2013. október 13.
Imádság
„Istenünk, Megváltónk, Erősségünk,
segíts nekünk ma, hogy körülményeinken túl a te hűségedet láthassuk. Ámen.
Hagyd, hogy Atyád vezessen!
Úgy tűnik, mintha egy olyan
világban élnél, ami teljesen kicsúszott az irányításod alól, és nem tudod, mit
tegyél? Állj hátrébb, és hagyd, hogy Atyád vezessen!
A szeretetről
Ahol meghidegült a szeretet
az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult. (Ismeretlen)
Soha ne ess kétségbe!"
De fölragyog majd az igazság
napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal
3,20).
Ez a prófécia részben már
beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második
eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a
mindennapjainkban is.
Sötét az eged, kedves
olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért
kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van
legközelebb a hajnal. Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel
van" (Róma 13,12).
A fölkelő nap nem a
közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara
szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön.
Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön
szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való.
Csak egy dologban kell
megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő
Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart
soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és
szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás
lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás
követi majd.
Felragyogott már nekünk
Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor
várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan
biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Guti Tünde: KERESZTYÉN JELLEMFEJLŐDÉS
Az iskolákban kifüggesztett Házirend nem
díszletként lóg a falon, hanem azért, hogy a tanulók elolvassák, megértsék, és
ahhoz igazítsák viselkedésüket.
Vajon nem várjuk el a kisgyermektől, hogy
növekedjen? Nem tanítjuk, neveljük, hogy értelmében és jellemében fejlődjön?
Nincs bennünk igény, hogy a velünk töltött évei alatt tisztelettudó és
kedvünkben járó, tetszésünket kereső felnőtté váljon?
Hogy ne várnánk el a frissen
megtértektől is, hogy szellemben növekedjenek?! Vétek, ha a pásztorok nem
táplálják őket a „tejnek itala” után fokozatosan egyre keményebb eledellel!
Hogyan fakadhatna bennük vágy
az Istennek tetsző, szent életre, ha nem hallanak az Úr elvárásairól, lényének
szentségéről, és miért gyűlölnék meg a bűnt, ha nem tanítják meg őket arra,
hogy veszélyes dolog visszaélni a kegyelemmel?!
Az ószövetségi törvény a kőtáblákra volt
felvésve, az újszövetségi törvény pedig a szívünk hústábláira. Az ószövetségi
törvény „Krisztusra vezérlő mesterünkké lett”, míg az újszövetségi egyenesen
belénk lett kódolva az újjászületésben. Pál szavaival:
"...noha nem vagyok
Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való…”
I. Kor. 9:21.
A Róma 8:2-ben pedig az „Élet
Szellemének törvényéről” ír.
Természetesen nem vagyunk a törvény alatt
annak ószövetségi vonatkozásában, viszont kegyelem alatt úgy vagyunk, hogy
Isten ujja Jézus vérével a szívünkbe írta a királyi törvényt, a szeretet
törvényét: „Szeresd az Urat, a te Istenedet…., és szeresd felebarátodat...!”
Jézus ezt mondta:
„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást
szeressétek.” János 13:34.
Ez a szeretet akkor szeretet,
ha az együttérzésen kívül rendelkezik azzal a felelősséggel, ami kész
figyelmeztetni a másikat a hibáira, és elég bátor ahhoz, hogy akár elé álljon,
ha az a vesztébe rohan.
Mi, akik kegyelem alatt élünk, Krisztus
törvénye, Krisztus igazsága alatt élünk. Nem kell újra és újra véráldozatot
bemutatnunk, de eggyé kell válnunk a Bárány Jézus tökéletes áldozatával, benne
kell elrejtőznünk, mintegy Vele együtt önmagunkat áldozva Istennek.
„Az Egyház azért ilyen, azért tart itt, amit
ti képviseltek, a ti felfogásátok miatt…” – kaptuk valakitől a vádat.
Ez azonban nem így van. Az
Egyház mai, válságos állapotának egyedüli oka a bűn. A Biblia ezt mondja:
„A bűn pedig a törvénytelenség.” I. János
3:4.
