Pásztor Chris: “Őt Hallgassátok…….”

Készítette: József Balogh

… Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Máté Evangéliuma 17:1-5).

Amikor Isten a fenti igeversben Jézusra vonatkozóan azt mondta, hogy “ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok.” minden teremtményhez szólt. A teljes természet – élő és élettelen – alá lett rendelve Jézusnak. A sziklák, a szél, a fák, a víz, a halak, az angyalok, démonok, stb.. A Mennyben, a Földön és a Föld alatt mindennek Jézusnak kell engedelmeskednie és Rá kell hallgatnia Isten parancsolata szerint. A Filippi levél 2:9-10 versszakok szerint “Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.”

Nem csoda hát, hogy Jézus összes kimondott szava valósággá vált. Minden felett teljes hatalommal és uralommal rendelkezik. Szólt a fához és az kiszáradt. (Márk Evangélium 11:12-22); Szólt a dühöngő viharhoz és elcsendesedett. (Márk Evangélium 4:35-39); Szólt a kenyérhez és a halakhoz, és megszaporította azokat, hogy a sokaságnak legyen eledele. (Máté Evangéliuma 14:17-21, Máté Evangéliuma 15:32-38); Szólt a tetemekhez és életre keltek! (Lukács Evangélium 7:11-15, János Evangélium 11:32-44) A szavára a bénák járni kezdtek, a vakok szeme megnyílt, a süketek fülei megnyíltak és a démonok elmenekültek! (Máté Evangélium 15:30) Amikor Jézus szólt, minden esetben csodák történtek; minden teremtmény engedelmeskedett és figyelt a kimondott szóra, valamint aszerint cselekedett.

János Apostol azt írta rólunk : "… mert amint ő (Jézus) van, úgy vagyunk mi is e világban.” (1 János levél 4:17). Az Úr Jézus hatalmat adott nekünk, hogy helyette cselekedjünk; felhatalmazást kaptunk a nevének a használatára. Ezért amikor szólsz, minden teremtmény vigyázzba áll és engedelmesedik. Az Ő nevében hatalmad van kimondani bármit, bármilyen pozitív változásra vágysz.

Megvallás

Drága Atyám, köszönöm, hogy felhatalmaztál engem Jézus nevének használatára, és mint egy király kimondhatom az erőteljes szavakat a kívánt változáshoz a munkám, az anyagi életem, a családom és egészségem területén. Mindennek életet szólok magamra vonatkozóan a mai napon, a Jézus nevében. Ámen

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Róma levél 8:19; Máté Evangélium 12:36-37

A kereszténységről

Készítette: Szeretet-Közösség

A forrásunk!

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja. (Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

jézus Végidők jelei Edda dolly Roll Isten guszti keresztény

Helyes_Beat - Lényed Érint [OFFICIAL VIDEO]

János evangélium 14. fejezet: Egyesülés Jézussal (szerkesztett)

Ján. 14,1 Ne nyugtalankodjék [(tarasszó): ne rendüljön meg, ne háborodjék meg, ne remegjen, és ne legyen zaklatott] a ti szívetek [a ti bensőtök]: higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] Istenben, és higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] én bennem.

Ján. 14,2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

Ján. 14,3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

Ján. 14,4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

Ján. 14,5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

Ján. 14,6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság [(alétheia): vagyis a valóság] és az élet; senki sem mehet [és senki sem juthat] az Atyához, hanemha [csakis] én általam [vagyis csak rajtam keresztül].

Ján. 14,7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt [(autosz): magát].

Ján. 14,8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14,9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?.

Ján. 14,10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket [(réma): kijelentéseket, az élő Igéket], amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik [(menó): aki bennem jelen van, és bennem él], ő cselekszi e dolgokat.

Ján. 14,11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higyjetek nékem.

Ján. 14,12 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

Ján. 14,13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ján. 14,14 Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ján. 14,15 Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok].

Ján. 14,16 És én kérem az Atyát, és más [(allosz): egy másfajta] vígasztalót [(paraklétosz): Pártfogót, Bátorítót, Segítőt, Védőt, Közbenjárót, Védőügyvédet, szószólót] ád néktek, hogy veletek maradjon [(hümón menó): hogy bennetek éljen] mindörökké.

Ján. 14,17 Az igazságnak [(alétheia: a Valóságnak] ama Szellemét: akit a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható, vagyis evilág] be nem fogadhat [(lambanó dünamai): nem fog fel, nem érzékel, nem ért meg, mert nem képes rá, ezért nem is lehetséges számára]. Mert nem látja [(theóreó): nem veszi észre, ezért nem is tapasztalja meg] őt. És nem ismeri őt [(ginószkó): és nem is akar tudni Róla]. De ti ismeritek [(lambanó): érzékelitek, és megértitek] Őt, mert nálatok lakik [(hümin menó): és bennetek él], és bennetek marad, mert (eszomai): veletek, és bennetek leszek].

Ján. 14,18 Nem hagylak [úk aphészó: és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Ján. 14,19 Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

Ján. 14,20 Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.

Ján. 14,21 Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja

befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak.

Ján. 14,22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat [mi történt, hogy nekünk készülsz (emphanidzó): láthatóan megjelenni; láthatóvá tenni és kijelenteni magadat], és nem a világnak [(koszmosz): és nem a látható világnak, vagyis evilágnak]?

