2013. szeptember 4.

SZAVAINK TEREMTŐ EREJE: A te beszédedből

Készítette: Élő Víz

forrás:békevár.hu

Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak. — Máté 12,37. 
Maga Jézus tette a fenti kijelentést. A szavak sokkal fontosabbak, mint ahogy azt az ember gondolná. Emlékszel Jóbra, és három úgynevezett “barátjára”, akik azért jöttek, hogy vigasztalják? Jób így szólt keservesen azokhoz, akik vigasztalták, illetve valójában kínozták őt: “Meddig kínozzátok még a lelkemet, és ZÚZTOK DARABOKRA BESZÉDEITEKKEL?” (Jób 19,2)
A szavak sikerre visznek vagy tönkretesznek bennünket. A szavak meggyógyítanak, vagy megbetegítenek. A Biblia tanítása szerint, a szavak vagy pusztítanak, vagy életet adnak, boldoggá és egészségessé tesznek minket. A tegnap kimondott szavaink tették olyanná az életünket, amilyen az ma.
Ez megegyezik azzal, amit Jézus mondott a Márk 11,23-ban: “…meglesz néki, amit MONDOTT.” Mivel szavakat mondunk ki, ezt az igerészt valójában így is lehetne mondani: “Meglesznek néki azok a SZAVAK, amelyeket kimondott.”

Az élet hatalma

Mind a halál, mind az élet, a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. — Példabeszédek 18,21.
Nem, nem fogok imádkozni a fiadért — mondtam annak a megdöbbent özvegyasszonynak, aki imát kért tizenöt éves fiáért —, nem lenne semmi értelme. Amíg azt mondogatod, hogy a fiadból sohasem lesz semmi, addig tönkreteszed az én imámat. — Ezt az Úr jelentette ki neked? — kérdezte.
— Nem — mondtam én —, egyszerűen csak tudom, hogy a szavainkkal teremtjük meg saját magunk és a gyermekeink életkörülményeit. — Akkor mit tegyek? — kérdezte újra.
— A fiad most tizenöt éves, vannak dolgok, amiket akkor kellett volna megtenned, amikor még kisebb volt. Most először is: ne zaklasd őt azzal, hogy térjen meg Istenhez. Másodszor pedig: ahelyett, hogy egész éjjel virrasztasz és aggodalmaskodsz miatta, mondd ezt az Úr Jézusnak: “Uram, én nem tudom, hogy most hol van a fiam, de bárhol is legyen, én hittel és szeretettel veszem körül.” Mindeddig bizalmatlansággal, félelemmel és ítélkezéssel vetted körül. Mondd ezt: “Uram, én hiszem, hogy a fiam nem fog a fiatalkorúak börtönébe kerülni. Soha többé nem mondom neki, hogy az életben nem lesz belőle semmi. Hiszem, hogy viszi valamire az életben.”
Másfél év múlva visszatértem abba a városba, ahol ez az asszony lakott. Rövidre fogva az történt, hogy odajött hozzám és elmondta: “Nem ment könnyen, de mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Azelőtt a fiam igen ördögi életet élt, és most teljesen átadta magát Istennek!”

Az élet kútja

Életnek kútfeje az igaznak szája. — Példabeszédek 10,11.
Fiunkat és lányunkat közvetlenül a születésük után karomba fogtam, és azt mondtam: Uram, köszönöm neked ezt a gyermeket. Mivel ismerem a Bibliát, tudom, hogy az én kötelességem, hogy úgy neveljem fel ezt a gyermeket, hogy ha felnő, megmaradjon abban, amire tanították.
Tudom, hogy a te Igéd azt mondja: gyermekeinket az Úr tanítása és intése szerint neveljük, és én ezt fogom tenni. Tudom, hogy a gyerekeket kétféle módon lehet nevelni: tanítással, és példamutatással. Ezért az életemmel jó példát fogok mutatni ennek a gyermeknek.
Azt is tudom, hogy megkaphatjuk azt, amit kimondunk, ezért én kimondom most felette: hogy erős fizikumú lesz, betegségek és gyengeségek nélkül fog felnőni; világos és tiszta elméjű lesz; és szellemileg erős. Ez így is lett. Gyermekeink betegségek és gyengeségek nélkül nőttek fel. Sohasem imádkoztam az üdvösségükért. Sohasem imádkoztam azért, hogy töltekezzenek be a Szent Szellemmel. Mégis, mindkettőjük nagyon fiatalon üdvösségre jutott és betöltekezett a Szent Szellemmel.
Szavak határozzák meg, hogy mivé lesznek a gyermekeink!

