„Hallgasd,
fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. [Hallgass,
fiam, apád intelmére, erkölcsi
tanítására; fegyelmezésére] s ne vedd semmibe [el ne hagyd] anyád tanítását! [oktatását; törvényét]*
Péld. 1,9 Mert kedves ékesség [díszes koszorú] lesz a te
fejednek, és [ékes] aranylánc [ékszer] a te nyakadra. [Hisz díszes
[ékes] koszorú [kedves ékesség] ez a fejedre, ékes aranylánc [ékszer] a nyakadba.]** (Péld. 1,8-9)
*És a Szent Szellem így folytatja a figyelmeztetést: „Fiam! Az én tanításomról el ne
felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (a te szíved, a
bensőd); Mert napoknak hosszú voltát
(magas életkort), és sok esztendős (hosszú)
életet, és békességet (szerencsés
éveket s boldogulást) hoznak (jólétet
szereznek) néked bőven” (Péld.
3,1-2)
„Őrizd meg (tartsd hát meg), fiam, atyád (apádnak) parancsolatját, és anyád tanítását el ne
hagyd (ne vedd semmibe)” (Péld. 6,20).
„Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld a te anyádat,
mikor megvénhedik. Igen örül (vígan örvendezik, hangosan ujjong) az
igaznak atyja (apja), és a bölcsnek
szülője (aki bölcset nemzett) annak
vígadoz (örül)” (Péld. 23,22.24).
Mert: „A bölcs
fiú enged atyja intésének (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád (nem hallgat a
dorgálásra).
»Más fordítás A
bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést«” (Péld.
13,1).
És: „Aki szereti
(szívesen veszi) a dorgálást (az
intelmet), szereti a tudományt (és a
tudást, az szeret tanulni); aki pedig
gyűlöli a fenyítéket (a feddést, aki haragszik, hogyha dorgálják), oktalan (buta) az (és ostoba marad)” (Péld. 11,32).
Bizony: „A
bolond megutálja az ő atyjának tanítását (megveti apjának intését); aki pedig megbecsüli a dorgálást (figyel
a feddésre), igen eszes (és okos
lesz).” (Péld. 15,5).
A törvény parancsa így szólt az engedetlen fiúról: „Ha valakinek engedetlen és konok (rossz
útra tévedt, önfejű; pártütő és makacs) fia
van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik,
akkor sem hallgat rájuk (nem engedelmeskedik nékik), ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki (fogják és vezessék) a város véneihez a helység kapujába.
(Jelentsék), és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú
engedetlen és konok (rossz útra tévedt és önfejű, pártütő és makacs), nem hallgat a szavunkra. dorbézoló (tobzódó)
és részeges (iszik és tékozol). Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai
mind. Így takarítsd (irtsd) ki a gonoszt a magad köréből! Az egész
Izráel hallja meg ezt (s tudja meg a dolgot), és féljen!” (5Móz.
21,18-21).
Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést, így szólva: „Mert Isten parancsolta ezt, mondván:
Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá,
átkozza, gonoszul beszél, becsmérel,
ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!]” (Mt.
15,4).
És Isten
fiainak is szól a figyelmeztetés: Mert
még vérig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen
(Más fordítás: Mert a bűn ellen való harcban
(küzdelemben) még nem álltatok ellen egészen a vérig //a véretek ontásáig//).
És elfeledkeztetek-é az intésről (a
bátorításról, a vigasztalásról), amely
néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne
lankadj (és ne csüggedj el), ha ő
dorgál (megfedd, ha korhol) téged;
Mert akit szeret az Úr, megdorgálja (megfenyíti), megostoroz pedig mindent
(mindenkit), akit fiává fogad. Ha a
fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival
(hát maradjatok állhatatosak a fenyítéskor); mert melyik (és milyen) fiú
az, akit meg nem fenyít az apa?
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok (ha
nem részesültök a fenyítésben), melyben
mindenek részesültek (ami mindenkinek kijár), korcsok (fattyak) vagytok és
nem fiak” (Zsid. 12,4-8).
Hiszen: „… Isten
fiai… Istentől születtek.” (Ján.
1,12-13).
Mert: „Az ő
akarata szült minket az igazság igéje által….” (Jak. 1,18).
//Megjegyzés: Az ószövetségben sok szó
esik a fenyítésről, ostorozásról. De hogy ezen a szerető Édesatyánk mit ért,
azt csak az Ő Igéje tudja kijelenteni, hiszen tudjuk, hogy az Igét az Ige magyarázza meg a legjobban. Erre csak egy példát hozunk fel: "Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Efraim? Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Júda? (Hiszen) hűségetek (szeretetetek) csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint
a korán tűnő (múló) harmat. Ezért a próféták által ostoroztam
őket, beszédeimmel gyilkoltam őket (Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak
beszédivel, ajkam szózatával): ítéletem
napvilágra jön (ítéletem elérkezik, mint a világosság)" (Hós. 6,4-5).
Kiderül tehát, hogy az „ostorozás” a prófétai szóval történik, vagyis: Isten Igéjével,
hiszen a próféták Isten Igéjét szólták!//
**Akkor Atyád: „Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes
koronát ajándékoz neked.” (Péld. 4,9).
„És
ez a… korona, az ő Istenének
kenet-olaja…” (3 Móz. 21,12)