Ige: A reménységről

 „Áldott [imádni való] az Isten, azaz a mi Urunk Jézus Krisztusnak [Istene és] Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint [az ő nagy könyörületességéből, gyengéd, szerető irgalmából] újonnan szült minket élő reménységre [vagyis az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” reménységre] Jézus Krisztusnak a halálból [a halottak közül] való feltámadása által (feltámadásán keresztül)

 [Arra az el nem múló] romolhatatlan, szeplőtelen [mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva [megőrizve] számunkra.

[Más fordítás: Most tehát reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a számotokra]” (1 Pét. 1,3-4)

És így folytatódik a kijelentés: „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, vagyis az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket [és aki kife­jezte a szeretetét irántatok] és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg”

Vigasztalja meg [bátorítsa fel és szilárdítsa meg] a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban [logoszban: Igében] és jó cselekedetben [minden jó munkában és beszédben]” (2 Thess. 2,16-17).

„Az Ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével] (Jak. 1,18).

 Azokat: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtünk” (Ján. 1,13).

 És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

 „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).

 Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logoszában, igéjében), mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

 „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).

És: „Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).

 Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. … Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).

 És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét – igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is azok” (Róm. 11,16)

 De most még. „…reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]. Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel,és  kitartással] békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25).

 „Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7).

A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24).

Ezt az Evangélium jelenti ki: „A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5).

 „Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Tit. 1,2).

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).

És: „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban;

[Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]” (Kol. 1,12).

Ron Kenoly - Can`t stop praising His name

Szükséged van egy tervre

"A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a

dolgát, csak ínségbe jut." (Péld. 21:5)

A csendesség hasonlít sok más tevékenységhez, amit teszel életed során - legalábbis egy szempontból. Ahhoz, hogy sikeres legyél benne, segít, ha van terved. A Biblia írja: "A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut." (Péld. 21:5)

Ha még sosem tartottál csendességet, lehet, hogy nincs egy jó, egyszerű terved hozzá. Az egyszerűség fontos minden terv esetében, amit alakítasz. Ha bonyolultra csinálod, akkor annál valószínűbb, hogy el fogsz térni tőle. A hatékony csendességhez mindössze egy Bibliára, egy füzetre és esetleg egy énekeskönyvre lesz szükséged.

Tehát hogy néz ki egy napi csendesség?

Először is: légy csendben az Úr előtt. A Biblia úgy hívja ezt, hogy várni az Úrra. Azzal kezded, hogy egyszerűen leülsz és csöndben maradsz. Ahogy ezt teszed, azon kapod majd magad, hogy leáll a motorod és megnyugszol.

Másodszor: imádkozz röviden. Kezdd meg egy rövid nyitó imával. Kérd Istent, hogy nyissa meg az elméd és vezessen. Kérd, hogy tisztítsa meg az elméd.

Olvass el egy részt az Igéből lassan. Itt kezdődik a párbeszéded Istennel. Ő elkezd beszélni hozzád az Igéjén keresztül, aztán te válaszolsz neki imában. Olvasd a Bibliát lassan. Ne próbáld túl gyorsan olvasni vagy túl sokat. Minél lassabban olvasod a Szentírást, annál inkább rá vagy kényszerítve, hogy gondolkodj el azon, amit olvasol.

Elmélkedj az olvasottak fölött. Tölts vele egy kis időt, hogy megemészted, amit Isten mond. Rágcsáld az Igét, mint ahogy a tehén rágcsálja a füvet. Mérlegeld és küzdj vele a gondolataidban. Sok nagyszerű módja van az Igén való elmélkedésnek. Találhatsz különféle ötleteket rá a könyvemben: Rick Warren's Bible Study Methods (egyelőre csak angolul jelent meg-ford. megj.).

Írd le, amit felfedezel. Mikor Isten beszél hozzád az Igéjén keresztül, törődj vele annyira, hogy leírod. Az írás késztet minket arra, hogy emlékezzünk rá, mit mondott nekünk Isten és megörökítsük a felfedezéseinket.

Imádkozz megint. Légy csendben. Kérd Istent, hogy mutassa meg neked a Szavát. Beszélgess vele arról, amit mondott neked. Mondd el neki, mit gondolsz arról, amit mond neked. Mesélj neki bármi egyébről, ami benned van.

Nem csak egy módja van annak, hogy tarthatsz csendességet, de ha követsz egy ehhez hasonló tervet, elindíthat téged egy eredményes áhítatos utazásra.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012. 02. 02.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/09/szukseged_van_egy_tervre_

Dr-Kováts György: AZ ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE – 14.

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Akkor nem fogsz meghalni? Nem. Bizonyos értelemben nem.

1./ Örök életed van. Nem mész a kárhozatra – elítélő ítéletre – hanem az örök életre. Átmentél a halálból – az életbe. (Jn 5,24.)

2./ Örök életed van – te már Isten országába mész. Az örök élet kiteljesedése vár rád. A menny. A te Uraddal való szoros közösség. Tehát, amikor ezen a földön behunyod a szemedet, az Úrnál nyitod ki. Ő vár rád.

