Martin Luther King: A megbocsátásról

A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.

Vágyódva nézek felfelé...

Bob Gass: Hagyd abba a panaszkodást! (5)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Ha a panaszod jogos, először azzal a személlyel beszélj, aki ellen panaszod van. Amikor azonban nagyon fel vagy zaklatva, akkor erős kísértést érzel arra, hogy mindenkinek elmondd. Ez jogosnak és igazságosnak, sőt még gyógyhatásúnak is tűnik.

--A jó szándékú barátok támogatni fogják, sőt talán még segítenek is a terjesztésében. „Jobban fogod érezni magad, ha kiadod magadból, ami nyomja a lelked” – mondják.

--De Isten Igéje elítéli a panasz kezelésének ilyen módját! Ha így teszel, problémáidat még az Isten iránti engedetlenség bűnével is tetézni fogod – és nem várhatod, hogy Isten együttműködjön veled, miközben te Igéje ellen cselekszel.

„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15).

Bátorság, alázat és bölcsesség kell ahhoz, hogy személyesen nézz szembe azzal, aki megbántott, de ez Isten módszere. Ez enyhíti a viszályt, minimálisra csökkenti a szégyent, és növeli a megoldás és helyreállás valószínűségét, Isten számára pedig ez az igazán fontos. Aztán: beszélj szeretettel, ne ártó szándékú szavakkal! Szavaid kedvesek, békülékenyek legyenek, a megoldásra törekedj, ne pedig arra, hogy felülkerekedj a másikon.

A Biblia ezt tanácsolja: „Inkább szeretettel mondjuk el az igazságot, így… növekedni fogunk…” (Efézus 4:15 NIV). Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;

 Növekedni Krisztusban, ez a cél – szeretettel mondani el az igazságot, ez az eszköz, mely a célhoz vezet. Mondd el annak, aki megbántott, hogy nem az a célod, hogy őt megalázd, vagy megtorold a sérelmet, hanem az, hogy megoldjátok a kettőtök közti problémát, erősítsétek a kapcsolatotokat, és dicsőítsétek Istent. Így nem ellenségeddé, hanem szövetségeseddé teszed, akivel együtt tudsz működni egy mindkettőtök közös javát és Isten dicsőségét munkáló küldetésben!

Kis János: Az áldásról

A mással közlött jó visszaszáll reátok.

Sören Kierkegaard: A tévedésről

Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz.

Kenneth Copeland: Ne aggodalmaskodj!

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? (Máté 6:31)

Isten rendkívül ellene van az aggodalmaskodásnak. Jézus prédikált ellene. Pál prédikált ellene. Az egész Biblia prédikál ellene, mert az aggodalmaskodást a sátán találta ki, hogy általa stresszt, feszültséget és halált idézzen elő.

Mégis sokan úgy gondoljuk, hogy szabadon aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. De ez nem így van! Az aggodalmaskodás bűn. Egyike azoknak, amiket Isten Igéje világosan megtilt.

Mit tegyél akkor a problémákkal? Az 1 Péter 5,7-ben Isten azt mondja, hogy minden gondodat vesd Őreá. Az összeset. Nem a háromnegyedét. Nem az összeset - kivéve a gyermekeiddel kapcsolatos aggodalmakat. Azt mondja, hogy mindegyiket!

Minden reggel ezt kellene megvallanod: „Nincs gondom a világon, mert mindegyiket az Úrra vetettem.”

Hadd szemléltessem, ez hogyan működik. Tegyük fel, öt méterre állsz tőlem, és odadobom a slusszkulcsomat neked. Ha valaki odajönne hozzám, és azt mondaná: „Copeland testvér, szükségem van a slusszkulcsodra,” azt válaszolnám: „Sajnálom, odaadtam a kulcsomat neki. Nincs nálam.”

Ezt kell tenned az aggodalmaiddal. Át kell adnod az Úrnak, és nem szabad visszavenned. Ha sátán egy nyugtalanító gondolatot juttat eszedbe, mondván: „Mi lesz, ha ez a szörnyűség megtörténik?”, akkor megmondhatod neki, hogy erről beszéljen Istennel. Az Ő kezében van, nem a tiedben!

