Isten nélkül élni…

 Milyen élet az, amit az Élet Teremtője nélkül él az ember?

Hogyan látod Istent?

Ahogy Jézust látod, amilyen kijelentésed van róla, az nem fogja befolyásolni, hogy Isten elfogad-e vagy sem, viszont hatással lesz arra, hogy elfogadod-e, amit Isten kirendelt a te számodra. Befolyásolja, hogy hogyan fogadod el tőle azt.

Vedd szemügyre a római századost, aki azt mondta Jézusnak: "Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám." (Lk 7:6-7) Hasonlítsd össze Jairussal, a zsinagóga vezetőjével, aki azt mondta Jézusnak: "Az én leánykám halálán van, jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. "(Márk 5:22-23)

Tudod, hogy Jézusnak nem kell a házadhoz mennie ahhoz,  hogy meggyógyítson?

Akkor miért követte Jézus Jairust a házába? Jézusnak le kellett ereszkednie Jairus hitének a szintjére. Jairus hitte, hogy a lányát meg lehet gyógyítani, de csak akkor, ha Jézus odajön és ráteszi a kezét.

A százados más volt. Ő azt mondta: "Uram, nem kell neked a házamba jönnöd. Tudom, hogy ki vagy." Ez a százados hitte, hogy Jézusnak nem kell eljönnie a házába ahhoz, hogy az ő szolgája meggyógyuljon. Hitte, hogy Jézusnak elég csupán annyit tennie, hogy szóval kimondja. Azt mondta Jézusnak: "Csak szólj egy szót és a szolgám otthon meggyógyul."

Tudod, hogy kicsoda Jézus? A százados sokkal inkább tisztában volt vele, mint Jairus, a zsinagóga vezetője, pedig ő nem is volt zsidó!

Jézus megkérdezte a tanítványait: "Miért vagytok ily félénkek? Miért nincsen hitetek?" (Márk 4:40) Még azt is megjegyezte: "Ó ti, kicsinyhitűek." (Máté 6:30) De az asszonyhoz, akinek a lánya ördöngős volt, így szólt: "Óh, asszony, nagy a te hited!" (Máté 15:28) És a századosnak kijelentette: "Én nem találtam ilyen nagy hitet Izraelben sem!"

Az a vágyam rád vonatkozóan, hogy pontosan értsd kicsoda Jézus, mert amikor a Jézusról való kijelentésed nagy, akkor tisztában leszel vele mit is adott Ő neked teljesen ingyen, és ha tudod, mi a tiéd Jézus Krisztusban, akkor gazdag leszel mindenben!

„Jézus elcsodálkozott azon, amit a százados mondott. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta; Mondom nektek: Még Izraelben sem találkoztam ekkora hittel.”

(Lukács 7:9 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/hogyan-latod-istent.html#ixzz2Q1UXfQmB

Hit és képzelet (1)

Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott." (Jeremiás 23:16)

Amikor az álmokról van szó, sok ember furcsa képzetekbe ringatja magát. Az a mondás, hogy: Ha hiszel benne, elérheted", egyszerûen nem igaz. Csaknem minden gyerek álmodik arról, hogy repüljön, mint a madár, de ez nem fog megtörténni, bármennyire erõsen képzeli is.

Láttál már tehetségkutató mûsorokat? Néhány versenyzõnek fogalma sincs a saját képességeirõl. Hamisan énekelnek, sikítoznak, ordítanak és üvöltenek. Amikor pedig a zsûri azt mondja nekik, hogy nem voltak elég jók, ezek az önjelölt sztárok dührohamot kapnak, és ezt mondják: Ez csak a te véleményed. Én nagyszerû vagyok."

Mindannyiunknak szükségünk van a valóságérzékünk ellenõrzésére. A hit nem fantáziavilág. Nem az akaraterõ diadala. Nem szerencsét remélõ hozzáállás. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy ha valahogy sikerül a megfelelõ idõben a megfelelõ helyen lenniük, ha megvannak a megfelelõ összeköttetéseik, akkor, hipp-hopp, ábrándjuk máris valósággá válik! Nem lenne jó, ha ilyen könnyû lenne? De nem az.

Ralph Waldo Emerson mondta: A sekélyes emberek hisznek a szerencsében... az erõs emberek az ok-okozat törvényében hisznek."

Amikor Isten egy álommal ajándékoz meg, hitre van szükséged ahhoz, hogy valóra váltsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következõ: Istentõl való az álmom?" Ha igen, akkor megvan minden szükséges ajándékod és tehetséged a megvalósításához. Aminek pedig még híjával vagy, azt Isten biztosítani fogja hozzáadott kapcsolatokkal és forrásokkal.

A képzeletbeli álomkép kergetésével az a probléma, hogy amíg ezt teszed, nem teljesíted be azt az álmot, amit Istentõl kaptál.

www.maiige.hu

Minden javunkra van

 „Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.”

(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 28. vers)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy sovány gebéje, mellyel a kis földjüket szántották. Egyszer aztán a ló elkóborolt és nem jött vissza.

A falubeliek erre azt mondták; Jaj szegények, milyen csapás! Már lovuk sincs már, amivel a földet műveljék.

Eltelt két-három hét, mikor váratlanul hazakerült a gebe, de már nem egyedül, hanem vadlovak egész csapatával.

A falubeliek erre azt mondták: Milyen szerencsések! Most már vígan és gazdagon élhetnek, mással dolgoztatnak.

Telt múlt az idő, a fiú épp be akart törni egy lovat, mikor leesett és olyan súlyosan megsérült, hogy egész életére lesántult.

Erre a falubeliek így szóltak: Jaj szegények, micsoda szerencsétlenség! Ki fogja most vezetni a gazdaságot?

Később kitört a háború. Minden fiatalt besoroztak a faluból kivéve a sánta fiút.

Erre mindenki azt mondta: Ó, milyen szerencsések! Így biztosan nem veszítik el a szülei.

S valóban, milyen rövidlátó az ember! Csak a pillanatnyi helyzetet látjuk, és azt is többnyire sötéten, reménytelenül, kilátástalanul. Pedig boldogságunk nagyban életszemléletünkön is múlik.

Erről tesz bizonyságot a Biblia minden hőse, akik arra biztatnak ma is:

 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik félik Őt nincs fogyatkozásuk. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt.34:9-11)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/minden-javunkra-van.html

Kenneth Copeland: Fordulj a reménységedhez

A reménységed Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel – a hited gyakorlásán keresztül – hogy a Szent Szellem ereje által bővölködj és légy túlcsorduló a reménységgel. (Róm15,13 Amplified Bible)

Tudod, ilyen akarok lenni… Túlcsordulásig tele reménységgel, készen lenni arra, hogy.az egész életemet és mindent, amim csak van, egy olyan álom építésének szenteljem, amely Isten szívéből jön.

