„És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás
sziklája Izráel két házának (olyan szikla, amelybe belebotlanak), s tőr (kelepce) és háló (csapda) Jeruzsálem
lakosainak. És megütköznek (megbotlanak) köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak
(megfogja őket a csapda)!” (Ésa. 8,14-15)
2013. október 24.
Klaus Douglass: Aktivizálni jell a hívők egyetemes papságát
Az úgynevezett „lelkészek” és
az úgynevezett „laikusok” közötti különbségtétel nem biblikus és nem
protestáns.
Reinhard Bonnke: Lélekmentés.
A gyülekezetek nem híveket
toboroznak maguknak, hanem lelkeket mentenek: félelmeiktől, kárhoztatásaiktól
és múltbeli tetteiktől megnyomorított életeket. Ilyen emberek felé szolgálunk
Isten erejével és kenetével, hogy leülhessenek Jézus lábainál „felöltözve és
észhez térve” (Lukács 8,35). A világ összes aranya és drágagyöngye nem ér fel
egyetlen lélek értékével! Ezért menjünk ki a világba, és vállvetve
munkálkodjunk együtt a lelkek megmentésén, követve Nagy Pásztorunkat, Jézus
Krisztust, aki azért jött a világba, hogy „megkeresse és megmentse azt, ami
elveszett”!
2013. október 23.
Ige: A Krisztus napjáról
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés, látogatás] és a mi
Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.
Hogy ne tántoríttassatok el [(szaleuó):
megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a
ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme /
felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se
ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan
hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat,
felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami
szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se
állítólag tőlünk érkező] levél által. Mintha itt volna [mint
hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van,
fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja]. (2 Thess. 2,1-2)
[Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus
Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően, ne veszítsétek el
rögtön józanságotokat]*
*Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el
tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a
rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges;
fontos) míg az eltérő dolgokat
meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták
[a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem
tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem
botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó,
azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22).
„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).
És: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját
mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a
hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok
tökéletes” (Mát. 5,45.48).
„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész
valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind
testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül,
hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt,
amikor eljő [(parúszia):
szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő
szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13).
Isten igéjének fényében kell mindent
(önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap
és pajzs az ÚR, kegyelmet és
dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül
élnek” (Zsolt. 84,12).
És: „Menedékem és pajzsom vagy
te; igédben van az én reménységem”
(Zsolt.
119,114).
Minden gyülekezetet és minden egyes
hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi
Istenünk: „mivel
várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk,
Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését (epiphaneia: megjelenés, megmutatkozás)” (Tit. 2,13).
Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő
majd, (erkhomai: eljön,
megérkezik) hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele
volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).
„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy
nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás]?” (1 Thess. 2,19).
Pál apostol a szentek
egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt
mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig (parúszia):
jelenlét, megérkezés, látogatás), épen nem előzzük meg azokat, akik
elaludtak ((koimaó): inkább
az alvás állapotára utaló szó).
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a
Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk (harpadzó:
gyors, hirtelen mozdulattal megragadja,
fölkapja,és elviszi, mint a farkas a szákmányát) azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért
vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18).
„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket
gyötörtek), nyugodalommal művelünk
együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik ((apokalüpszisz): leleplezés, kinyilatkoztatás, kijelentés) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll
(igazságot szolgáltat) azokon, akik nem
ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus
evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és
csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).
Ézsaiás
prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci
kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy
megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben).
Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával
minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).
A kard – amivel ítél az Úr – az Ő
Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a
tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a
sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).
„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és
ható (energész): működő,
tevékeny, hatékony; élő energia), és élesebb (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb)
minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat (diikneomai: keresztül eljut,
áthatol) a szívnek (pszükhé:
élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek (harmosz:
ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz:
felosztás, megosztás, szétválasztás)
(és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: gondolat, nézet, vélemény,
gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).
Ezzel a kardal tud minden hívő is
győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17).
Ezért figyelmeztet az apostol, hogy:
El nem hagyván a magunk gyülekezetét
(saját összegyülekezésünket), amiképpen
szokásuk némelyeknek, hanem intvén (bátorítsuk) egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,25)
8. Az ígéret ingyenes ajándék
C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT
’Amelyek által igen nagy és
becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket’ (Isten) (2Pt 1,4)
Figyeljük meg a
’megajándékozott’ szót. Péter ezt mondja: ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel
ajándékozott meg bennünket.’ Isten minden ajándékáért hálásak vagyunk. Isten
jótékonyságából élünk. Mindent, amink van,
ajándékul kaptunk, és minden,
amit ezután kapunk majd, ugyanígy fog érkezni.
’A bûn zsoldja a halál, az
Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet’ (Róm 6,23).