Kétségkívül, a
gyülekezetekben eluralkodó szeretetlen ítélgetés, durva elutasítás jó táptalaj
a közösségek szétzüllesztésére, az igaz okot mégis abban kell keresnünk, amit
Pál így állapít meg:
„Működik már a törvényszegés titkos bűne…”
II. Thess. 2:7.
Jézus Krisztus személye a mi törvényünk. Ha
nem él bennünk, akkor törvény nélkül élünk. Ha Krisztus törvénye nélküliek
vagyunk, akkor bűnben vagyunk. Lásd újra:
„A bűn pedig a törvénytelenség.” I. János
3:4.
Meg kell értenünk, hogy a
törvény helyes – újszövetségi - értelmezése kéz a kézben jár Isten kegyelmével!
Kegyelmet ott hirdetnek, ahol
előbb ítéletet hirdettek, máskülönben a kegyelem nem lenne értelmezhető.
Isten kegyelmének csodálatos volta pont
abban van, hogy jogos büntetésünket vállalta magára a kereszten az Úr Jézus
Krisztus, tökéletes engesztelő áldozatként. Nekünk viszont, ha kegyelemben
akarunk maradni, ott kell maradnunk Krisztusban – a kereszten!
A szívünkben hordozott királyi törvény nem
fogcsikorgatva végrehajtott cselekedetek sokaságát eredményezi, hanem a
szeretet által munkálkodó hit gyümölcsét.
"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé
legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a
dicsőség és az áldás!" Jelenések 5:12.
A nagyobb mibennünk
Ti az Istentõl vagytok
fiacskáim, és legyõztétek azokat; mert nagyobb Õ, aki bennetek van, mint az, aki
e világban van. — 1JÁNOS 4,4.
Megszokottá kellene válnia,
hogy az élet minden válságában ezt mondd: „Én gyõztes vagyok. Több vagyok, mint
gyõztes. A Teremtõ lakik bennem. A nagyobb él bennem. Õ keresztül tud vinni
engem ezen. A nagyobb az, aki sikerre visz engem, én nem bukhatok el.”
Ilyenkor nem magaddal
dicsekszel, hanem a Nagyobbal, aki benned van. És ez fogja Õt arra indítani,
hogy érted munkálkodjon!
Ha te újjászületett,
Szellemmel betöltekezett hívõ vagy, benned minden megvan — használatra készen
—, amire valaha is szükséged lehet a gyõzelemhez.
Minden létezõ isteni erõ,
isteni képesség, benned lakozik! Ha hiszed a Bibliát, és elkezded megvallani,
amit mond, a Nagyobb fel fog kelni benned, és világosságot ad az elmédnek, útmutatást
a szellemednek, egészséget a testednek és segítséget az élet minden területén.
Megvallás: Nagyobb Õ, aki
bennem van, mint az, aki a világban van. Nagyobb, mint az ördög, nagyobb, mint
a betegség, nagyobb, mint a szegénység, nagyobb, mint a halál, nagyobb, mint az
ellenség minden ereje. És Õ bennem él! A nagyobb képes engem sikeressé tenni.
Én nem tudok elbukni!
Kenneth Hagin: Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Kenneth E. Hagin: A hit
Azért a hit hallásból van, a
hallás pedig Isten ígéje által. (Róm 10:17)
Két évvel később visszamentem
ugyanabba a gyülekezetbe, Oklahomába. Észrevettem, hogy az a fiatal hölgy, aki
nem volt hajlandó hinni, ott van. Most is négy hétig tartott az összejövetel
sorozat. A hölgy a Bibliájával és egy jegyzetfüzettel minden alkalmon ott ült,
és jegyzetelt, amint tanítottam mindennap reggel, és este.
Két hétig a fiatal hölgy ült,
figyelt és jegyzetelt. A második hét péntekjén az első sorba ült le. Az egyik
ültető a kezével a kezei alá nyúlt, segített lábra állni, és segített a
mankóira támaszkodni. Ő lett az első a gyógyulásra várók sorában.