Szeretnék annyira részese lenni ennek az álomnak, hogy Isten segítsége nélkül ne is tudjam abbahagyni. Nagyon sokan nem így gondolkoznak. Félnek a kudarctól. Pedig ez a félelem veszélyes, ha megengeded, hogy uralkodjon rajtad. Mert akkor pontosan azt fogod tenni, ami vitathatatlanná teszi a kudarcot, és bele sem vágsz végül. Hogyan tudod legyőzni a kudarctól való félelmet?

Fordulj a reménységedhez! Légy egyedül Istennel és hallgass Őrá. Gondolkozz az ígéretein, egészen addig, amíg a bensődben kristálytisztán látod az álmodat, amit már semmi nem tud kitörölni a bensődből. Ha a betegágyadon fekszel éppen, és az orvosod azt mondja, hogy soha nem fogsz már járni, ahelyett, hogy belesüppednél a reménytelenségbe – kezdj el álmodozni. Álmodj arról, hogy hegyeket fogsz megmászni, és közben embereknek teszel bizonyságot Jézusról.

Menj az Igéhez, amely azt ígéri, hogy mindazok, akik várnak az Úrra futnak, és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak el. Nézz erre az ígéretre egészen addig, míg már semmi mást nem vagy képes látni. Képzeld el magad, ahogy kilométereket sétálsz, és egyik helyről a másikra futsz, és mindenütt elújságolod, hogy Jézus gyógyított meg, és tett egészségessé. Ez az igazi reménység, amiről beszéltem. Egy isteni álom. Egy belső kép, amely nagyobb, mint te. Mert Isten ígéreteire épült. Ha keresztény vagy, akkor neked egy álmodozónak kell lenned! Ragadd meg a Bibliádat, és kezdj el már ma álmokat építeni!

Fordította: Orbán Tibor Kenneth Copeland Ministry engedélyével

Zsolt 33,18-22. Zsolt 33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, Zsolt 33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket. Zsolt 33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. Zsolt 33:21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! Zsolt 33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk te benned.

http://www.mindenlehetseges.hu/fordulj-a-remenysegedhez-2/

MINDIG JELENLÉVŐ

11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a
teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. 12 Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. 13 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, 14 akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. 15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. 16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok:minden általa és reá nézve teremtetett. Kol 1,11-16.

                         MINDIG JELENLÉVŐ

Isten ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. (2Kor 4,6)

Éjszaka 00:13-kor csörgött a telefon a parókián. Ahogy a sötétben a telefonkagyló felé nyúltam, elmondtam egy gyors fohászt. Általában az
ilyen késői telefon nagy bajt jelent. Ezúttal egy szülő hívott, akinek 10 éves kislánya hirtelen meghalt. Gyorsan felöltöztem, és elautóztam a kórházhoz, hogy a gyászoló családdal találkozzak.

Később, mikor a kórházi parkolóban visszasétáltam az autómhoz, észrevettem a holdat. Odafelé eltakarták a felhők, most fényesen ragyogott. Ahogy a változáson elgondolkodtam, az jutott eszembe, hogy Isten még a sötétben is jelen van. Tragédia, bánat és veszteség elsötétíthetik Isten arcát, de Isten sosem szűnik meg. Ő mindig mellettünk van. A mi Istenünk olyan Isten, aki mindig velünk van és gyógyulást fog hozni ennek a családnak, amely elveszítette gyermekét.

Ez a mindig jelenlévő Isten erősíti meg gyenge térdeinket, meggyógyítja
összetört szívünket, és erőt ad, ha gond terhel.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, ha sötét felhők takarják is arcod, segíts
emlékezni arra, hogy te mindig jelen vagy. Nyisd ki szemünket, fülünket
és szívünket. Ámen.

Mindenkor megnyithatjuk életünket a jelenlévő Isten előtt.

Donald L. Wilkinson (Louisiana, USA)

http://csendespercek.hu

Berecki Kálmán - Amikor teljes sötétség borul reám

A láthatatlanból láthatót - Fodor Sándor - Hit Gyülekezete Marosvásárhely

Egy ének az Úrtól

Álmomban messze jártam

Egy szép várost találtam

Egy hang azt mondta

Mostmár itt lakom

Arany utcákon jártam

Nagy fényességet láttam

Pedig az égen nap nem ragyogott

És aztán hirtelen

Egy trón elé értem

A trónon űlő így szólt én VAGYOK

Remegve borultam le

De Ő magához emelt

És átölelve ezt mondta

Szeretlek gyermekem

GyenMa

Egy ember, aki Isten volt

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. (János 1:1)

Jézus nem pusztán egy Istentől küldött ember volt, Ő maga volt az Isten. Ez az Újszövetség legfontosabb kijelentése. Minden más igazság ezen az igazságon múlik. Ha Jézus csak egy ember volt, akkor függetlenül attól, hogy milyen jó volt, az élete csupán egy másik ember helyettesítésére volt alkalmas. Azonban Ő Isten volt, ezért élete minden ember életénél értékesebb volt a teremtés óta. Valójában az Ő élete értékesebb volt a teljes Univerzumnál, amit teremtett.

Bármely kompromisszum, ami Jézus Istenségével kapcsolatos tagadja az Ő életünkben elvégzett megváltói munkáját. Jézus Isten volt, aki testben jelent meg. (1 Timótheus 3:16.) Mégis, ez a Hatalmas Isten eljött, hogy emberi testben lakjon. Megalázta magát és egy szolga formáját vette fel (Filippi 2:7), és az Ő emberi mivolta valójában közülünk valóvá tette. Ugyanazokat a kísértéseket és nyomásokat szenvedte el, amelyeket mi szenvedünk. (Zsidó 4:15.) Az Ő Isteni mivolta volt azonban, ami erőt adott számára, hogy teljes mértékben megválthasson bennünket. (Zsidó 7:25.)

Nem engedhetjük, hogy az Ő emberi mivolta elhomályosítsa bennünk azt az igazságot, hogy a Mindenható Isten lett a barátunk. (János 15:13-15.)

Nem engedhetjük, hogy az Ő emberi mivolta elhomályosítsa azt az igazságot bennünk, hogy Ő pontosan ismeri érzéseinket, és törődik velünk.