3./ Nem fogsz meghalni fizikailag (biológiailag)? De, lehet.

a./ Ha megtörténik még az életedben a következő nagyszabású üdvtörténeti esemény, ami meg van írva, ami előtt állunk, az Egyház elragadtatása, akkor nem fogsz biológiailag sem meghalni. Ami halandó, elnyeli azt az élet. Tested megdicsőül, és anélkül, hogy szellemed elhagyná azt, az Úrhoz emelkedik az elragadtatásban. Ez egy csoda. Egy újabb csoda.

b./ De, ha az elragadtatás előtt csuknád be a szemed ezen a földön – akkor sem „halsz meg”. Az emberek halálnak mondják, biológiailag – de te élsz, még sokkal inkább, mint itt éltél a földön. Élsz, mert az Úr vár rád, átölel, és mindenkor Vele leszel. Ez az élet. Az örök élet, amire becsukod a szemed, és amire kinyitod ott. Színről-színre fogsz látni. Az Urat is. Teljességgel. És megértesz sok-sok mindent, amit itt nem értettél meg. Rengeteg információ birtokába kerülsz, amikre itt csak vágyakoztál. És sok-sok értékben részesülsz, amikre itt még reményed sem volt – de amiért sok mindent el is hagytál, itt ezen a földön. Ez vár rád, abban a pillanatban, amikor lecsukod a szemed a földön. Nem a halál – hanem az élet.

4./ A halál egy gonosz szellem. (Az orvostudomány természetesen csak az előbbi értelemben beszél a halálról – a biológiai tünetekkel tud valamit kezdeni – de az Ige úgy is beszél a halálról, mint egy szellemről. Egy szellemi létezőről. Egy gonosz személyiségről.)

a./ A halál – mint szellem – megpróbálja az embereket megkaparintani.

b./ Sokan csak a fizikai folyamatot látják. A végpontot – amikor kihűl a test, megszűnnek az agyhullámok, megáll a szív, és abbamarad a földi létezés. De valójában az emberek attól félnek – kimondatlanul is – ami utána jön. A halál szelleme megjelenik, és megragadja a hitetlen embert, és a pokol felé taszítja.

c./ De az, aki újjászületett, akiben az élet lakozást vett, annak a személyisége új ember lett, és Krisztussal együtt EL VAN REJTVE AZ ISTENBEN – az ilyen emberért NEM JÖHET EL A HALÁL. Nem adja oda az Úr őt, soha a halálnak. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem” az Úr dicséretét – jó cselekedeteit, szabadítását, dicsőségét. Nem halok meg – ha fizikailag becsuknám is a szememet. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, HA MEGHAL IS ÉL az. És aki csak él, és hisz énbennem, SOHA MEG NEM HAL. Hiszed-é ezt?” (Jn 11,25-26.)

5./ Tehát, az élet vár rád – mint Istvánra is az élet várt! „Uram, Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!” – mondta, és így halt meg. Mint egy angyal, olyan volt az arca. Ellenségei is így látták őt. Pál apostol mit mondott? „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. … szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb…” (Acs 7,59. Fil 1,21.23.)

Nem halsz meg. „Elalszol” – de nem kerülsz a halál hatalma alá. Nem leszel „halott” – bár biológiailag úgy nézel ki – élsz, és élni is fogsz. „Én élek, ti is élni fogtok” – mondja neked is az Úr Jézus Krisztus. Mert megelevenített. Jézus Krisztussal együtt te is megelevenedtél. Benne életet kaptál. Akkor az Élet fejedelme tart téged az élők között. Nem hagy el, nem enged el, senki ki nem ragadhat téged az Ő kezéből. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, amely van a mi Urunk Krisztus Jézusban.” Senki és semmi. Nem halsz meg. Az Ő kezében vagy! (Jn 14,19. Ef 2,1. Acs 3,15. Jn 10,27-30. Róma 8,38-39.)

6./ Ez az élet már a földi életedben is KITELJESEDIK benned. Sokszor a betegségeket győzi le, sokszor belül, gondolkodásodban hoz változást, érzéseidet is megváltoztatja. Szellemedben, lelkedben, testedben egyaránt munkát végez.

Pásztor Chris: A Kereszténynek Nincs Szüksége Szabadulásra...·

Készítette: Berki Anett

És ne vigy minket a kísértésbe szabadíts meg a gonosztól... (Máté 6:13).

A szó „gonosz” a görögül „poneros” ami azt jelenti a ”gonosz.” Némely fordítás, azt írja „szabadíts meg minket a gonosztól”. Így az Úr Jézus a Máté 6:13-ban adott a tanítványainak ima mintát, arról beszélt itt, aki felelős a gonosz miatt, nem szükségszerű a gonosz cselekedet, ahhoz hogy megtudjuk ki is az ördög.

Annak okáért bárki is imádkozik, hogy „O Uram, szabadíts meg minket a gonosztól” azt érzékelteti, hogy mi még mindég az ördögnek vagyunk alárendelve, és ez összeegyeztethetetlen az Isten igazságával az Új Testamentumban.

Mint keresztény, nekünk nincs szükségünk az sátántól való szabadulást kieszközölni, mert már megszabadultunk. „Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és által vitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kolossé 1:12-13). Az új teremtés ezért hát magasabb rendű, mint a sátán.

Jézus tanította az Ő tanítványait erre az ima mintára imádkozni, mert időnként a gonosznak még mindig van ereje rajtuk és Isten akarja az ő megsegítésüket. Ők pedig így kell, hogy imádkozzanak Hozzá, hogy szabadítsa meg őket a gonosztól. De a mai napon, azoknak, akik hisznek azt mondta Jézus, „Ezek a jelek követik azokat, akik hisznek. Az Én nevemben ördögöket űznek…” (Márk 16:17). Hogy képes légy ördögöket űzni azt jelenti, neked hatalmad van felettük.

Az Úr Jézus feltámadása után nincs olyan hely a Bibliában, ahol arra ösztönöznének, hogy az ördög miatt imádkozzunk vagy segítséget kérjünk ellene. A sátán és démonai a lábaid alatt vannak, ők nem többek, mint az a hatalom, amit te megkaptál Krisztus Jézusban, ők már nem tényezők. Mindazt, amit tenned kell az, hogy állj ellene az ördögnek és ő elszalad tőled (Jakab 4:7).