Gyönyörűséges szavak

Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a testnek. — Példabeszédek 16,24.
A szavak áldanak, vagy átkoznak. Meggyógyítanak vagy megbetegítenek bennünket. Azok a szavak, amiket reggel hallunk, velünk maradnak egész nap. A házastársaknak tudniuk kellene, hogy egy reggel elhangzott mérges, sértő szó kirabolja társukat hatékonyságából egész napra. Viszont egy szeretettel teli, gyengéd, szép szó felér egy imádsággal; zenével tölti be a szívüket, és győzelemre vezeti őket.
A szülőknek és a gyermekeknek tudniuk kellene, hogy az otthon légkörét a szavak határozzák meg. Tanuld meg munkára fogni a szavakat a hasznodra. Tanuld meg olyan erővel megtölteni a szavaidat, aminek nem lehet ellenállni. Hogy tudod ezt megtenni?
Úgy, hogy a szavaidat hittel és szeretettel töltöd meg.

A légkör

Az eszesek ajkain bölcsesség találtatik… Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. És tudás által telnek meg a kamrák minden drága és gyönyörűséges vagyonnal. — Példabeszédek 10,13. 24,3. 4.
A szavak teremtik meg a szellemi dolgokat. Még a természetes, fizikai dolgokat is a szavak teremtik meg! Isten, aki Szellem, azt mondta: “Legyen egy föld”, és lett egy föld. Jézus azt mondta: “amit MOND, megtörténik; meglesz néki, amit MONDOTT.” (Márk 11,23)
A légkört szavak teremtik meg. Ha bemész egy helyiségbe, ahol előzőleg halat sütöttek, a halszag még a levegőben van, és ha bemész egy szobába, ahol nemrég durva szavak hangzottak el, ezek a szavak még a levegőben vannak. Súlyos tőlük a légkör.
A rossz szavak légkörében felnövekedett gyerekek lelkibetegek lesznek. Kudarcot vallanak az életben, mert nem a helyes szavakat mondták nekik. Miért van az, hogy némely gyermek erőben növekedik fel, és győztesen kerül ki az élet harcaiból? Azért, mert otthon a helyes szavakat szólták hozzájuk!
Szavakkal meg lehet szerettetni a gyerekkel a tanulást. A szavak hozzák be a gyereket az egyházba.

Rossz szavak

Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. — Példabeszédek 21,23.
Amikor bajban van, a legtöbb ember Istent akarja hibáztatni. “Miért engedte meg ezt Isten?” — kérdik.
Miután megsokasodtak Jób bajai, azt mondta: “Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.” (Jób 3,25) Ő nyitott ajtót, és engedte be az ördögöt!
Sokszor mi okozzuk saját magunknak a nehézségeket. Sok drága keresztény nem tudja megfékezni a száját és a nyelvét. Mindig a rossz szavakat mondják ki. Szinte mindig arról beszélnek, hogy milyen harcokat vívnak az ördöggel. Ne szóljuk a vereség szavait. Ne szóljuk a kudarc szavait. Ne beszéljünk arról, hogy mennyire akadályoz minket az ördög, hogyan tart minket vissza a sikertől, hogy betegít meg és tart minket betegségben, ezek a szavak rossz szavak. Az ilyen szavak adnak felettünk uralmat a sátánnak, és az ilyen szavak okozzák a nehézségeket.
De ha Isten Igéje a szívedben van, és ki is mondod a száddal — annak ellenére, hogy a körülmények látszólag mást mutatnak, annak ellenére, hogy fájdalmaid vannak, annak ellenére, hogy vészjósló tünetek jelentkeznek, annak ellenére, hogy szörnyen kilátástalannak tűnik minden — az ilyen fenyegető körülmények meg fognak szűnni.