Mi nem vagyunk képesek kiérdemelni
semmit, de Isten képes megadni mindent. Az üdvözülés is ajándék, ingyenes ajándék,
az isteni szeretet spontán ajándéka. Az üdvözülés ígérete ugyanilyen
természetû.
’Nagyobb boldogság adni, mint
kapni’ (Csel 20,35); és Õ, aki mindenki közül a legáldottabb, az örökké áldott
Isten, örömmel ad. Annyira természete az ajándékozás, ahogy a napé a ragyogás, vagy
egy folyóé a folyás. Mennyire áldottak vagyunk, hogy mi lehetünk az elfogadók!
Hangsúlyozni kell, mennyire fontos, hogy kapjunk, mert a dolgok, amikre
szükségünk van, olyanok, hogy ha nem kapjuk meg õket, el vagyunk veszve most és
mindörökre. Élet nélkül, fény
nélkül, reménység nélkül és
béke nélkül maradunk, ha nélkülözzük Istent. Ha Isten nem ad nekünk kegyelme
gazdagsága szerint, akkor rosszabb nekünk, mint a meztelen, a szegény, a nyomorult
embernek; teljesen és végképp tönkremegyünk.
E gazdag ajándékokat nem
lehetséges kiérdemelni. Még ha ki tudnánk is érdemelni bármit, ezeknek az
ajándékoknak nincs ára, és nem vásárolhatók meg pénzen. Isten ígéretei kegyelembõl
fakadnak: nem követelhetjük, hogy Isten ígérje meg nekünk kegyelmét és a
megfizethetetlen áldásokat, amelyek bele vannak csomagolva.
Ez megtanítja nekünk, milyen magatartást
tanúsítsunk. A büszkeség rosszul áll az elfogadóknak. Aki ajándékokon él, az
legyen alázatos és hálás. Koldusok vagyunk a templom Ékeskapujában. Minden nap
leülünk, hogy alamizsnáért
könyörögjünk, nem az
istentiszteleten résztvevõ hívõktõl, hanem attól, akit az angyalok imádnak.
Valahányszor Urunk arra jár, mi kérünk, és Õ ad; nem lepõdünk meg, ha kapunk a
szeretetébõl, mert õ megígérte, hogy nagy irgalommal ajándékoz meg. Azt
tanította nekünk, hogy ezt mondjuk: ’Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket’,
és ezért nem szégyellünk és nem félünk mindent tõle kérni.
Életünk tõle függ, és mi
örülünk, hogy így van. Édes dolog mindent megfeszített Urunk kezébõl venni. Boldogító
a szegénység, amely gazdaggá tesz minket Krisztusban. Semmire sem szolgálunk rá,
mégis mindent megkapunk; háromszorosan áldottak vagyunk, hogy óránként
részesülhetünk Isten ajándékában. ’Amelyek által igen nagy és becses
ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’
Szeretett testvéreim, e
tanításnak, miszerint az ígéret valódi ajándék, bátorítania kell mindenkit, aki
elveszettnek érzi magát, és beismeri, hogy bensejében csõdben van. Ezek számára
jó hír, hogy Isten mindent ingyen ad nekünk: miért
ne adna nekik, és más
ínségben szenvedõknek is? Azok közülünk, akik örvendeznek Istenben, mindent
ingyenes ajándékul kaptak; miért ne kapnának mások is hasonlóképpen? Õk ezt mondják:
’Semmi sem ingyenesebb, mint az
ajándék’; miért ne kapna az
olvasó is, ahogy én kaptam? Annak, aki hajlandó adni, a rászoruló ember
szegénysége ajánlás és nem akadály.
Jöjjhát, te, aki szûkölködsz
az érdemekben, majd Krisztus lesz az érdemed! Jöjj, te, akinek nincs igazsága,
majd õ lesz az igazságod! Jöjj, te, aki úgy tele vagy bûnnel, mint egy tele
edény a tartalmával, mert a megbocsátó Úr elveszi bûneidet!
Jöjj, te, aki teljesen
elhagyatottnak érzed magad, mert Jézusban gazdaggá válsz! A koldulás kielégít
majd, és boldogulni fogsz; mert látom, hogy mardos az éhség, és üres a
pénztárcád.
Aki nem tud ásni, az ne
szégyelljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége raktári készletre. ’Elnyûtt
és foltozott saruk’, kopott és szennyes rongyok – ezek alkotják a koldus
ruhatárát, ami jól áll neki. Vajon szellemileg nem e divat szerint
öltözködsz-e? Minél szegényebb egy nyomorult, annál szívesebben látják az isteni
jótékonyság ajtajában. Minél kevesebb vagyonod van, annál szívesebben lát az,
aki ingyen ad, és nem hányja a szemedre.
