség gyümölcse meg fog jelenni életed minden területén.

http://awme.hu/2010/08/napi-inspiracio-augusztus-2/#.Ul2Eo9LGqZA

A SZÍV A FEJ ELLENÉBEN

Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. - Példabeszédek 3,5.

A saját értelmed egyszerűen az elméd működési folyamata — a saját emberi gondolkodásod. Más szavakkal így is olvashatnánk ezt a verset: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; és a saját fejedre ne támaszkodj.”

A hit működni fog a szívedben, még ha a fejedben kételkedés van is! Sok keresztény amiatt szenved vereséget, hogy amikor a kételkedés belép az elméjébe, azt mondja: “Én kételkedem.” Jézus azonban nem azt mondta: „és a fejében nem kételkedik”, hanem azt mondta: „és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi…” (Márk 11,23) A szív hite az, ami elvégzi a munkát, nem pedig a fejé.

Azok közül a nagy csodák közül, amelyek megtörténtek az életemben, némelyik akkor történt, amikor ilyen hit kijelentéseket tettem, mint: „Én a szívemből való hittel elfogadom a gyógyulásomat” — miközben a fejem egyre azt mondta: „Ez nem így van. Ez nem így van!” (Két szervi szívbetegségből gyógyultam meg és egy gyógyíthatatlan keringési betegségből, ami majdnem teljesen megbénította a testemet.)

Neked is szokott bajod lenni a fejeddel? Ilyenkor egyszerűen csak bízzál az Úrban teljes szívedből (ne a fejedből), és a saját értelmedre ne támaszkodj!

Megvallás: Bizodalmam van az Úrban teljes szívemből. Nem támaszkodom a saját értelmemre. Én hiszem a szívemből, hogy amit Isten Igéje mond, az igaz.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György: AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK EREJE-3.

Róma 1,16-17.

16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Nem szégyellem.

1./ Elmondom. Kihirdetem.

2./ Ahol lehet, továbbadom. Mert tudom, hogy az evangélium ment meg.

3./ Úgy mondom el, ahogy az megtörtént. Mert az evangélium: TÖRTÉNT. Az evangélium VÉGBEMENT. Az evangélium TÖRTÉNELMI TÉNY. Valóság.

a./ Isten elküldte a történelem egy bizonyos időpontjában, az emberiség egy bizonyos népéből és népéhez, s meghatározott földrajzi helyen az Ő Fiát. Isten emberré lett. Az Ige testté lett. Egy bizonyos családban. Egy ponton a történelemben. Az evangélium történelmi tény.

b./ Isten Fia itt élt közöttünk, emberek között. Izráel földjén – földrajzilag pontosan meghatározható helyeken járt – a történelem pontosan meghatározható időszakában, lefixálható uralkodók, vezetők, személyiségek korszakában, és közöttük. Letagadhatatlanul. Nyomot hagyott – ezrek ismerték, tízezrek hallottak Róla, saját korában, megfoghatták, megismerkedhettek Vele, hallgathatták, láthatták, átélhették szerető csodáit, hatalmát, amivel a halottakat feltámasztotta (sohasem titokban, mindig emberek szeme láttára). Leellenőrizhető személyisége, cselekedetei és szavai itt, ezen a földön, a történelem egy bizonyos időszakában, meghatározott személyek között, szemtanúk jelenlétében hatottak.

c./ Annyira valóságosan itt volt, mint te vagy én. És annyira valóságosan bizonyította teljes lényével – szavaival, viselkedésével, bátorságával, az embereknek a gonosz szellemektől való megszabadítással, halottak nyilvános feltámasztásával, gyógyíthatatlan betegségek – csonkaságok, vakság és lepra okozta elnyomorodások – emberek szeme előtt való egyértelmű, orvosilag igazolható meggyógyításával, hogy hazugságnak semmiképpen nem lehetett bélyegezni. Legfeljebb azt mondhatták, hogy „az ördögök fejedelmével teszi” mindezt – de letagadni lehetetlen volt. Nyilvánvaló volt ezrek és ezrek előtt. A saját korában. Saját kortársai között. Szemtanúk ezrei előtt. Letagadhatatlan. Történelmi tény.