Az egészség szavai

Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz, de a bölcseknek nyelve orvosság. — Példabeszédek 12,18.
Először akkor tanultam meg a szavak titkát — a hittel kimondott szavak titkát — amikor tizenhat hónapot töltöttem ágyban, miután öt orvos mondott le az életemről.
1934-ben azonban egy augusztusi napon, ahogy abban a bizonyos ágyban feküdtem, a Márk 11,23 és 24 alapján cselekedtem, és azt mondtam…! Szavakat mondtam ki! Azt mondtam: “Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a deformált szívemre. Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat gyógyíthatatlan szívbetegségemre. Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a paralízisemre. Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a fejem tetejétől a lábam ujjáig.” Egy órán belül saját lábamon álltam az ágy mellett — meggyógyulva!
Azóta már több mint hatvan év telt el, és még egy fejfájásom sem volt ez idő alatt. És tudom, hogy nem is lesz. De ha lenne is — ami kizárt dolog — nem mondanám ki, hogy fáj a fejem. Miért? Mert Jézus azt mondta: “…meglesz néki, amit mondott.” (Márk 11,23) Ha valaki megkérdezné ilyenkor tőlem, hogy érzem magam, azt válaszolnám: Köszönöm, remekül. Tudod, Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő sebeivel én meggyógyultam. Ezért hiszem, hogy egészséges vagyok. Isten Igéje pedig azt mondja… És kimondanám a helyes szavakat — mert a bölcseknek nyelve orvosság!

Megváltozik a beszédünk

Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsán. — Zsoltárok 1,1.
Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által. — Róma 12,2.
Amikor Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy ne szabjuk magunkat e világhoz, figyeljük meg, ezt az elme területére érti. Más szóval azt mondja, hogy ne gondolkozzunk úgy, ahogy a világ gondolkozik; nekünk meg kell újítani elménket Isten Igéjével, és Isten Igéjével összhangban kell gondolkoznunk. Utána Isten Igéjével összhangban fogunk beszélni és hinni is.
A világ negatív módon van programozva. A világ a betegségről gondolkodik, a félelemről, a vereségről és a kudarcról. Ez azért van, mert a világ Isten nélkül a szellemi halál állapotában van. Halálra van programozva élet helyett. Figyeld csak meg, hogy az emberek ilyeneket mondanak, mint: “ez halálra rémiszt engem.” Számos ehhez hasonló mondás létezik.
Ha a keresztények nem újítják meg elméjüket Isten Igéjével, ugyan azt a hibát fogják elkövetni, amit a világ. A szavaikkal fogják megbetegíteni magukat. Ha viszont megújítjuk elménket Isten Igéjével, akkor megismerjük, hogy amint Isten mondja: “…a bölcseknek nyelve orvosság.” (Péld. 12,18)

A győzedelmes hit

Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. — 1János 5,4.
Lehet, hogy a világban vagyok, de nem e világból való vagyok. Én Istentől vagyok. Mennyei állampolgárságú vagyok. Miközben pedig ebben a világban vagyok, a Nagyobb él bennem. Nagyobb Ő, aki bennem van, mint az, aki a világban van. (1Ján. 4,4)
Ki az, aki a világban van? Az ördög. A 2Kor. 4,4 szerint ő e világ istene. Mi az, ami a világban van? A bűn. De az, Aki énbennem van, nagyobb a bűnnél. Az a nagyobb, Aki bennem van. A Nagyobb legyőzte a bűnt.
Mi van még a világban? Betegség. Ez nem Istentől van, ez nem a mennyből jön. Ott fent nincs betegség. A betegség e világból származik. De a Nagyobb, Aki bennem van, Ő a gyógyító.
Mi van még a világban? Problémák. Az ellenség okozta helyzetek. Látszatra megoldhatatlanak tűnő nehézségek. Amikor szembekerülök ezekkel a dolgokkal, egyszerűen csak emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ki van énbennem, és hogy mit mond a Biblia. Én ilyen helyzetekben mégcsak nem is imádkozom. Csak szembenézek az adott helyzettel, és nevetve azt mondom: “Ha nem megyek át rajtad, akkor megkerüllek, ha nem kerüllek meg, akkor alattad megyek át, ha nem megyek át alattad, akkor keresztül megyek rajtad, mert a Nagyobb van énbennem!” Még abba sem hagyom a nevetést és az a helyzet máris tovatűnt és megszűnt!