Ima

Drága Atyám, köszönöm néked a hatalmat, amit nékem adtál a sátán felett, hogy kiűzzem azt, és hatalmat gyakoroljak az ellenség minden erején. Köszönöm a győztes életet, amit Krisztusban adtál nékem és a Te dicsőséged, amely megnyilvánul bennem a mai napon, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Kolossé 1:13; Lukács 10:18-19

KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT 12. tanulmány

Készítette: Ilda Kemi

Hogyan szabadíthatod fel a hited? (IV.)

Róma 10,10
"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre."

Olvastunk már a szájjal tett megvallásról. Most újra nézzük meg a Márk 11,23-at.

"Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki amit mondott."

És olvastatok a jó és a rossz gondolkodásmódról, a jó és a rossz hitről és a jó és a rossz megvallásról is. A megvallásunk azért rossz, mert a hitünk is az. Hitünk pedig azért rossz, mert rossz a gondolkodásmódunk. A rossz gondolkodásmód oka pedig az, hogy az elménk még nem újult meg Isten Igéje által. Lényeges, hogy merj Isten gondolataival gondolkodni! Tudod, hogy a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, és természetesen Isten gondolatai mások, mint az ember gondolatai. A Biblia azt mondja: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim gondolataitoknál.”
Ha az elméd nem újult meg, nem fogod józanságnak érezni, amit a Biblia mond. De az Ige hatékony. Kimondás vagy ima által hoz eredményt. A Márk 11,22 azt mondja: „Legyen hitetek Istenben.” (Isten szerinti hitetek.) A 23. versben pedig így folytatja: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja... és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi...” És a 24-es vers: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Ezokból mondom néktek: amikor imádkoztok, bízzatok, és legyetek meggyőződve arról, hogy megadatik néktek. Akkor azt fogjátok mondani: ez az enyém, megkaptam.” A legnagyobb dolog, ami valaha is megtörténhet veled, ha átlépsz erre a síkra. Intellektusod és testi érzékelésed minden lépésnél harcolni fognak, és vissza akarnak tartani attól, hogy valóban kilépj, mert a természetes én, ha nincs megújulva Isten Igéje által, azt akarja, hogy a természetes dolgok közegében maradj.

De van egy szellemi terület is, és valójában ez a mi életterünk. Az Úr egyszer azt mondta nekem: „Olyan sokan vannak, akik épp csak megérintették a szellemi szférát. Rövid ideig beléptetek, amikor betöltekeztetek
Szent Szellemmel és nyelveken szóltatok, de miért ne lépnétek be teljesebben? Menjetek be az én mélységeimbe is, mert akkor bizonnyal minden vágyatok beteljesedik és Isten teljessége lesz a ti örömötök.”
Ebben a tanulmányban először röviden beszéljünk a helytelen gondolkodásmódról, a helytelen hitről és a rossz megvallásról. Később majd újra visszatérünk a helyesre, mert nem a helytelennel akarom befejezni. A rossz megvallás természetesen a vereség, a kudarc és a Sátán uralkodásának a megvallása. Arról való beszéd, hogy az ördög miként akadályoz és tart vissza a sikertől, hogyan tart kötelékben és betegségben; tehát a vereség megvallása. Természetesen egy ilyen megvallás csak az ördögöt dicsőítheti: tehát rossz! Ne felejtsétek el, hogy a mi megvallásunk bizonyságtétel az igazság mellett, amely a miénk lett; tanúskodás amellett, amit tudunk; és megerősítése annak, amit hiszünk. Azok a bizonyságok, amelyeket a gyülekezetben vagy máshol mondunk el, a mi megvallásaink. De ha jól megfigyeljük, legtöbbjük inkább az ördögöt dicsőíti, mint Istent.

Emlékszem egy hölgyre, aki nemrégiben felállt az egyik összejövetelemen és azt mondta: „Az ördög egész héten gyötört. Áldott legyen az Ő szent neve!” Én is tudom, hogy csak rosszul fejezte ki magát és egyáltalán nem az ördögöt akarta dicsérni. Mégis azzal, hogy fölállt és ezeket mondta, azt dicsőítette, amit az ördög tett. Hadd kérdezzek most valamit tőletek: amikor arról beszéltek, amit Isten és Jézus tett veletek, dicsőítitek Őt? Mert ha arról beszéltek, amit az ördög cselekszik vagy cselekedett, ezzel tulajdonképpen őt dicséritek. Gyakran az emberek tévedésből rossz megvallást tesznek és így elvesztik az áldást, vereség éri őket, és az életük gyötrelemmé válik.

A rossz megvallás tehát az ördögöt magasztalja, nekünk pedig nem ez a dolgunk. Ilyenkor öntudatlanul is azt jelented ki, hogy Isten, a mi Atyánk vereséget szenvedett.

Ahogy már az imént is elmondtam, a bizonyságtételek legnagyobb része ma az ördögöt magasztalja, és egy ilyen megvallás egyszerűen kiszívja az életet belőled. Lerombolja a hited, megkötöz; de az a megvallás, amely a szívbéli hitből ered, teljes mértékben megveri az ördögöt minden csatában.

Annak megvallása, hogy a Sátán képes téged akadályozni, visszatartani a sikertől, hatalmat ad neki fölötted. Lásd meg, hogy száddal vagy Istennek adod a hatalmat magad fölött, vagy a Sátánnak.

