Róm. 11,1 Mondom [és
leszögezem] tehát: Avagy elvetette-e [hát
csak nem taszította, lökte el magától] Isten az ő népét? Távol legyen [szó sincs róla]* mert én is izraelita [vagyis Izrael leszármazottja] vagyok, az Ábrahám magvából, [az Ábrahám leszármazottja, az ő utódai
közül, az ő ivadékából való] Benjámin (jelentése: a jószerencse fia) nemzetségéből [vagyis törzséből] való**
*Már Dávid így
prófétál Isten népéről: „Bizony nem
veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert megigazulásra fordul vissza az ítélet,
és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15)
Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges marad
az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is,
akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől
elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő
Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről,
akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek
nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26)
„Ezt mondja az Úr: Ha
megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld
fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket
cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37)
**Az apostol saját
magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette
el a zsidó népet: „Körülmetéltettem
nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból
való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház
üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De
amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus
ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek
ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.
3,5-8)
Róm. 11,2 Nem vetette [nem
taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [vagyis öröktől fogva előre kiválasztott az
üdvösségre, és a magáénak] ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről (jelentése: Jehova
az Isten, erősségem az Úr)? [hogy Illés történetével mit akar mondani az
Írás], amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [ahogy panaszkodott Izraelre Istennél] mondván:
Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak,
akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták], és a te oltáraidat
lerombolták; [feldúlták; felforgatták;
lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek
[és nekem is életemre törnek]*
*Az Úr kérdésére
így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy
búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet
az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel
megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14).
Az Úr Jézus megerősíti Illés
próféta szavait, így szólva a farizeusokhoz, és írás magyarázókhoz, vagyis a
vallási vezetőkhöz: „Kígyók, mérges
kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[ivadékai], miképpen kerülitek ki a
gyehennának büntetését [Más
fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]. Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és
írástudókat [és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök
én hozzátok: és azok közül némelyeket [vagyis egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat
azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [és megkorbácsoltok] és
városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon
minden igaz [vagyis megigazult] vér(e), amely kiömlött
[és amelyet kiontottak] a
földön, az igaz [vagyis megigazult] Ábelnek
vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezik], a
Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek
[meggyilkoltatok]. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a
nemzedékkel]”
(Mát. 23,33-36).
Pál
apostolon keresztül pedig folytatódik a kijelentés, amely az Úr Jézus szavainak
beteljesedését mutatja be: „Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is [(ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem kedvesek
Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és minden emberrel szemben állanak];
»Más
fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek
nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«. Akik
megtiltják nékünk [és akadályoznak minket abban is], hogy a pogányoknak [vagyis
a nemzeteknek] ne
prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [és megmeneküljenek]; hogy
mindenkor betöltsék bűneiket [és
így teszik teljessé
céltévesztésüket]; de végre [vagyis végül] utolérte őket az Isten haragja.
[Más
fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb
és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg
betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra
betöltik] (1 Thess. 2,15-16).
Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet [kijelentés,
válasz, döntés]?* Meghagytam [félretettem,
tartalékoltam] magamnak hétezer embert [gondoskodtam
a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak. [Vagyis a bálványimádás szimbóluma előtt]
*Így válaszolt az Úr, ez így igaz: „De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem
hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt” (1 Kir.
19,18).
Róm. 11,5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
[Más fordítás: Így tehát a jelenlegi
korszakban is van maradék a kegyelemből
való kiválasztás végett]*
*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)
A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés
útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják
Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel
fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék
üdvözül” (Róm. 9,27)
Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten,
aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm.
3,24.30)
És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az
Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét
hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel
= a gyülekezet; a harcos vagy a
diadalmas Egyház) hegyén és
Jeruzsálemben (jelentése: a béke
megalapozása; Krisztusban) lészen
a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely
Korinthusban van, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1
Kor. 1,2)
Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor [többé
már] nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor
nem kegyelemből*
*Ugyanis: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből
számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm.