A szájunk gyümölcse

A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. — Példabeszédek 18,20.
Nem fogod Isten áldásait megkapni csak azért, mert hiszel. Nem fogsz üdvözülni, meggyógyulni vagy az imáidra választ kapni csupán, mert hiszel.
A legtöbb keresztény azt hiszi, elég csak hinni, a Biblia azonban nem ezt tanítja. A Biblia azt tanítja, hogy hinned kell és mondanod is kell valamit.
Például, a Róma 10,9 és 10 szerint az üdvösséghez az szükséges, hogy: “a TE SZÁDDAL VALLÁST TESZEL az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.”
Figyeljük meg, hogy itt nem az áll, hogy üdvözülni fogsz, csak mert hiszel. Mindjárt a következő vers azt mondja: “Mert SZÍVVEL hiszünk a megigazulásra, SZÁJJAL TESZÜNK PEDIG VALLÁST AZ ÜDVÖSSÉGRE.”
Jézus nem azzal fejezte be a Márk 11,23-at, hogy mindazt megkapod, amiben hiszel. Ő így fejezte be ezt a mondatot: “meglesz néki, amit MONDOTT.”
A hitet mindig szavakkal fejezzük ki! Az, amit beszélsz — nemcsak vasárnap a gyülekezetben, vagy amikor imádkozol, hanem azok a szavak, amiket a mindennapi életben szólsz, otthon, barátaiddal beszélgetve és a munkahelyeden — ezek határozzák meg, hogy mit kapsz meg az életben.

Mindig ugyanazt vallani

Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. — Zsidó 4,14.
Az itt ‘hitvallás’-nak fordított görög szót a King James Biblia máshol ‘megvallás’-nak fordítja. A görögben ennek az értelmező jelentése: mindig ugyanazt vallani. Ahelyett, hogy: “ragaszkodjunk megvallásunkhoz”, mondhatnánk azt is: “ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig ugyanazt valljuk”. Értsük meg, hogy itt a kulcs a szavaink.
Az emberek azért szenvednek vereséget, mert kétfajta megvallást tesznek. Először megvallanak egy dolgot, aztán meg valami mást.
Azt mondják neked például: “Igen, az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. A Filippi 4,19 szerint, az én Istenem be fogja tölteni minden szükségemet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban; és én hiszek Istennek, hogy Ő betölti az én szükségeimet.”
Amikor elmennek és mással futnak össze, lehet, hogy az elméjük visszatér a problémára, és azt mondják: “nem valami jól mennek a dolgaim. Nem tudjuk kifizetni a telefonszámlát. Ki fogják kapcsolni a telefont. És lehet, hogy még az autónkat is el kell adnunk…”
Mi történt azzal a megvallással, amit először tettek? A második megvallás megsemmisítette.

AZ AGGODALMASKODÁS MEGTAGADÁSA

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
- Filippi 4,6.

Ez a vers az Amplified (bővített Biblia) fordításában így kezdődik: „Ne nyugtalankodjatok és semmi miatt se aggodalmaskodjatok.” A keresztények általában csak egy részét gyakorolják ennek a versnek — azt a részét, amelyik azt mondja, hogy imádkozzunk. Ha gyakoroljuk is ezt a részt, de azt nem, amelyik azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjunk, akkor nem az Igét gyakoroljuk. Akkor nem vagyunk az Ige megcselekvői. Először, Isten Igéje azt mondja, hogy: „Ne nyugtalankodjatok…” Ha nyugtalankodsz és aggodalmaskodsz, hiába fogalmazod meg a kéréseidet. Az imáid nem fognak működni. Évekkel ezelőtt olvastam egy történetet egy férfiről, a feleségéről és a felnőtt fiukról, amint éppen gyapotot vágtak a mezőn. A fiú nem volt teljesen épelméjű. Viharfelhők jelentek meg, és elkezdett dörögni az ég, az idős férfi azonban folytatni akarta a munkát. Majd egyre félelmetesebben kezdett villámlani. A család futásnak eredt, hogy valahol menedéket találjanak. Amikor már úgy tűnt, hogy nem érnek el odáig, a szülők térdre estek és elkezdtek imádkozni.
„Gyertek már, mama és papa”— kiáltotta a fiú. „A félelem imája úgysem segít.” Sok igazság van ebben. Ezt mondja Isten Szelleme is Pálon keresztül. Ezért, amikor imádkozol: „Semmi felől ne aggódj…”

Megvallás: Én nem nyugtalankodok és nem aggodalmaskodok semmi miatt sem.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Bryon Widner - Neonáci voltam

Hit gyülekezete - Úgy várlak mint örök a reggelt

2013. szeptember 3.