A megtéréshez meg kell vallanod Jézust Úrnak. A Róma levél 10. fejezetének 9. verse azt mondja: „...ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról...” - azaz, hogy Jézus a te Urad -, akkor Ő hatalmat kezd gyakorolni fölötted és uralkodni kezd az életedben. De ha a Sátán képességeit vallod meg, hogy ő megakadályoz téged valamiben és visszatart a sikertől, akkor bár keresztény vagy, mégis neki adod az uralmat magad fölött. Ő ennek a világnak az istene, és be fog avatkozni, mivel megengedted neki. Lehet, hogy ez az engedély tudatlanságból fakad, de mégis engedély, beleegyezés. És amikor a Sátán hatalmat vesz fölötted, akkor gyengeség és félelem tölti be a szíved. Tehát egyáltalán ne valld meg a félelmeidet! Erre azt mondhatod: „Igen, de mi van, ha mégis félek?” Az, hogy te valójában már nem félhetsz, mert Ő nem a félelem szellemét adta neked, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét. A félelem nem a bensődből fakad. A félelem kívülről jön, és megpróbál fogságba ejteni. Ellenség. A Biblia azt mondja: „Mert nem a félelemnek szellemét adott nékünk az Isten, hanem erőnek... szellemét.” Benned az erő szelleme van, tehát ezt kell megvallanod. Ha pedig megvallod, uralkodni fog rajtad.
Tehát az „...erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét”, ahogy az ige mondja a 2 Timótheus 1,7-ben.


Az egyik összejövetelemen egy hölgy így szólított meg: „kihozom a nővéremet az intézetből. Tulajdonképpen nem igazi elmebeteg, de orvosi ellátásra szorul. Megérti, ha beszélnek hozzá, és gyakran ki is szokták engedni egy-két hétre. Azt hiszem ha elhozom, ezek az istentiszteletek segítenek majd rajta.” A két hét alatt egyszer sem imádkoztam ezért az asszonyért, de ahogy hallotta az Igét, elméje annyira megtisztult, hogy soha többé nem kellett visszamennie a kórházba, az orvosok pedig kiállították a gyógyulásáról szóló zárójelentést. Annak idején sokszor kudarcot, félelmet és a kétségeket vallott meg, és ezek beépültek a személyiségébe. De ezeken az istentiszteleteken belátta, hogy hol rontotta el; elkezdett jó dolgokat megvallani és meggyógyult. Még az orvosok is megállapították, hogy így van, pedig azelőtt még azt mondták, hogy soha nem fog rendbe jönni.

Egy másik hölgy elhozta a szomszédasszonyát. Ennek az asszonynak is zaklatott volt az idegrendszere, ezért őt is beutalták már a kórházba. Sem ő, sem a férje nem voltak megtért emberek. A férj beleegyezett, hogy a felesége eljárjon az istentiszteletekre. Egy héten át naponta eljött a reggeli összejövetelekre, és hét végére megtért, meggyógyult, betöltekezett Szent Szellemmel és soha nem ment kórházba. Öt évvel később ugyanebben a gyülekezetben prédikáltam, és már a férje is ott volt, hívőként. Tudjuk, hogy az emberek pszichikuma ugyanúgy megbetegedhet, mint a testük, és az Úr azt is meggyógyítja, ahogyan a testet. Mindössze fel kell ismernünk, hogy Isten nem a félelem szellemét adta nekünk; meg kell tanulnunk, hogyan álljunk ellen az ellenségnek.

A Biblia arra tanít, hogy „Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek!”

Ez tehát azt jelenti, hogy hatalmunkban van ellenállni az ördögnek.

Ezt már akkor is folyamatosan gyakoroltam, amikor baptista voltam. Szóltam a félelemnek és a fenyegetésnek, mintha szellemek lettek volna, hiszen a Biblia is azt mondja, hogy Ő nem a félelem „szellemét” adta nekünk; tehát nem egy gonosz szellemet. Mert a félelem gyötrelemmel jár és ez valóban nem jó. És ha mégis kísértést érzek a félelemre, azt mondom: „Félelem, én ellenállok neked a Jézus Krisztus Nevében.” Amikor ezt elkezdtem gyakorolni, volt némi csatám, mert a félelem megpróbált erőt venni rajtam, de mivel ezt éveken keresztül gyakoroltam, most már mindig elfut, amikor a megvallást elkezdem kimondani. Ha hirtelen haragú ember vagy, olyan, aki természeténél fogva könnyen dühbe jön és ennek át is adod magad, az ördög bejöhet az életedbe. Minél kevésbé fékezed magad és minél inkább elereszted a gyeplőt, annál erősebben tombolnak majd az indulataid és kezdenek uralkodni rajtad. De minél inkább ellenállsz nekik és kezded ellenőrizni őket, annál könnyebb lesz idővel. Első alkalommal nem fog minden harc nélkül sikerülni az ellenállás, de minden megnyert csata után egyszerűbb és könnyebb a következő ütközet. Persze ezekben a dolgokban nem lehet egy nap alatt valódi eredményt elérni. Egyetlen nap alatt nem lehet szellemben felnőni. A szellemi növekedés nagyon hasonlít a testihez. A Biblia is erre tanít. De ha gyakoroljuk az Igét, az a szellemi érést is meghozza.
Ugyanez igaz a kételkedéssel kapcsolatban is. Ne valld meg a kételyeidet, és a félelmeidet! Nem arra kérlek, hogy azt mondd, nincsenek kételyeid, félelmeid, amikor vannak. Azt kérem, ne beszélj róluk! Semmi közöd a kételyhez. Nem több, mint bánni más rosszhoz. Ez az ördögtől jön. A kételkedés csempészáru, olyan, mint a kábítószer; és ha az rossz, akkor nem lehet hozzá semmi közünk. A kételkedés gonosz - nem ezt mondja a Biblia? Lásd meg, hogy nincs semmi közöd hozzá, nem kell erről beszélned. Sok ember gondolja, hogy akkor őszinte, ha megvallja, hogy fél vagy kételkedik. De ha már megtértél, nem lehetsz tele kétellyel! Lehet, hogy hallgattál az ördögre és megkísért a kétség, de megfutamodásra kényszerítheted. ha ellenállsz neki. Nem kétellyel teli szívet kaptál. Ha mégis - térj meg! Fejezd be a kételkedő beszédet: ez nem te vagy!