4,4).
Róm. 11,7 Micsoda tehát? [hogyan állunk hát]?
Amit Izráel keres, [amire törekedett]
azt nem nyerte meg: [azt nem érte el] a kiválasztottak ellenben megnyerték [elérték, megszerezték, hozzájutottak] a többiek pedig
megkeményíttettek [vagyis megátalkodtak,
megvakultak, megkövesedtek, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak].
Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság [kábultság, érzéketlenség, mély álom] szellemét adta nékik; [mindmáig érteni nem tudó szellemet]
szemeket hogy ne lássanak, füleket,
hogy ne halljanak, mind e mai napig*
*És ennek addig kellett tartania, amíg eljön
a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a
Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn.
7,3).
Az Úr Jézus példázatokban
szól hozzájuk: „Azért szólok velük [és
beszélek nekik] példázatokban [vagyis
példabeszédekben], mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak [és nem fogják fel], sem nem értenek [ezért belátásra sem jutnak]. És beteljesedék rajtuk Ézsaiás
jövendölése [vagyis próféciája], amely ezt mondja: Hallván halljatok, és
ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett [és
megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép szívét], és füleikkel nehezen hallottak, és
szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak
füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam
őket [és hogy ne forduljanak hozzám, hogy
meggyógyítsam, és helyreállítsam őket] (Mát. 13,13-15).
Ézsaiás
kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván
halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok,
és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit
kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg
ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa.
6,9-10)
„Mert tanács-vesztett (és tanácstalan)
nép (és nemzet) ez és nincs bennük
értelem (ezért értelmetlen)” (5 Móz. 32,28)
Pál apostol Rómában hirdeti a
zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig
nem egyeznek meg (és nem értettek egyet)
egymással eloszlanak (vagyis szétoszlottak). Miután (és ekkor) Pál ez egy
szót (rémát, kijelentést, igét)
mondá: Jól (és helyesen) szólott a
Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak (és a ti atyáitokról), mondván: Eredj (és menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne
értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és
szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen
azért néktek tudtotokra (és vegyétek tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése (és
üdvössége), és ők meg is hallgatják. És
mikor ezeket mondotta, elmenének (vagyis eltávoztak) a zsidók, maguk között sokat vetekedve (és vitatkozva)” (Csel.
28,25-29).
„Mert
bár az Istent megismerték [és az Ő létezésének tökéletesen tudatában
vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem
adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká
lettek, [belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra
jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz
bálványimádókká váltak] és az ő
balgatag [érteni nem akaró, és
oktalan] szívük [az ő bensőjük]
megsötétedett. [egészen sötétségbe
borult, és megvakult]” (Róm. 1,21).
Mert ezek azok: „Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban]
meghomályosodtak [akiknek sötétség borult
az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Istentől, aki az élet forrása
elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten
életétől] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük (Eféz. 4,18).
És kijelentés az értetlenség
okáról: „Ha mégis leplezett (vagyis
nem elég világos) a mi evangéliumunk,
azoknak leplezett (és csak azok számára nem világos), akik elvesznek. Akikben (vagyis ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit (gondolkozását,
mert hitetlenek), hogy ne lássák (és
így nem is látják meg) a Krisztus
dicsőséges evangéliumának (vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium) világosságát, aki az Isten képe (és
képmása)” (2 Kor. 4,3-4)
Mert: „… megtompultak [és megkérgesedtek; érzéketlenné váltak] az ő elméik [és érzékeik; gondolkozásuk;
értelmük; felfogóképességük]. Mert
ugyanaz a lepel [ugyanaz a fedél, és fátyol] mind e mai napig ott van [és megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [vagyis az Ószövetségen, amikor olvassák; (a felismerés ellen)] felfedetlenül
[s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
[Más fordítás: De bele is
kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk
van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]” (2 Kor. 3,14)
„Mert az Isten igazságát [vagyis az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [és nem ismerték el; nem
értették meg], és az ő tulajdon
igazságukat [és a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és elismertetni] az Isten igazságának [és az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [és nem vetik, és
nem rendelik alá magukat]” (Róm. 10,3)
És nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük
megjelent: „Mert úgy szerette Isten e
világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a
világra, hogy kárhoztassa (vagyis elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (vagyis hogy üdvözüljön) a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem
kárhozik (vagyis az nem jut ítéletre); aki
pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, a görög szöveg
szerint továbbra is a sátán hatalma alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18).
Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: Legyen [változzék] az ő asztaluk tőrré [hurokká]
hálóvá [csapdává, kelepcévé, pusztítássá] botránkozássá [megbotlássá, botláskővé, eltántorítássá,
megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává] és megtorlássá [vagy
elégtétellé]
[Más fordítás: Az asztali közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen].
Róm. 11,10 Sötétüljenek meg [homályosodjanak
el, boruljanak sötétségbe] az ő szemeik [az ő látomásaik], hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra [minden
időn át folyamatosan] görbítsd meg [nyomorítsd görbére, vagyis a hátukat mindenkorra görbítsd meg
teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve]*
*Prófécia az Úr
Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen
belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk
kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó
haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit
megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem
pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te
segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)
Őt feszítették kínoszlopra a
golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra
a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel
megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták
az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az
én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37)
Prófécia az Úr
Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen
belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk
kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó
haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit
megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem
pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te
segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)
Őt feszítették kínoszlopra a
golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra
a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel
megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták
az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az
én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37)
Róm. 11,11 Annakokáért mondom: [és kérdem tehát]: Avagy azért botlottak-e meg [vallottak kudarcot,
szenvedtek vereséget hibáztak, tévedtek,
buktak meg], hogy [végleg]
elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük
folytán [az ő elesésük, hibás lépésük
által] lett az üdvösség a pogányoké, [vagyis
jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek [és vetélkedésre, féltékenységre, versengésre késztettessenek]*
*Mózesen keresztül
így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel
ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is,
bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)
És a prófécia beteljesedett.
Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor
meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene
mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először
nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és
nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Csel.
13,45-46)
Róm. 11,12 De vajon ha az ő esetük [elesésük, hibás lépésük, félre-csúszásuk, botlásuk, melléfogásuk] világnak [az egész univerzumnak, a teremtett világnak]
gazdagsága [nyeresége, szerencséje, boldogsága], és az ő veszteségük [mulasztásuk, vereségük, kudarcuk,
lemaradásuk] pogányok [vagyis a
nemzetekből valóknak] gazdagsága, [nyeresége,
szerencséje, boldogsága] mennyivel inkább az ő teljességük? [maradéktalan
beteljesedésük, befejezettségük, ha
teljes számban megtérnek]
Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, [a
nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [vagyis nemzetekbeliek] apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
[nagyra tartom, megbecsülöm,
dicsérem].
Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen féltékennyé tehetném, versengésre serkenthetném, és
követésre indíthatnám,] az én atyámfiait, [azokat, akik saját hústestem és vérem] és megtarthatnék [üdvösségre vezethetnék] közülük
némelyeket.
Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük [elutasításuk, elvetésük, veszteségük] a világnak [az egész
univerzumnak, a teremtett világnak] megbékélése
[megbékülést, kicserélést hozott, vagyis
az isteni jóindulat helyreállítását hozta] micsoda lesz a felvételük [beengedésük,
elfogadásuk, visszavételük] ha nem élet a halálból [vagyis mi mást hozna visszafogadtatásuk,
mint halottak közül feltámadó életet]*
*Az Úr Jézus a
tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók
magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn
volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a
szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút,
mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni.