Engedd, hogy a Szent Szellem kijelentést adjon neked a mi Urunk Jézus Krisztus Istenségéről és emberségéről.

http://awme.hu/2013/01/egy-ember-aki-isten-volt/#.UWTP26KBonQ

Carol Zenallis: AMIT NEM LEHET PÉNZEN MEGVENNI.

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Szilárd meggyőződésem, hogy a világon a legnagyobb csoda egy élet megváltozása.

Egykor George Zenallisé volt Akron (Ohio) legnagyobb és legdrágább éjjeli mulatója. Országszerte ismerték s tudták, hogy nagynevű sztárok lépnek fel nála. Egyike a legszeretetreméltóbb, legkedvesebb embereknek ezen a világon azok közül, akiket ismerek. Így könnyen megérthetjük, miért maradt George Shearing órák hosszat a klubban csak azért, hogy beszélgessen Georgesszel és a fiukkal csupán szórakozás végett. Carol Zenallis, csinos felesége mondja el, hogy az ő betegsége által hogy találta meg ő és George Istent.

Évekkel ezelőtt történt, mikor a prohibíciót eltörölték. George egyike volt azoknak, akik engedélyt kaptak mszeszárusításra. Vendéglőt és bárt nyitott „Brass Rail” név alatt Kantonban. Négy évvel később eladta, és két másik társsal együtt megvett egy másikat Massillonban. Parttól partig ismert volt a vendéglő. Később még több vendéglőt is vásárolt, végül a „Yankee Inn”-t Akronban.

Évek folyamán híres lett azért is, mert a legjobb szórakoztatókat szerződtette a mulatóban. A legjobb nevek fordultak elő. Az ő neve viszont arról lett híres, hogy a mulatók műsorait a legjobban tudja összeállítani.

Így volt Johny Rayvel is. Egy este bejött hozzá és állást keresett. George vásárolt neki frakkot, fizette a hotelszámláját és 75 dollárt adott neki hetenként a zongorázásáért. Később, mikor Johny tízezer dollárt, meg még többet is kapott hetenként, még mindig visszajött volna Akronba, hogy George klubjában játsszon. Visszaemlékezett a régi napokra.

George azzal dicsekedett, hogy az ő klubjai a legjobbak a városban. A közönség szemében szerencsés fickónak számított, de én mégis mindennél jobban szerettem volna, ha nem árul alkoholt. Ez tönkretette családi életünket. Nehéz alkohollal dolgozni és nem inni. George nagyon ivott. Mindenkivel ivott. Ha nem iszom a vendégekkel, haragszanak – mondta. És a cocktail-businessben nem ajánlatos ellenségeket szerezni. Az a tény, hogy engem elveszít, nem számított.

Heves vihar dühöngött. A járdánkon mentem. Az erős szél mindent összetört és a vízáradat olyan erős volt, hogy csaknem eltévesztettem a házunkat. Igen, ház volt a helyes kifejezés, mert kettő, megértő szerető férj és gyermekek kell, hogy egy ház otthon lehessen, és nekem csupán a gyermekeim voltak.

A gyermekeket felvittem a hálószobájukba és lefektettem, hogy ne lássák, mennyire félek. Mindig féltem, ha egyedül voltam, és a villámlás még jobban rémített. Mikor újra lementem az emeletről, hallottam, hogy ház szinte meginog a dühöngő viharos szélben. Valósággal hallani lehetett, amint a szegek csikorogtak a gerendákban. Telefonon felhívtam Georgeot. Halálfélelemben voltam. Kérlek, drágám – kértem remegő hangon – kérlek, gyere haza és légy velünk. A drót másik végén csend volt, csak a zene hangját és nevetgélést hallottam, ami mellette volt a bárban. Végre hallottam, amint mondja: semmi ok nincs a félelemre. Ki fél egy kis széltől? Ha veszély lenne, menj le a gyerekekkel együtt az alagsorba és bújjatok a nehéz acélasztal alá. „Kérlek...” egy villámlás hirtelen megszakította a kapcsolatot. A ház megremegett, amint a szél nekifeszült. Bevánszorogtam a szobámba, hogy egyedül töltsem el az éjszakát. A hálószoba közepén állva, félelemtől reszketve amint a villám átcikázott a függönyön, a legelhagyatottabbnak éreztem magam ezen a világon.

Senki se volt, akihez fordulhattam volna. Elkeseredésemben térdre estem: Ó, Theoma – imádkoztam (így szoktam meg gyerekkorom óta görögül. Azt jelenti: Istenem). Nem tudom, hallasz-e engem. Remélem, igen. Kérlek, védj meg minket.

Hirtelen visszaemlékeztem gyerekkoromra és a boldog időkre, amit a kis keresztyén misszióban töltöttem Clevelandben. Emlékszem, a lelkész azt mondta: Ha megtértél, tudod, hogy meg vagy váltva. Mit is jelent ez

a „meg vagy váltva?” Tovább imádkoztam. Theoma, taníts meg, mit jelent megváltva lenni. Kérlek, vezess minket olyan helyre, ahol együtt megtanulhatjuk ezt. Kérlek, segíts meg minket – segíts engem. Felállva térdeimről, eszembe jutott a Biblia. Az éjjeliszekrényre nyúltam érte és remegő kézzel nyitottam ki a fedelét és megláttam a dátumot: 1932. Ez volt az az év, mikor a misszióban voltam Clevelandben. Első ízben nyitottam ki, mióta férjez mentem, 11 év óta. Kérlek, Istenem, bocsáss meg nekem.

Különös nyugalom és béke szállt rám, és míg odakint a vihar dühöngött, ágyba mentem és tovább imádkoztam kérve Istent, mutassa meg nekem, hol kezdjek olvasni. A könyv kinyílt a Jelenések könyvénél, és én lapot lap után olvastam.

Nem tudom, meddig olvastam, de végül letettem magam mellé a könyvet, felkeltem és az ablakhoz álltam. Odakint, a villámok fényénél láttam, amint a magas topolyfák meghajolnak a szél ereje alatt. De már nem féltem a vihartól. Újfajta félelem vett erőt rajtam: a félelem attól, aminek jönnie kell. Kérlek, Istenem – suttogtam az esőtől csíkozott ablakon át – hozd haza Georget. Kérlek ...