Azt mondta: „Jöttem a
gyógyulásomért. Egyszerűen tedd rám a kezedet, és én meg fogok gyógyulni!”
Égnek emelte a kezeit, és elkezdte dicsérni Istent. Az egyik mankó egyik
irányba dőlt el, a másik a másik irányba. És ő tökéletesen gyógyultan sétált el
onnan!
Láthatod, hallgatta Isten
beszédét, és az Ige leérkezett benne. A hit Isten Igéjének hallásából
keletkezik.
Megvallás: Isten Igéje mindig
hatásos. Ha Isten Igéje működött ennek az asszonynak Oklahomában, akkor
számomra is működik!
Fordította: O.T
„Health food” (Egészséges
élet) c. könyvből
A keresztény gazdagsága
A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu
A keresztény gazdagsága és tisztessége Krisztus a mennyben, Krisztus tisztessége egy keresztény a földön. (Luther)
http://www.tirek.hu/
2013. október 10.
Római levél 10. fejezet: A TÖRVÉNY VÉGE: KRISZTUS (revidiált)
Róm. 10,1 Atyámfiai, [Testvérek] szívem szerint kívánom [és óhajtom] és Istentől könyörgöm [imádkozom érte] az Izráel üdvösségét.
Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [és tanúskodom mellettük]
hogy Isten iránt való buzgóság van bennük,
de nem megismerés [nem felismerés]
szerint. [Mert ez a nem ismerők
buzgósága].
Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [vagyis az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [nem ismerték el, és nem értették meg] és
az ő tulajdon igazságukat [vagyis a maguk
igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetették, nem rendelték) alá magukat]*
*És kifejti az
apostol, hogy Izráel miért nem fogadta el az Isten által adott megigazulát: „Mit
mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [vagyis a nemzetek] akik a megigazulásra nem törekedtek [és az igazságot (vagyis a
megigazulást) nem követték], a
megigazulást elnyerték [az igazságot (vagyis a megigazusást) megragadták,
és így birtokul kapták], még pedig a
hitből való megigazulást. Izráel
[vagyis a zsidó nép] ellenben, mely az
igazság [vagyis a megigazulás] törvényét
követte, [amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, és a
megigazulás törvényére] nem jutott el az
igazság [vagyis a megigazulás] törvényére
[azaz a törvény szerinti megigazulásra, így nem érkezett el a törvényhez]. Miért?
Azért, mert nem hitből keresték [mert nem hitből akarták
ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna…” (Róm. 9,30-32).
Isten viszont úgy
rendelkezett, hogy: „… annak, aki nem
fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite
tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős
legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az
Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”
„Istennek igazsága pedig a
Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert
nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
Mert: „tudjuk, hogy az
ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba
vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény
cselekvése által nem igazul meg egy (hús)test sem. (Róm. 10,6-10; Gal.
2,16).
Az apostol
bizonyságtétele a testi Izráelről: Micsoda
tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben
megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 11,7)
„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik
nem (hús)test szerint járunk, [élünk]
hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a
Szellem] (Róm. 8,4).
És így folytatja az apostol:
„Hiszen azt tartjuk, [valljuk]
hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”
(Róm. 3,28)
„Hogyan lehetséges
akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált.
Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest]
se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)
„Mert ő szabadított meg
minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem
saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus
Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)
Róm. 10,4 Mert a törvény vége [bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése]
Krisztus, minden hívőnek [vagyis annak,
aki hisz] igazságára [megigazulására]*
*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő
hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett,
hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a
vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban
való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad,
nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,22-29).
És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni
magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát
adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó):
örök életetet birtokoljon]. Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut]
Őbenne, el nem kárhozik [vagyis nem
esik ítélet alá, és így nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg
elutasította Őt], immár elkárhozott
[vagyis már ítélet alatt van, és marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg
elutasította Őt] az Isten egyszülött
Fiának nevében”
(Ján. 3,16.18).
Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról]
azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja;
betölti; teljesíti; megteszi] él azok
által*
*A mózesi törvény
így hangzott: „(Őrizzétek), és tartsátok meg azért az én rendeleteimet
és az én (döntéseimet), és
végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az
Úr” (3 Móz. 18,5).
És a prófétán keresztül megerősíti a Szent Szellem a
kijelentést. Mert aki: „Az én
parancsolatimban jár (és rendelkezéseim szerint él) és törvényeimet megőrzi, (és megtartja és hűségesen teljesíti) hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő
élvén él, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék.
18,9).
Egy törvénytudó az Úr Jézus
kérdésére így válaszol a törvényről: „…Szeresd
[(agapaó): Vagyis teljesen szánd oda magad Istennek]
az Urat, a te Istenedet teljes szívedből
[vagyis teljes bensődből] és teljes
lelkedből [(pszükhé):
teljes életeddel] és minden erődből és teljes elmédből [(dianoia): és minden gondolatoddal;
és teljes értelmedből]; és [szeresd (agapaó): szeresd önzetlenül, érdemeitől függetlenül]
a te felebarátodat [és a legközelebbi (plészion): embertársadat, és
szomszédodat is], mint önmagadat. Monda
pedig annak: Jól [helyesen] feleltél;
ezt cselekedd, és élsz” (Luk. 10,27-28).
És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem az egyetlen
törvényt, a hit törvényét: „Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által
igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm.
3,28).
És: „Az igaz (vagyis a megigazult ember) pedig hitből él…” (Zsid. 10,38)
Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt,
hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [vagyis a tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [vagyis Jézus Krisztus
hite által]. Mi is Krisztus Jézusban
hittünk [és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [vagyis igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [azaz: Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a
törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [vagyis a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek
igazzá]” (Gal. 2,16).
Mert Krisztus
Jézusban sem a körülmetélkedés (nem
számít), és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem (csak) a szeretet által munkálkodó
hit” (Gal. 5,3-6)
Mert: „Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe
tetteket;(és nem munkálkodik)] hanem hisz
abban, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] az istentelent (azokat akikben nincs
Isten, az Isten nélkül élőket) annak a
hite számít [és tulajdoníttatik] igazságnak.
[vagyis megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint). Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős
legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az
Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig
a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek.
Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
És az apostol folytatja: „Mert (ugyanis) az előbbi (egy korábbi) parancsolat
eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan (és használhatatlan)” (Zsid.
7,18)
Róm. 10,6 A hitből való [a hitből
eredő, származó, és fakadó] igazság [vagyis
megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [és
ne kérdezd] a te szívedben: [a
bensődben], kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy Krisztust
aláhozza; [vagyis lehozza].
Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [és megy] le a [feneketlen] mélységbe? [vagyis az alvilágba]* azaz, hogy Krisztust a
halálból [vagyis a holtak országából, a
halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza [és visszahívja]**
*Mélységbe
(ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen mélység; mély,
(feneketlen) árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal.
(Ugyanez a görög szó szerepel az 1 Mózes 1fejezet 2-es versében).
**Már Mózes így
prófétál az Igéről – Aki hústestté lett: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád:
Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt
velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád:
Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és
szívedben van, hogy teljesítsed azt” (5
Móz. 30,12-14).
És Péter apostol folytatja a kijelentést:
„Mert Krisztus… halálra adatott (hús)test szerint, de
megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez
is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten
türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor” „Mert azért
hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint
(hús)testben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6).
Pál
apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy hova szállott le: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó):
felmegy, felemelkedik, felszáll] a magasságba … Az pedig, hogy fölment, mit
jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire
[vagyis hogy előzőleg le is szállt erre a földre]. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél
[majd felemelkedett az egek fölé], hogy
mindeneket [vagyis a mindenséget] betöltsön
[(pléroó): teljessé tegye]” (Eféz. 4,8-10).