d./ De mivel a vallási status quót (a beállt vallási rendet) zavarta ez a tény – mármint, hogy a Messiás eljött, itt volt az emberek között, cselekedett, és a kor megszokott vallási rendjét nem követte mindenben (pl. szombat napokon is meggyógyította az embereket, visszament Mózes első könyvéig, hogy az életre szóló útmutatásokat megadja, szemben a kor vallási tanítóival, akik felmentést találtak maguknak bibliamagyarázatokban, stb.) – és mivel nem tudták félretenni, de a nép vallási vezetői féltették tekintélyüket, hatalmukat, jövőjüket: eljutottak odáig, hogy „elhallgattatják”. Sem hazugság, sem vád, sem megfélemlítés nem hatott. A gyógyulások, a halottak feltámadása, nyilvánvaló volt, tömegek látták és hallották a Messiás cselekedeteit és tanítását, és tömegek kezdték felismerni, hogy Ő a várva-várt személy, Izráel (és minden ember) Megváltója. Valamit tenniük kellett – úgy érezték. Így kerestek lehetőséget arra, hogy egy koncepciós per során, koholt vádak alapján elítéltessék a római helytartóval, és kivégeztessék a római katonákkal.

e./ Az Örökkévaló Isten az emberek – Őellene – elkövetett bűnét (bűneit) nem tudta másként eltenni az Őhozzá (vissza)vezető útból, csak úgy, ha Ö Maga elhordozza ezeknek a bűnöknek a következményét. Magát a bűnt kellett felvennie, és saját, örökkévaló életét odaadnia, letennie azért, hogy ez a bűn, ezek a bűnök, kiengesztelést, és megbocsátást nyerjenek. Erről beszélt évszázadokon át az a sok áldozati állat, amit Isten Igéjének rendelése alapján az emberek vittek bűneik bocsánatáért, de amelyek, vérükkel, nem tudták eltörölni a bűnt, hiszen a bűn súlyához nem voltak mérhetők. Erről beszélt évszázadokon át az Isten Igéje, Mózes első könyvétől Ézsaiásig, és Dánieltől keresztelő Jánosig, írásban és szóban. Amikor János azt mondta: „Íme az Isten Báránya, aki elhordozza – elviszi – a világ bűneit” – erről a jövendő áldozatról, az Isten Fiának, tulajdon testében bemutatott engesztelő áldozatáról beszélt. Isten elküldte a Fiát – „Isten megjelent testben” – hogy életét adja Ellene fellázadt teremtményeiért. Ezért engedte át Fiát a „sötétség órájának”. Ez az evangélium része. Isten oda akarta adni életét az elveszettekért. Meg akarta váltani őket. És meg is tette. A történelem egy bizonyos pillanatában. Fent a golgotai kereszten. Kimondta – saját szájával, emberi testben – „Elvégeztetett”. A megváltás végbement. Az Isten Fia meghalt. Teljességgel. Úgy, ahogy a bűn miatt minden embernek meg kellett halnia. Véglegesen. A bűn számára, és a bűnért – ahogy a Római levélben olvasod. Azért, hogy a bűn pusztító erejét semlegesítse. Megváltson a bűn és a halál törvényétől.

5./ Az, amit a vallási vezetők – összekapcsolódva a politikai vezetéssel – véghezvittek, a kivégzés, egy régóta várt kijelentés – prófécia – beteljesítése volt: felhasadt a világosság. Az Isten Fia eljött, hogy megváltson bennünket, életét letette, odaadta a bűneinkért, és ezzel elgördítette az akadályt az Istenhez vezető útról. Ismét édesapád lehet az Örökkévaló Isten. Ez a tény a feltámadásban lett megpecsételve. Mivel az Isten Fiában nem volt bűn, (jóllehet a bűnt felvette, elhordozta, és eltette az útból azzal, hogy megváltott bennünket tőle), nem maradt a halálban. A halál a bűn – lázadás, engedetlenség, Istentől való elfordulás – következtében jött be erre a világra. Minden ember, aki testben megszületett, meghalt egyszer. Az Isten Fia, aki testben szintén megszületett, szintén meghalt – de nem saját bűneiért – Neki nem voltak bűnei. Teste tekintetében Ádámtól származott – „az asszony magva volt” – de természete tekintetében Isten Fia volt, akinek nem voltak bűnei. Megkísértették a bűnök, ugyanúgy, ahogy mindenkit, aki testben él, de nem követett el egyetlen egyet sem. Őbenne nem lehetett megtalálni semmit sem, ami az ördöghöz kötötte volna. „Jön értem e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije” – mondta elfogatása és a koncepciós per kezdete előtt közvetlenül a Megváltó. Nem volt benne bűn. Nem saját bűneiért halt meg. S mivel meghalt, de nem volt benne bűn, a HALÁL NEM TARTHATTA FOGVA.