Ján. 14,23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk.

Ján. 14,24 Aki nem szeret engem [(agapaó): vagyis nem adja át teljesen, és nem szánja oda magát nekem, és nem válik eggyé velem], nem tartja [(téreó): nem ügyelrá, nem őrzi meg] meg az én beszédeimet [vagyis az én (logoszaimat): igéimet]. És az a beszéd [az az ige (logosz) pedig], amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

Ján. 14,25 Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek vagyok.

Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek.

Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek.

Ján. 14,27 Békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia): a ti bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva, vagy félénk]!.

Ján. 14,28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök [vagyis visszajövök] hozzátok. Ha szeretnétek engem [(agapaó): vagyis teljesen átadnátok, oda szánnátok magatokat nekem, és eggyé válnátok velem], örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb [(meidzón): és hatalmasabb] nálamnál.

Ján. 14,29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne [(ginomai) megtörténne]: hogy amikor majd meglesz [(ginomai) megtörténik], higyjetek.

Ján. 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma].

Ján. 14,31 De, hogy megtudja [(ginószkó): megismerje, és megértse] a világ [(koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], hogy szeretem az Atyát [(agapaó): és eggyé váltam az Atyával] és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

IMMÁNUEL

Halljátok az Úr szavát?

 „Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem” (Ésa. 1,2)

Erőnket az Úr adja!

Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. Zsolt. 29.11

Nemes Pál: Isten döntése

Pont jókor, pont jó helyen, pont jó időben születtünk meg. Pontosan ott és pontosan akkor, amikorra és ahová a Mindenható Isten, a Teremtő Istenünk, ami Mennyei Atyánk kigondolt, eltervezett. De Ő nem 'csak' eltervezett, hanem ki is választott. Ő hozott egy döntést és azt el is rendelte, hogy mi az Ő fiai, az Ő örökösei legyünk pontosan ITT Magyarországon, pontosan EKKOR, a 21. század elején.

Pascal: Az életről és a halálról

Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk.  Így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.

Luther Márton: Mi teszi bűnössé az embert?

Az orvosság beteggé, a matematika szomorúvá, a teológia bűnössé teszi az embert.

Hova szól a jegyed

A gyülekezet

Készítette: Teológia Mennyei Maflás

Az úr Jézus szeretete

Készítette: Keresztény idézetek ツ

...Jézus akkor is vállalta volna a keresztet  és meghalt volna érted!

Az imák

Készítette: Keresztény szemmel

Ki a bátor ember?

Készítette: Szeretet-Közösség

Jézus vére

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus vére bármilyen bűnt képes elfedezni, még azt is, ami a te szívedet nyomja. Tegyél le mindent átlyuggatott kezeibe! (Alex Fairy)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Találkoztam Teveled

Ige: A szent Szellem figyelmeztetése.

 „[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): még ha kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!

Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják: Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a holtak hazája az élőket; a seol]* az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a gödörbe (verembe) szállót]

* (H: šə'ól šə'ôl; G: hadész): A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A Seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató szótár)

Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset] nyerünk [szerzünk, találunk], megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; [mindenféle drága kincset [marhát; jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk; találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.

Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod sorsodat, osztozz sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: s velünk együtt részesedsz [a prédából] a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].

 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];

Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De hiába feszítik (vetik) ki a hálót a sok szárnyassal szemben].

Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]

Ilyen az útja [ösvénye; ('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi, fösvény ember; haszonleső; aki tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon életét veszi el]* (Péld 1,10-19)

**És így folytatódik a figyelmeztetés: „Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon” (Péld. 23.17)

Mert: „Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.” (Péld. 16,29).

Ezért, még: „Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat. Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem. Azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld, és ne mentegesd azt” (5Móz. 13,7-9).

Az Úr figyelmeztetése: „A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14).

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17).

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosakkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök”

(Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5).

Így hangzik a prófécia: „Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor… „ (Mik. 7,2-4).

„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.” (Ésa. 59,7-9).

És hogy ezek a próféciák a mindenkorban élő hívőkről szól, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem megismételve a kijelentést: „Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” (Róm. 3.15-18).

Ezek: „Mert nem alhatnak (mert aludni sem tudnak) azok, ha gonoszt (ha rosszat) nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak (és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot). Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák

(Más fordítás: Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak)” (Péld. 4,16-17).  

Ezek Isten nélkül élő emberek, csak látszatra hívők, vagyis vallásosak: „Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után (a bűnösök szavai vérszomjasak); az igazaknak pedig szája (beszédük) megszabadítja (megmenti) azokat” (Péld. 12,5).

Ezért: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt (ezt a tanítást) viszi, ne fogadjátok azt be házatokba (a gyülekezetbe), és azt ne köszöntsétek; (2 Ján. 1,10).

Ezek okoznak szakadást, ezért: „Az eretnek (a szakadást okozó) embert egy vagy két intés után kerüld (térj ki előle); Tudván, hogy az ilyen romlott (kivetkőzött önmagából), és vétkezik (bűnben él), önmaga is kárhoztatván magát (és magában hordja ítéletét)” (Tit. 3,10-11).

„Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (akik belopakodnak) a házakba, és foglyul (rabul) ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól (és vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2 Tim. 3,6-7).

 Dávid megvallása: Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1)