Amint múlt az idő, nagy éhség támadt bennem a Biblia után. Reggel, mikor George már munkába ment, a gyermekek pedig iskolába, a konyhaasztalhoz ültem és olvastam. A történetek elragadóak voltak és gyönyörű Istennek tanításai. Ha egy különösen jelentős szakaszt olvastam, pirossal jegyeztem meg és kértem az Urat, tegye számomra érthetővé. Egy nap meglátogatott az anyám, aki buzgó görög ortodox volt. Carol – mondta – van a rádióban egy nő, aki nagyon jól ismeri a Bibliát. Hallgatnod kellene. Az igazságot tanítja.

Hogy hívják? – kérdeztem. Kathrin Kuhlman. – Nem tudtam akkor, hogy ez a következő lépés volt Istentől az imámra.

Másnap reggel vasaltam a konyhában, mikor eszembe jutott, mit ajánlott anyám. Bekapcsoltam a rádiót és megkerestem Kathrin Kuhlmant. Ez a hang lett állandó barátom és lelki tanácsadóm. Minden reggel olvastam a Bibliát és hallgattam őt.

Miss Kuhlman mindig azzal kezdte, „mindegy, mi történik veled, mindegy, mi a problémád, ameddig Isten a trónján ül, hallja az imádat és válaszol rá, és

ameddig a Benne való hited érintetlen, minden, ami jönni fog, jó lesz”. Így hát Hozzá fordultam (Theomához), Istenemhez, Róla olvastam. Hozzá beszéltem. Hagytam, hogy szóljon hozzám Igéje által: megváltoztatta az életemet. De életemben egy dolog volt, ami változatlan maradt: az egészségem.

Fiatalasszony koromban komolyan megsérültem egy baleset alkalmával, ami elgörbítette a gerincemet. Az évek múlásával mind rosszabb lett, és a gyermekek születése után fokozatosan deformálódtam. A bal csípőm két hüvelykkel magasabban volt, mint a jobb, és a lapockám kiállt. A hátam és a vállam merev volt, és a fejemet nem tudtam megfordítani anélkül, hogy a vállamat is ne csavarjam el. Néha olyan elviselhetetlen fájdalmaim voltak, hogy alig álltam ki. Aztán jött a végső csapás. Az ízületeim kezdtek megdagadni. Bokám, csuklóm, térdem, minden mozdulat fájdalmas volt. Egy idő múlva a fájdalom olyan komoly lett, hogy nem tudtam becsukni a kezemet. Végül is megvizsgáltattam magamat az akroni klinikán. Az orvos mindkettőnket behívott és elmondta vizsgálata eredményét. Reumás bántalmak – mondta, és csóválta a fejét. Aztán

Georgehoz fordult: Sohase gyógyul meg. Az én feleségemet is ugyanezzel ápolják itt a klinikán, tolószékre kárhoztatva.

Mit ajánlhat ön? – dadogta George. Nincs valami, amivel segíthetne?

Azt mondtam, hogy ha csak valami csoda nem történik, az ön felesége is úgy lesz, mint az enyém. Kábultan álltunk ott. Az én lelkemben megnyugvás volt: vagy élni, vagy meghalni Isten kezében. De George még mindig kibúvót keresett. Kérem, doktor. A pénz nem számit. Nem tudna tenni valamit a feleségem érdekében? Az orvos éles pillantása elvágta George reménységét a pénzben. Hadd magyarázzam meg – szólt. A világ minden pénze nem tudja visszaadni az ön feleségének az egészségét. Vége. Csak annyit tehetünk, hogy enyhítjük a fájdalmait.

Megrettentem, s ebben a pillanatban nagyon sajnáltam Georget. Még sohase állt ilyen probléma előtt. Eddig mindig megtalálta problémáiból a kiutat. De most más volt. Le tudtam olvasni az érzelmeket, ami szép, görög arcán világosan tükröződött: harag, félelem, és végül elkeseredés. Az én szívem jobban fájt érte, mint az övé énértem. Tulajdonképpen semmije sincs: mulatócimborái, show görljei és a sok pénz mind hiába volt. Nem számított.

A valósággal való szembeállítás velejéig megrázta. Azt hittem, hogy az orvos diagnózisa meglágyítja, de ehelyett megkeményedett Istennel szemben. Mind jobban belemerült az üzletbe. Ami engem illetett, nekem legalább megvolt Isten. Alig vártam, hogy hazaérjek és elővegyem a Bibliámat és imádkozzak. Mikor olvastam a Bibliát, felemelt és megrázott. Milyen boldogok voltak azok az emberek, akiket jézus meggyógyított!

Egy reggel korán George velem és anyámmal együtt ült a konyhában és hallgattuk a rádióban Kathrin Kuhlmant. Egy nőről beszélt Massillonból, aki rákból gyógyult meg. Ha Isten meg tudta gyógyítani őt, engem is meg tud – gondoltam. Az asztalon át Georgera néztem, aztán mamára. Nem megyek arra az operációra a gerincemmel – mondtam, arra gondolva, amit a doktor mondott, hogy egy műtét esetleg javíthatna az állapotomon. Isten meg fog gyógyítani. George furcsán nézett rám.

A változás nem az én testemben volt, mely fokozatosan rosszabbodott. A változás a magatartásomban volt. Nagyobb volt a türelmem, megértésem és együttérzésem. És bár George pokoli élete néha rám tört úgy, hogy majd megszakadt a szívem, még mindig szerettem és állandóan imádkoztam érte.

Sohase felejtem el a változás első jelét, amit Georgeon láttam. Egy napon felhívott a klubból: a te prédikáló hölgyed a jövő héten a városban lesz – mondta. Azt gondoltam, meg kell próbálnod elmenni az egyik összejövetelére. Kathrin Kuhlman Akronban? Biztos vagy benne? Igen. A mai újságban olvastam. Persze, én nem tudok elmenni, de gondolom, elvihetnéd a gyerekeket. Esetleg a mamád is veletek mehetne.

Túlságosan csodálatosnak látszott, hogy megértsem. Nemcsak hogy én hallgathatom miss Kuhlmant személyesen, hanem mert Georg felhívott és megmondta ezt nekem. Ez nagy lépés volt Georgetól.Köszönöm, Theoma! Köszönöm, Istenem! – imádkoztam.

Miss Kuhlman szolgálata alatt Akronban történt velem valami. A szellemi életemben éreztem valamit. Teljességet, kielégülést éreztem, ami azelőtt sohase

volt. A zenét hallgatva a csodákat látva, Isten igéjének prédikálását hallgatva –, mindez nagyon tetszett. Ez volt, amit kerestem!

Az akroni összejövetelek utáni hetekben George nagyon figyelt engem. Tudtam, hogy látja rajtam a változást. Mindketten a görög ortodox egyház tagjai voltunk. A gyermekek és én sokszor vettünk részt istentiszteleteken vasárnap, de George csak a nagy ünnepeken jött el. Mégis állandóan azért imádkoztam, hogy George vigyen el engem miss Kuhlman összejövetelére Youngstownba.