Az Evangélium jelenti ki,
hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a
halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást:
„Zebulonnak földje és Naftalinak földje,
a tenger felé [a tenger menti út], a
Jordánon (jelentése: halál folyón)
túl [vagyis a túlsó parton]. A
pogányok [vagyis a nemzetek] Galileája
[jelentése: jelentése: a
pogányok körzete]. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot [nagy fényt], és akik a halálnak földében [és
országában] és árnyékában ülnek [és
laknak] vala, azoknak világosság támada.
[fény virradt rájuk];
(Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s
a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!). Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [és
hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg
[térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa,
[vagyis a mennyek királysága, Isten
királyi uralma]” (Mát. 4,15-17)
Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret:
„De nem lesz (nem marad) mindig sötét(ség) ott, ahol most szorongatás
(és elnyomás) van. Először megalázta Zebulon (A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és
Nafthali (jelentése: harcok, küzdve,
harcolva) földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger
felé vivő utat), a Jordán túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a
pogányok határát (és a pogányok területét). A nép, amely sötétségben jár
vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény
(és világosság) ragyog fel fölöttük! (Ésa.
9,1-2)
Az
Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik],
de a sötétség nem fogadta be azt.
[nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni;
fogva tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a
világosság fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5)
Mert:
„Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi
világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő
jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem
ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).
Róm. 10,8 De mit mond? [tehát
az Írás]? Közel hozzád a beszéd [az Ige; a (rhéma): a kijelentés, a kinyilatkoztatás], a
szádban és a szívedben (vagyis a
bensődben) van* azaz [tudniillik]
a hit beszéde, [a hit igéje, kijelentése,
kinyilatkoztatása] amelyet mi hirdetünk [mi prédikálunk]**
*És ismét: a
törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma
megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a
mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és
hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt
kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt
nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a
szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)
Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz,
aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a
szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük
az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait
megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az
ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1
Ján. 5,1-3).
**A hit beszéde
pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága
elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [evangélium],
amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25).
Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez
által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád
bizonyságait. Uram, a szavad (logoszod: Igéd) örökké megmarad,
szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt
119,88-89).
Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered, ugyanazt mondva] az Úr
Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust]* és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [vagyis életre keltette] Őt a halálból, [a halottak közül]** üdvözülsz***
*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek
előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát.
10,32).
**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál
fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa
őt” (Csel. 2,24).
„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és
ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden
nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil.
2,9-11).
De: „… tudtotokra adom
néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem
által” (1Kor. 12,3).
***Üdvözülsz (szódzó): vagyis: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz].
Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [vagyis hogy megigazuljunk], szájjal
teszünk pedig vallást [vagyis ezzel elismerjük, és ugyanazt mondjuk,
amit Isten mond] az üdvösségre [vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]*
*Dávid minden
üldözés közepette is így beszél: „Hittem,
azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10)
És ez nem változott az
Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy
pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem
és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2
Kor. 4,13).
Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem
szégyenül*
*Mert azt ígéri az
Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé,
Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal,
aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).
És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha
tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én”
„Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem,
nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre”
(Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8).
Róm. 10,12 Mert nincs különbség [és megkülönböztetés] zsidó [vagyis
judeai] meg görög [vagyis pogány]
között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [és
mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [és bőkezű mindazokhoz] akik Őt
segítségül hívják*
*Péter apostol a
római százados, Kornélius házában így beszél: „Bizonynyal látom, (és most kezdem igazán megérteni) hogy nem személyválogató az Isten; Hanem
minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik (vagyis
a megigazulásáért munkálkodik)” (Csel. 10,34-35).
Mert Istennek
igazsága az Úr Jézusban jelent meg: „Istennek
igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak,
akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a
pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).
„Mert
a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség;
hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).
„Hiszen
egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé;
egésszé)
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).
„Itt
már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és
szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).
„Mert
Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a
közbevetett választófalat” (Eféz.
2,14).
Róm. 10,13 Mert minden [vagyis
mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, [vagyis személyét, és hatalmát, tekintélyét] megtartatik, [vagyis
üdvözül]*
*Már a próféták azt
hirdették, hogy: „… mindaz, aki az
Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül (vagyis üdvözül); mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen
a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).