Ha ezt megteszed, változás fog történni az életedben. Azok a problémák, amelyek felől évekig nyugtalankodtál, meg fognak oldódni. Többé nem fogod megkötni Isten kezét az aggodalmaskodásoddal. Az Ő ereje működésbe tud lépni, mert hitben jársz, és Reá vetetted a gondjaidat!

Ne felejtsd el azonban, hogy Isten nem fogja elvenni az aggodalmaidat. Neked kell átadnod azokat, és az Igével helyettesítened. Neked kell irányítanod a gondolataidat. Meg tudod tenni. A Nagyobb él benned. Ő képes téged győztessé tenni. Ragaszkodj ehhez! Semmi miatt nem kell többé aggódnod!

Javasolt Igeszakasz:

Zsolt 55:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

Zsolt 55:2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

Zsolt 55:3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

Zsolt 55:4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

Zsolt 55:5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Zsolt 55:6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

Zsolt 55:7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Zsolt 55:8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

Zsolt 55:9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

Zsolt 55:10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Zsolt 55:11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Zsolt 55:12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Zsolt 55:13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

Zsolt 55:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

Zsolt 55:15 Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Zsolt 55:16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

Zsolt 55:17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

Zsolt 55:18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Zsolt 55:19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

Zsolt 55:20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), akik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

Zsolt 55:21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

Zsolt 55:22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Zsolt 55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

Zsolt 55:24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevkenneth_copeland:_ne_aggodalmaskodj_ZUv

Az életed céljáról

Készítette: Ez az a nap!

Az életednek nem az a célja, hogy egy feladatlistát pipálgass!

Rengeteg dologról gondoljuk, hogy meg kell tennünk, miközben nem éri meg velük foglalkozni. Ragaszkodj az igazán fontos dolgokhoz! Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked. (Rick Warren)

A FILIPPI 4,6 MEGCSELEKEDÉSE

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Ne nyugtalankodjatok és semmi miatt se aggodalmaskodjatok, hanem minden helyzetben, és mindenben hálaadással imádkozzatok és kérjetek (határozott kéréseket), továbbra is tudassátok kívánságaitokat Istennel.

- Filippi 4,6. (Amplified)


Egyszer egy szolgáló fordult hozzám tanácsért. Sok vihar volt az életében, és én megsajnáltam. Nem tudott se enni, se aludni. Nem volt elég csupán együtt érezni vele, fel kellett olvasnom neki a Filippi 4,6-ot. „De nem mindenkinek van annyi hite, mint neked” — mondta.„Igen, de mindenkinek ugyanaz a Bibliája van” — feleltem, „és ez bizony, az Ige gyakorlásának a kérdése.” Azután megmutattam neki, hogyan kell gyakorolni az Igét: Felolvastam egy verset hangosan, és utána azt mondtam az Úrnak: „A Te Igéd igaz, és én hiszem ezt.” Amikor elkezdtem gyakorolni ezt a verset, hittem azt, hogy feltárhatom a kívánságaimat Isten előtt, de azt nehéz volt elhinnem, hogy meg tudom állni, hogy ne aggódjam. Isten azonban nem kér tőlünk olyasmit, amit ne tudnánk megtenni. Amikor tehát Isten azt mondja, hogy ne aggódjunk, ez azt jelenti, hogy mi meg tudjuk állni, hogy ne aggódjunk. Ezért azt mondom hangosan: „Én visszautasítom azt, hogy bármi felől is nyugtalankodjak vagy aggódjak.” Azután az Úr elé viszem a kéréseimet, és hálát adok Neki a válaszért. Ez nyugalommal tölti el a szellememet, amit az ördög megpróbált felzaklatni. Ha az ördög újra megpróbál rávenni, hogy aggódjam, csak visszatérek ide, újra elolvasom ezt a verset és továbbra is ragaszkodom hozzá.