A halál nem egy biológiai folyamat csupán. Amiről itt az Ige beszél, a halál egy szellemi hatalom, egy hatalmas uralkodó, aki fogságban tart. De Jézus Krisztust nem tarthatta fogva. Nem tarthatta vissza attól, hogy feltámadjon. És a Megváltó harmadnapra – ahogy a Szentírásban előre megmondták a próféciák – feltámadt a halálból. Saját testében. Ez is történelmi tény. Természetesen mindent megpróbáltak a kor vallási vezetői, hogy eltussolják ezt, lepénzeléssel, hazugsággal, fenyegetéssel, elhallgattatással, üldözéssel, kivégzésekkel, amit tudtak megtettek ennek érdekében, de többé nem lehetett eltűntetni az emberek szeme elől. Jézus Krisztus, az Isten Fia, feltámadt a halálból, a kivégzés sebeit kezein, lábain és oldalában ott hordozta, hatalmas volt, megjelent a tanítványok között, annak ellenére, hogy be voltak zárva az ajtók, evett előttük, és meg lehetett tapogatni, bizonyítandó, hogy teste van, csontjai és húsa, izmai és bőre, valósággal a saját testében támadt fel. Történelmi tény. Nem csak a halála, de a feltámadása is. Bizonyíték amellett, hogy a megváltás végbement.

6./ Jézus Krisztus feltámadása pecsét. Pecsét amellett, hogy az Úr Jézus igaz – tiszta – volt. Nem maradt a sírban. De ha meghalt – és nem a saját bűnei miatt – akkor megváltott bennünket. Eleget tett minden feltételnek és követelménynek – tiszta és ártatlan bárány volt – és megváltott. Sőt, a halál többé Rajta nem uralkodik. Ő maga győzte le a halált. A bűn és a halál törvénye le van győzve. És ezt továbbadta tanítványainak. Rájuk lehelt: „vegyetek Szent Szellemet”. Lehetővé tette a bűnök bocsánatát. Az új teremtést. Azt, hogy ha befogadod Őt, hatalmat kapj arra, hogy Isten gyermekévé legyél. Fiává, aki örököse is. Vele együtt örökölsz. Élő örökséged van. Olyan, ami egész életedre kihat. Soha nem hagy el. Az örökkévalósághoz, Isten országához, Isten családjához tartozol. Vele együtt élsz most – és örökké. Nem lehet senki, aki elválaszt téged Őtőle. Vele élsz, és vele végzed az Ő megmentő munkáját. Továbbadod az Evangéliumot. Továbbadod, és mented így az embereket az ördög hatalma alól, a bűn alól, az Isten nélküli állapotból. Ez az az evangélium, amiről az apostol beszél: a „Krisztus evangéliuma”, amit nem szégyell. Amit bátran hirdet. Ami mellett kiáll. Ami megmentő evangélium. Amitől minden más lesz. A régiek elmúlnak, és íme újjá lesz minden. Amiért érdemes élni. Ami küldetést ad neked és nekem. Ami elkísér egész életedben. Amiről szóltak a művészek kétezer év óta, és amit kifejezni, teljességgel, még senki nem tudott. Amire soha nem lehet ráunni, és ami mindenkor elegendő életet fog jelenteni a szabadításra.

A háláról

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Hálánk azért, amink van, kiszoríthatja az aggodalmat esetleges hiányaink miatt.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

szakítsatok minden gonosztól

Készítette: Keresztény szépségportál

Szakítsatok minden gonoszsággal, képmutatással, hazugsággal, mások átverésével, irigységgel és minden rágalmazással. Biblia (1 Péter 2:1)

www.keresztenyszepsegportal.hu

A helyes megközelítés - Kubinyi Károly

- Öröktől ismered...- Szabó Balázs és zenekara