Aztán egy nap George bejött a konyhába, mikor a reggelit készítettem és azt mondta: Fogadjunk, hogy szeretnéd, hogy elvigyelek Youngstownba a prédikáló hölgyedet hallani. Nem tudtam válaszolni. Túlságosan csodálatos volt. Csak annyit tudtam megtenni, hogy megfogtam a kezét és ránéztem a könnyeimen keresztül. Magunkkal visszük a gyerekeket is vasárnap – mondta.

Ez volt a sok közül az első vasárnap, mikor megtettük a hatvan mérföld utat Akrontól Youngstownig, hogy részt vegyünk az összejövetelen. George látta, hogy boldoggá tett. És bár tudtam, hogy csak azért teszi, hogy könnyítsen a lelkiismeretén, reméltem, hogy hatással lesz rá és megváltozik. – És valami történt George lelkében. Nagyon kezdetleges volt. De mindinkább elégedetlen volt az életmódjával, és mindinkább csodálkozott azon, ahogy Isten ereje működött miss Kuhlman szolgálatain.

Hat hónap múlt el. Az éjjeli klub (mulató) működött, a szórakoztatók jöttek és mentek, és George azt gondolta, hogy a pénz a legfontosabb a világon. 1953. januárjában az utolsó szombaton Artie Shaw csatlakozott a klubhoz, és George különösen fáradtnak érezte magát, mikor hazajött. Az utak nagyon síkosak. Lehetetlenség lesz holnap Youngstownba mennünk – mondta.

Hittel imádkoztam, tudva, hogy Isten elolvaszthatja a jeget, ha akarja, hogy elmenjünk. És megtette – valami nagyon különleges oknál fogva.

Az auditórium tömve volt, és nekünk külön ülőhelyeket kellett behelyezni. George két sorral előttem ült Billel, második fiunkkal az ölében. Gus (az idősebb) és Pattié (aki csak másfél éves volt) velem voltak.

Mikor a hívás elhangzott, szokatlanul sokan válaszoltak rá. Nem értettem, miért mennek előre olyan sokan, mert abban a hitben voltam, hogy az oltárhoz hívás csak ateistáknak szól, vagy akik nagy bűnt követtek el. Akkor miss Kuhlman visszament a mikrofonhoz és azt mondta: az oltárhoz hívás azoknak szól, akik még nem születtek újjá, azoknak akik még sohase vallották meg szájjal, hogy hisznek Jézus Krisztusban és személyes Megváltójuknak fogadják el. Lehet, hogy önök valamelyik egyházhoz tartoznak. De ha még sohase fogadták el személyes Megváltójuknak, akkor ez a hívás önöknek is szól. Egyenesen ültem a helyemen. Jól hallottam? Ó, Theoma, nem tudtam, hogy el kell fogadnom Jézust Megváltómnak! Megyek, és azonnal megteszem.

Felvettem Gust és Pattiét, és elindultunk. Mikor odaértünk, ahol George ült, megérintettem őt és azt mondtam: Drágám, menjünk, és fogadjuk el Krisztust. Ne most – mondta, megrázva a fejét és egyenesen előrenézve. Te menj, ha akarsz. Az emelvényre vezettek minket és letérdeltünk egész messze egy sarokban. Gus és a kis Pattié különösen néztek rám, és én suttogtam: Miss Kuhlman a másik oldalon levőkért imádkozik. Most itt az ideje, hogy kérjük Istent, bocsássa meg a bűneinket. – Lehajtottam a fejemet és imádkozni kezdtem őszintén elsorolva a bűnöket, amik eszembe jutottak, és kértem a bocsánatot. Ó, Istenem – imádkoztam – ha elfelejtettem valamit, kérlek, bocsáss meg. Szeretném, ha mindent megbocsátanál.

Hirtelen egy férfi hangját hallottam. Imádkozott. Még sohase hallottam ilyen őszinte, szép hangot. És a szavak .. Azért imádkozott, hogy Isten bocsásson meg mindent, amit elfelejtettem. Ijedten néztem fel, s végül kényszerítve éreztem magam, hogy megnyissam a szememet. Ruhája ragyogó ezüstszürke volt és az arca – olyan volt, mint Krisztusé. Nagyon magasnak látszott. – Hirtelen átvillant agyamon mindaz, amit aláhúztam a Szentírásban. Olyan volt, mint a villámlás. Aztán zúgott a szél. Mind hangosabb és hangosabb lett.

Odafordultam Gushoz: Hallod, hogy zúg a szél? – csodálkozva nézett rám: Nem mama! Csak figyelj! Én hallom. Nézzük, nincs-e nyitva valahol az ablak? A kis Gus közelebb húzódott hozzám. Nem, mama, nincs szél, és nincs nyitva az ablak.

Akkor Isten ereje szállt reám. Izzadni kezdtem. Próbáltam visszatartani, de abszolút nem tudtam uralkodni magamon. Akkor hallottam, amint miss Kuhlman azt mondja: Ez valóság! És hirtelen hozzám jött és így szólt: Ez Isten! Egész mellém jött és kezét gyengéden a fejemre tette és imádkozni kezdett. Nagy békesség volt, nagy békesség. Dicsőséges béke. Minden hang elhalkult és csak a szél zúgását hallottam és arcom előtt láttam Jézus nevét, ami úgy jelent meg, mint egy létra, amely a mennyekig ért: Jézus, Jézus, Jézus, Jézus!

A szolgálat után találkoztam Georgeval a helyén. Úgy láttam, zavart és izgatott. Nem akart hangosan beszélni róla, ez mindig sértette Georget. Igen – mondta, láttam, hogy valami élményed volt. Ez nagyon helyes, de nem nekem való... Carol, én nem vagyok hajlandó hipokritává válni. Én egyszer már megszülettem, és nem látom szükségesnek, hogy újra szülessek. Ez épp olyan egyszerű, mint az. De én biztos voltam a dolgomban. Teljesen lehetetlen, hogy George látogassa a szolgálatokat és mégis ugyanaz maradjon, ha hallgatta az evangéliumot. Megvizsgálta az életét úgy, mint azelőtt soha máskor. Lassan rájött, hogy eddig olyan hitben élt, amit maga csinált magának ebben a világban.