Megvallás: Én a Filippi 4,6 cselekvője vagyok!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

China Bibles

VARGA SZABOLCS - Isten Szent Fia

János evangélium 13. fejezet: Az új parancsolat (szerkesztett)

Ján. 13,1 A husvét [(paszkha): a Peszach, vagyis a pászka: jelentése: átugrás, átlépés, megkímélés] ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen [hogy átköltözzön] e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit [(agapaó): vagyis teljesen odaszánta magát az Övéinek] e világon, mindvégig szerette őket [és szeretetében elszánta magát a végsőkre].

Ján. 13,2 És vacsora közben, amikor az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] belesugalta [(balló): belehelyezte] már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe [bensőjébe], hogy árulja el [hogy szolgáltassa ki, és adja át] őt,

Ján. 13,3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába [(kheir): a kezébe] adott néki, és hogy ő az Istentől / Istenből jött [ki] és az Istenhez megy [és Istenbe tér vissza],

Ján. 13,4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

Ján. 13,5 Azután vizet tölte a medencébe, [(niptér): a mosdótálba] és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül van kötve.

Ján. 13,6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

Ján. 13,7 Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

Ján. 13,8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám [és nincs részesedésed, szereped, feladatod velem].

Ján. 13,9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

Ján. 13,10 Monda néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Ján. 13,11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el [ki kiszolgáltatja ki, és ki adja át] őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

Ján. 13,12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, [vagyis újra asztalhoz dőlt] monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Ján. 13,13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok.

Ján. 13,14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Ján. 13,15 Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

Ján. 13,16 Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [Az eredetiben aposztolosz: az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldötte.

Ján. 13,17 Ha tudjátok [és ha megértitek] ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ján. 13,18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

Ján. 13,19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK.

Ján. 13,20 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

Ján. 13,21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék [és megrendült, zaklatott, feldúlt lett] szellemében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul [és kiszolgáltat, átad] engem.

Ján. 13,22 A tanítványok ekkor [(aporeó): tanácstalanul, és zavartan] egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

Ján. 13,23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, [vagyis Jézus keblére dőlve feküdt] akit szeret [(agapaó) kedvelt, többre tartott] vala Jézus.

Ján. 13,24 Int azért ennek Simon Péter, [Szimón Petrosz): jelentése: meghallgatott kődarab] hogy tudakozza [(pünthanomai): kérdezze] meg, ki az, akiről szól?

Ján. 13,25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Ján. 13,26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

Ján. 13,27 És a falat után [illetve a falattal együtt] akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, [vagyis amit tenni szándékozol] hamar cselekedjed.

Ján. 13,28 Ezt pedig senki sem érté a leültek [vagyis az asztalnál fekvők] közül, miért mondta néki.

Ján. 13,29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

Ján. 13,30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

Ján. 13,31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.

[Más fordítás: (hote ún): miután tehát (exerkhomai): eltávozott, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne].

Ján. 13,32 Ha megdicsőítteték Őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti Őt Őmagában, és ezennel megdicsőíti őt

[Más fordítás: Ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt].

Ján. 13,33 Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

Ján. 13,34 Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást.

Ján. 13,35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna].

Ján. 13,36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

Ján. 13,37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

Ján. 13,38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.

Dicséret

Jézus hódolatra méltó

 „Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem,

téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize” (Zsolt. 63,2)

Ó Uram Jézus!

 „Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, tiéd a tisztelet! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem” (Jer. 10,7)

Imádság:

Uram! Én csak egyféleképpen minősíthetlek Téged: teljes szívből dicsérlek. Minden más távol álljon tőlem, mert Te arra vagy méltó, hogy Tied legyen a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Magasztallak a teremtés csodáiért, a Jézusban kivitelezett megváltásért és az univerzum bölcs igazgatásáért! Köszönöm emberi teremtményeid iránt való türelmedet, szeretetedet, irgalmadat! Ámen

Janette Oke: A könnyeinkről

 Isten nem törölgeti könnyeinket, hanem örömmé változtatja őket.

Isten munka teljesítményének értékelése.

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Máté 28:18)

Nem fukarkodnak az amerikai közvélemény-kutatók az izgalmas felmérésekkel, most például közölték: az USA lakóinak 52 százaléka elégedett Isten munkateljesítményével. Úgy általában.