De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány
esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem
adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig
megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki
a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és
mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32)
És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát
nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért
gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók” (Mt. 20,15-16)
Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge [minden
termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete]* szent, akkor a tészta is. [Más
fordítás: Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a belőle készült kenyér is]
és ha a gyökér szent, az ágak [a sarj, a hajtások] is azok**
*Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki
meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga
rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi,
az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23)
Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus
születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be
téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának
(Luk. 1,35)
És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő
akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek
valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
**Ézsaiás így
prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai (jelentése: Jahve van, létezik) törzsökéről,
hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)
Pál apostol idézi a
próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás
sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a
népek”(Róm. 15,12)
A feltámadott Úr szava: „Én,
Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel.
22,16)
Róm. 11,17 Ha pedig némely [vagy egyes]
ágak kitörettek [vagyis lemetszettek] te pedig vadolajfa létedre
beoltattál azok közé [vagyis a vadhajtást oltották be a nemes
gyökérbe], és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, [és
éltető nedvéből részesültél]*
*És hogy milyen ágak töretnek ki, arról így
szól az Úr Jézus: „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik,
mint a (lemetszett) szőlővessző, és
megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és elégetik” (Ján.
15,6).
Az „olajfáról”
pedig így prófétál Jeremiás: „Zöldellő,
szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása
közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált
téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt,
amit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a
Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta
nekem. Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem
tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát
gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se
emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).
És Ézsaiás folytatja: „Kínoztatott,
pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre
vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta
meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra,
hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa.
53,7-8).
János apostolon keresztül
pedig az „olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem: „Másnap látá János
Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a
világ bűneit! És ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten
Báránya!” (Ján. 1,29.36).
Őáltala hirdetett Isten
békességet zsidóknak és pogányoknak: „Megbékéltette mindkettőt egy testben
az Istennel, miután a kereszt
(kínoszlop) által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és
békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek Mert
általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz.
2,16-18).
Róm. 11,18 Ne kevélykedjél [ne kérkedj, ne dicsekedj, és ne ujjongj, és ne
büszkélkedj] az ágak ellenében: [az ágak rovására, az ágakkal szemben]
ha pedig kevélykedel, [ha mégis kérkednél, dicsekednél, és ujjongnál
miattuk, büszkélkednél, tudd meg] nem te hordozod [nem te
tartod, viseled el, cipeled, tartod fenn] a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek [letörettek, lerontattak] az ágak,
hogy én oltassam be [a helyükbe].
Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük [hűtlenségük, engedetlenségük] miatt
törettek ki, te pedig hit által állasz; [téged pedig a hit tart egyenesen]
fel ne fuvalkodjál [és ne légy hát fennhéjázó, elbizakodott,
gőgös] hanem félj [vagyis tisztelettel légy]*
*Nékünk szól a
figyelmeztetés: „Mindezek pedig
példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az
időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne
essék” (1 Kor. 10,11-12)
Róm. 11,21 Mert ha az Isten az [(phüszisz): emberi]
természet szerint való ágaknak nem kedvezett [és nem kímélte]
majd néked sem kedvez, [téged sem fog kímélni]*
*Ézsaiás pedig így
prófétál a nagy – az utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás
előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket
metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5)
És hogy mik a vadhajtások azt
Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad
énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik
valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján.
15,6).
És aki nem marad
Krisztusban azokra vonatkozóan példaként jelenti ki a Szent Szellem a gonosz
angyalok, és Sodoma és Gomora sorsát: „Mert ha nem
kedvezett az Isten a bűnbe esett (hamartanó: vagyis a céltévesztett) angyaloknak, (angelosz:
jelenti még: a gonosz hírnökeit,
küldötteit, követeit, / és nem kímélte meg őket) hanem mélységbe / az alvilág sötét mélységébe taszítván (tartaroó):
a fény legteljesebb hiányába hajította / és taszította), a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre (hogy
őrizetben maradjanak az ítéletig, vagyis a (kriszisz): döntésig);
És ha a régi világnak sem kedvezett,
(és nem kímélte meg az őskor világát sem (arkhaiosz koszmosz:
eredeti, kezdeti, az ősi világegyetemet, teremtett világot) de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad
magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek (vagyis az Isten
nélkül élők) világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta,
végromlásra kárhoztatta, (vagyis pusztulásra ítélte) például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak (akik Isten
nélkül élnek)” (2 Pét. 2,4-6).