A következő két év folyamán gyakran emlegette a poklot, amit ő maga kreált magának és nekünk. Mit használ, ha az ember sok pénzt keres és elveszti a családját és a lelkét? – dörmögött egy éjjel. De közben miss Kuhlman irodájába imakérelmeket küldtem, és vártam azt az időt, mikor a Szent Szellem be fog törni az életébe. Aztán 1955-ben egy délután korán hazajött. Egész beteg vagyok tőle – mondta, keresve a szavakat, amivel kifejezhetné magát.

Mire gondolsz? – kérdeztem.

Arra, hogy beteg vagyok magamtól és attól az élettől, amibe belekerültem. És Carol – mondta, mindkét kezét a vállamra téve – ha velem maradsz, én leszek a legjobb férj és apa ezen a világon. Szemei őszinték voltak, telve könnyekkel, mikor folytatta. El akarom adni a klubot. Igazán nem érdemes mindent elveszteni, ami értékes csak éppen azért, hogy dollárt csináljon az ember. Torkig vagyok a szesszel és mindennel, ami vele jár. Más ember akarok lenni.

És George „más” ember lett. Még hosszú utat kellett megtennie, míg egészen átengedte magát Istennek, de már úton volt felé.

Egy régi ismerőse megtudta, hogy eladja az üzletét és felajánlotta neki a vezetői állást, összegben nagy veszteség volt és radikálisan át kellett szerveznünk az életmódunkat, de George azt mondta, hogy megérte, hogy tisztán mehet ágyba éjszakánként. A dolog nem ment könnyen. Régi ismerősei be-bejöttek a vendéglőbe, ahol italkeverő volt, és itallal kínálták.

Gyere, George – csábították – igyál a pajtásaiddal. De George sohasem hagyta magát. Idővel a régi „pajtások” megértették, hogy őszintén mondja és abbahagyták a csábítást.

A gyermekekkel együtt azért imádkoztunk, hogy végre határozzon. Bár ilyen radikális változáson ment át, tudtam, hogy az élete még mindig üres. Megtisztította az életét, de ez még nem volt elég. Nem engedte, hogy Jézus Krisztus belépjen az életébe és teljesen felülvizsgálja azt. Az én reumám rosszabbodott, és én visszaemlékeztem a doktor feleségének tolószékére; tudtam, nemsokára én is olyan leszek. A csuklóimban levő kálciumlerakódások nagyon fájdalmasak voltak, és egyedül forró borogatások és melegítőpárna

szereztek enyhülést.

1957. augusztusában volt, áldott nap a mi számunkra ma még inkább, mint ahogy akkor felismertük. Úton voltunk Youngstown felé, mikor George azt kérdezte: Hogy történik tulajdonképpen? Miről beszélsz? Hogyan gyógyulnak meg az emberek? Nem tudom – mondtam. Azt hiszem, Isten kegyelme és szeretete munkálja.

Háromnegyed 11-kor érkeztünk meg, s az auditórium már zsúfolva volt. Csak a balkon alatt találtunk állóhelyet, jól hátul. Miss Kuhlman imádkozott a betegekért és hallottuk, hogy azt mondja: Valaki gyógyulást nyert a gerincében. Meg is ismételte. Majd lejött az emelvényről és a középső rész felé mutatott:

A Szellem tanúbizonyságot tesz, hogy a gyógyulás a vállak között van.

Odafordultam Georgehoz és azt suttogtam: Ó, bár én gyógyulnék meg!

Ő megfordult és így szólt: Akkor miért nem kéred ezt az Úrtól?

Nem tudtam hinni: George szellemi tanácsot ad nekem! Persze – dadogtam. Mi is az én bajom? Felemeltem a kezemet és csendesen azt mondtam: Uram, én akarom elfogadni ezt a gyógyulást. Behunyt szememmel láttam Isten Szellemét, mint tiszta fehér rudat, mely lassan, magasan a terem felett az emelvénytől a balkon felé vonul. Mi a balkon alatt álltunk és én láttam, amint eltűnik felettünk. Tovább álltam kinyújtott karokkal, készen elfogadni, amit Isten adni akar nekem. Aztán, mikor pontosan felettem volt, hirtelen nagy, túláradó öröm töltött el, ami a szívemet valósággal égette. Kiáltani akartam. Énekelni akartam. Pillanatok alatt azonnal tudatában voltam, hogy meggyógyultam, a gerincem többé nem görbe, és nincs ízületi gyulladásom. Dicsőség Istennek! – folyton ezt ismételgettem. George szorosan átölelt. Történt valami csodálatos veled? – Carol?

Az úton hazafelé konstatáltam, hogy be tudom csukni az ujjaimat az öklömbe, amit már évek óta nem tudtam megtenni. A hátam és vállaim nem fájtak. Ez tagadhatatlanul az Úr munkája volt, az Úr erejéből.

Két hét múlva újra el tudtunk menni Youngstownba. Mikor miss Kuhlman hívta azokat, akik el akarják fogadni Krisztust, Georgera néztem. Az arca eltorzult a kíntól, ahogy az ellenálló erők küzdöttek a győzelemért Meghajtottam a fejemet imára: Ó, Theoma, add, hogy győzzön! – Mikor felemeltem a fejem, nem volt a helyén. Később megláttam. Ott volt az emelvényen, alázatos bűnbánattal térdelve, elfogadva Krisztust Megváltójának. Ez nem hiábavaló Ígéret volt, nem bújócskázott Istennel, nem volt képmutatás. Egyszerűen átadott mindent Jézus Krisztusnak.

George hazajött.

Joyce Meyer: Add Istennek a legjobb részt!

Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén - így szól az én Uram, az Úr -, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. (Ezékiel 20,40)

Ebben az igerészben azt olvassuk, hogy az első termést, vagy első zsengét, azaz a legjobb részt adjuk Istennek. Hogy teljes békességünk legyen, Istennek kell adnunk az időnk és a dolgaink legjavát. Őszintének kell lennünk magunkhoz, és felül kell vizsgálnunk a fontossági sorrendünket, és ha szükséges bizonyos változtatásokat kell tennünk annak érdekében, hogy Isten az első helyre kerüljön az életünkben. Ne a maradékot add Istennek; a napodnak azt a részét, amikor már olyan fáradt vagy, hogy gondolkodni sem tudsz rendesen, sőt már a szemedet sem tudod nyitva tartani. Add Istennek a figyelmed első termését. Add neki a napod legjobb részét, mert ez mutatja meg, hogy mi az igazából fontos számodra.