Az Egyesült Államok lakói sokkal elégedettebbek Isten művével, mint a politika gyászos teljesítményével. Legalábbis a demokrata kötődésű Public Policy Polling szakértői szerint. Az észak-karolinai székhelyű kutatócég ugyanis éppen ezt mérte fel reprezentatív mintán – adta tudtul a CNN.

A sajátos feladatra vállalkozó cég szigorúan a tudomány eszközeivel mért: telefonos adatfelvételi metódus révén 928 honpolgár véleményét rögzítették 3 nap alatt. Gondosan ügyeltek a liberális és mérsékelt konzervatív meggyőződések túlsúlyára, plusz-mínusz 3,2 százalékos hibahatár számításba vétele mellett.

Az eredmények magukért beszélnek: általánosságban a válaszadók 52 százaléka elégedettségének adott hangot Isten munkateljesítményével kapcsolatban, a világban úgy alapból látottakat legfeljebb 9 százalékuk helyteleníti. A kérdés már ab ovo kasszandrai önbeteljesítést vetíthetett az értők elé – már a végső összegzés tekintetében, ugyanis ez állt a papíron: „amennyiben létezik Isten, Ön elismeri, vagy elutasítja a teljesítményét?”

A részletes munkaértékelés is beszédes: a válaszadók 71 százaléka alapvetően jó dolognak tartja az univerzum megteremtését, ezt mindössze 5 százalék tartja visszavonandó munkafolyamatnak. Az állatvilág úgy, ahogy az van, a válaszadók 56 százaléka szerint elfogadható, ebben a kérdésben már 11 százaléknyian rendeznék újra a már létezőket. A természeti katasztrófák puszta létét 50 százaléknyian tartják – Isten részéről – adekvátnak, míg 13-an a Teremtő rossz munkavégzéseként könyvelték el eme jelenségeket.

Isten népszerűsége egyébként a legszeretettebb republikánus és demokrata vezetőkét is meghaladta…

Számomra megdöbbentő az emberi gondolkodás: minősíteni Istent? Hogy jövünk mi ehhez? Majd Ő fog minket minősíteni. Mert Ő a Teremtő, Gondviselő, Mindenható Úr, akinek erre egyedül joga és lehetősége van. Szabad sokkal alázatosabbnak lennünk akkor, amikor Istent minősítgeti az ember. Csak hálát adhatunk Neki és leborulhatunk előtte…

Imádlak

Böjte Csaba gondolatai

Az élet azért van, hogy odaadjuk. Sokszor mondtam, hogy a mi életünk olyan, mint egy marék aranypor. Hatalmas érték, kincs. De hogyha nem adjuk oda valamiért, akkor is kiperegnek a mindennapok az ujjaink közül.

Guti Tünde: ÖNVIZSGÁLAT 10 PONTBAN

  1. Sokan mondják, hogy szeretik Jézust, azonban nem lépnek vérszövetségre Vele!

 2. Sokan érzik át, hogy mit tett értük Jézus, s milyen kevesen teszik meg azt, amit Ő kér tőlük!

3. Hányan döntenek úgy, hogy megváltoznak, mégis kevesen kötelezik el magukat az igazság megismerésére!

4. Mennyien hisznek Jézusban és a feltámadásban, de olyan kevesen követik Őt a keskeny úton!

5. Tömegek mondják el a Jézust befogadó imát, azonban nagyon kevés az odaszánt tanítvány!

6. Hányan, arrébb tolnak hittel egy hegyet, mégis, figyelmetlenül megbotlanak egy útszéli kavicsban!

7. Mennyien dobnak nagy címletet a perselybe, de elfordítják arcukat a nincstelenektől!

8. Sokan örvendeznek Isten csodálatos szeretetében, mégis nehezen gyakorolnak kegyelmet mások felé!

9. Milyen sokan élvezik a Krisztusban nyert fiúságot, s hogy lehet, hogy olyan kevesen hordozzák keresztjét?

10. Milliók hívják magukat keresztyéneknek, ám egyre kevésbé hasonlítanak arra, Akinek a nevét viselik!

 És velem hogy állnak a dolgok?! Tartsd elém tükrödet, Uram!

2013. augusztus 26.                     

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/onvizsgalat-10-pontban.html