Beszélj arról, hogy ki és mi vagy te Krisztusban. Hívő vagy. Új teremtés vagy. Beszélj erről, higgy ebben és gondolkozz ezen! Ha pedig kísértésbe kerülsz, mert mindannyian ki vagyunk téve ennek, képes vagy arra, hogy ellenállj; és az ördög elfut előled. Utasítsd vissza a kételkedést és a félelmet az Úr Jézus Krisztus nevében, és el fog hagyni téged! De ha vendégül látod őket, akkor odaszoknak hozzád, összemelegednek veled és a végén kifosztanak, megvakítanak és legyőznek. Mert a kétség és a félelem olyan ikerpár, amelyet az ellenség küldött, hogy téged gyötörjön. Tehát ha valamit mondani akarsz, akkor mondd azt, amit Isten mond. Isten az mondja: „Ne félj!” Így egyszerűen mondd azt: „Isten nem a félelem szellemét adta nekem, és én Isten gyermeke vagyok, tehát nem félek. Meg-tagadom, hogy féljek, és ellenállok neked Sátán, a Jézus Nevében.”

Nem kell felállnod és azzal hencegned, hogy az ördög megkísértett kételkedéssel; ha felállsz bizonyságot tenni erről, annyira zavarban kell lenned, mintha arról beszélnél, hogy nagy kísértést érzel arra, hogy lopj. Azt tudod, hogy lopni vagy hazudni szégyenletes. De éppen olyan szégyenletes a kétely is. Teljesen felesleges arról vitatkozni, melyik gonoszabb, mert ha valami gonosz, semmi dolgunk vele. Nincs közöd a kétely szavaihoz, ahogy nincs közöd az átkozódáshoz sem. Ez az ördög nyelve.

Hagyd hát abba, és kezdj el Isten nyelvén szólni! Isten a hit Istene. Mi a hit Istenének hitből való gyermekei vagyunk. Most pedig szeretném megmutatni azt, ahogy mindezeket a gyakorlatban alkalmazhatod.

Ha az ördög azzal kísért, hogy lopj vagy hazudj, valószínűleg nem állsz fel, hogy mindezt elmondd, hanem ellenállsz, és azt mondod: „Ördög, te csaló! Nem teszem ezt meg, hanem ellenállok.” És ha erről bizonyságot teszel, dicsérd Istent azért a győzelemért, amit az ördögön aratott Jézus Nevében.
Tégy ugyanúgy a kételkedéssel is! Ne dédelgesd, ne beszélj róla, ne hencegj vele! Inkább mondd azt: „Sátán, ellened állok a Jézus nevében és megtagadom a kételkedést.” Nem kell kételkedned, csak akkor, ha te is akarod. Nem „kételkedő”, hanem hívő vagy. Menj előre a hitben! Hadd mondjam el újra, hogy minden megvallásod, amelyet a Sátán képességeiről teszel, akadályoz és távol tart a sikertől, és a Sátánnak ad uralmat fölötted. A félelemről tett megvallásod a félelemnek ad hatalmat fölötted. Félelmeid felerősödnek, és egyre jobban az ellenség kötelékébe kerülsz. De ha bátran megvallod, hogy van egy gondoskodó, védelmező Atyád; megvallod az Ő védelmét; megvallod Isten Igéjét; kijelented, hogy amit Isten mond rólad, az igaz; és megvallod, hogy nagyobb az, aki benned van, mint aki e világban van. akkor minden egyes esetben a sátáni befolyás fölé fogsz emelkedni.
Ahányszor csak megvallod kételyeidet, félelmeidet, betegségeidet és gyengeségeidet, nyilvánvalóan azt vallod meg,
hogy Isten Igéje nem igaz, hogy Isten nem vitte véghez a jót. Gondolkozz ezen egy kicsit, szeretném ha megértenéd. Az Ige azt mondja, hogy az Ő sebeiben meggyógyultál, és azt, hogy „Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségünket.” Ehelyett megvallhatom azt is, hogy a problémám még mindig megvan. Nagyrészt a fizikai tapasztalatainkról teszünk tanúbizonyságot, ahelyett, hogy Isten Igéjének a bizonyságát szólnánk.

Mit mond Isten Igéje?