Ezt a próféciát idézi Péter
apostol a Szent Szellem kitöltése után: „És
lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel. 2,21).
És hogy ki az az Úr,
akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent
Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely
helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor.
1,2).
Róm. 10,14 Mimódon [és
hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? [vagyis amíg nem hisznek benne]. Mimódon
hisznek [és hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak?
Mimódon hallanának pedig prédikáló [igehirdető,
tanító, és hírnök] nélkül*
*Az Úr Jézus
mennybemenetele előtt azt parancsolta a mindenkori tanítványainak: „Elmenvén e
széles világra [és a föld minden részére], hirdessétek
az evangéliumot [vagyis az örömhírt, a
győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden
embernek]” (Márk. 16,15).
És Pál apostol megvallja, hogy ezért: „…. rendeltettem én hirdetővé [követté] és apostollá Igazságot (vagyis
valóságot) szólok [azt, ami megegyezik, megfelel a tényeknek,
maga a VALÓSÁG] a Krisztusban, nem
hazudok, [és nem
állítok valótlanságot]. Pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává hitben és igazságban [vagyis, hogy a hitre és az igazságra,
vagyis a valóságra,
vagyis arra, ami megegyezik, és megfelel a tényeknek, ami maga a VALÓSÁG, és
ami Isten Igéje, és a testben megjelent Ige, azaz:
KRISZTUS JÉZUS, és a Szent Szellem]” (1 Tim. 2,7).
Róm. 10,15 Mimódon prédikálnak pedig, [és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét] ha el nem küldetnek?
Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek,
és gyönyörűségesek] a békesség* hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot]
hirdetnek**
*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.
**A próféták már
előre hirdették: „Mily szépek a
hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond,
szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa.
52,7).
„Ímé a hegyeken
örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le
fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől
kiirtatott” (Náh. 1,15).
Így
szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak
először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek”
(Ésa. 41,27).
És hogy ki az, aki ezeket
mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt
az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus
Krisztus által (Ő mindeneknek Ura). A názáreti Jézust, mint kené fel őt az
Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván
mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel.
10,36.38)
És hogy ki volt Ő, arról így
hangzik a kijelentés: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl
szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda
városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr (JHVH: Jahve) Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma
vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára
gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).
Róm. 10,16 De nem mindenek [nem
mindenki és nem mindnyájan]
engedelmeskedtek az evangéliumnak [vagyis
hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a
mi beszédünknek [a mi igehirdetésünknek]*
*Ézsaiás így
prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte
volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa.
53,1)
János
apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem
hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának
ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)
Az apostol figyelmeztet, hogy
ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is
hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett
ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2)
Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit hallásból van, [vagyis az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [azaz: Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által].
»Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott
üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van«
Róm. 10,18 De mondom: [és
kérdezem]. Avagy [vajon] nem
hallották-e? Sőt [kétségen kívül]
inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, [az ő szózatuk, és kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [vagyis a lakott földkerekség végére] az ő beszédük (rémájuk:
az ő kijelentésük).
[Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a
szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]*
*Dávid így prófátál
erről: „Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:
Szózatuk (eljut, és) kihat az egész
földre, és a világ végére az ő mondásuk (az ő szavuk). A napnak csinált bennük sátort. (Más fordítás: Sátrat készített a
napnak)” (Zsolt. 19,4-5).
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [vagy nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először [vagyis már kezdetben] Mózes mondja: Én
titeket felingerellek [és féltékennyé
teszlek] egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [Más
fordítás: Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, goromba;
értetlen; esztelen; oktalan; ostoba) nép
ellen (illetve nemzetség által)*
*Mózesen
keresztül így szól az Úr: „Semmit érő
istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel
ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).
Ézsaiás így prófétál
arról, hogy mit tett Isten, és miért: „Feltűrte
(felfedte, lemeztelenítette, levetkőztette) az
Úr szent karját (erejét, és hatalmát) minden
népeknek szemei előtt (és minden nemzet szeme láttára), hogy lássák a föld minden határai (a
föld végén is) Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10).