Jöjj, szûkölködõ, jöjj és
légy üdvözölve, dicsõítsd Isten nagylelkûségét:
Igaz bûnbánat és igaz hit, kegyelem,
mely közelebb visz.
Eljöhetsz Krisztushoz pénz
nélkül, és vásárolhatsz a készletbõl. Igen, mindez ajándék.
Azért küldött Isten, hogy ezt
az evangéliumot hirdessük nektek:
’Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen’ (Jn 3,16). ’Ez a bizonyságtétel
pedig az, hogy Isten örök
életet adott nekünk, és ez az élet az õ Fiában van’ (1Jn
5,11).
Isten része, hogy mindent ad,
a mi részünk mindent elfogadni. Isten már megadta az ígéretet, és ingyen adta;
teljesíteni is fogja, és ingyen fogja teljesíteni. Isten nem úgy ad valamit, hogy
aztán felszámítsa az árát. Nem kell jutalékot fizetnünk, amikor kegyelmét
megkapjuk. Õ nem kér és nem fogad el egy fillért sem; szeretete teljes
mértékben ajándék. Ajándékul elfogadhatod
az ígéretét: Õ nem
alacsonyítja le magát azzal, hogy feltételekre hallgasson.
A szövegben olvasható ígéret
a legszegényebbeknek szóló félreérthetetlen meghívás. Ó, bárcsak bátorkodnának
élni vele! A nagy harang zúg – azért zúg, hogy aki el akar jönni a végtelen bõkezûség
nagy asztalához, az hallja meg és
jöjjön el. Isten – ingyen,
kegyelme gazdagsága szerint – üdvözülést és örök életet ígér mindazoknak, akik
hisznek Fiában, Jézus Krisztusban.
Ígérete határozott és
bizonyos – akkor miért van, hogy az emberek nem hiszik el?
Kedves Olvasó, te mit szólsz
ehhez az ígérethez, amelyet Isten ingyen adott minden hívõnek? Hiszed-e, és
akarsz-e általa élni?
Engedd, hogy Isten üdvözítése megszabadítson a félelemtől
Szeretem azt, ahogy a
feleségem, Kay horrorfilmeket néz. Ha A nyolcadik utas: a Halál-hoz hasonló
filmek mennek a tévében, fölkapcsolja az összes lámpát a szobában, és még maga
elé is vesz valamit, amivel eltakarhatja a szemét. Horrorfilmet nézni sötétben?
Szóba se jöhet. Sokan közületek ugyanígy gondolják, méghozzá azért, mert
fényben tisztábban látják a dolgokat.
Dávid a 27. zsoltárban ezt
mondja: "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitől
féljek?" Kétféle módon írja le Istent: világosságként és
üdvösségként.
Mégis, rengeteg
keresztény éli az életét az elutasítástól való félelemben, elfelejtve azt a
tényt, hogy ha Isten az üdvösségünk, akkor nincs félnivalónk – még
attól sem, hogy elveszítjük a körülöttünk élők jóindulatát. Azért élni, hogy
mások elfogadjanak, nyomorúságos, megbénított élet.
De Isten a te világosságod és
üdvösséged!
A fény három funkciót tölt
be: megvilágít dolgokat, segít tisztán látni; megvéd és biztonságérzetet
ad; végül pedig erőt ad.
A Zsoltárok 27-ben Dávid azt
állítja, hogy az Istennel való kapcsolata ugyanezt a három hatást váltja ki
belőle, ezért nem fél. Neked ilyen a kapcsolatod Istennel? Ha nem, akkor
valószínűleg hajlamos vagy félni az elutasítástól.
Ahhoz, hogy ezen a félelmen
felülkerekedj, meg kell értened, hogy neked Isten a világosságod és a
megváltásod, senki más. Ne mástól várd, hogy felderítse a napodat! Ne
mástól várd a megváltást! Az Úr a te világosságod és üdvösséged. Ne
félj!
Miből váltott meg Isten? A
Zsoltárok 119:39-42 ezt írja: "Fordítsd el tőlem a gyalázatot,
amelytől borzadok… vágyódom utasításaidra… Teljesedjék be rajtam kegyelmed,
URam, és megígért szabadításod, hogy választ tudjak adni gyalázóimnak."
(Károli)
Fontos, hogy megértsd: A
szeretetben nincs félelem. Ha
megérted, hogy Isten mennyire mélyen szeret, az életed egyszerűbbé fog válni.
Ez megvilágít majd dolgokat, megvéd és erőt ad. Sütkérezz Isten
szeretetének a fényében, mert ez meg fog óvni egy életen át tartó félelemtől.
(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 03.15.)
http://napiremeny.blog.hu/2012/03/22/engedd_hogy_isten_udvozitese_megszabaditson_a_felelemtol
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)