Mit mond Isten? Most épp a gyógyulásról és a betegségről beszélünk. Mit mond Isten a betegségről? A Máté 8.17-ben éppen ezt:
„Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket.” Az akaratodnak és a hitednek nagyon sok köze van a gyógyuláshoz. Ha nem hiszel vagy nem akarsz meggyógyulni. Isten sem erőlteti rád. A gyógyulásban neked is részt kell venned! Isten nem tesz erőszakot az akaratodon. Nézzük meg ezt természetes szemszögből. A mai orvosok sem forgolódnak folyton az emberek körül és nem mondják: „Ez és ez a bajod, de vedd csak be ezt és ezt, és meggyógyulsz.” így ez nem megy. Valójában az orvos sem segíthet senkinek az ő együttműködése nélkül. Felírhat egy gyógyszert, de ha a beteg nem veszi be, semmit nem használ. A világi orvos sem tud segíteni az együttműködésed nélkül, hogyan tehetné akkor ezt a Mennyei Orvos? Sehogy sem.
Istennek vannak bizonyos törvényei, szabályai, amelyek által munkálkodik. És még akiknek a gyógyítás szolgálatát adta, sem forognak az emberek körül és nem erőltetnek semmit azokra. Együttműködésre van szükség az emberek részéről is. Sokan gondolják, hogyha valaki elimádkozza értük a hit imáját, akkor meggyógyulnak, akár hisznek, akár nem. Ha kaptál is már gyógyulást más hite által, nem lehetett tartós. Vannak, akik így időlegesen segítséghez jutnak, de ha te tartós segítséget akarsz, akkor neked is hitben kell cselekedned. Gyakorolnod kell Isten Igéjét ahhoz, hogy működjön. Figyeld meg: ha ragaszkodsz a betegség, a gyengeség vagy a fájdalom megvallásához, az meg is marad.
Megkeresheted a hit embereinek egyikét, hogy imádkozzon érted, de imája nem lesz hathatós, mert a te hitetlenséged lerombolja azt, amit az ő hite felépített. (Természetesen az újszülött keresztényeket egy ideig mások hite kell, hogy hordozza, de eljön az idő, amikor a saját lábukra állnak.) Pontosan ezért történik, hogy az emberek megkapják a gyógyulást és azután elveszítik. Az ima idejére fennáll egy tömeghit, de amikor a sajátjukra van szükségük, a Sátán zsákmányt vesz a hitetlenségükből és visszarakja rájuk a betegséget.

Azoknak a hívőknek, akik mindig bűneiket és gyengeségeiket vallják meg, gyengeség, kudarc és bűn jön létre a személyiségükben. Ha vétkezünk, és megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól, ahogy az 1 János 1,9 mondja. De ha ez a megvallás megtörtént, szükségtelen visszatérni rá.

A bűn nem a mi múltunk, mert arra visszaemlékezhetünk. Az a bűn, amelyet megvallottál, olyan, mintha soha nem történt volna meg. Isten azt mondja: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg.” Ha ő nem emlékezik meg erről, neked miért van erre szükséged? Szerencsétlen dolog Őt emlékeztetni, amikor már megmondta neked, hogy nem emlékszik semmi rosszra sem, amit tettél. Látod? Pontosan ez az oka annak, hogy sok embernek egyáltalán nincs hite. Mert amikor imádkozni mennek, minden bűnt fölemlegetnek, minden tökéletlenséget, tévedést és kudarcot, ami csak eszükbe jut, hogy vádolhassák magukat. És mire befejezik, már semmi hitük nincs, mert kárhoztatás alá vitték magukat azzal, hogy rossz megvallást tettek. Mit kell tehát megvallanod? Ha valamit meg akarsz vallani, akkor valld meg, amit Isten a hibáddal, tévedéseddel, bukásoddal kapcsolatban mond. Valld meg azt, hogy Ő megbocsátott neked, megtisztított és elfelejtette a bűnt.

Valld meg így: „Köszönöm Uram, és én is megbocsátok magamnak. Előtted állok, mintha soha rosszat nem tettem volna.”

És ha az ördög megpróbálja újra eléd hozni a bűnt, szólj rá:
- Rendben van ördög, valóban megtettem és rossz volt, de tudod, hogy az 1 János 1,9 azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Tehát Ő megbocsátott nekem és én ezért dicsérem Őt.

Először lehet, hogy semmit sem érsz el, mivel túl sokáig haladtál rossz irányba. De ha egy ideig gyakorlod, végül jól fogod érezni magad. Lényeg a jó megvallás; a jó dologban való hit, a helyes gondolkodás! Nem számít milyen sokáig imádkozik valaki érted, ha te közben az Ige ellen cselekszel; az Ige nem működik számodra.

De ha az Ige szerint cselekszel, akkor azonnal működésbe jön.

90. zsoltár Tebenned bíztunk eleitől fogva Lengyel Judit - ének

Egy új nap, egy új nap.....wmv

János evangélium 7. fejezet: Az élő víz igérete (göröggel és kapcsolódó igékkel);

Ján. 7,1 És ezek után Galileában [jelentése: a pogányok körzete] jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék [vagyis mert a zsidók halálra keresték, és az életére törtek].

Ján. 7,2 Közel vala pedig a zsidók [a júdeabeliek] ünnepe, a sátoros ünnep [azaz a lombsátorok ünnepe]*

*Az Úr a törvényben elrendelte: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen, és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek azon” (3 Móz. 23,33-36).

 És a törvény magyarázatában az engedelmesség eredményét is elmondja az Úr: „A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyűjtöd a termést a te szérűdről és sajtódról. És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon. Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!” (5 Móz. 16,13-15).

 „És megírá (vagyis leírta) Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén. Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt” (5 Móz. 31,9-13)

Ján. 7,3 Mondának azért néki az ő atyjafiai [a testvérei]: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák [és megfigyelhessék, megvizsgálhassák, ellenőrízhessék, és megítélhessék] a te dolgaidat [(ergon): a te tevékenységedet], amelyeket cselekszel.

Ján. 7,4 Mert senki sem cselekszik [ilyesmit] titkon [(krüptosz krüphaiosz): titokban, és rejtekben] semmit, aki maga ismeretessé akar lenni [aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt]. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak [(phaneroó): tedd láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté magadat a világ előtt].

Ján. 7,5 Mert az ő atyjafiai [a testvérei] sem hittek benne*

*A testvérei ugyanazt vallották, mint akik azt hitték, hogy ismerik az Urat: „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. [és honnan kapta mind e hatalmat]” (Mát. 13,55-56).

Amikor hallottak csodatételeiről: „Amint az övéi [hozzátartozói] ezt meghallák [tudomást szereztek erről], eljövének, hogy megfogják [és erővel elvigyék] őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van [hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van; hogy megzavarodott; megháborodott; hogy elvesztette az eszét]” (Márk. 3,21).