IGE: Kijelentés az Úr Jézusról

Az Úr Jézus Isten: „…dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől megtisztítva, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva, üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe* (Zsid. 1,3)


*Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn](Kol. 1,15.17).

Aki, mikor Istennek formájában [(morphé): alakjában, látható megjelenési formájában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).

Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (a logosz). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle).

És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: VALÓSÁGGAL, azaz: az IGÉVEL); akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva).

Az Istent soha senki nem látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg, vált láthatóvá); az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt.

(Más fordítás: Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18).

A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy [és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (Jelentése: aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik). Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).

Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség.

 [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti].

Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében),

[Más fordítás: Mert őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15).

„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).

A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott) gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság (a hű és igaz tanú), az Isten teremtésének kezdete (arkhé: eredete)” (Jel. 3,14).

János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).

És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).

Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

A jubileumi kommentár magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten „személyének képmása” (charaktér tés hypostaseós autou). A „charaktér” szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely más tárgyra bevágott, bemetszett írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti továbbá azokat a testi vagy szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy vagy személy magán visel, s amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten lényege a földi-emberi valóságba bemetszve. Isten önmaga lényegének ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében metszette ki oly világosan és élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy meg ne lássa az Atyát” (Zsid. 1,1–4)

A Szent István Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy kisugárzik.

Robinson így fogalmazza meg az Úr Jézus személyét: Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában (Robinson).



Szívem legmélyéből száll Hozzád.

Ige

Nem jó egyedül, mert:

„Jaj pedig az egyedül-valónak, ha elesik, és nincsen aki őt feemelje” (préd. 4,10)


Isten kérdése:

 „Mert tudakozzál csak a régi időkről, amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert teremtett erre a földre, -és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, történt-é ilyen nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható? Hallotta-e valamelyik nép is a lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? (5 Móz. 4,32-33) 


Martin Luther King: A megbocsátásról

A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.


Vágyódva nézek felfelé...

Bob Gass: Hagyd abba a panaszkodást! (5)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Ha a panaszod jogos, először azzal a személlyel beszélj, aki ellen panaszod van. Amikor azonban nagyon fel vagy zaklatva, akkor erős kísértést érzel arra, hogy mindenkinek elmondd. Ez jogosnak és igazságosnak, sőt még gyógyhatásúnak is tűnik.

--A jó szándékú barátok támogatni fogják, sőt talán még segítenek is a terjesztésében. „Jobban fogod érezni magad, ha kiadod magadból, ami nyomja a lelked” – mondják.

--De Isten Igéje elítéli a panasz kezelésének ilyen módját! Ha így teszel, problémáidat még az Isten iránti engedetlenség bűnével is tetézni fogod – és nem várhatod, hogy Isten együttműködjön veled, miközben te Igéje ellen cselekszel.

„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15).

Bátorság, alázat és bölcsesség kell ahhoz, hogy személyesen nézz szembe azzal, aki megbántott, de ez Isten módszere. Ez enyhíti a viszályt, minimálisra csökkenti a szégyent, és növeli a megoldás és helyreállás valószínűségét, Isten számára pedig ez az igazán fontos. Aztán: beszélj szeretettel, ne ártó szándékú szavakkal! Szavaid kedvesek, békülékenyek legyenek, a megoldásra törekedj, ne pedig arra, hogy felülkerekedj a másikon.

A Biblia ezt tanácsolja: „Inkább szeretettel mondjuk el az igazságot, így… növekedni fogunk…” (Efézus 4:15 NIV). Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;

 Növekedni Krisztusban, ez a cél – szeretettel mondani el az igazságot, ez az eszköz, mely a célhoz vezet. Mondd el annak, aki megbántott, hogy nem az a célod, hogy őt megalázd, vagy megtorold a sérelmet, hanem az, hogy megoldjátok a kettőtök közti problémát, erősítsétek a kapcsolatotokat, és dicsőítsétek Istent. Így nem ellenségeddé, hanem szövetségeseddé teszed, akivel együtt tudsz működni egy mindkettőtök közös javát és Isten dicsőségét munkáló küldetésben!



Kis János: Az áldásról

A mással közlött jó visszaszáll reátok.


Sören Kierkegaard: A tévedésről

Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz.


Kenneth Copeland: Ne aggodalmaskodj!