És a prófécia a testté
lett Igében, az Úr Jézusban beteljesedett, Ő Isten karja: „Mert önmagát megüresíté szolgai
formát vévén föl [szolgai alakot
öltött], emberekhez hasonlóvá
lévén [és külsejét tekintve olyan
lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)].
»Más fordításban: …azzal, hogy rabszolgai
alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett
abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban
olyan is volt, mint egy szolga« És mikor olyan állapotban találtatott, mint
ember [(szkhéma):
alakjára nézve embernek bizonyult; vagy formájában embernek mutatkozott], megalázta magát, engedelmes lévén halálig,
még pedig a keresztfának [vagyis a kínoszlopon
való] haláláig.
[Más fordítások: sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan
volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes
lett, éspedig a kereszt (vagyis a kínoszlopon bekövetkezett) haláláig].
»Még más fordítás: Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint
ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is
engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten
(kínoszlopon) történt halála pillanatáig
engedelmes maradt«” (Fil. 2,7-8).
Simeon (Jelentése: az Úr meghallgatott) mielőtt az Úrhoz költözik, a
gyermek Jézust karjáben tartva, így szól: „Már
(meg)látták az én szemeim a te
üdvösségedet [azaz Üdvözítődet; megváltásodat; megmentő hatalmadat;
szabadításodat], Amelyet készítettél
[és rendeltél] minden népeknek
[nemzeteknek] szeme láttára [és
számára hogy megjelenjék] világosságul [fényül] a pogányok [nemzetek] megvilágosítására [hogy azt nemzeteknek
leleplezd; kinyilatkoztasd], és a te
népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Luk.
2,30).
Mert ők azok, akikről így prófétál Péter apostol: „Akik hajdan nem nép [voltatok], most
pedig Isten népe [vagytok]; akik nem
kegyelmezettek [voltatok], és egykor könyörület nélkül éltetek, nem
nyertetek irgalmat), most pedig
kegyelmezettek [vagytok] (és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok)”
(1Pét 2:10)
Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt mondja: Megtaláltak [és megnyertek] azok, akik engem nem
kerestek, [akik nem tudakozódtak, nem kutattak,
és nem is kérdezősködtek utánam]; nyilvánvaló lettem [mert megjelentem, kinyilvánítottam,
láthatóvá tettem magam] azoknak, akik felőlem
nem kérdezősködtek*
*Így hangzott a
prófécia: „Megkereshettek volna, de
nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! -
mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).
Ezért így figyelmeztet az
apostol: „Óvakodjunk tehát, és gondosan
ügyeljünk arra … hogy közülünk valaki fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert
nékünk is hirdettetett az Evangélium, miképen azoknak: de nem használt nékik a
hallott beszéd (a hirdetett ige), mivel
nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,1-2).
Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon
kiterjesztettem kezeimet [és kitártam
karjaimat] az engedetlenkedő [a hitetlen]
és ellenmondó [ellenszegülő, vitatkozó, visszautasító, és ellenem harcoló] néphez [vagyis nép felé]*
* Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a
lázadó nép (Laosz = néptömeg) felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját
gondolatai után” (Ézs. 65,2)
Felragyog a világosság
Mert: „… nem lesz (nem marad) mindig
sötét ott, ahol most szorongatás (elnyomás) van; először megalázta Zebulon (jelentése: lakóhelyek) és Nafthali
(jelentése: harcom, küzdelmem) földjét, de azután (végül) megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó
partját és a pogányok határát (területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak
a halál árnyékának földében, fény (világosság) ragyog fel fölöttük!” (Ésa.
9,1-2)
Uram!
„Hadd halljam
minden reggel kegyelmedet, és hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd
meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem” (Zsolt. 143,8)
.jpg)
Spurgeon: A hit
Ahol az értelem csak a
szenvedés fellegét látja, ott a hit az ígéret szivárványát szemléli.
.jpg)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)