Csak a Feltámadás után hitték el, hogy Ő az, akinek mondta magát, és akkor: „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [és részt vettek] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14)

Ján. 7,6 Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt [(kairosz): az én alkalmas, kijelölt, elrendelt időm még nincs jelen]; a ti időtök pedig mindig készen van [és nektek azonban minden idő alkalmas].

Ján. 7,7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle [és arról tanúskodom], hogy az ő cselekedetei gonoszak [(ponérosz): káros, veszélyes, ellenséges, romlást árasztók].

Ján. 7,8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be [még nem jött el].

Ján. 7,9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

Ján. 7,10  Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.

[Más fordítás: Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre akkor ő is felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett – titokban; nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar].

Ján. 7,11 A zsidók [vagyis a júdeaiak] azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?

Ján. 7,12 És a sokaságban [tömegben] nagy zúgás [(goggüszmosz): és suttogás] vala ő miatta [és sokféle súgás-búgás volt felőle]. Némelyek azt mondják vala, hogy jó [(agathosz): becsületes, jóindulatú] ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, [nem az], hanem a népnek hitetője [(planaó): félrevezeti a népet, eltévelyíti / bűnre csábítja a tömeget].

Ján. 7,13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan [és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól] való félelem miatt*

*Mert a farizeusok azt mondták a népnek: „… Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot…” (Ján. 9,16).

Ján. 7,14 Már-már az ünnep közepén azonban [vagyis az ünnepi hét fele már elmúlt, amikor] felméne Jézus a templomba, és tanít vala.

Ján. 7,15 És csodálkozának a zsidók [vagyis a júdeaiak], mondván: Mimódon tudja [hogyan ismerheti] ez az írásokat, holott nem tanulta?!

Ján. 7,16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

Ján. 7,17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról [e tanításról], vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?

Ján. 7,18 Aki magától szól, a maga dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi; aki pedig annak dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét] keresi, aki küldte őt, igaz [vagyis (aléthész): igazi, valóságos] az, és nincs abban hamisság [(adikia): igazságtalanság, istentelenség, vagyis az nem Isten nélküli]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Dicsőséget [(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést, dicséretet] emberektől nem nyerek [és nem fogadok el]” (Ján. 5,41).

 „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, (és úgy hirdetem) amint az Atya mondotta vala nékem” (Ján. 12,49-50).

„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet (az én igémet): és az a beszéd (az az ige pedig), amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (Ján. 14,24)

Ján. 7,19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt [(nomosz /héberül: Tóra/) Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. És senki sem teljesíti [senki sem tartja meg] közületek a törvényt [Isten útmutatását, tanítását]. Miért akartok engem megölni [miért kerestek engem halálra, miért törtök az életemre]?

Ján. 7,20 Felele a sokaság [a tömeg] és monda: Ördög van benned [(daimonion ekhó): démon, vagyis gonosz szellem vett birtokába, és tart fogva]. Ki akar téged megölni?

Ján. 7,21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok [egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan elámultok rajta].

Ján. 7,22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az ősatyáktól): és szombaton [(szabbaton): vagyis a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján is] körülmetélitek az embert.

Ján. 7,23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon [és érvényét ne veszítse]; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?*

*Ábrahámhoz – az ősatyához – így szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken” (1 Móz. 17,10-13).

És így folytatja István a szanhedrin előtti prédikációjában. Isten Ábrahámnak: „adta… a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát [a tizenkét ősatyát]” (Csel. 7,8).

És ezt a parancsot kapta Izráel is: „A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét” (3 Móz. 12,3)

Ján. 7,24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!*

*Hiszen a törvény – amire hivatkoznak – így hangzik: „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt” (5 Móz. 1,17).

Bizony: „Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó” (Péld. 24,23).

Mert: „ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói” (Jak. 2,9).

Ján. 7,25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?

Ján. 7,26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek [a vezetők], hogy bizony ez a Krisztus?

Ján. 7,27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való*

*Az Úr Jézus bármit tesz, csodálkoznek, hiszen ők tudják, hogy: „… ez amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]” (Mát. 13,55).

Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne” (Márk. 6,1-6).

Hiszen meg van írva, hogy: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: mégis belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Aki olyan, mint Melkisédek (jelentése: igazság királya): „Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké” (Zsid. 7,3)

Ján. 7,28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött [aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek.

Ján. 7,29 Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem*

*És így folytatja az Úr Jézus: „… Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől (az Istenből) származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött (ő bocsátott ki) engem” (Ján. 8,42).

De: „… senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,27).

És: „ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát… „ (Ján. 10,15)

Ján. 7,30 Akarják vala azért őt megfogni [és igyekeztek elfogni őt]; de senki sem veté [senki nem emelte] reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

Ján. 7,31 A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több [és nagyobb] csodát azoknál, amelyeket ez tett?

Ján. 7,32 Meghallák a farizeusok [az elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja], amint a sokaság [a tömeg] ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok [vagyis papi fejedelmek], hogy fogják meg [hogy fogják el, hogy letartóztassák] őt.

Ján. 7,33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés [egy rövid] ideig még veletek [és a tiétek] vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött [aki kiküldött] engem.

Ján. 7,34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].

Ján. 7,35 Mondának azért a zsidók maguk között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni [talán a görögök között lévő szórványba készül], és a görögöket tanítani?

Ján. 7,36 Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak a (logosznak): az Igének, amelyet mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek]*

*És Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért nem mehetnek oda a zsidók, ahol az Úr Jézus van: „… hiszen előbb már bizonyítottuk, hogy zsidók [vagyis júdeaiak] is, görögök [vagyis pogányok] is mind bűnben [azaz: céltévesztésben] vannak, [vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak]” (Róm. 3,9).