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? (Máté 6:31)

Isten rendkívül ellene van az aggodalmaskodásnak. Jézus prédikált ellene. Pál prédikált ellene. Az egész Biblia prédikál ellene, mert az aggodalmaskodást a sátán találta ki, hogy általa stresszt, feszültséget és halált idézzen elő.

Mégis sokan úgy gondoljuk, hogy szabadon aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. De ez nem így van! Az aggodalmaskodás bűn. Egyike azoknak, amiket Isten Igéje világosan megtilt.

Mit tegyél akkor a problémákkal? Az 1 Péter 5,7-ben Isten azt mondja, hogy minden gondodat vesd Őreá. Az összeset. Nem a háromnegyedét. Nem az összeset - kivéve a gyermekeiddel kapcsolatos aggodalmakat. Azt mondja, hogy mindegyiket!

Minden reggel ezt kellene megvallanod: „Nincs gondom a világon, mert mindegyiket az Úrra vetettem.”

Hadd szemléltessem, ez hogyan működik. Tegyük fel, öt méterre állsz tőlem, és odadobom a slusszkulcsomat neked. Ha valaki odajönne hozzám, és azt mondaná: „Copeland testvér, szükségem van a slusszkulcsodra,” azt válaszolnám: „Sajnálom, odaadtam a kulcsomat neki. Nincs nálam.”

Ezt kell tenned az aggodalmaiddal. Át kell adnod az Úrnak, és nem szabad visszavenned. Ha sátán egy nyugtalanító gondolatot juttat eszedbe, mondván: „Mi lesz, ha ez a szörnyűség megtörténik?”, akkor megmondhatod neki, hogy erről beszéljen Istennel. Az Ő kezében van, nem a tiedben!

Ha ezt megteszed, változás fog történni az életedben. Azok a problémák, amelyek felől évekig nyugtalankodtál, meg fognak oldódni. Többé nem fogod megkötni Isten kezét az aggodalmaskodásoddal. Az Ő ereje működésbe tud lépni, mert hitben jársz, és Reá vetetted a gondjaidat!

Ne felejtsd el azonban, hogy Isten nem fogja elvenni az aggodalmaidat. Neked kell átadnod azokat, és az Igével helyettesítened. Neked kell irányítanod a gondolataidat. Meg tudod tenni. A Nagyobb él benned. Ő képes téged győztessé tenni. Ragaszkodj ehhez! Semmi miatt nem kell többé aggódnod!

Javasolt Igeszakasz:
Zsolt 55:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
Zsolt 55:2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Zsolt 55:3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Zsolt 55:4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
Zsolt 55:5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Zsolt 55:6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Zsolt 55:7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Zsolt 55:8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
Zsolt 55:9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Zsolt 55:10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Zsolt 55:11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Zsolt 55:12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Zsolt 55:13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Zsolt 55:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Zsolt 55:15 Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Zsolt 55:16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
Zsolt 55:17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Zsolt 55:18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Zsolt 55:19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Zsolt 55:20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), akik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Zsolt 55:21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Zsolt 55:22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Zsolt 55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Zsolt 55:24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.


Az életed céljáról

Készítette: Ez az a nap!

Az életednek nem az a célja, hogy egy feladatlistát pipálgass!

Rengeteg dologról gondoljuk, hogy meg kell tennünk, miközben nem éri meg velük foglalkozni. Ragaszkodj az igazán fontos dolgokhoz! Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked. (Rick Warren)


A FILIPPI 4,6 MEGCSELEKEDÉSE

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Ne nyugtalankodjatok és semmi miatt se aggodalmaskodjatok, hanem minden helyzetben, és mindenben hálaadással imádkozzatok és kérjetek (határozott kéréseket), továbbra is tudassátok kívánságaitokat Istennel.
- Filippi 4,6. (Amplified)