Istent illeti meg az első hely mindenben, amit teszel. Az öltözködéstől kezdve a napirended felállításáig, mindenben kérhetsz segítséget Istentől, hogy olyan döntéseket tudj hozni, amik Őt dicsőítik. Minden dolgodba bevonhatod Istent, és ezáltal az életed valóban egy szüntelen imává válik (tulajdonképpen átimádkozod magad a napon). Ha tudatosítod magadban az Ő jelenlétét, akkor nem fognak különválni a „világi” tevékenységek és a „megszentelt” tevékenységek, mert Isten része lesz mindennek.

A nap folyamán beszélj Hozzá, kérd, hogy vezessen a döntéseidben, és adjon erőt mindahhoz, amit el kell végezned. Ha felismered, hogy Ő mindig ott van veled, akkor mindenben képes leszel Neki adni az első helyet, Ő pedig egyenesen a békesség ösvényére fog vezetni. Ha pillanatról-pillanatra a Szent Szellem vezetésére figyelsz, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy életed minden napját élvezni fogod.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/345-lasd-istent-ugy-mint-egy-jo-atyat.html

Dr-Kováts György: AZ ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE – 11.

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Hogyan próbál meg hatni rád a bűn és a halál törvénye?

1./ Megkísért. Rá akar venni a bűnre. Arra az útra, ami eltávolít (vagy távol tart) az Örökkévaló Istentől. Vagy csábítással, vagy megfélemlítéssel, hazugsággal, tudatlanságban tartással, félrevezetéssel – de mindenképpen rávenni, hogy távol légy Istentől, és az Ő útjától. (Jak 1,14-15.)

2./ Megkötöz. Magához köt. Hogy ne tudj nélküle létezni. Hogy mindig a bűnt válaszd. Hogy gondolataidban is hozzá legyél kötve. Hogy minden mozdulatodban, érzésedben, döntésedben a bűn határozzon meg. Rángatni tudjon.

Sok ember száját a bűn irányítja. Félelemmel, csábítással, félrevezetéssel rávette, hogy befogadja, és szolgáljon neki – és most uralkodik rajta. Veszekedéssel, kárhoztatással, morgással, panasszal, keserűséggel él – és közben bánja is, nem akarja csinálni, de tennie kell. Meg van kötözve. Az ördög használja fel a bűn és a halál törvényét. Az ilyen embereken keresztül el tudja érni célját. Széteső házasságok, elkeseredő gyermekek, kifosztott életek, cserbenhagyások, megcsalások, bosszúállás, erőszak, kihasználás. Ezek mind a megkötözött emberek cselekedeteiből fakadnak. (Jn 8,34 – „szolgája a bűnnek”. Azt teszi, amit az parancsol.)

3./ Megkeményít. Elváltoztatja a gondolkodásmódot. Bűnben gyönyörködővé teszi az elmét. Torzzá az értékítéleteket. A bűnnel dicsekvő ember még a saját szemében is bolond, ha sikerül tükröt tartani elé – de mégis, teszi, újra és újra teszi azt, ami saját életét is lerombolja. A bűn bolonddá teszi a gondolkodásmódot. Ilyenné formál a bűn és a halál törvénye. (Ef 4,18. Róma 1,32 – „nem csak cselekszik azokat, hanem az akként cselekvőkkel egyet is értenek”.

4./ Megbetegít. Előbb, vagy utóbb, meghozza gonosz gyümölcsét. Van, ami közvetlen kapcsolatban van a bűnnel – pl. a HPV vírus-okozta méhnyak rák. Vagy az alkoholizmus-okozta májbetegségek. Vagy a drogosok Hepatitis C-je. És hasonlók. Van, amikor nem lehet közvetlen kapcsolatot találni – de a bűn és a halál törvénye a HALÁL törvénye is, ami a betegség útján a halál HATALMA ALÁ von be. És ez a gonosz terve, aki ott áll e törvény háta mögött.

(Az Úr Jézus ezért adta oda az életét, hogy a halál alól is kiváltson. Kifizesse a bűn minden árát a golgotai kereszten, kifizesse a váltságdíjat, és a halála által megszabadítson téged attól, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögtől. Zsid 2,14-15. Ezzel a bűn és a halál törvényét is magára vette, ennek minden gonosz hatását elszenvedte, ezért is kifizette a váltságdíjat, ezt az átkot is elhordozta – hogy te áldott lehess. Sebeiben hordozta el. Azokban, amelyekben meggyógyultál. Gal 3,13-14. 1Pét 2,24.)

5./ Gonosz szellemeknek szolgáltat ki. Ahol a bűn kiteljesedik – ott a szolgaság is jelen van. Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. A szolgaság pedig uralom alá vetettséget jelent. A bűn szelleme, e világ istene, alig várja, hogy teljesen meghódítson egy-egy embert magának. A gonosz szellemek kihasználják a bűn által kinyitott kapukat. Bemennek és elfoglalják az embereket. Foglyul ejtik őket. Utána irányítják, és a saját céljaikra használják fel őket. (Jn 8,34. 2Kor 4,3-4. Acs 26,18 – a státusod az Úr szabadítása, az új teremtés előtt egyértelmű volt: a gonosz hatalma alatt, az ellenség birodalmában, neki kiszolgáltatottságban. Kol 1,13. Személyesen szabadított meg – és vitt át saját országába. A Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított – kiszabadított – engem a bűn és a halál törvényéből – annak uralma alól.)

6./ Megöl. A bűn és a halál törvénye megöl, és halálban tart. A szellemi halál – az Istentől elszakadt állapot – és a fizikai halál, e törvény következménye. Az ördög célja. És kikerülhetetlen, ha a bűn és a halál törvénye alatt élsz. (Róma 3,23 – a bűn törvényszerű következménye /zsoldja/, fizetsége, a halál. Ez a törvény megöl. A halálban tart.)

Egy módon kerülheted ki – ha megszabadulsz a bűn és a halál törvényétől.

Hogyan?

Jézus Krisztus által. Az Ő megváltása által. Az által, hogy elfogadod – igénybe veszed – az Ő szabadítását.

Csodálatos kincs

Készítette: Élő Víz

Volt egyszer két gazdag kereskedő, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte.

Akiba viszont szegény szülők gyermeke volt és tudta, milyen keserű a szegénység. Így pézének jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.

Mivel Tarphon a barátja volt és szerette õt, sajnálta, hogy az soha nem ad semmit a szegényeknek. - Egy napon elment barátjához és azt ajánlotta neki, hogy vesz neki egy csodálatos kincset, kedvező áron. Tarphon örült a kínálkozó alkalomnak és nagy összeget bízott Akibára. Az viszont elment a pénzzel a szegénynegyedbe és elosztogatta azt a szűkölködők között. Nemsokára Tarphon látni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a szegénynegyedbe.