Róm. 11,22 Tekintsd [és értsd] meg
azért az Istennek kegyességét [jóságát, kedvességét, szeretetét], és
keménységét [szigorát]: azok iránt, akik elestek [akik elbuktak], keménységét [szigorúságát]. Irántad
pedig a kegyességét, [jóságát, kedvességét, szeretetét, jóvoltát] ha
megmaradsz a kegyességben [jóságában, kedvességében, szeretetében];
különben te is kivágatsz [téged is lemetszenek]*
*Mert az Úr azt
akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy
megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed
tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4)
Mégpedig az Úr Jézushoz, aki
azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig,
amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok
énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a
szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és
megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)
Az apostol így inti a
mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim,
mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne
sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk
ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18).
Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak [és nem tartanak ki] a hitetlenségben
[a tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az Isten ismét
beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma, és képes arra, hogy újra
beoltsa őket]*
*Ha megtérnek az Úr
Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De
az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel
mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor
pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel”
(2 Kor. 3,14-16).
Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való
[az eredeti, vagyis a testi származás szerint való]
vadolajfából kivágattál, és természet ellenére
[a természet rendjén
felülemelkedve] beoltattál a
szelíd olajfába mennyivel inkább
beoltatnak ezek a természet szerint valók [a
természetes ágak] az ő saját [természetüknek
megfelelő] olajfájukba, [akik
természet szerint is oda tartoznak]*
*A szelid olajfáról – aki a Krisztus - így
prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és
formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba
borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat
végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek
magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta
velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan
valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd (és gyanútlan) bárány, és nem tudtam, hogy (ilyen) terveket szőttek ellenem, mondván:
Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy
még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).
És Ézsaiás is Róla
– Krisztusról - szól: „Mindnyájan
tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR (JEHOVA) őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely
mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját
nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki
gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért
(céltévesztéséért) lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,6-8).
Róm. 11,25 Mert nem akarom, [és nem szeretném] hogy ne tudjátok. [Sőt
fontosnak tartom, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem
akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot. Hogy
magatokat el ne hitessétek, [és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozva el
ne bízzátok magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság, a
vakság, konokság, és érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt.
[Vagyis Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés
támadt Izraelen mindaddig] ameddig a pogányok [a nemzetekből
kiválók] teljessége bemegyen [vagyis teljes számban meg nem
térnek].
Róm. 11,26 És így az egész Izráel megtartatik, [vagyis üdvözül] amint meg
van írva: Eljön Sionból (jelentése: a harcos vagy a diadalmas Egyházból) a
Szabadító [(rüomai): a Megmentő] és elfordítja [eltörli,
elveszi, eltávolítja] Jákobtól [jelentése: aki a másik helyére lép]
a gonoszságukat, [vagyis az istentelenséget, a hitetlenséget, és
elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat]*
*Ézsaiás így
prófétál erről: „És félik napnyugattól
fogva az Úrnak (JHVH: Jahvénak)
nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz,
amelyet az Úr (JHVH: Jahvé) szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó (rüomai
= megszabadító, Megmentő), és
azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én ővelük ily
szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és
beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak
szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa.
59,19-21)
„Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz
vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az
összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9)
„Bizony Te elrejtőzködő
Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító (szótér=üdvözítő)!
Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen
és gyalázat soha, soha többé. Ezt mondja az ÚR (Jahve), aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet
formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem
lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa.
45,15.17-18).
Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, [vagyis akkor én ilyen szövetséget
kötök velük] midőn eltörlöm [elveszem, megbocsátom, kiküszöbölöm,
megszüntetem] az ő bűneiket (vagyis az ő céltévesztésüket)*
*Jeremiás így
prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok,
azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen
kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották
az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a
szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr:
Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké
leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját,
és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan
megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom
az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34)
Az apostol pedig idézi a próféciát: „Mert dorgálván őket, így
szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának
házával újszövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő
atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert
ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük,
mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok
multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe
írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja
kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert
mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek
álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor
újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van
az enyészethez” (Zsid. 8,8-13)
Az Úr Jézus is hivatkozik a
próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És
mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és
tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45)
Aki pedig az Úr Jézushoz jön,
arról azt mondja az Ige: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent
tudtok. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az
Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem
lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti kezdettől
fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit
kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. De
bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek
arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az
igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg
őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27)
És aki Őbenne marad, arról
így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek
elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával
megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés
szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a
világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek
igéjét” (2Kor. 5,17-19)
Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert
nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki
kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva:
„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13).
Róm. 11,28 Az evangéliumra nézve [vagyis az örömüzenetnek megfelelően
most] ugyan ellenségek tiérettetek [illetve hozzátok] de a (isteni
ki)választásra nézve [vagyis kiválasztás szerint] szerelmetesek [kedveltek;
drágák] az (ős)atyákért*
*Az Úr szava a
zsidókhoz: „Nem azért szeretett
titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen
volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret
benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért
hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért
váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki
hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik
szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint,
akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt,
megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10)
„Íme, az Úré, Istenedé az
ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat
kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: („… aki a Krisztus”
Gal. 3,16)
Titeket választott ki ő
utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a
szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek
Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató,
és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17)
„Mert ezt mondja az Úr
Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek
tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek
előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én
haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága
miatt” (Jer. 4,3-4)
Az apostolon keresztül nyitja
meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz
munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3)
Így teljesül be az ígéret: „És
körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy
szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy
élj” (5 Móz. 30,6)
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem
nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki
belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az
igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róm. 2,28-29).
Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok [és visszavonhatatlanok]
az Istennek ajándékai, [vagyis Isten
kegyelme és a Szellem megnyilvánulása]
és az ő elhívása*
*És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha
némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [és engedetlensége] nem
teszi-e hiábavalóvá [és
hatálytalanná] az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult
[vagy kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza). Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm.
3,3; Róm. 9,6)
Mert: „Ha
hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim.
2,13).
Már a précia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem
is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29).
Mert: „Nem ember az Isten,
hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit
megbánna). Mond-é ő valamit, hogy meg ne
tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).
Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek [és nem hittetek] az
Istennek, [és nem hallgattatok Isten szavára]* most pedig irgalmasságot [és
könyörületet] nyertetek az ő engedetlenségük [az ő hitetlenségük]
miatt**
*Mert bizony
engedetlenek, és hitetlenek voltatok, írja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és
irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).
„Melyekben jártatok [vagyis éltetek] egykor [azelőtt] e világ [a
teremtett világ] folyása [vagyis a (világ)korszak szokása, és
életmódja] szerint, a levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint [és igazodva a levegő birodalmának
fejedelméhez]. Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [és a hitetlenség] fiaiban munkálkodik [vagyis dolgozik, működik, tevékenykedik]” (Eféz. 2,2).
**És ti – mondja a pogányoknak, vagyis a
nemzetekből valóknak – az apostol: „Akik hajdan
nem nép [voltatok], most pedig Isten
népe [vagytok]; akik nem
kegyelmezettek [voltatok, mert egykor könyörület nélkül éltetek, nem
nyertetek irgalmat], most pedig
kegyelmezettek [vagytok, mert könyörületet nyertetek, irgalomra
találtatok]” (1Pét 2:10).
Az engedetlen
Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok
meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem,
fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is
urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes
nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat,
megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál
jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől
talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták
ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították”
(Ésa. 1,2-6).
Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ
istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus
dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor.
4,4).
Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, [és hitetlenek lettek]
hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; [hogy
egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által]*
*És akkor
teljesedik be a prófécia: „…. E
napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó
férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert
hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak. 8,23).
És hogy ki a
zsidó, erről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [vagyis szemmel láthatóan] az. Sem nem az a körülmetélés, ami a
(hús)testen külsőképpen van [és
hústesten látható]: Hanem az a zsidó,
[vagyis az számít zsidónak] aki
belsőképpen [titkos belsejében] az;
és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]”
(Róm. 2,28-29)
Róm. 11,32 Mert az Isten mindeneket [vagyi
minden embert] engedetlenség [azaz hitetlenség, csökönyös és lázadó,
makacsság] alá rekesztett [vagyis mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta
merülni, és összezárta = közös helyzetbe
hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis
mindnyájukon] könyörüljön [és
irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]*
*Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában
nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök
mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá
rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket,
egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény, nevelőnk volt
Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem
vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus
Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem
nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi
vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29)
Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának [tudásának,
ismeretének] mélysége! [és szélsőséges és túl nem szárnyalható
állapota, és rejtélye]. Mely igen kikutathatatlanok [kifürkészhetetlenek,
és megfoghatatlanok] az ő ítéletei [az Ő szándékai; döntései] s
kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok; megmérhetetlenek], az
ő útjai! [módszerei, és tevékenysége]*
*Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim,
és a ti utjaitok nem az én utjaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az
ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én
gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9)
Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel,
és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9)
Jóbtól ezt kérdezik barátai: „Ki tudod-e találni,
mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az
égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb
annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9)
Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid,
igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen
nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7)
„Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem
azt” (Zsolt. 139,6)
A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem
tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld
határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa.
40,28)
Az apostol így imádkozik a szentekért, egyben azt is
kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan lehet Istent, és az Ő bölcsességét
megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy
hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által. Hogy
lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben. A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén,
hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és
mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így megismerjétek Krisztusnak
minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten
mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19)
„…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben
egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten
titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a
tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3)
Mert: „Isten
dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat
kikutatják” (Péld. 25,2)
Ez Isten gyermekeinek dolga, hiszen az Úr Jézus
Krisztus: „…tett minket királyokká és
papokká az ő Istenének és Atyjának…”
(Jel. 1,6)
Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? [szándékát, elgondolását,
elhatározását] vagy kicsoda volt néki tanácsosa [és tanácsot ki adott
neki]*
*Ézsaiáson
keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda
igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel
tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki
tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14)
És folytatja Jóbon keresztül: „Ki kérheti
tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot
cselekedtél?” (Jób. 36,23)
Csak az értheti az Úr
szándékát, akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével,
igéjével: „Érzéki ember [érzéki, vagyis pusztán emberi, testi.
Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai,
(vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják)] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel;
(nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert
bolondságok néki. [Balgaságnak tartja; oktalanság (ostobaság) az
számára] meg sem értheti [nem
képes megérteni (megismerni)] mivelhogy
szellemileg ítéltetnek meg [és szellemileg kellene megvizsgálni]. Noha a szellemi
ember mindent megítél, [megvizsgál] őt
nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]. Mert ki ismerte meg [ki látta át; érte
fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét]
hogy őt kioktathatná? [taníthatná]
Bennünk pedig Krisztus értelme van [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1
Kor. 2,14-16).
Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? [Ki
kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]*
*Maga az Úr is azt
kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy
azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11).
Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek, [mert Belőle
jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje
torkollik a mindenség]. Övé a dicsőség mindörökké [és a dicsőség Neki
jár az örökkévalóságban is]. Ámen*
*Az apostol
vallástétele: „… nekünk egy
Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a
Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6)
„Minden Őáltala lett és
nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3)
„Mert Őbenne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok;
mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és
minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17)
„…akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a
kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid.
1,1-3)
„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy
Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10)
Az apostol megvallja a
prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja
mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).
.jpg)