Egyszer egy szolgáló fordult hozzám tanácsért. Sok vihar volt az életében, és én megsajnáltam. Nem tudott se enni, se aludni. Nem volt elég csupán együtt érezni vele, fel kellett olvasnom neki a Filippi 4,6-ot. „De nem mindenkinek van annyi hite, mint neked” — mondta.„Igen, de mindenkinek ugyanaz a Bibliája van” — feleltem, „és ez bizony, az Ige gyakorlásának a kérdése.” Azután megmutattam neki, hogyan kell gyakorolni az Igét: Felolvastam egy verset hangosan, és utána azt mondtam az Úrnak: „A Te Igéd igaz, és én hiszem ezt.” Amikor elkezdtem gyakorolni ezt a verset, hittem azt, hogy feltárhatom a kívánságaimat Isten előtt, de azt nehéz volt elhinnem, hogy meg tudom állni, hogy ne aggódjam. Isten azonban nem kér tőlünk olyasmit, amit ne tudnánk megtenni. Amikor tehát Isten azt mondja, hogy ne aggódjunk, ez azt jelenti, hogy mi meg tudjuk állni, hogy ne aggódjunk. Ezért azt mondom hangosan: „Én visszautasítom azt, hogy bármi felől is nyugtalankodjak vagy aggódjak.” Azután az Úr elé viszem a kéréseimet, és hálát adok Neki a válaszért. Ez nyugalommal tölti el a szellememet, amit az ördög megpróbált felzaklatni. Ha az ördög újra megpróbál rávenni, hogy aggódjam, csak visszatérek ide, újra elolvasom ezt a verset és továbbra is ragaszkodom hozzá.

Megvallás: Én a Filippi 4,6 cselekvője vagyok!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

China Bibles

VARGA SZABOLCS - Isten Szent Fia

2013. szeptember 2.

János evangélium 13. fejezet: Az új parancsolat (szerkesztett)

Ján. 13,1 A husvét [(paszkha): a Peszach, vagyis a pászka: jelentése: átugrás, átlépés, megkímélés] ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen [hogy átköltözzön] e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit [(agapaó): vagyis teljesen odaszánta magát az Övéinek] e világon, mindvégig szerette őket [és szeretetében elszánta magát a végsőkre].

Ján. 13,2 És vacsora közben, amikor az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] belesugalta [(balló): belehelyezte] már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe [bensőjébe], hogy árulja el [hogy szolgáltassa ki, és adja át] őt,

Ján. 13,3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába [(kheir): a kezébe] adott néki, és hogy ő az Istentől / Istenből jött [ki] és az Istenhez megy [és Istenbe tér vissza],

Ján. 13,4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

Ján. 13,5 Azután vizet tölte a medencébe, [(niptér): a mosdótálba] és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül van kötve.

Ján. 13,6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

Ján. 13,7 Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Ján. 13,8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám [és nincs részesedésed, szereped, feladatod velem].

Ján. 13,9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Ján. 13,10 Monda néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Ján. 13,11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el [ki kiszolgáltatja ki, és ki adja át] őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

Ján. 13,12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, [vagyis újra asztalhoz dőlt] monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Ján. 13,13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok.

Ján. 13,14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Ján. 13,15 Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

Ján. 13,16 Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [Az eredetiben aposztolosz: az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldötte.

Ján. 13,17 Ha tudjátok [és ha megértitek] ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ján. 13,18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

Ján. 13,19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK.

Ján. 13,20 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

Ján. 13,21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék [és megrendült, zaklatott, feldúlt lett] szellemében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul [és kiszolgáltat, átad] engem.

Ján. 13,22 A tanítványok ekkor [(aporeó): tanácstalanul, és zavartan] egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

Ján. 13,23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, [vagyis Jézus keblére dőlve feküdt] akit szeret [(agapaó) kedvelt, többre tartott] vala Jézus.

Ján. 13,24 Int azért ennek Simon Péter, [Szimón Petrosz): jelentése: meghallgatott kődarab] hogy tudakozza [(pünthanomai): kérdezze] meg, ki az, akiről szól?

Ján. 13,25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Ján. 13,26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

Ján. 13,27 És a falat után [illetve a falattal együtt] akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, [vagyis amit tenni szándékozol] hamar cselekedjed.

Ján. 13,28 Ezt pedig senki sem érté a leültek [vagyis az asztalnál fekvők] közül, miért mondta néki.

Ján. 13,29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

Ján. 13,30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

Ján. 13,31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.

[Más fordítás: (hote ún): miután tehát (exerkhomai): eltávozott, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne].

Ján. 13,32 Ha megdicsőítteték Őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti Őt Őmagában, és ezennel megdicsőíti őt

[Más fordítás: Ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt].

Ján. 13,33 Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

Ján. 13,34 Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást.

Ján. 13,35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna].

Ján. 13,36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

Ján. 13,37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

Ján. 13,38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.