- Itt van az a kincs, amiről olyan lelkendezve beszéltél? - kérdezte Tarphon meglepetten.

- A teljes összeget szétosztottam a szegények között. Gyere és nézd meg a kincsed! - mondta Akiba. A piszkos sikátorból egy házba léptek. Bent sötét volt, a napfény nem hatolt be a szegényes szobába. Csak egy égő tűzhely, egy asztal és néhány szék volt a helyiségben.

- Miért nem adtál ezeknek az embereknek semmit?" - kérdezte Tarphon.

- Adtam nekik" - válaszolta Akiba - korábban a tűzhely hideg volt, a lábas üres és az emberek a földön feküdtek!

Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél olvasott egy könyvet.

- Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?

- Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia! - mondta Akiba.

Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete pedig nõttön nõtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység. Hazafelé azt kérdezte Akiba:

- Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?

Tarphon lesütötte a szemét és azt mondta:

- Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok szerezni, hogy segíthessek a szűkölködőknek."



zsidó legenda

Rick Warren: Amikor a feladás határán vagy (2013. 04. 01.)

Készítette: Lisa Szanyel

"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak." Zsidókhoz írt levél 11:39-40.
Nem könnyű hit által élni. Egy megtört világban élünk. Az időjárás nem normális. A testünk sem működik megfelelően. A kapcsolataink sem működnek jól.

Amikor Isten kiűzte Ádámot az Édenkertből, elmondta neki, hogy az élet nehéz lesz. És valóban az. Egy kozmikus harc folyik az életedért benned és rajtad kívül. Harcban állsz a saját bűnös természeteddel. Magával a Sátánnal is csatázol, aki semmi mást nem akar, mint "lopni, ölni, pusztítani".

Ez néha elér bennünket. Egyszerűen csak fel akarjuk adni.

De a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében Isten a kitartásra ösztönöz bennünket, mert Ő nem felejtett el bennünket és egy napon betölti az ígéreteit. Azt ígérte, hogy jövőt és reményt ad (Jeremiás 29:11), hogy letörli a könnyeinket (Jelenések 7). Ő sok más ígéretet ad nekünk az Igéjén keresztül.

A Zsidók 11 bibliai hősökről beszél, akik megmutatták az Isten ígéreteiben való hitüket: Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes, Dávid, Gedeon, Sámson és mások. Habár sok nehézséget elszenvedtek, mégis mindig tovább folytatták szellemi utazásukat.

Aztán a Zsidók 11:39-40 ezt mondja: "És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak."

Beszéljünk róla:
A hit által való élet magában foglalja a fájdalmat. Ha feladod, amikor az élet nem megy valami jól, akkor nem tanulsz meg bízni Istenben. Mit gondolsz, miért van ez így?
Könnyű szeretni és szolgálni Istent, amikor az életünk jól megy. Bízni fogsz Istenben, amikor ez nem így lesz?

Hagyd magad mögött a múltat

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtem, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékifeszülve, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. (Filippi 3,13)

Kudarc és csalódás. Fájdalmak a múltból, amik úgy tűnnek, soha nem akarnak elmúlni. A legtöbben tudjuk, milyen ezektől szenvedni, de kevesen tudjuk, mit tegyünk velük. Ezért csak tovább sántikálunk, remélve, hogy egyszer csak valami csoda folytán, begyógyulnak azok a sebek.
De ez soha nem így történik. Valójában az idő múlásával sokan egyre rosszabb állapotba kerülnek. Azért van ez így, mert ahelyett, hogy magunk mögött hagynánk a fájdalmas kudarcokat, azokban élünk, így valóságosabbá válnak számunkra, mint Isten ígéretei. A kudarcokra összpontosítunk, amíg depresszióba nem süllyedünk, és nem tudunk tovább menni, mert attól félünk, hogy akkor újra elbukunk.
Én sokszor kerültem ebbe a csapdába. Aztán egy depressziós napon az Úr így szólt a bensőmben:
”Kenneth, az a problémád, hogy a múlton gondolkozol a jövő helyett. Ne tedd ezt! A hitetlenség a múltra tekint, és azt mondja: ’Látod, ez nem sikerülhet.’ De a hit a jövőre tekint, és azt mondja: ’Ez sikerülhet, és Isten ígéretei szerint, már sikerült!’ A hit a múltbeli kudarcokat maga mögött hagyva kilép, és aszerint cselekszik, hogy a győzelem már megvan.”
Ha a depresszió miatt szellemi mélyrepülésben találod magad, kitörhetsz belőle, ha leveszed a szemed a múltról, és a jövőre tekintsz – arra a jövőre, amit Jézus Krisztus garantált neked hatalmas és drága ígéretei révén az Igében.
Feledkezz el a múltbeli kudarcokról! Isten is ezt tette (Zsidó 8,12). És ha Ő nem emlékszik azokra, neked miért kellene?
A Biblia szerint Isten kegyelme minden reggel megújul. Tehát ha a Szaván fogod Istent, akkor minden reggel egy vadonatúj világra ébredhetsz. Az életedet egyáltalán nem fogja hátráltatni a múlt.
Szóval tedd meg! Helyettesítsd a tegnapi hibákról való gondolatokat a jövődről szóló igei ígéretekkel. Ahogy ezt teszed, a levertség helyébe remény lép. A szellemi fájdalmak, amelyek olyan sokáig megbénítottak, hirtelen eltűnnek. Ahelyett, hogy magad mögé tekintenél, és azt mondanád, „ez nem megy”, nézz előre, és mondd: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!”
Igei olvasmány: Filippi 3,1-14

Kenneth Copeland

Áldjad én lelkem az Urat, Istenedet! - 104. zsoltár

Ige: Az apostol imája a szeretetteljesért (Filemonért), vagyis minden Krisztusban élő hívőért!

 „Hogy a te hitedben [és meggyőződésedben] való közösség hathatós [(energész): aktív, működő, tevékeny, és hatékony] legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak [vagyis jó dolgoknak, és javaknak] megismerése [és megértése] által.

 [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy a hitünkben való közösséged, és a benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a Krisztusban]” (Filem. 1,6)

És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [és gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).

„Aki, mikor Istennek formájában [vagyis alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [és nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)]. Más fordításban:

»Hanem azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, és valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)

Imádunk Urunk

Ima

Uram Jézus!

„Vezess engem a Te igazságodban és taníts engem, mert Te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak Téged!”