 Mert: „… az Írás mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés] alá rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [vagyis Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

 És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindenkin, és mindnyájukon] könyörüljön. [és irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Ezért: „ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Mert: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]. Ami testtől született, test az [ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született [Szent Szellemből jön létre], szellem az. Ezért: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]” (Ján. 3,3.5-7).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

A tanítványoknak ugyanezt mondja az Úr Jézus: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

„… mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,39).

Mert lehet valaki hívő, sőt vízbe is bemerítkezhetett, de ettől még nem születette újjá, ahogy erről Isten igéje beszámol. Pál apostol: „… Efézusba érkezék: és mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy eljött volna már a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: „Akkor hogyan merítkeztetek be? A Jánosbemerítésével - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikorbemerített, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Mikor pedig ezt hallák, bemerítkezének az Úr Jézusnak nevében. És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7)

Ján. 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és [(kradzó): hangosan] kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.

Ján. 7,38 Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ján. 7,39 Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala [még nem adatott] a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg*

*Mert: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne” (Ján. 4,14)^.

Már Ézsaiás prófétán keresztül így hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort (az öröm szimbóluma) és tejet (az Evangélium szimbóluma). Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket (keresményeteket) azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek (az egész életetek) kövérségben” (Ésa. 55,1-2).

„Mert vizet öntök (vizet árasztok) a szomjúhozóra, és folyóvizeket (és patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (a te utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (a sarjadékaidra). És nevekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (vagy a csatornák mentén)” (Ésa. 44,3-4).

 És hogy ki az az Úr, aki aprófétákon keresztül hív, azt az Úr Jézus jelenti ki: „… aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Akkor: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8).

János apostol látomásában: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17).

„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

„Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem” (Ésa. 35,6-7).

És: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok (és fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá (Ésa. 41,18)

Ján. 7,40 Sokan azért a sokaság közül [a tömegből], amint hallák e beszédet [ezt a (logoszt): Igét], ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.

Ján. 7,41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából [jelentése: a pogányok körzete] jön el a Krisztus?

Ján. 7,42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből [jelentése: kenyér háza], ama városból [abból a faluból] jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?

Ján. 7,43 Hasonlás lőn [és támadt] azért [(szkhiszma): szakadás, és megosztottság támadt tehát] őmiatta a sokaságban [a tömegben]*

*Amikor megkérdezi Heródes az írástudókat, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak: „Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben (jelentése: dicsőítve lesz a kenyér / Ige háza). Mert így írta [jövendölte] vala meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled származik [belőled támad, és jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni] fogja az én népemet, az Izráelt” (Mát. 2,5-6).

És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)

Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11).

Mert: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli (//ki//válogatja, elkülöníti, kiválasztja; kiemeli) a gyöngéket (a szerény, alázatos, nyomorult, megalázottat), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével (a logosszal=Igével), és ajkai lehével (pneuma: Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ésa. 11,1-5).

És teszi ezt azért, hogy meghaljon az óember és feltámadjon az újember: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

 A zsidó nép és tanítóik nem ismerték fel a próféciák beteljesedését: „Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e (származhat-e) valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!” (Ján. 1,46-47)

Már Mózesen kereztül így hangzott az ígéret: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki” (5 Móz. 18,15.18).

Pedig még a tisztátalan szellemek is felismerték, így szólva:  „És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje” (Márk. 1,24)

És a feltámadott Úr kijelentése: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása (sarja)…” (Jel. 22,16)

Ján. 7,44 Némelyek pedig közűlük akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.

Ján. 7,45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz [vagyis a papi fejedelmekhez] és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?

Ján. 7,46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott [és úgy nem beszélt], mint ez az ember!

Ján. 7,47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve [titeket is megtévesztett; félrevezetett, ti is el vagytok tévelyítve]?

Ján. 7,48 Vajjon a főemberek [a vezetők, az elöljárók] vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?

Ján. 7,49 De ez a sokaság [csak ez a csőcselék], amely nem ismeri a törvényt, átkozott [átok alatt van]*

*Mert a törvény kimondta, hogy: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

Ján. 7,50 Monda nékik Nikodémus [jelentése: diadalmas a népe között; Szanhedrin-tag], aki éjjel ment vala őhozzá, aki egy vala azok közül:

Ján. 7,51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é [vagyis elítéli-e] az embert, ha előbb ki nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik*

*Mert a törvény kimondta, hogy ha valaki: „… elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam. És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd (és jól vizsgáld meg). És hogyha (valóban) igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben.

 Ha megfoghatatlan (és bonyolult) valami előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened. És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, aki lesz majd abban az időben. És kérdezd meg őket, és ők tudtul adják néked az ítéletmondást. És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, amelyet tudtul adnak néked azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. És vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, amint tanítanak téged. A törvény szerint cselekedjél, amelyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, amelyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, amelyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra” (5 Móz. 17,3-4.8-11).

„És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell” (5 Móz. 1,16-18).

Ján. 7,52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus [vagyis a pogányok körzetéből] vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából [vagyis a pogányok körzetéből] nem támadt próféta*

*De nem vizsgálták meg az Úr Jézus ügyét, hiszen Jónás próféta Gáth-Kéferből (vagyis Galileából) való volt. Így szól erről Isten Igéje. Az abban az időben lévő király: „… szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, aki Gáth-Kéferből való (vagyis galileai származású) volt” (2 Kir. 14,25)

Ján. 7,53 És mindnyájan haza menének [vagyis mindnyájuk hazatért a maga otthonába].

IMMÁNUEL